A magyar védjegy-, mustra-, és modell-oltalomról szóló törvények ...

Google

This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project

to make the world's books discoverablc onlinc.

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr.

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the

publishcr to a library and finally to you.

Usage guidelines

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying.
We alsó ask that you:

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe.

About Google Book Search

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web

at |http: //books. google .com/l

i

/U. 7^í-«* /fJY

.7^

HARVARD LAW LIBRARY

JUN 3 1932

Á M AGYAK

VÉDJEGY-, MUSTRA-

ÉS

^_^ ^

c

MODELL-OLTALOMROL

-*

8ZÓLÖ TÖRVÉNYEK

a vonatkozó törvényekkel, rendeletekkel,

országgyűlési tárgyalás anyagaival rendszeresen

Összeállította és magyarázza

Dr. KÓSA ZSIGMOND, \'f^

kir. szabadalmi bíró.

BÜBAPEST, 1899.
KIAI3JA TOJLíDI LAJOS.

P - 1

f^O^ ^^

' r^

<

JUN 3 t932

Bndapest, Nagy S&ndor könjrvnyomdáiából. (IV., Papnövelde-utcza 8.)

ELOSZO.

E munlcánák czélja első sorban a magyar véd-
jegyoltalom tárgyában alkotott érvényben álló tör-
vényeket^ s ezen törvények végrehajtása tárgyában
kiadott kiüömböző kormányrendeleteket és a kül-
államokkal a védjegyoltalom kölcsönös védelme
tárgyában kötőit államszerződéseket egybegyűjtve az
érdeklődő jogász- és iparos-közönségnek könnyen
hozzáférhetővé tenni. Szükségesnek tartottam egyúttal
ismertetni, és pedig lehetőleg szőszerint, a törvények
alkotását megelőzően bemutatott kormányjavaslatok
indokolásait, az országgyűlés képviselőházában való
tárgyalás eredményét azon törvény-szakaszoknál, a
melyekre vonatkozólag azok a törvényt alkalmazó
hatóságok által — ratione legis — alkalmazhatók.
Hazai jogiróink ezen a téren ezideig figyelemre-
méltó tevékenységet nem fejtetlek ki; a kérdéssel
önállóan és behatóbban alig hogy foglalkoztak;
miért is magának e joganyag rendszeres össze-
áUitása és magyarázatokkal való kisérete annál
szükségesebbnek miUatkozott, mert közeli a kilátás
arra, hogy az Ausztriával eddig fennálló vám- és
kereskedelmi szövetség a politikai viszonyok esetleges
változásával, esetleg oly irányban fog módosíttatni,
hogy a védjegy-, mustra- és modell-oltalomra vonat-
kozó ügyek elintézésére már a Jcözel jövőben egy,
a kereskedelemügyi minisztériumtól független önálló

IV

szakhatóságra fognak bizatni f Ez inditott különösen
arra, hogy ezen munka anyagát^ melyhez, az eddig
magyar nyélven még soha nem ismertetett^ mustra^ és
modell-oltahmra vonatkozó, hazánkban törvénynek
elismert 1858'iki cs. kir. pátenst is belefűztem, a
gyakorlati jogi életben szükséges magyarázatokkal
ellátva kiadjam, abban a reménységben, hogy ezzel
fejlődő hazai iparunk ügyét, ha nem is sokkal, de
annyival mégis előbbre viszem, hogy ezen az ipari
jogok védelmét tárgyazó törvények és rendeletek
ösmeretét az érdeklődő közönségnek könnyen hozzá-
férhetővé teszem. Jogirodalmunkban a védjegy-
oltalom kérdésével ezideig dr. Neumann Ármin.
ügyvéd, orsz. képviselő, m. kir, udvari tanácsos
foglalkozott legtüzetesebben, a ki előbb a ffJog-
tudományi Közlöny** hasábjain,majdaz 1890.
évben megjelent „A magyar kereskedelmi
törvény magyarázata^* czimü munkája Il-ik
kiadásában, I. kötet, 83 — 139, lapon e kérdést a
külföldi judicaiura méltatásával tüzetesen tárgyalja ;
azonban sem a törvény végrehajtása tárgyában
kiadott nagyszámú kormányrendeleteket nem ismer-
téti, sem a később alkotott védjegytörvény-novella
rendelkezéseit figyelembe nem vette] dr. Nagy
IPerencz egyetemi tanár pedig: ,,-J magyar
kereskedelmi jog kézikönyved^ Il-ik kiadása
121 — 129. lapján röviden csak a védjegytörvény
anyagát tárgyalja, mig a mustra- es modeU-oltahm-
ről szóló törvényt ezek mellett meg sem enditik.
Ezek lUán munkámat az érdeklődő közönség hasz-
nálatára azzal a kivánsággal bocsátom útnak, hogy :
Valeat quantum valere potest.

Budapest, 1899, márczius hó.

I. RÉSZ.

A VÉDJEGY-OLTALOMRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK

ÉS

RENDELETEK MAGYARÁZATA.

(1890. évi II. t.-cz. 1895. évi XLI. t.-cz.)

Történelmi előismeretek.

Az ipari jogok védelmére alkotott törvé-
nyeink között gazdasági és forgalmi tekintetben
talán legfontosabbak a védjegyek oltalma tár-
gyában alkotott törvényeink. Maga a védjegy-
oltalom, lényegében nem egyéb, mint a kereske-
delmi törvény által szabályozott és védett keres-
kedői név (czég) egy fejlettebb, a forgalomban
használatosabb és igy nagyobb jelentőséggel
biró alakja. — Nagy fontossága abban rejlik,
hogy ezen jognál fogva bármely kereskedő,
iparos vagy termelő, kizárólag jogosítva van
bizonyos jelvényt, nevet; árubélyeget meg-
határozott nemű árui megkölömböztető jegye-
képen ugy használni, hogy annak haszná-
lásából minden más harmadik személyt ki-
zárhat.

Minő nagy ipari és gazdasági jelentőségű
ez a kereskedelmi forgalomban, nem szándé-
kozom e helyütt feszegetni; csak is azon tény
egyszerű felemlitésére szorítkozom itt, hogy
a védjegyoltalom nagy horderejét mi sem
bizonyítja jobban, mint azon tény, hogy alig
Van kultúrállam, melyben a védjegyek oltalma

1*

4 Történelmi előismeretek.

külön törvények által már rég szabályozva
ne volna.

Mig a legtöbb európai állam a védjegy-
oltalom törvényes szabályozásával már a múlt
században kimerítően foglalkozott, hazánk tör-
vényhozása e kérdéssel önállóan legelőször az
1872. évi XXIV-ik törvényczikkben foglalkozott.
Ezen alkalmi törvényben, mindazon bel- és
külföldinek, ki az 1873-ik évi bécsi világkiállí-
táson olyan tárgyakat állított ki, a melyek a
fenálló szabályok értelmében árubélyeg-oltalomra
alkalmasak, ezen tárgyakra a védelmi igazolvá-
nyok kiadása biztosíttatik.

Később, midőn a bűntettekről, vétségekről
és azok büntetéseiről szóló 1878. évi V-ik
törvényczikket megalkotta törvényhozásunk^
ezen törvény 413. §-ában az iparjegyek védel-
méről külön is rendelkezett és 3 hónapig
terjedhető fogházzal, 1000 írtig terjedhető
pénzbüntetéssel rendelte megbüntetni mind-
azokat, a kik az ipar- védj egy hamisítás vétségét
követnék el.

Ezek azonban mind alaki természetű tör-
vények voltak. Magát az ipari és kereskedelmi
forgalomban oly nagy szerepet játszó védjegy-
oltalmat, ennek megszerzési és megtartási mód-
ját törvényhozásunk csakis az utolsó évtized,
elején szabályozta először. — Ez ideig az
Ausztriával kötött az 1867. évi XVI. t.-cziKkbe
foglalt vám és kereskedelmi szövetség XVII-ik
czikkének rendelkezése folytán hazánkban az
1858. évi deczember hó 7-én kiadott, az
absulut uralom idejében hazánk területén is
életbe léptetett cs. kir. védjegy-pátens képezte

Történelmi előismeretek. 5

a törvényt, a mi hazánk ipari és kereske-
delmi viszonyainak sok ideig teljesen meg is
felelt.

Minthogy azonban fejlődő ipari és keres-
kedelmi viszonyaink mellett ezen pátens rendel-
kezései a forgalmi élet követelményeinek többé
már meg nem feleltek, kormányunk az osztrák
cs. kir. kormánynyal egyetértve és azzal egyide-
jűleg, 1888. évi márczius 7-én a védjegy-oltalom
szabályozása tárgyában egy uj, az akkori ipari
és kereskedelmi igényeket teljesen kielégítő
javaslatot terjesztett a képviselőház elé. — Ezen
törvényjavaslat, mely néhány elvi ujitáson kivül
a régi szabályokkal lényegében megegyezett, a
beállott kormányválság folytán csakis egy év
multával tárgyaltatott le a törvényhozás által,
ahol az minden nagyobb változás nélkül elfo-
gadtatott.

A javaslat előadója a képviselőházban
Emich Gusztáv képviselő, a közgazdasági bizott-
ság előadója volt. — A törvényjavaslat általános
tárgyalása alkalmával kifejlett vitában előadón
kivűl részt vettek Polónyi Géza, dr. Neumann
Ármin, dr. Jellinek Arthur képviselők, — Baross
G-ábor és Szilágyi Dezső miniszterek, míg a
részletes tárgyalásban a fent említetteken kivül
még dr. Molnár Antal és dr. Teleszky István is
részt vettek. A képviselőházi általános vita
alkalmával elmondott beszédeket ugy a mint az
a képviselőház naplójában meg van örökítve
czélszerűnek látom a törvény megvilágítása
végett e helyütt megismertetni, míg a részletes
tárgyalás eredményét az egyes törvényszaka-
szoknál méltatom. A képviselőház elnöke

6 Képviselőházi tárgyalás. Emich Gusztáv,

1889. évi deczember hó 9-én az ülést meg-
nyitván, a törvényjavaslat tárgyát következőleg
ismertette :

Emich Gusztáv, a közgazdasági bizottság előadója :
— T. ház ! Az iparügyre vonatkozó állami gondoskodás-
nak, az iparpolitikának feladatai közt kiválóan fontos
helyet foglal el az ipari tulajdonjog védelme, — mely —
eltekintve a múltban eszközölt csekély kezdeményezé-
sektől — a legújabb kor jogfejlődésének egyik fontos
vívmányát képezi. A védjegyek oltalmáról szóló jelen
törvényjavaslat az ipari tulajdonjognak, azon fontos
részét rendezi újólag, mely az iparos, vagy termelő,
árujának megjelölésére szolgáló külön jegyet mint egyé-
niségének részét sérthetlennek kivánja tekinteni és azt
a törvény hatályos és kötelességszerű védelme alá
helyezi. Ezen törvényjavaslatnak jogerőre való emel-
kedése által elérjük, nogy az ipari tulajdon védelmére
szolgáló törvényes intézményeink reformálásaiban meg-
történt az első fontos megnyitó lépés, és ha azt azután
a szabadalmi ügynek és mintavédelemnek korszerű
ujabb rendezése fogja követni, ezen a téren is meg-
feleltünk a haladó kulturállamok követelményeinek.

Nem akarom azonban a t. ház becses figyelmét
a bizottsági jelentésünkben ezen törvényjavaslat is-
mertetése tekintetében felhozottaknak ismétlésével fá-
rasztani, így tehát csak annak kiemelésére szorítkozom,
hogy a törvényjavaslat a védjegyek oltalmát olykép
rendezi, hogy tekintettel a tényleges viszonyokra és a
németországi és trancziaországi hasonczélu törvényekkel
tett tapasztalatokra, az előzetes értesítést az úgynevezett
avis prealable módozatát, mint a fakorlátnak íegiokább
megfelelőt rendezi el. Megfelel a törvényjavaslat a
vám- és kereskedelmi szövetség, azon határozmányának
is, hogy a monarchia másik államának hasonló czélu
intézményeivel analóg elveken nyugszik és nincs ellen-
tétben azon irányelvekkel sem, melyek a legtöbb európai
és amerikai állam által 1881^ márczius 20-án Párizsban
az ipari tulajdonjog védelmére alakult, nemzetközi unió
által kijelöltettek.

Még csak azon körülményre vagyok bátor, a t*
ház figyelmét felhívni, hogy e törvényjavaslat szerint &

Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 7

védjegy jog minden termelőre egyaránt ki van terjesztve
és igy a mezőgazdaság termelői számára is hasznosítható
lesz és különösen bor-, sajt- és tejtermékek stb forgal-
mában 5s használható lesz.

Mindezek folytán kérem a t. házat méltóztassék
ezen törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szöve-
gezése szerint altján osságban a részletes tárgyalás
alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbielől.)

Madarász József jegyző : Polónyi Géza.

Polónyi Géza : T. ház ! Kendkivül sajnálom, hog^
egészségi okból nem fogok a dolognak annyira a mélyébe
hathatni, mint szeretném ; de mégis igyekezni fogok tőlem
telhető rövidséggel azon főbb elveket körvonalozni,
melyek, bennünket ezen kérdés megítélésében vezetnek.

Általában a védjegyek oltalmát törvény által biz-
tosítani föltétlenül helyes, s ez a párt, melyhez tartozni
szerencsém van s a melynek neveben szólok, feltétlenül
helyesli azt. Ha tekintem magát azt a tényt, hogy e
törvényjavaslatnak egyik kardinális rendelkezése az,
hogy egy, eddig pátens által, tehát a magyar közjogba
nem illő instrumentum által szabályozott kérdést, tör-
vény által akar megoldani, úgy ezen szempontból
üdvözölnöm kellene a javaslatot, mert a patentalis
intézkedések megszüntetését czélozza. Ennek daczára
azonban nem vagyok abban a szerencsés helyzetben,
hogy a törvényjavaslatot még általánosságban is a
részleses tárgyalás alapjául elfogadhassam. Az első ok,
mely bennünket arra vezet, hogy e törvényjavaslatot
általánosságban se fogadjuk el, közjogi természetű. A
t. ház csaJk természetesnek, következetesnek és ok-
szerűnek kell hogy tartsa abbeli eljárásunkat, ha mi,
kik az osztrák állammal semmiféle közösségnek hivei
nem vagyunk, akik még a vámközösség elvét sem fo-
gadjuk el, az ezen közösség elvén felépült bármely
intézkedést közjogi okoknál fogva visszautasítunk. Azon-
ban ha ezen általános elvi álláspont nem tenné is
kötelezővé ránk nézve azt, hogy ezen ujabb közös ügyet
inarticuláló javaslatot ne fogadjunk el ; a jelen speczialis
esetben nemcsak a közjogi alap az, melj bennünket arra
késztet, hogy e törvényjavaslatot még általánosságban
se fogadjuk el, hanem magának a parlamentarizmusnak
alapelve. Mert miről van itt szó t. ház ? Meggyőződésem

8 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

szerint a legveszedelmesebb közjogi alapelvek egyike
statuáltatik és iktattatik törvénybe, mely a parlamentá*
rizmusnak fundamentális elveit sérti és nomiokegyenest
azokba ütközik. Nevezetesen a vámszerzödés XVII.
czikkelye szerint maga az a tény, ha valamely árujegy

— ahogy ott nevezik, itt már helyesebben a védjegy
használtatik — ha valamely védjegy egyik vagy másik
területen, t. i. vagy az osztrák vagy a magyar területen
egyszer letéteményeztetett és lajstromoztatott, ez naaga

— ipse facto és ipso jure — biztosítékot nyújt az iránt,
hogy ezen letéteményezés tényével oltalmat biztosit
magának a másik területen is. Röviden, ha valaki
Ausztriában az ö védjegyét letéteményezi és lajstromoz-
tatja, ez a tény maga a XVII. czikkely világos és télre-
magyarázhatlan rendelkezése szerint jogot nyújt arra,
hogy az a mi területünkön is védessék, mert a törvény-
javaslat 32-ik szakaszába átvétetett, hogy az a védjegy,
mely ott lajstromoztatott itt is védelemben részesül.
Miért mondom én t. ház, hogy ez a parlamentarizmus
alapelveivel ellenkezik? Azért, mert ha maga a leté-
teményezés ténye, ipso facto és ipso jure a másik
állam területén is biztosítja az oltalmat, ebből azt követ-
keztetik, hogy a mi minisztériumunk, az osztrák minisz-
térium által megszabott eljárási szabály szerint, melv
nem homogén a mienkkel, az ott lajstromozott véd-
jegyekkel szemben, kötött kézzel megy és köteles oltal-
mat nyújtani saját miniszteri felelőssége mellett ; tehát
felelősséggel tartozik' a mi parlamentünknek, de nem
a saját tényeiért, hanem az osztrák minisztérium té-
nyeiért. Ez t. ház, nézetem szerint a parlamentarizmus
elvének tej tetőre állítása. Hogy az osztrák miniszterek
által szabályozott eljárás alatt, annélkül, hogy a magyar
területen a magyar törvényhozással szemben felelős-
séggel biró tárczamioiszt érnek joga lenne megbírálni
azt, vájjon helyesen és szabályszerűen lett-e a védjegy
ott lajstromozva, itt azon védjegynek oltalom biztositatik
ez nézetem szerint a parlamentarizmus alapelvébe ütközik

De nem oly csekély jelentőségű e kérdés, mellőzve
a közjogi kérdést közgazdasági tekintetből sem. Mert
mire vezet ez? Egyszerűen arra, hogy az osztrák te-
rületen levő nagy gyáripar nem lévén arra utalva, hogy
Budapestre jöjjön, nogy védjegyeit itt oltalomban része-

Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 9

sitse, egyszerűen bejegyezteti Bécsben az iparkamaránál
vagy más osztrák kamaránál a maga védjegyét és
semmit se törődik azzal, hogy mi történik Magyíu*-
orsz^on, mert hiszen a magyar miniszter hivatalból
köteles annak oltalmat nyújtani és védjegye bejegyez-
tetik itt mint currens tárgy. Nem közömbös ez a dolog
azért sem, mert az osztrákoknak mindig volt eszük
arra, hogy mit csinálnak. Például amig 1885 ben a
magyar iparosok védjegye összesen 60 jegyeztetett be
és ennélfogva 60 magyar védjegy részesült Ausztriában
oltalomban, addig ugyanazon évben 496 osztrák védjegy
jegyeztetett Ausztriában, melynek itt törvényszerű vé-
delem biztosíttatott. 1886-ban 83 magyar védjegy jegyez-
tetett be és ugyanazon idó'ben 518 osztrák védjegynek
nyújtatott magyar területen a pátens alapján védelem.
Már most méltóztassanak figyelembe venni, hogy a
törvény még az iránt sem rendelkezik, hogy az 5 irtot,
melyről itt szó van, mint lajstromozási dij fízetendö-e
az osztrákok által a magyar területen való lajstromoz-
tatásért. Erről a törvényjavaslat egy árva szóval sem
emlékezik meg. Meglehet, hogy a gyakorlatban másként
van megoldva, de sem a vámszerzödés XVII-ik czikkelye,
sem a jelen törvényjavaslat nem tartalmaz dispozitiót
arra n^zve, vájjon az a dij, amit a magyar iparos itt
tartozik fizetni, vájjon azt az osztrák iparos itt is tarto-
zik leróni. Ugyan igy állunk a közzététel — promulgatio —
kérdésével, a melyre később is lesznek megjegyzéseim.
Be t. ház, ha általában véve a mi közjogi elveink nem
feszélyeznének is bennünket abban, hogy a törvény-
javaslatot általánosságban elfogadjuk a jelen speciális
esetben, mikor minden alapos ok nélkül, minden köz-
gazdasági érdek ellenére egy ujabb közös ügy statuál-
tatik — a védjegyek közös ügye, mi ezen törvényjavas-
latot már ezen szempontból és ezen okokból se fogad-
hatjuk el a részleges tárgyalás alapjául. Azonban, t. ház,
ha ezen közjogi és parlamentáris bkok se forognának
fen, nem fogadhatnánk el ezen törvényjavaslatot a
részleges tárgya' ás alapjául, mert — hogy röviden
összegezzem ezen törvényjavaslat feletti kritikákat —
azt kell mondanom, hogv én még a magyar törvényhozás
termében, ehhez hasonló rossz magyarsággal és termi-
nológiával szövegezett törvényjavaslatot soha nem

10 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

olvastam. Olvastam t. ház, egy nagy tekintélynek ör-
vendő szaklapban — a „Jogtudományi Közlönye-ben —
egy igen. jeles czikket, épen igen t. dr Neumann Armin
túloldalon levő képviselő úrtól, melyben ezen törvény-
javaslat felett kitűnő kritikát gvakorol, melyre nézve
előre is kijelentem, hogy annak álláspontjával legna^obb
részben magam is megegyezem. De meg kell jegyeznem,
hogy ezen törvényjavaslat nagyban és egészben majdnem
szorul- szóra való receptiója az 1857-iki patensnak két
dolog kivételével. Az egyik az, — hogy ezentúl nemcsak
az iparos tulajdona vétetik e törvényjavaslat által
védelembe — mint a hogy a t. előadó ur a törvény-
javaslat szövegével ellentétben helytelenül jegyezte
meg, — hanem — és ezt akarom épen, mint a törvény-
javaslat egyik helyes dispositióját kiemelni — a termelő
és kereskedő érdekeit is védelme és oltalma körébe
vonja. A másik, a mit e törvényjavaslatban helyeslek
az, hogy nemcsak a védjegyre magára terjeszti ki a
büntető határozmányokat, hanem egészen helyesen —
és pedig a Curia által hozott döntvény alapján és annak
megf el előleg — azon áthágókkal szemben is, a kik
hasonló védjegyeket gyártanak, szóval azok ellen is,
akik az illető czikk provenientiája iránt tévedésbe
ejtenek valakit, tartalmaz büntető jogi intézkedíseket.

Ha ezen két dolgot kiemeltem t. ház, akkor a
többire nézve elmondhatom hogy a mi e törvényjavas-
latban uj van, az nem jó, s a mi jó van benne, az nem
uj, mert szószerint, — a hol kihagyás van helytelen
kihagyásokkal — semmi egyéb ezen törvényjavaslat —
majd ráutalok az egyes szakaszoknál, hogy melyik
melyiknek felel meg — mint tisztán a pátensnek átvétele,
annyira átvétele, hogy csak mindjárt fgyet emlitsek, a
t. előadó úr előadói jelentésében mig egyrészt maga
hangsúlyozza azt, hogy ezentúl nemcsak iparodnak ada-
tik védelem, de megadatik a termelő, a kereskedőnek
is, addig a régi pátensnek kifejezéseihez hűségesen
ragaszkodva, folyton vállalatról beszél és az előbbi
pátens kifejezéseihez hiven a vállalatot szerepelteti mint
olyat, mely tulajdonképen oltalomban részesül. A pátens-
ben ugyan helyes volt a vállalat kifejezés, mert abban
csak az iparvédjegyek, az iparvállalatok jegyei része-
sültek védelemben, de ma már, midőn nemcsak az ipar,

Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 11

hanem a kereskedelem érdekei is védetnek, hogy lehet
a törvényjavaslatban vállalatról beszélni ? mert —
engedje meg t. előadó úr - a termelöt nem fogja a
vállalat fogalma alá sorolni. Ezt azt hiszem bővebben
magyarázni nem szükséges. És ez az egész törvény-
javaslaton átvonul.

Egyébiránt ez nem az egyedüli amit e javaslat
terminológiai tekintetben kifogásolni lehet, hanem rátérve
a javaslat meritorialis részére első sorban, összeütközés
és összekocczanásba kell jönnöm a bizottság jelen-
tésóvel.

Én első sorban nem értem, hogy amikor a bizott-
ság azt jelenti, hogy e javaslattal a büntetések szigorí-
tását akarja elérni, miképen magyarázzam meg magam-
nak azt, hogy mig eddig a védj egy hamisításra a büntető-
törvénykönyv 413. §-nak rendelkezése szerint 3 havi
fogházbüntetés is volt kiszabva, addig az ő mostani
szigoritási elméletök szerint redukálják a büntetést és
megelégednek 2000 frtig terjedő pénzbüntetéssel. Nem
akarok most vitatkozni afelett, hogy melyik intézkedés
a helyesebb, hogy legyen e szabadságvesztés a büntetés
avagy sem, de na mar a bizottság azt mondja, hogy a
büntetést szigorítani akarja és akkor áttér a fogház-
büntetésről a pénzbüntetésre, engedje meg, hogy meg-
mondjam, hogy a bizottsági jelentés nem áll harmóniá-
ban azzal, amit mondani akar.

De találkoztam e jelentésben egy sajátságos doloe-
gaJ. Az előadó úr ugyanis mindenekelőtt az 1884: XXII.
t.-czre hivatkozik a mely büntetést szab a hamis üzleti
adatokat magukban foglaló jegyekre. Hát szíveskedjék
a t. előadó úr megnézni az 1884: XXII. t.-czíkket, amely
a Fiúméban megújítandó adókedvezményről szól, ennek
nincs 58. §-a De már most tegyük fel, hogy ez sajtó-
hiba, amelynek reparatióját az előadói székből elvárom^
ha ily nagy hiba foglaltatik a javaslat megokolásában.
En helyes bitem és a helyes idézetet elmondom. Az elő-
adó úr az 1884 : XVII. czikkre akart hivatkozni de ennél
is hibásan czítál, mert az 1884 : XVII. czikk 58. §. nent
tartalmaz büntetést. Tessék megnézni, hogy ez az 58. §
a dispositiót .tartalmazza, t. i. azt, hogy hamis adatokat
nem szabad a czégbe foglalni. A büntetést, mely e ren-
delet áthágásával congruens, s mely evvel Összefüggés-

12 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

ben kiszabatík, az nem az 58. hanem t. előadó úr mél-
tóztassék megengedni, a 157. §. tartalmazza

Ezt csak azért mondom meg, mert ha az ember
naár egy bizottsági jelentést szövegez, a legkevesebb
amit a törvényhozási teremben kívánni lehet az, hogy a
szakaszokra legalább ügyeljünk (Helyeslés a szélsőbalon.)

Van a bizottsági jelentésnek egy passusa t. ház,
melyet én őszintén megvallva — nem értek (Halljuk
— a szélsőbalon) és azért kérem a t. előadó urat azt
nekem megmagyarázni.

A bizottsági jelentés ugyanis azt mondja : — 3
„Hiteles központi védjegylaistrom kezdeményezése
<17. §.), mely a 18. § megemlített előzetes értesítések
által másodlatok vagy kétséges esetektől menten marad,
mig a 16. § megszabott tizévenkénti megújítás a hasz-
nálaton kívül levő yédjegvek törlését lehetővé teszi." —
begyen szíves az előadó ur az egész pontot megmagya-
rázni, mert én azt nem értem.

Semmi kétségem, hogy a t. ház bele iog menni
a javaslat részletes tárgyalásába, mert bármenn3dre
közjogunkba ütközzék is egy törvényjavaslat, maga az,
hogy a javaslat a vám szerződés alapján követel bíz o-
nyos intézkedéseket, elég lesz a többségnek arra, hogy
opportunitásból meg,^zavazzon egy javaslatot, melyet tán
maga se helyesel. Áttérek tehát annak részletes kimu-
tatására, hogy a törvényjavaslat egyáltalában nem fogad-
ható el a részletes tárgyalás alapjául. E javaslat annyi
létező törvényt és elvet sért, hogy annak a házban való
módosítását nem tartanám helyesnek, kivált azért, mert
nagy testületekben részletes módosítást csak nehezen
lehet eszközölni ; különösen azok szempontjából, akik a
törvényjavaslat módosításait az Ausztriával való közös-
ségnél fogva, concertatio tárgyává kell hogy tegyék;
szükségesnek tartom, hogy a javaslat úgy amint van,
uj szövegezés végett az igazságügyi bízottsághoz uta-
sittassék vissza. Általában, ha egyes magánjogi kérdés,
kivált ha fontos büntetőjogi kérdés merül fel egy tör-
vényjavaslatban mint itt is, hol a büntető törvénykönyv
szakasza világosan hatályon kívül helyeztetik, a tör-
vényhozás csak úgy jár el helyesen, ha azt első sorban
az igazságügyi bizottsághoz utasítja, nehogy oly törvé-
nyek alkottassanak, melyek a már létezőkkel homlok-

Képviselőházi tárgyalás. Polónyl Géza. 1&

egyenest ellenkeznek és bizonytalanná tegyék a jog-
szolgáltatást.

Az 1. § a védjegyek fogalmát állapitja meg (Zaj.)
Kérnék csendet Elnök úr.

Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóz-
tassanak conversálni.

Folónyi: Az első szakasz így állapitja meg a véd-
jegyek fogalmát : Védjegyek alatt a jelen törvény értei-
méoen oly jelvények (jegyek, vignetták s effélék) érten-
dők, melyek a kereskedelmi forgalomba szánt készít-
ményeknek és áruknak, más hasonló készítményektől é&
áruktól való megkülönböztetésre szolgálnak.

Már most, ha mi kereskedelmi forgalomra szánt^
tehát oly czikkekről akarunk beszélni, melyeknél a
termelő és fogyasztó között, a kereskedő a közvetítő,.
és másrészt a védelmet csakis a készítmények és áruk-
nak adjuk meg ; méltóztassék megmondani, hogy lesz
a védjegy biztositható a termelő részére? mert a ter-
melő oly czikkeket is védelmezhet, melyek nem keres-
kedelmi forgalomra, hanem egyenesen fogyasztásra^
vannak szánva, vagyis a termelő és iogyasztó között
egyenesen létrejött ügylettel adatnak tovább. Ezek
termények és nem készítmények.

És ha a t. előadó ur és a bizottság a termelőnek
is akar védelmet nyújtani, akkor a védjegy fogalmának
az a megállapítása, melyet a törvényjavaslat tartalmaz,,
homlokegyenest elleokezik azzal, amit mondani akar.
Mert ha a védjegynek ez a helyes definitiója, akkor a
termelőnek a termelő termékének védjegye nem lehet,
mert itt csak kereskedelmi forgalomra szánt készítmé-
nyeknek, tehát kereskedelmi forgalomra szánt ipari
termékeknek adja meg a törvény ezen definitió szerint
a védelmet. Minthogy pedig az intentió az, hogy a
termékeknek is megadassék, az. méltóztassék megengedni^
de legalább a fundamentális definitió okvetlenül változ-
tatásra és kiegészítésre vár, amiért a szövegezésbe is
okvetlenül beteendő, hogy — készítmények és termé-
kek — különben a termelőre nézve ki lesz mondva a
védelem az indokolásban, de nem a törvényben.
(Helyeslés balfelől).

Szíveskedjék azonfelül engem a t. előadó ur fel-
világosítani, hogy czélja-e a bizottság, illetve törvény-

14 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

javaslatnak — hogy csak egy példát említsek fel, ami
különben nem is az én, hanem Dr. Neumann t. képviselő
ur eszméje — hosjy az úgynevezett ettiquetteket, czim-
lapokat is megvédelmezze, mert ha igen : ugy méltóz-
tassék elhinni, hogy ezen esetben a determinatió ismét
nem felel meg a czélnak. Erre a kérdésre is igen kérem
a t. előadó ur nyilatkozatát, mert az életben felmerült
egyes esetekre nézve a bíróságoknál törvény-magyará-
zatot fognak követelni. Ott vannak pl. a gyógyszereknél
az úgynevezett arcanumoknál használt védj egyek. Czélja-e
a törvényjavaslatnak ezeket is védeni, vagy nem? Mert
ezek ismét nem kereskedelmi forgalomra szánt tárgyak,
hanem a gyógyszerészektől egyenesen a fogyasztóknak,
a betegeknek adott dolgok. Azt pedig tudja a t. előadó
ur, hogy a gyógyszerészséget sem az ipari, sem a
kereskedelmi cathegóriák közzé nem sorozzuk, hanem
az külön önálló ágat képez. Ka a t. előeuló ur nem
akarja ezeket védeni, akkor nincs kifogásom a szövege-
zés szempontjából a törvényjavslat ellen. De ha akarja,
amiben nem is kételkedem, akkor nem hiszem, hogy
mikor az arcanumoknak egész légióját teremtette meg
az uj korszak, a t. előadó ur és a bizottság ezeket a
dolgokat, a melyeknél a védjegy a közegészséerü^i
szempontból is felette fontos, védeni ne akarná. Ékkor
a törvényjavaslat szövegezése ismét hiányos, (ügy van
a szélső baloldalon.)

De van még egy másik kérdés is tisztelt ház.
Mondja meg a t. előadó ur foglalkoztak-e a következő
dolgokkal ?

Egy külföldi gyáros gyárt egy czikket, melyre oly
államban, a melylyel mi viszonosságban nem áUunk,
szerez védelmet. E gyáros ezt az árut Magyarországon
egy bizományosnak átadja, kérdés vájjon van-e a
bizományosnak joga ezen külföldön, de velünk viszonos-
ságban nem álló állam által védett árura itt Magyar-
országon külön védjegyet szerezni? Más szóval csak
a tulajdonosnak van-e joga védjegyet beszerezni, vagy
a belföldi bizományosnak is?

Mindezek t ház ezen törvén3'javaslatban se
érintve, se megoldva nincsenek.

Minthogy pedig ezen esetek az életből meritvék;
annak a törvényhozónak, ki az élet viszonyait bölcsen

Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 15

és igazságosan óhajtja szahályozni, nem lehet az a
czélja, hogy fölösleges meddő és többnyire költséges
pereket, ugy okozzon az alattvalók és polgároknak, hogy
azok megoldása absolut lehetetlen legyen. Az ily eseteket
meg kell oldani a törvényhozásnak ós azokról határozott
és világos dispozicziókat kell a törvénynek tartalmazni.
(Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon).

Itt van a 3. § , mely a fisjurativ és nominativ
védjegyekről szólva azt mondja, hogy oly védjegyeknek
nem adatik meg az oltalom, illetőleg a belajstromozás-
ból kizáratnak, a melyek kizárólag ő felségeiknek vagy
a királyi család valamelyikének arczképéből állanak.
Vájjon elégségesnek tartja-e ezt a bizottság törvény-
hozási szem]jontból. Vagy megadja-e a bizottság a védel-
met oly védjegynek, melyen ö felsége személye, illető-
leg arczképe mellett az „F" betű ott lesz szóval, ha a
figurativ védjegy egy betű hozzá tételével nominativ
jelzővel is fog birni, mert ha nem adja meg — és ez
a bizottság czélja — amit a későbbi szakaszokban csak
sejteni enged, azon esetre nézve, ha ö felségeik, vagy
az állam czimeréröl van szó, megint helytelenül van
ez a pont szövegezve.

De tovább megyek. Itt a 4. §-ban találok egy furcsa
és az én jogi ismereteim szerint meg nem magyarázható
constltutiv elemet. Azt mondja ugyanis ez a szakasz, nem
adatik a védelem oly védjegynek, amely a közrend
elleni ábrázolatokat tartalmaz. Legyen oly szives a t.
előadó ur, magyarázza meg mi az a közrend elleni
ábrázolat? (Közbeszólás a szélső baloldalon: Tisza
Kálmán ! Derültség.) Ha combinálom azt. hogy e pont
tulajdonképen az osztrák öffentliche Ordnung és Ruhe-
störer-nek parallel fogalma akar lenni, akkor kérdenem
kell a t. előadó urat, ha már ily — közrend elleni
ábrázolatoktól megtagadja a védjegy oltalmát; nem
volna-e helyes és czélszerü, ha a — közérzület elleni
— képeket, ábrázolatokat tartalmazó védjegyektől is meg-
tagadnék a védelmet? (Helyeslés a szélső bal.) Például
ha valakinek eszébe jutna "Bécsben a mi Batthányin-
kat, vagy valamelyik nemzeti vértanunkat pellengérre
állítani, avagy valamely alkotmány tételünket nevetség
tárgyává tenni egy védjegyen, ha alkotmány vagy
geográfia ellenes térképet akar a védjegy tárgyává

16 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

tenni, ennek is megadja a törvény a védelmet? de a
közrend elleni ábrázolatoktól megtagadja ? Én azt hiszem,
hogy sokkal helyesebb, ba a törvény szövegében ben-
foglaltatik, hogy a közérzület és alkotmányosság elleni
ábrázolatokat tartalmazó védjegyektói tagadtatik meg
a védelem, sem mintha az osztrák czopfon teng^ödŐ
azon kifejezést vesszük a törvénykönyvbe, hogy —
közrend elleni ábrázolatok. (Helyeslés a szélső balon.)

egyébiránt megjegyzem, hogy az 1., 2., 3. pont
teljesen megegyezik a pátens 1., 2., 8. pontjával.

De van most t. ház, egy ni 6. §. s ez egyik vív-
mánya a törvényjavaslatnak. Ez azt mondja, hogy
nemcsak az iparosokat, kereskedőket kell megoltalmazni
védjegyekkel, de a közönséget is. Itt azt hiszem, bizo.
nyos elelmiczikkekre czéloz a t. miniszter és előadó ur-
Tehát védeni kell a közönséget, de miként javasolja
ezt a bizottság? Akként, hogy vannak bizonyos termé-
kek és iparczikkek, a melyekkc^l szemben, hogy a
közönség tévedésbe ne ejtessék, kötelezővé kell tenni a
védjegyet, vagyis ha az illető nem is akarja védeni az
ő áruit, hivatalból köteleztetik arra, hogy védje. £z
igen helyes, acceptálom. Teljesen jogosnax és helyes-
nek tartom. De t. ház, ez a szakasz valóságos szentelt-
víz, mert ennek absolute senomiféle sanctiója se lesz. a
törvényben.

Nevezetesen a 28—24. szakaszokban foglaltatnak
a büntetések, és itt van a 27. szakasz, mely azt mondja
hogy a 28—24. §.-ban meghatározott vétségek csak a
sértett fél indítványára üldözendők.

No már most t. előadó ur, milyen furcsaságot
akarnak önök törvénybe iktatni. Azt mondják, mi kény-
szeritünk valakit, aki nem is akar védjegyet, hogy véd-
jegye legyen, de az ellene vétőt csak akkor fogjuk
üldözni, ha a kényszeritett ember mint sértett maga
feljelenti, hogy valaki sérti az ő védjegyét.

Bocsánatot kérek, ez anomália; mert ha egy
ember kényszeríthető arra, hogy védiegyet tartson fenn,
akkor annak a kényszemek mi az értelme? Az, hogy
Ö nem akarja tenni, akkor érdeke az, hogy mások
visszaéljenek a védjegygyei. És ha e czélját elérte,
vájjon örült lesz-e; hogy feljelentést tegyen, mikor
czélját elérte.

Képviselőházi tárgyalás. Folónyi Géza. 17

Ha önök a közönség érdekeit akarják védeni e
szakaszban, akkor hivatalból kell üldözni a 28. §.-ba
ütköző vétséget, és nem lehet csak a sértett fél indit-
ványára üldözhető sérelmet törvénybe iktatni, ugy,
hogy annak az életben is legyen hatálya. Azt niszem,
ez eléggé nyilvánvaló.

De t. ház, felveszik a törvényjavaslat szövegébe
azt is. hogy valaki nemcsak többféle árura, hanem egy
és ugyanazon árura is többféle védjegyet alkalmazhat
és oltahnaztathat.

Engedje meg a t. ház és t. miniszter ur, ezt a
közönség éraekébe ütközőnek tartom, és ezen disposi-
tiót már elvi szempontból se osztom, mert a gyakorlati
életben — méltóztassék megengedni ha példával illuszt-
rálom — tudok rá esetet — de nem fogom megnevezni —
^pgy valakinek van egy és ugyanazon chemiaüag meg-
vizsgált, a harmadik ulutióban is ugyanazon elemeket
tartalmazó pezsgője, de azt elnevezi ötfélekép és külön-
böző védjegyeket vesz neki. A casino tagjai nem tudják,
^ogy ugyanazt a pezsgőt 1*50 frt drágábban fizetik, mig ha
más vignetta alatt veszik 1*50 frttal olcsóbban kaphatják.

T. ház, én nem hiszem, hogy a törvényhozás
czélja lehessen az, hogy ilyen visszaélésre a kereskedők-
nek, gyárosoknak jogczim adassék. Igenis védeni kell
az ipart de ha már a közönség védelme is szerepel
ebben a törvényjavaslatban, akkor én ezt a közönség
érdekével nem tartom egybehangzónak. Vájjon mi
lehet a gyakorlati czél az iparos szempontjából? miért
oltalmazzon ecy árut 3 — 4—5 féle védi egy gyei, ha nem
ilyen visszaélésre ? Más czélja nem lehet, mert ha áruja
provenientiáját akarja oltalmazni, arra törvényesen elég
6Ry védjegy, nem szükséges, hogy ötféle firma alatt
árulja ugyanazt az árut, hogy a közönséget tévedésbe
ejtse. (Ugy van ! a szélső biűon.)

En ezt a részét a törvényjavaslatnak elvileg se
osztom és ezért indokoltnak tartom, hogy ez az igazság-
ügyi bizottsággal is megvitass ék.

Rájövök most már t. ház a pátens 5 §-nak meg-
felelő 9. §-ra és erre nézve felkérem a t. igazságügy-
miniszter úr figyelmét. (Halljuk !) Azt mondja a 9. §. a
védjegy azon vállalathoz tartozik — ezen sorral kezdi
és igy már az első szóknál a védjegynek determinatióját

Dr. Kosa : Védjegy-mustraoltalom. 2

18 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

helytelenül adja, mert e szerint a védjegy nem tartozik
a vállalathoz, hanem maga az ám védetik. (Deríiltség
jobbról.) Bocsánatot kérek, de ez csak mellékes kérdés,
és nem erre fektetem a súlyt, hanem az, hogy ha itt a
vállalathoz tartozik, amint már elébb voltam szerencsés
kiemelni, ha a termelőnek és iparosnak is adatik védelem,
«kkor nem lehet vállalatról is be<9zélni, mert pl. a szöLlő
-aminek borát és vignettáját védelmezem, nem lehet
vállalat. (Egy hang jobbról. De lehet!) Azt mondja
továbbá e pont is ezt méltóztassék meghallgatni : A
védjegy azon vállalathoz tartozik. mel3mek védelmére
szolgál, ugyanazzal megszűnik. — Tehát termelés esetén,
ha a birtok megszűnik, ha a vagyon tönkremegy ami
lehetetlenség, mert a birtok nem szokott megszűnni —
ugyanazzal megszűnik és birtokváltozás esetén az uj
birtokosra száll. Birtokváltozás és nem tulajdonos válto-
zásról beszél e szakasz. Méltóztassék megengedni, én
erre a pontra akarom a t. miniszter úr figyelmét felhívni,
vájjon igazam van-e, hogy jogi szempontból, a tulajdo-
nos és birtokos közti kérdés olyan erős distinctio tárgyát
képezi, hogy törvényhozói teremben nem lehet ilyen
dolgot a törvényjavaslatba tenni. De menjünk tovább.
Azt mondja : Ez utóbbi esetben — hogy melyik az előbbi
eset netn tudjuk — ha csak a vállalatot — már megint
vállalatról beszél — az özvegy, kiskorú örökösök
hagvaték vagy csődtömege nem folytatja, az új tulaj-
donos a birtokmegszerzése után — már megint — külön-
beni törlés terhe alatt, három hónapon belül a saját
nevére átíratni tartozik. — Már most t. ház — ne legyünk
minvitiozusak a helyes jogi terminus technikus tekin-
tetében, de ha valaki özvegyről beszél, ez világosan
elárulja, hogy distinctiot akar az élők kö^ti szerződések
és halálesetre szóló rendelkezések között. Ámde e szerint
a 9. § szerint nem halt meg senki és mégis egyszerre
lett özvegy valaki. Méltóztassék figyelembe venni azt,
^^nJ ®Ky ilyen törvényjavaslatban világosan ki kell
mondani azt, hogy mily eseteket contemplsJ. A halálese-
tekre szóló rendelkezéseket, örökösöket, jogutódokat,
átháramlást, ezeket mind figyelembe kell venni. De az
egyik pontban azt mondani: ha a birtokos birtokot
változtat, a másik pontban beszélni tulajdonosról, özvegy-
ről nem lehet. (Helyeslés balfelöl!)

-Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 19

Ezért nagyon kérem a t. igazságtigyminiszter urat,
ogy legyen olyan szíves nekem ezt a szakaszt bővebben
legmagyarázni, és mivel az előadó úr nem igen fog reá
állaikozni nekem megmondani, hogy tulajdonképen
lilyen eseteket kell itt érteni, mert azt is szabályozni
ell, hogy halál esetén az özvegyre, vagy csőd esetén

csődtömegre mily modalitások között száll át a véd-
ígynek tulajdoni joga? Szabályozni kell az elsőbbség
3 az oltalomkérdést. De t. ház mielőtt a büntetőjogi
érdesre térnék át — a mely az én felfogásom szerint

törvényjavaslatban a legszerencsétlenebbül van meg-
Idva — még van egy pár megjegyzésem. (Halljuk!)

Azt mondja a 10. § hogy — más termelő, iparos
agy kereskedő nevét, czégét czímerét, vagy üzletének
legnevezését az illető beleegyezése nélkül áruk meg-
jlölésére használni tilos - már most ez az egyik §
hol hibásan vették át a pátens rendelkezését, mert a
atensben világosan meg van mondva, hogy csak más,
elföldi iparos, termelő, vagy kereskedőről van szó. Ez
jen természetes is, mert egy amerikai czéget csak nem
kar a t. képviselő úr Magyarországon védetni ? Minthogy
edig a t. előadó ur Peru vagy Chilinek valamely köz-
ársasági firmáját nem akarja itt védelmezni, több mint
yilvánvaló, hogy csak belföldi, hogy csak olyan czégek-
öl lehet itt szó, melyek részint a viszonosság, részint
bekebelezett védjegy alapján részesülnek törvényes
Italomban. Ezt tehát csak úgy általánosan odavetni
em tartom helyesnek.

Van azonban e törvényjavaslatnak egy cardinális
ibája (Halljuk) ez abból áll — mielőtt a büntető részre
ttérnék még ezt is meg akarom emliteni, abból áll,
ogy nem állapítja meg 3-ik személyekkel azt, mikor
ezdödik az oltalom, vagyis mikor áll be az az eset,
ogy harmadik személy valakinek védjegyét sértheti,
smerjük e tekintetben a többi törvényhozások dispo-
itióit, vájjon mi akadályozta a t. bizottságot abban,
0^ bele ne vegyen a törvényjavaslatba erre vonatkozó
enaelkezést is? Vájjon ha az előadó ur jelentése
zerint úgyis egy szaklapban való közzétételt akarnak
s ezt a 17. 8-ba nézetük szerint fel is vették, mi aka-
iályozta önötet abban, hogy ne vegyenek tudomást
trról, hogy Magyarországon van egy „Központi hivatalos

2*

20 EépTÍselőházi tárgyalás. Folónyi Géza.

értesítő", amely a kereskedelmi törvény rendelkezésemé
megfelelöleg vezettetik és a melyben minden ilye
czégjegyzésre való dolog közzététetik. Mi akadályozta
t. bizottságot abban, hogy megmondja azt, hogy S-i
személyekkel szemben a védelem az ezen hivatali)
központi értesítőben való közzétételnek 1., 2., B-ik mofj
jelenésétől számit atik? Mert igaz, t. ház, a törvén}
javaslat gondoskodik az elsőbbségi kérdés megoldásává
vagyis azt mondja — azon naptol sőt azon órától,
melyben valaki védjegyét lajstromozás czéljából bemutal
biztosítja ma^a számárra az elsőbbséget, — habár ez»
nincs a kérdés egészen megoldva, mert megtörténheti
az, hogy 2 — 3 kamaránál egyidejűleg ugyanazon 'j
órában ad be valaki hasonló védjegyet, s hogy ilya
esetekben mi történjék, arról megint nem intézkedik i
törvényjavaslat — hanem maradok csak az előbbi h
fogásomnál, mondom igaz, ho^y az elsőbbséget a j^
vaslat azon óra szerint biztosítja, a melyben a védjegye
lajstromozás miatt bemutatnak, de ez még nem vonhalji
maga után a büntetési sanctiót. Mert, hogy mily órábai
nj'ujtják be a védjegyet, kérdem én ki jut ennek ta
domására t. ház? Arra senki se jut! a tudomásvétel
az edictalis utón való közzététel a promulgatio hivataléi
ténye, ez adja meg. Ha búntetci akarunk valakit védjeg
megsértésért, akkor meg kell állapítani azt a hatiz
vonalat, ahol a büntethetőség kezdődik. Az pedig nen
lehet más, mint az, ahol a törvényhozási nyilvánosság
utón lehetővé teszik harmadik személy részére aaA
hogy tudomást szerezhessen a védjegy törvényes vedel
mérői. (Igaz! A szélső balon.)

De már most t. ház, mit ért a t. előadó ur azoi
kifejezésével — nyomda utján kihirdetésre alkalmas. -
Az én tudomásom szerint a nyomda nyomat ugyan, di
kihirdetésekre nem alkalmas, azt nem tudom, hogi
nyomda utján kihirdetésre alkalmas ezt még soha nen
hallottam. Talán azt akarja mondani, hogy nyomdi
vagy sajtó, vagy sokszorosítás utján kihirdetésrt
alkalmas r

Itt van a 18. § a mely intézkedik azon esetről
ha valaki oly védjegyre nézve ad be kérvényt, i
melyre nézve már van valakinek törvényes védeline
Ekkor mi történik? Azt mondják: — vagy fenntar^'i

Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 21

z illető a bejelentését, va^y visszavonja, vagy módo-
ltja. Tehát fenn is tarthatja t. előadó ur. Már most
li történik ha fenntartja, erről megint nincs szó. Ha
)hát valaki fenn is tarthatja a már bejegyzett véd-
)gyre való kérvényt, akkor az ellenkezik a későbbi
sakaszszal, melv az elsőbbséget megállapítja. Több
unt világos tehát, hogyha egy már létező védjegyre
alaki bead egv kérvényt, azzal nem lehet mást tenni,
lint hivatalból visszautasítani, ha való az, ami a véd-
)gyre vonatkozik. Ha nem való, akkor más az eset.
[a pedig nem ugyanazon esetre vonatkozik a bejelentés,
kkor nem quadrál a szakasz rendelkezése. De, t. ház,
bjünk ennek a dolognak a büntetőjogi rendelkezé-
sre. (Halljuk !) Ha elolvassuk a büntetőtörvénykönyv 418.
•át, melyet most hatályon kivül akarnak helyezni és ha ezt
sszehasonlitjuk ezen törvényjavaslatnak 28 — 24. |-ait
B következő szakaszaival, akkor méltóztassék nekem
legengedni, hogy azt kérdezhessem, hol vette a gyarló-

S magának azt a jogot, hogy egy törvénynyel szemben,
y minden kívánalmat kiélést e^y ilyen determiná-
ióval ellátott törvényjavaslattal álljon elő a t. házban ?
ilső sorban azt kell kérdeznem, hogy ha már valaki
onstitutiv elem gvanánt beveszi azt. hogy az, aki más-
ak kizárólagos használati joggal ellátott védjegygyei
>gtalanal forgalomba hozott árut, ezt tudva forgalomba
ózza csak akkor büntettetik, ha az illető ezt tudta,
liért nincs gondoskodva arról, hogy ezt mindenki meg-
adhassa, hogy az védjegygyei van ellátva. De azután
ziveskedjék nekem jogász, vagy akár az igazságügy-
liniszter ur maga megmondani, hogy ily körülmények
özött mikor bizonyítsam én valakivel szemben azt,
pgy ő tudva jogtalanul tesz közzé valamit ? Én azt
iszem, hogy a védjegy-oltalmat lehetetlenné tenni e
ét szóval „ezt tudva" teljesen lehetséges, mert csak
2t a két szót kell a törvényben meghagyni, hogy e^et-
^n esetben se lehessen kimutatni, hogy valaki védjegy-
Amisitást követett el.

Ha az vétetik t. ház alapul, hogy csak a szabály-
zerüleg lajstromozott és közhírré tett promulgált véd-
^P>y^el él valaki jogosulatlanul vissza, amint ezt a
13. S-a mondja, ennek van értelme, de igy nem lesz

gyetlen egy vádlott sem, aki ne azzal kezdje a véde-

igy.
ezdji

22 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

kezesét, ho^ ö nem tudta. Ez annyit jelent, mint az
edictum teljes horderejét lerontani, mert ezentúl nem
lesz elégséges bizonyítani, hogy közzététetett az ipar-
j^gy védelme, de még külön be kell bizonyítani az
illetővel szemben azt is, liogy ő ezt tudta ; ami teljes
lehetetlenség, mert ehhez elég a tagadás.

Lehetséges t. ház ez egy esetben, akkor t i., ha
az int^ eljárást akarják életbe léptetni. E szerint egyszer
szabad hamisítani, de ha rajta kapják, akkor figyelmez-
tetik, mert máskülönben e két szónak — ezt tudva —
meggyőződésem gyakorlati értéke nincs.

Kérdem továbbá t. ház, hogy helyes dolog-e, ha
egy törvény azt mondja — nem is vitatkozva a felett,
hogy helyes-e, hogy 2000 frt büntetéssel megelégszik
az addigi törvényes dispositio helyett — hogy visszaesés
esetében ha az utolsó Düntetése után 10 év el nem telt
— öregbíttetik a büntetés. Én ezti a létező törvénynyel
ellenkezőnek tartom. Miről van szó ? A visszaesés- röl
súlyosított minősített alakról való büntetésről. Igen, de,
miKép akarja,, ezt tenni. Tiz esztendő alatt, ha ismétlést
követett el. Ámde t. ház itt vétségiől van szó még pedig
az uj törvény szerint sui generis vétségről, amely a
büntető törvény 105. § szerint három év alatt elévül
sőt ennél súlyosabb büntettek is öt év alatt évülnek el.
Mi értelme van tehát annak, hogy míg az elévülés
joghatálya 3 évig tart, vagyis egy vétségnek büntethetése
3 év alatt elévül, addig itt egy vétséggel s^zemben 10
évre terjesztessék ki az elévülés joghatálya. Ez annyit
jelent, hogy tiz évig válik valakire nézve sulyosjLtóvá
azon körülmény, hogy egyszer el volt Ítélve. Ámde
ha egyszer el volt Ítélve és nem fogták el, vétség-
esetén három év eltelte után már a büntetés kiált
lására se lehet kényszeríteni, mert maga az itéle-
három év alatt elévül.

De a törvényjavaslatban azon rendelkezés is
foglaltatik, hogy a 23—24. §-ban határozott vétségek
megbüntetése Horvát-Szlavonországban is a királyi
törvényszékek hatáskörébe tartozik. Ezzel nincs meg-
mondva, hogy Magyarországon hova tartozik, csak az
„is" szó van benne, amiből combinálható, hogy Magyar-
országban is oda tartozik. Igen, de ha a büntető törvény-
könyv 413. §. ezzel a törvénynyel hatályon kivül helyez-

Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza. 23

tetik és ha ezzel kapcsolatosan az életbeléptetési törvény
39 — 40. §. utalok, akkor már kiesik itt a hivatkozás,
tehát okvetlenül világosan meg kell állapítani, hogy
ezen itt megalkotott sui generis vétség tekintetében, a
jövőre is a törvényszék mint büntető biróság lesz
illetékes Magyarországon. Ezt világosan ki kell fejezni,
különben zavar támad. De általában helyes-e ha ezen
vétség competentiáj át a kir. törvényszékekhez utaljuk.
Én nem tartom helyesnek. Hiszen tudjuk, hogy a büntető
járásbíróságok 6 havi fogház büntetésekig hozhatnak
Ítéletet. Vájjon miért ne lehetne a büntető járásbíróság
ily pénzbirsággal büntetendő vétséggel szemben is
compentens? Miért ne lehetne, különösen az adott
esetben, midőn az ily delictumoknál a legegyszerűbb
kérdés vár a bíróra, mert a biió nem hoz a jog, hanem
a tény kérdésében Ítéletet, amely a szakértők vélemé-
nyein nyugszik. De még ha a jog kérdéséről is volna
szó, ha például nemzetközi szempontból kellene azt a
kérdést megvitatni, hogy egy állam viszonosságban
van^e velünk, e kérdésre világos törvényeink vannak.
Azt hiszem, hogy a büntető járásbíróság sokkal
hamarabb hozhat ítéletet ily kérdésekben, mint
a complicált eljárású törvényszék, ahol évekig húzó-
dik egy per, holott itt a íőkövetelmény a gyorsa-
ság volna.

De vájjon az is jog, ha azt mondjuk, hogy a
büntetőbíróság hatáskörébe utaliuk a kártérítési meg-
állapítást és kimondjuk törvényben, hogy a kár nem
lehet több 5000 frtnál? Ez a jogállam követelménye?
Mi értelme van 1-szőr is annak, hogy azon büntető
jogi princípiumot is megváltoztassuk, hogy büntető-
bíróságok magánjogi kérdésekben, a kár mennyiségére
csak akkor hozhatnak ítéletet, ha a perben álló felek
között a kár mennyisége tekintetében diíferentía nincs.
Ha ilyen véleményeltérés nincs, akkor hozhat a büntető-
bíróság a kár mennyiségére nézve is ítéletet ; de minden
más esetben, ha diííérentía támad a panaszos és vádlott
között a kárkövetelés mennyiségére nézve az én eddigi
tapasztalatom és jogi gyakorlatom szerint csak a polgári
bíró elé való utasításnak lehet helye és nem lehet
helye annak, hogy a crimínális bíró határozzon magán-
jogi kérdésben.

24 Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

De ha mégis megeDgedem azt, hogy a kártérítés
kérdésében a büntetöbiróság határozzon végérvényesen,
vájjon mi értelme lehet annak, ha a kárt ^JOO frt maxi-
mumban határozza meg. Hány esetet mondjak a t.
miniszter umak, ahol a jogoltalomban részesülő gyáros
csak 4—5 év múlva tudja meg, hogy visszaélnAk az ö
védjegyével és mikor nem 5000, hanem 50 ezer írt kára
is lehet csak egy articulusnál, például pezsgőnél ? Van
akárhány olyan áruczikk, melynél érdemes lesz megresz-
kirozni az 5000 frtot, mert 100,000 frt hasznot csinál
magának belőle. Már most a pénzbüntetés lesz 2000 £rt,
a kártérítés 5000 &t, összesen 7000 írt. Nagyon sok
olyan embert tudnék előállítani, akik megcsinágák azt a
gescháftet, hogy elitéltetik magukat 7000 frtra, mert
25 — 50^000 írt hasznuk lesz mellette.

Már, hogy a büntető törvénynyel ily speculatáót
engedjünk meg épen Magyarországon, méltóztassék meg-
gondolni, hogy helyes-e ez ? De tovább megyek a jogi
téren. Itt delictum sui generis, vétségről van szó. A
vétség kísérlete a büntetőtörvény 67. §. szerint csak
akkor büntethető, ha a törvény azt világosan büntetni
rendeli. Ily bölcseséggel esett meg, hogy nálunk a csalás
vétsége 50 írton alul nem büntethető ; mert elméltóz-
tattak felejteni kimondani, hogy a csalás vétség kísér-
lete büntetendő. így tehát aki 50 frton alul csalni próbál,
az* nem büntethető.

Én nem tudom miként gondolkozik a t. bizottság
ezen kérdésre nézve ; nem tudom, akarja-e ezen vétség-
kísérletet büntetni avagy nem ; de azt képzelni se tudom,
hogyha egy typografus könyvnyomdász hozzáfog ahhoz,
hogy hamis védjegyeket gyártson és ha ö a kísérlet
előkészítő stádiumában tetten kapatik, hogy az büntet-
hető ne legyen. Ezt józanul hinni se akarom. És tovább
menve akarja-e a t. ház a vétség kísérletét büntetni
^VAgy sem. Ha akarja, akkor a büntetőtörvény 65. §.
fogva, teltétlenül fel kell venni, hogy ezen vétség kísér-
lete büntetendő. Ha nem akarja, úgy egészen más dolog,
akkor igen természetesen ez a dispositio felesleges.

De van ezen törvényjavaslatnak büntetőjogi szem-
pontból még egy pontja. Nem akarok bővebben kitérni
arra, amit kifogásolni akarunk és ez, hogy nálunk már
uzussá kezd válni, hogy minden jogi esetekben a minisz-

. Képviselőházi tárgyalás. PolÓDyi Géza. 25

terekre bizatik a végső döntés. Ez esetben tovább mennek
a javaslatnál, nem is akarnak alsóbb fórumot, minek is, a
miniszter elég bölcs arra, hogy ítéletet hozzon. A mos-
tani miniszter elég bölcs és igazságos, elismerem; de
vájjon aki utánna jön, olyan lesz-e? Ez más kérdés.
Méltóztassék megmondani, hogy helyes-e igazságügyi
politikai szempontból, hogy minisztereket, a minden
országban végső fórumokat, első utolsó egyetlen fórummá
tegyünk valamely kérdésben, különöse a oly esetben,
f^ogy bármilyen okos, bölcs, erélyes, igazságos legyen
is a miniszter, bárminő védjegy kérdésben, soha más
Ítéletet nem hozhat, mint úgy, ha meghallgatják az
iparkamara védelmét Hozhatunk-e példákat másra ? No
hát mi értelme van annak mikor úgy van, hogy az ipar-
kamara véleménye alapján hozatik meg az ítélet, hogy
a miniszter hozza azt r Sokkal nagyobb megnyugvássád
fogadnám azt, hogy az iparkamara legyen a végső fórum
a kérdés végleges eldöntésénél; de ha úgy fél vagy fázik
a miniszter úr az iparkamarák ítéletétől, legalábo első
fórumban adja meg nekik az itélhetés jogát azon kér-
désre nézve, melyet ők ellenőriznek, ők lajstromoznak
és a melyben ők hivatottak arra, hogy kereskedelmi,
ipari és termelési szempontokból megbirÚják a helyzetet.
Hát ily kérdésben ne legyen judicaturája a kamarának ?

Mindezen szempontok olyanok, melyek megérde-
melnek, erős meggyőződésem szerint meg is érdemlik,
bogy a törvényjavaslat, amelynek annyi hézaga van,
legslább érettebb megfontolás tárgyává tétessék és hozas-
eéJk öszhangba az, egyéb törvényeinkben letétemé-
nyezett elveinkkel és az igazságszolgáltatás helyes
elveivel.

Nem fogom hosszasabban fárasztani a t. ház
türelmét, ha a többség a törvényjavaslatra nézve más
véleményen volna és azt általánosságban elfogadván,
a részletes tárgyalásba bocsátkoznék, hogy részletes
módosításokat hozzak javaslatba, mert mint független-
ség^ párti képviselő nem vagyok oly helyzetben, hogy
önöknek oly módosításokat tudjak javaslatba hozni,
melyeknek első feltétele vájjon tetszenek-e az osztrá-
koknak avagy nem. (ügy van! szélsőbaloldalon. Ellen-
mondás jobbfelől.) Önök bölcsesége fog dönteni vájjon
helyeslik e észrevételeimet avagy nem. Méltóztassanak

26 Képviselőházi tárgyalás. Neumann Ármin.

e kérdést egész objectivitással megfontolás tárgyává
tenni és ha úgy találják, hogy ilyen nevezetes magánjogit
eminens közjogi és fontos kártérítési kérdéseket érintő
törvényjavaslat megérdemli, hogy a ház szakközege^
az igazságügyi hizottság megkérdeztessék, méltóztassanak
az iránt annál is inkáhb intézkedni, mert e törvény-
javaslat szövegezésében is olyan szerencsétlen ha
egyébért nem, a szövegezés szempontjából is érdemes
volna a bizottsághoz utasítani.

Böviden oda concludálok, hogy közjogi szempont-
ból se fogadjuk el e törvényjavaslatot, de kérjük a t.
házat, hogy amennyiben eme felfogásunkban nem osztoz-
nék, méltóztassék a javaslatot az igazságügyi bizottság-
hoz visszautasítani. (Helyeslés szélsőbaloldalon.)

Szathmári György jegyző : Neumann Ármin.

Neumann Ármin : T. ház (Halljuk !) azon ellen-
vetésekkel szemben, melyek e törvényjavaslat ellen a
túloldalról tétettek, engedje meg a t. ház, hogy én is
úgy a törvényjavaslatra általában mint az ellene felhozott
érvekre néhány észrevételt tegyek. (Halljuk I)

Polónyi Géza t. képviselő úr kiemelte közjogi
szempontból is azon aggályokat, melyek a törvény-
javaslat ellen felmerültek, erre nézve bátor vagyok
figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy az 18b8-iki
nemzetközi egyezménynek, melybe ma Ausztria-Magyar-
országot kivéve, minden nemzet belépett negyedik
pontja értelmében a védelem azon külföldi védje-
gyekre is vonatkozik, melyek belföldön lajstromozva
nincsenek és csak bizonyos idö alatt lajstromoztatnak.
Ez az elv tehát oly nemzeteknél ki van mondva, melyek
egymással semmi közösségben sincsenek annyival inkább
szükséges ez nálunk, kik a szomszéd állammal szoros
összefüggésben állunk.

Ami Polónyi Géza t. képviselő ur egyéb észre-
vételeit illeti, megjegyzem, hogy a törvényjavaslat
gyakorlati szempontból indul ki és gyakorlati utón
kívánja azon panaszoknak elejét venni, melyek az eddigi
állapotok ellen olyan sürün felhangzottak. Közönbös
ennélfogva, hogy az egyes szakaszok elméletileg és
jogilag, hogy construálhatók, közönbös nemcsak azért,
mert az elméletnek s jogi constructiónak az élethez
kell simulnia s nem megfordítva, hanem azért is közön-

Képviselőházi tárgyalás. Neumann Ármin. 27

bös, mert a törvényjavaslat egy olyan anyagot kivan
szabályozni; melynek jogi alaktalansága, daczára azon
nagy irodalomnak, mely felette kifejlődött, még minden-
ből érezhető.

Ha kérdem mit lehet gyakorlati szempontból a
törvényhozótól követelni, a felelet csak az lehet, hogy
egyrészben a törvényben kifejezésre juttassa, miszerint
a forgalmi életnek is egyik fŐ postulátuma a valódiság
és hogy másrészről tekintettel legyen iparunk kifejlet-
len voltára és ne engedje fejlődő iparunkat a külföldi
ipar nagy versenyképessége által elnyomni.

A mit a törvényhozótól várhatunk, az, hogy
szem előtt tartsa, miszerint a kereskedő, az iparos és a
gyáros által áruira alkalmazott jegy tevékenységének
és szorgalmának jelvénye, hogy egyéniségének mint
egy emanatiója és azért ugy mint az egyéniség maga
szent és sérthetetlen ; a ki visszaél vele, koczkáztatja
a kereskedő iparának hirét és jövőjét, hívatlanul bele-
nyúl üzlete folyásának sorsába; plágiumot követ el
másnak gazdasági erején és megrenditi azon oszlopo-
kat, melyeken egész forgalmi életünk nyugszik, a
becsületet és bizalmat.

Igaz, t. ház, hogy a szabad verseny kinövései e
téren oly sokszerüek, hogy azokat bármely spetialis
törvénynyel fékezni alig lehet, s ezért nézetem szerint
a védj egy- törvény hátterét kell, hogy egy feladata
magaslatán álló polgári törvénykönyv képezze, mely
módot és alkalmat ad arra, hogy az actio doli-val
visszatoroltassanak magánjogi utón mindezen proteus-
szerü visszaélések, melyekkel e téren találkozunk.

Francziaországban, hol két . védj egy- törvény i&
létezik egymás mellett, melyeknek egyike a nominatiVy
a másik a figuratív védjegyet tárgyalja, a súlypont nem
a törvények intézkedéseire, hanem a birói kar széles
látókörére és éles judiciumára van fektetve, mely a
concurence deloy-al minden nyilvánulását iparkodik
elfojtani és jellemző, hogy Augolországban, a hol a
védjegy régebben a common law szerint szabályoztál ott,
most az Equiti szempontjai szerint nyer elintézést, a
lord Chancellor itt azon szerepet játsza, mint a római
praetor; az angol judicatura sohasem téveszti szem
elől a kereskedelem ethikai momentumát. A formális

28 Képviselőházi tárgyalás. Neumann Ármin.

védjegy rendszerét, mely mindent a belajstromozásba
helyez és az anya^ rendszert, mel^ a jegy forgalmi
használatára hefyezi a fősúlyt, csak igy lenét egymással
kiengesztelni.

A törvényjavaslat határozott haladást jelez, az
•eddig érvényben volt pátenssel szemben, de haladást
ielez a sokkal későbbi 1874. -iki német törvénynyel szem-
ben, s habár a javaslat indokai némely élőn vöket
kiemel, engedje meg a t. ház, hogy azokat az előadó
ur tájékoztató előadása mellett is röviden egybefoglaj^jam.

Mindjárt az első szakasz, mely az egész javaslat
kiinduló pontját képezi, szerencsés ujitás, am'enyiben
itt a védjegy egészen tárgyilagositva van; a törvény
m'ncs telontettel ugy, mint a pátens v. német törvény
.az alanyra, hanem az árút, mint olyant részesiti véde-
lemben és ezért a 2. §. ezen alapgondolat következetes
vkeresztül viteleként jelentkezik, midőn ugy intézkedik,
hogy mindenki van jogosítva valamely védjegyet
bejegyeztetni. Itt azon iejlődési processust találjuk fel,
mely a kereskedelmi jogban is előfordul, hol a régi
kereskedői jog kereskedelmi joggá vált, a jog alanya
háttérbe és a jogügylet vergődött uralomra.

A nominativ jelzések a 10. és 24. §. szerint
rszintén részesülnek oltalomban és ezen intézkedések
kiegészítik a kereskedelmi törvény 24. §.-nak azon
intézkedéseit, melyek a czégbitorlásra vonatkoznak.

A 11. §. világosan eldönti azon különösen a német
judicaturában controvers kérdést, hogy vájjon az úgy-
nevezett etiquettek részesülnek-e törvényes oltalomban
vagy nem, kimondván, hogy mindaz, ami az áruk meg-
jelöléséről mondatik, az az &uk csomagolásain, tartályain,
l)oritékain és az efféléken használt megjelölésekre is áll.

Nagy haladást látok a törvény azon törekvésén,
hogy ne csak a védjegy használatára jogosult egyén
óvassék meg a károsítástól, hanem, hogy az áruk
integritása a közönségnek s az összforgalomnak váljék
Jiasznára. Az eg3ák védelem épp oly jogosult mint a
másik, és ha bizonyos tekintetben létezik is a kettő
között coincídentia, ezen coincidentia megszűnik akkor,
midőn a jogosult a jegyet belajstromozni elmulasztja.
Mig tehát a javaslat 3. §-a e czélra való tekintettel
megtagadja ezen oltalmat oly jegyektől stb., melyek a

Képviselőházi tárgyalás. Neumann Ármin. 2^

fogyasztó közönség fébevezetésére alkalmasak, a 6. §.
bizonyos áruk tekintetében a forgalomba hozatal előtti
etiquettirozást és bejegyzést kötelezőleg előirja. Én meg-
vágok győződve arról, hogy a 6. §. intézkedése keres-
kedeleniügyi kormányunk által felhasználva, iparunk
egyes ágait nagy lenaületre fogja hozni.

A íavaslat súlypontja belajstromozási és büntetd^
intézkedéseiben rejlik. A mi a belajstromozást iUeti, az a
javaslatban nem bir ugy, mint a franczia törvényben^
declarativ, hanem constitutiv jelleggel, vagyis a kizáró-
lagos használati jogot csakis a belajstromozás adja meg,,
és ez az angol törvénvtől is különbözik, mely a be-
lajstromozástól csupán a keresetképességet teszi mggővé.
Megvallom, hogy jogi és elméleti szempontból nem igen
lehet megbarátkozni azzal, hogy a bejegyzés formális
momentuma képezze az egész oltalom sarkpontját,
tekintve azonban^ hogy ez idö szerint még egy codifícált
törvénykönyvvel nem birunk, legczélszerübb a belaistro-
m.ozásnak constitutiv jelleget adni, s ezáltal a bíróságnak
is az itt előforduló kérdések elintézésénél biztos tám-
pontot nyújtani, e mellett természetesen hatálvban
maradnak a kereskedelmi törvénynek a czégekre és az
ipartörvénynek idevágó intézkedései, és épségben maradt
súlyosabb beszámítás alá jövő esetekre a büntető
törvénynek a csalásra vonatkozó intézkedései.

A mi a belajstromozási eljárást illeti, a javaslat
szakitott a tiszta bejelentési rendszerrel, melynek a

Í)atens, a franczia és német törvény hódol, hanem el-
bgadta az elővizsgálat! rendszemek egy nemét, t. i. az
értesítéssel egybekötött elővizsgálatot. Ezen rendszer
felett discutálni lehet, mert hiszen az egész belajstromo-
zási eljárás a czélszerüség kérdése. Nézetem e tekintet-
ben az, hogy a lajstromozás központosításával, a tiszta
bejelentési rendszerrel, mely annyi pernek, annyi bizony-
talanságnak kútforrása, szakítani kellett. Mert a
lajstomozás centralizálása nemcsak az egyöntetű eljárást
segíti elő, hanem technikailag iskolázottabb személyzetet
is teremt, mely az elővizsgálatra is alkalmasaob. A
német és franczia törvény, miután a lajstromozást nem
centralizálta, megmaradt a tiszta bejelentési rendszernél.
Helyesen ;^llemzi Kohler ezen eljárás előnyeit, midőn,
azt mondja : ,,Eine gut organisirte Prüfungsbehörde ist

30 Képviselőházi tárgyalás. Jellinek Arthur.

ein grosser Segen, sie verhütet grosse Verluste, lang-
^wLerige Processe, sie erspahrtruinöse Gescháftsstokungen,
die bei langwierigen Processen un vermeid lich sind, sie
hat überhaupt allé Vortheile, die einegesunde Preventive
hat gegen eine nachtráglich störende, ofc vernichtende
Repression.*

A büntető eljárást illetőleg előnyös ujitás, hogy
most már nem az iparhatóság, hanem a törvényszék
illetősége alá tartozik a védjegyügy.

A mi magukat a büntető jogi intézkedéseket illeti,
AZokra voltam bátor már reflectáJni.

Ezekben, t. ház, összefoglaltam azon előnyöket,
azt a nagy haladást, a melyet én az eddigi állapottal
szemben és a törvényes szabályokkal szemben fenforogni
látok s ezért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás
alapjául elfogadom, (Elénk helyeslés jobbfelől).

Josipovich Géza jegyző : Jellinek Arthur !

Jellinek Arthur : T. ház ! (Halljuk.) Polónyi t.
képviselötái'sam a tárgyalás alatt levő javaslatot, beható
birálat tárgyává tette és annak el nem fogadhatóságát
két okra vezette vissza. Az egyik elvi, közjogi ellenvetés,
a melyet annak elfogadhatása ellen felhozott, a másik
a törvény lényegéből merített és annak egyes intéz-
kedéseire vonatkozó kifogásai.

A mi a közjogi ellenvetést illeti, azt hiszem azok,
akik a kereskedelmi és vámszövetséget, mint érvényben
levő törvényt elfogadják — és a t. képviselő ur is annak
tekinti — azok a jelen törvényjavaslatnak tárgyalása és
elfogadhatása ellen közjogi ellentvetéseket nem hoz-
hatnak fel. (Elénk helyeslés jobbfelől).

Mert a kereskedelmi- és vámszövetség 17. sza-
kasza világosan kiköti, hogy az áru védjegyekre vo-
natkozó rendszabályoknak jövőben eszközlendő meg-
változtatása közös egyetértéssel viendő keresztül. É
rendszabályoknak megváltoztatása feletti határozathoza-
tal és döntési jog, habár közegyetértéssel a magyar tör-
vényhozást illeti meg, s igy nem állítható, hogy ezen
törvényjavaslatnak elfogadása által ujabb közösügy, a
védjegy közös ügye teremtetik meg, mert a jelen tár-
gyalás alatt lévő törvényjavaslat által az al^kp érintet-
lenül fennmarad, csak magát a tárgyat szabályozó

Képviselőházi tárgyalás. Jellinek Arthur. 31

szabványoknak egyik s rnásik irányban való megvál-
toztatása forog szóban (Elénk helyeslés a jobboldalon.)

Migön a közjogi ellenvetésekre ezt vagyok bátor
megjegyezni, a magam részéről is ezen esetből kifojólag
egy közjogi megjegyzést teszek, mely ugyan nem függ
össze szorosan a tárgygyal, de azzal vonatkozásba
hozható. (Halljuk!).

A kereskedelmi- és vámszö vétség megjelöli azon
táreyakat, melyek közös egyetértéssel képezik az el-
intézés tárgyát. Ezek között felsorolja a jelenleg tár-
gyalás alatt lévő törvényjavaslat anyagát is, de fel-
sorolja többek közt a tengeri hajózás ügyét is és éppen
ennek tárgyalása alkalmával az osztrák parlament oen
oly nézetek nyertek kifejezést a többség részéről, mintha
Magyarország ezen tárgyaknak szabályozásával büntető
jogi tekintetben is köteles volna ugyanazon elveket, és
intézkedéseket alkalmazni, mint Ausztria.

Mi a magunk részéről a kereskedelmi- és vám-
szövetség ily értelmezését nem fogadjuk el, és anuak
hangsúlyozását azért tartottam szükségesnek, mert még
a túloldalról is azzal a váddal illettetünk, hogy a köz-
jogi törvénynek épségben tartása és abban Magyar-
ország biztosított jogai iránt kellő érzékkel nem birnánk.
Ezen szempont vezérel engem ugyancsak ezen törvény-
javaslat tárgyalásánál.

A mik a közös érdekeltség tárgyát képezik, azok
egyedül kereskedelmi szempontok. Ami ezen túlmegy
magánjogi v. büntetőjogi szempont és nem a közös
egyetértés, hanem az önálló elhatározás és döntésjogát
képezi. És ezen álláspontot szükségesnek tartom han-
goztatni, hogy e tekintetben Magyarország szabad in-
tézkedési és döntési joga fenntartandó és ezen elvbői
kiindulva, a részletes vita alkalmával egyes módosit-
vány okkal magam is bátor leszek fellépni.

A mi Polonyi Géza t. képviselő társam másik
kifogását illeti az a törvényjavaslatnak jelenlegi tár-
gyalására vonatkozik. Nem tartotta eléggé elő készítettnek,
s ha jól értettem felszólalását, azt kivánta, hogy a
törvényjavaslat az igazságügyi bizottsághoz utasittassék.
Sajnálatomra ezen kérelméhez, a magam részéről nem
járulhatok hozzá ; nem járulhatok pedig azért, mert
nem lehet döntő, mérvadó, hogy az egyes törvénj^-

82 Képviselőházi tárgyalás. Jelűnek Artliiir.

ÍAvaslatokban kifejezésre jató különböző szempont
legyenek azok, magánjogi, crazdasági, vagy r' ^
szempontok aszerint, amint ezek töt^é-kerésbl
nvesülnek, a tőrvényjavaslatok előkészítés vé^tt bizott-
Ságokhoz utasíttassanak, melyek ezen kérdés tárgyalásán
bivatvák. Ha mi ezen gyakorlatot követnők,akkor vajmi
kevés törvényjavaslat íenne olyan, a melyet nehán;
bizottsághoz utasítani nem kellene. (Helyesl& jobbfelől.)

De elvi szempontból sem járulhatok hozzá s u
indok, mely engem e tekintetben vezet, a következő:
(Halljuk !) Nem osztom és nem oszthatom s a parlamenti
egészséges élet érdekébe nem tartom helyesnek hang-
súlyozni azon szempontot, hogy a törvényjavaslatokat
ércíemlegesen tárgyalni e házban nem lehetne, ha azok
megelőzőleg egyes bizottságokhoz nem utasíttattak.
(Igaz! Ugyvan! jobbfelől.)

Az én nézetem szerint az egészséges parlamenti
élet súlypontja ellenkezőleg a parlamenti összülésekben
rejlik, nem pedig a bizottsági tárg^ral ásókban, mert a
bizottságokban a ház minden tagjának nincs módja
és alkalma az egyes tárgyakhoz hozzászólani és ha azon
elv érvényesülne, nogy itt a házban a törvényjavaslatok
lényegét megváltoztató újításokat behozni és elfogadni
nem lehet; akkor ennek eredménye az lenne, hogy *
ház teljes ülésre csak arra hívatott, hogy az egyes
törvényjavaslatokat egyszerűen csak megszavazta. (Igaz!
ugyvan! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső balröl:
ifgy sem tesz egyebet.)

Ami a képviselő umak magára a tárgyra vonat-
kozó egves észrevételeit illeti, azok érdeme felett most
nem nyilatkozom, mert az annyi volna, mint az általános
vitából részletes vitát kelteni. A képviselő ur mag*
mondotta, hogy nézeteit elő togja terjeszteni módosit-
ványok alakjáoan .... (Közbeszólás a szélsőbalról
Ellenkezőleg mondotta.) .... Ha ellenkezőleg mondotta,
ha nem teszi, nem panaszkodhatik. hogy mi csak
obiective akarjuk megvitatni az általa előterjesztendő
modositványokat. Én legalább a magam részéről a leg-
nagyobb tárgyilagossággal szóUottam volna hozzá, t*
nézeteit módositvány alakjában terjesztette volna s a
mennyiben azok helyesek, el is fogadtam volna (He-
lyeslés jobbfelől. Ellentmondás a szélsőbalon.)

Képviselőházi tárgyalás. Jellinek Arthur. 88

Én a magam részéről kérem a képviselő urat,
legyeid szives engem támogatni azon modositványok
tekintetében, a melyeket jelezni bátor voltam s az
illető szakasznál kellő alakban előterjeszteni is bá-
tor leszek. A mi engem felszólalásra indított az bizo-
nyos általános szempontok kiemelése, melyeket már az
áftalájios vitánál felemlitendőnek tartok, részint a kérdés
jelentőségénél, rézzint horderejénél, részint netalán
egyes más kérdésekkel való kapcsolatánál fogva,
(Halljuk !)

Kifogásaim e tekintetben különösen a törvény-
javaslat 3-ik fejezetére vonatkoznak. A tör vén vj avaslat
ugyanis szerény felfogásom szerint nem visszi keresztül
következetesen azon alapgondolatot, a mely a védjegyek
oltalmát a magánjogi szempontból tartja megállapítandó-
nak ; mert akár tekintsük a védjegy kizárólagos hasz-
nálatára vonatkozó jogosítványt, mint iparjogositványt,
akár mint szellemi tulajdont, akár miként határozzuk
meg annak lényegét : a magánjogi szempontok döntők
annak szervezetében a védelemben, a melyet az e^es
jogosítottnak nyújtunk, (ügy van !) A magánjogi védel-
met a javaslatban kellőleg kifejtve, s a jogokat, a
melyek az egyes jogosítottakat megilletik, a magam
részéről kifejezve nem látom. Nézetem szerint a leg-
szorgosabb és legfontosabb jog pl. az, hogy a jogosulat-
lan védjegy használatnál az illető sertettnek meg-
legyen adva azon jog, hogy azon áru, mely a hamis
'^édjegygyel el van látva elkoboztassék és megsemisit-
tesék. Ezen jogot nem szabad függővé tenni a büntet-
hetőségből, mert számos eset forog fenn, a hol a
büntethetőség megszűnik, bár a jogosított érdeke sértve
van. (Igaz !)

De szükségesnek tartom továbbá világos kifejezé-
sét annak, hogy minden a védjegyre vonatkozó kérdések,
magánjogi természetüknél fogva a polgári bíróságokhoz,
büntető jogi természetüknél fogva a büntetőbírósághoz
legyenek utasítva. E szempontot kell nekünk kidom-
boritanun£, ebben találom én a lényeget.

Engedje meg t. képviselőtársam, hogy egyik-
' másik megjegyzése helyes-e vagy nem, annak vitatásába
nem bocsátkozom, de a fődolog, melvre közösen töre-
kednünk kell, ez a magánjogi elemnek teljes kifejezésre

Dr. Kosa: Védjegy-mustraoltalom. 3

84 Képviselőházi tárgyalás. Jellinek Arthur.

jutása, ezen szempontoknak megfelelően az illető intéz-
kedéseknek a törvénykeretébe való felvétele. (Hielves-
lések !)

De még egy másik szempont is van — s ebben
-eltérek a t. képviselő úrtól — s mely vonatkozik a 29.
szakaszra, a melynek én nagy közjogi jelentőséget
tulaj donitok, a mely igen nagy horderejével visszahat
«tz egész bűnvádi eljárásnak jövőben leendő megalkotá-
sára. (HaUiuk!)

A 29. szakasz, — értve annak első kikezdését —
nem emeli érvényre azon szempontot, melyet én a magam
részéről fődolognak tartok ; t. i. a magánjogi szempontot,
hanem ezen ügyek elintézését, a kizárólagos használat
tulajdonát, az átruházását, az elsőbbséget, egyszóval a
védjegyben rejlő magánjogi elemeket a közigazgatási
útra tereli.

£ tekintetben igen szívesen fogom verni a felvilá-

fositást, melyeket meglehet tanulmányaim e tekintetben
ézagosak, de megvallom, ujabb törvényt nem ismerek
sem a continensen, sem Angliában, mely ezen szempont
által uraltatná magát és ellenkező álláspontot foglalna
el, azok mindezen kérdések magánjogi jelentőségét el-
ismerve, azokat a közigazgatási hatóság intézési jog-
köréből kivéve, kizárólag a biróság hatáskörébe utalják

De ennek a kérdésnek igen fontos másik közjogi
következménye is van ; ez, amit bátor voltam mondani,
összefüggésben van a bűnvádi eljárással.

A 29. pont 2-ik bekezdésében azt mondja : „Ha
a bűn vizsgálat folyamán oly kérdés merül fel, melynek
előzetes eldöntése az előbbi kikezdés szerint a keres-
kedelmi ipar és földmivelésügyi miniszter hatásköréhez
tartozik, ez esetben a bűntető biróság az illető adatok
közlésével e kérdés eldöntésére a nevezett minisztert
felkérni és határozatának beérkezését bevárni tartozik."

En azt hiszem, hogy ezen elv talán ugy a jelen-
legi bűnvádi eljárást szabályozó gyakorlattal, de még
azon elvekkel is, melyeket a tisztelt kormány az
eddig benyújtott, habár visszavont bűnvádi eljárási
javaslatban kifejezett, ellentmondásban van. Elég lesz
ha azt mondom, hogy ennek hordereje mérhetlen, ha
ezen elvet ily alakban törvénybe iktatjuk. Most miről
van szó? A bűntető biróság hatásköréről, a bűntető

Képviselőházi tárgyalás. Baross Gábor. 35

rónak faggetlenségéről, a büntető ítélet függetlensége
rog szóban.

A t. kormány által beterjesztett bűnvádi eljárásra
unatkozó javaslat, melvet a t. igazságügyminiszter ur
Bszavont, kimondja, hogy a büntető oiróság jelen
rvényeink szerint határoz, mind a kőz-, mind a magán-
gi kérdésekben, a melyeknek eldöntésétől függ az,
»gy létfizik'^ büntetendő cselekmény ? (Halljuk ! Hall-
k í) Ha a fenforgó esetben jelen kérdésnél ezen állás-
mtot elfogadjuk, hogy a köz- és magánjogi kérdések
raejudicialis kérdései eldöntése, a mennyiben ezen
érdesek eldöntésével kapcsolatban áll egy cselekmény
intető jogi viszonyainak meghatározása, nem a büntető
róságot uleti meg, akkor én azt hiszem, a büntető
Íróság hatáskörét szűkre szorítottuk, sőt a büntető
élkezés függetlenségének egyik alapzatát elvontuk,
lelyeslések).

Ezek voltak általánosságban azon szempontok, a
ielyeket kiemelni és melyeknek kihatását, s közjogi
»lle^ét érinteni bátorkodtam ; a magam részéről csiűc
zt jegyzem még meg, hogy a módositványt az illető
zakasznál a ház elé fogom terjesztem. (Helyeslés a
)bboldalon)

Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter : T. ház !
BLalljuk !) Azok után a miket ezen oldalról Polónyi t.
épviselő úrnak válaszoltak, rövidre foghatom a magam
^Iszólalását s azzal kezdem, hogy őszintén sajnálkozom

felett, hogy a t. tulodal a törvény' avaslattal szemben
isszautasító magatartást követ. Sajnálom a dolog érde-
lénél fogva, mert ezen törvényjavaslat rendelkezései
iválóan bazánk ipari és kereskedelmi érdekében feküsz-
ek. Talán nem lesz szükséges bővebben fejtegetnem,
ogv mily fontos a védjegyek oltalmának rendezése
gyáltalán ipar és kereskedelemi szempontból. Hiszen
zt itt egy oldalról sem tagadták, és mindegyik oldalról
eismerték azt, hogy ezen ügynek a rendezése fontos
s sürgős is. Ed tehát csak a kérdés sürgősségére nézve
ivánok még kiemelni annyit, hogy ezen javaslat már
losszabb idő óta feküdvén a t. ház előtt, annak törvény-
rőre való emelését az érdekelt körök már rég sürgetik

azért t. Polónyi képviselő úrnak azon indítványát,
ttelynéltbgva ezen törvényjavaslat előzetes tárgyalás

3*

86 Képviselőházi tárgyalás. Baross Gábor.

végett még az igazságügyi bizottsághoz is utasíttass^
eLí'ogadni ne méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) £
volnék, t. ház, bizonyára az utolsó^ aki azt elleneznén
hogy valamely törvényjavaslat bármennyi szakbizottd
előtt társyaltassék, mert épp a miniszterre nézve al
-egy törvény végrehajtásával van megbizva, csak előnyl
lehet ha javaslatát minél több oldalról megvilágítsál
ezen szempontból tehát semmi észrevételem sena voh
az ellen, hogy e törvényjavaslatot még az igazságüg]
bizottság is tárgyalja. De tekintettel a tárgynak mi
említett sürgősségére, s tekintettel arra, hogy a részJ<
tekben módunkban lesz, a mennyiben a t. képviselő urt
netalán egyes hiányokra rámutathatnának, ezen hián^
kat kipótolni, a törvényjavaslat tárgyalását kell kémen
(Helyeslés a jobboldalon.)

A mi a felhozott ellenészrevételeket illeti, t. hi
azok három csoportra oszthatók. Az első csoporti
tartoznak a közjogi természetűek, a második csoporti
tartoznak azok, a melyek a védjegyek lajstromozási
val állanak kapcsolatban, és a harmadikba tartozna
a büntető határozatokra vonatkozólag tett megjegj
zések.

Ez utóbbiakra nézve részletesen nyilatkozni nei
fogok : mert azt hiszem a részletes tárgyalásnál alkii
műnk lesz a benyújtandó módosítások kapcsán a kérdé
jogi oldalát behatóan megbeszélni, de már most kd
a következőket megjegyeznem e tekintetben. (Halljuk!
Az előttem szóUott t. képviselő úr egészen helyesei
fejezte ki, hogy a büntető határozatokra nézve semmi
nemű közösség közöttünk és O Felsége többi országi
között nincsen ; ezeket mi szabadon állapíthatjuk me(
De bizonyos részleteknél, t. képviselőház, mégis tanácso
az, sőt szükséges az, hogy intézkedéseink conformistt
legyenek. Hiszen éppen JFolónyi t. képviselő úr is, midö
a miniszteri felelősségre hivatkozott, kérdezte, hofi;
hogyan érvényesülhet a magyar miniszter felelősségi
a midőn Ausztriában esetleg egészen más eljárás széria
adják meg az áruvédjegyek oltalmát, mint nálunk; hogyfl
lehet tehát a magyar miniszter felelős olyasmiért am
eaj más ország területén másként történik. De t. kép
viselőház, kétségen Mvül áll az, hogy az eljárás kőrS
is sokban alkalmazkodnunk kell és czelszerü azért, ho£

Képviselőházi tárgyalás. Baross Gábor. 37

^hetöleg conformis eljárást honosítsunk meg. (Helyeslés
»bbfelöl).

Semmiféle ujabb közösügyet, t. képviselőház, ez
törvényjavaslat nem statuál ; nem statuál már egy-
Eertten azért sem, mert az 1878. évi és azóta meg is
iosszabbított vámszővetségnek 17. czikke e tekintetben
gészen határozott intézkedést tartalmaz és a jelen tör-
Snyjavaslat 32. szakasza csak annyit mond ki, hogy
et, „mennyiben alkalmazandók e javaslat határozmányai
» l'elsége többi országainak és tartományainak terüJe-
hte a vámszövetség határozatai szabják meg.* Ujabb
!özÖstigyet tehát ezen törvényjavaslat nem statuál.
)e feltéve, hogy statuál, akkor is meg kellene fontolni
ajjon a t. képviselő úr indokolását a dolog érdeménél
Dgva helyeseih etjük-e ; mert a t. képviselő úr azt
aondja: Hja, ez az egész törvényjavaslat a mint van,
aár a közjogi szempontoknál fogva tejtetőre állítja a
nurlamentet, felforgatja a parlamentarisniust és közgaz-
íaságilag sem helyes. Na t. képviselőház, akkor sohasem
rolna szabad ilyen tárgyban más államokkal szövetséges
^zonyba lépni. (Igaz! TJgyvan! jobbfelől.) Hiszen
néltóztassék csak számba venni, hogy a védjegyek
dtahnára nézve ujabban is kötetnek, sőt körendők
IBSznek a lövőre nézve is az egves államok között köl-
isÖQös védelmet biztosító szerződések, mennyivel inkább
adokolt tehát az, hogy ilyen szerződést oly állammal
pössük, melylyel közgazdasági tekintetben folytonos,
Kölcsönös érintkezésben áUunk. (Helyeslés jobbfelől.)

Azt pedig, hogy egy ily nemzetközi szerződésnek
megkötése a parlamentet fejtetőre állítaná, a parlamen-
larismust felforgatná ez egyáltalában nem fogadhatom
)!' Hiszen t. képviselőház, ha mi a nagy német biro-
lalommal kötünk egv ily szerződést, a mely szerint
i>iztositva van a kölcsönös oltalom, Németország is
^ maga törvényei és szabályai szerint adja meg az
>ltalmat, mi csak a közösséget bizto^itjuk, ebben
* törvényjavaslatban pedig meg van mondva az:
tiogy a közösséget biztosítjuk az oly védjegyek részére,
Dielyek az illető országban, az ott fennálló törvények
Szerint szereztettek meg. Igen, de hiszen nekünk is kell
^ak oltalmat szerezni a magunk védjegyei részére.
(Ugyvan jobbfelöl.)

38 Képviselőházi táxgyal&s. Baross Grábor.

Hoffy állunk már most a kérdéssel közg^azdasáj
szempoDtból. A t. képviselő úr azt moDdja, hogy ka
fi:azdaságilag hátrányos ez a törvényjavaslat mi ránJ
Homlokegyenest ellenkezőleg áll a dolog t. képviselő ú
Eltekintve attól, hogy a védjegy természetét xnéltózti
tott félreérteni, azt hiszem közgazdaságilag nagy foi
tossággal bir az, hogy a védjegy minél nagyobb gazdi
sági területen nyerjen oltalmat (Helyeslés jobbfelöT
hogy nekünk keresnünk kell azt, hogy a mi általcurl
adott oltalom más államok területén is biztosittassé
védjegyeink részére. Mert az, hogy nálimk kevesebi
védjegy adatik va^y lajstromoztatik be mint Ausztrii
ban, nem azt bizonyítja, hogy mi a lajstromozás tényén
vagy oltalmára nézve közgazdasági hátrányban volnáji)
Ausztriával szemben, távolról sem, hanem ez a mellet^
hogy ami kétséget nem szenved, Ausztria ipara sokkil
r. fejlettebb, bizonyltja azt, hogy ott a lajstromozási
nagyobb mértékben veszik igénybe, mint sajnos, mini'
lünk. Nálunk azon a téren kétségkívül némi haladéi
keU előmozdítani, hogy a lajstromozás tényleg igénjbf
vétessék, kereskedők, iparosok és termelők által és ed
lesz hivatva ezen törvény előmozdítani, sőt kellő módotj
nálunk is meghonosítani. Azt hiszem tehát t. képvís6Í<?^
ház, hogy a közjogi és közgazdasági természetű észre^
vételei a t. képviselő umak meg nem állhatnak.

Ami a második csoportot, a lajstromozás tényé*
nek kérdését illeti, megvallom, nagy figyelemmel kisép
tem azt, amit a t. képviselő úr egy Ízben mondott^ m
egy elfogadható indokot sem hallottam, mely engen^
azon megyőződésemben megingatott volna, hogy az eni
vonatkozó intézkedések nemcsak hogy helyesek, hauea^
sok tekintetben haladást is jelentenek.

A t. képviselő úr méltóztatott felemlíteni, hogt
az sincs a jelen törvényjavaslatban megállapítva, hog^
tulaj donképen a lajstromozásért járó díj mik ép szabá
ly ózandó a két államfél között és azt hozta fel indok '
hogy tulajdonképpen ugy áll majd a dolog, hogy
Ausztriában lajstromozott védjegy oltalommal íog bii
Magyarország területén is, csak anélkül, ho^ e tekiiH
tétben iit bármely lépés tétetnék, uagy dii fízettetetl
volna. Tökéletesen igaz. De nemcsak igy áll a dologj
mert a magyar védjegy ugyanazon oltalomban fM

Képviselőházi tárgyalás. Baross Gábor. 89

részesülni Ausztriában. Ennek közgazdasági jelentőségét
én nem fogom bővebben indokolni, de azt hiszem, hogy
az nem megvetendő. (Helyeslés jobbfelől.)

A lajstromozás tényeért, a dij kamarának lesz
fizetendő, ezeket nem az állam szedi, minden egyes
kamara megtartja a dijiait, ugy hogy e tekintetben a
viszonosság e két államiéi között semmiféle törvényes
vagy anyagi sérelmet nem okoz.

Azt is méltóztatott mondani t. képviselő ur, hogy
az áru védjegyek belső jelentősége ezen törvényjavas-
latban kellőleg körvonalozva nincs. Sajnálom t. képvi-
selő ur, de a törvényjavaslat egyes dispositiói e tekin-
tetben a kellő választ a képviselő urnák megadják. Az
ugyanis, hogy a szakaszokban egyes kifejezések tán
más magyarázatot is engednek, még nem elég ok arra,
hogy a törvényjavaslat ez irányú intézkedéseinek helyes-
ségét kétségbe vonjuk ; mert kétségkivül sokszor a
dolog érdekében fekszik, ho^y a túlságos részletezés
helyet*, általánosabb, de az illető szakértők által könnyen
megérthető kifejezések használtassanak. Az 1. §. világosan
megmondja, mi a védjegy, s azonkivül az első fejezeten
pontonként végig vonul a védjegy természetének,
használhatóságának és alkalmazhatóságának meghatá-
rozása ; ugv, hogy e tekintetben semmiféle kétség fel
nem merülhet. Az, hogy termelő is meg van emlitve,
nem okoz semmiféle nehézségeket, hisz ott van a
kereskedő, az iparos, a termelő. A védjegy főleg a
forgalomban hozott árunak védelmére szolgál, az áru
természete pedig lehet különböző, lehet ipari, va^y
más kereskedelmi leroiény. Ez irányban tehát a részle-
tezésnak, a kifejezések részletes megállapításának szük-
sége nem forog fenn, hanem a törvényjavaslat maga
keUő részletességgel sorolja fel az e tekintetben szük-
séges intézkedéseket.

A t. képviselő ur különben némi — hogy azt
mondjam — erőszakoskodással is él e törvény szaka-
szainak magyarázatában, mert igen felpanaszolta e
törvényjavaslat nyelvének hiányos voltát. E tekintet-
ben nem vitatkozom a t. képviselő úrral. De mit csinál
pld. a 10. §.-al? A 10. szakasz igy szól: „Más termelő,
iparos vagy kereskedő nevét, czégét, czimerét, vagy

40 Képviselőházi tárgyalás. Baross G-ábor.

üzletének megnevezését, az illetők beleegyezése nélkül
áruk megjelölésére használni tilos.^^

Azt mondja, a t. képviselő ur, hogy itt nincs
megmondva, vajjop csak belföldi kereskedő értendö-e ?
Itt általában meg van mondva, hogy más czégének, s
a többinek használata az illető beleegyezéséhez van
kötve, íődolog az, hogy az illető beleegyezzék sűbba,
hogy valaki az ő nevét, czégét, s a többit használhassa
a maga védjegyében, itt a védjegy constructiójáról van
szó. A t. képviselő ur, a dolognak azon fordulatot adja,
hogy akkor nem lehet a külföldi árut védelmezni.

Polónyi Géza : Nem azt mondtam.

Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter, A beszedeti
melyet a t. képviselő ur elmondott, egyszeri hallásra
minden részletében me^bonczolni nehéz, de épen e
részét tökéletesen meglegyeztem magamnak. Nehéz
minden részletével foglakozni annyival is inkább, minél
sajátságosabb észjárással bonczoltatik valamely törvónv-
javaslat (Derültség' a jobboldalon) és minél kevésbbé
mutattatik meg annak hiányossága, mint inkább azon
értelmi erő, mely képes nehézségeket találni és éles
kritikát gyakorolni még ott is, a hol annak helye alig
van és ahol arra nézve csak szándék forog fenn.
(Derültség és tetszés a jobboldalon.) A vitatkozás ezen
módját nem akarom közelebbről megjelölni.

A részletek megfogják győzni a t. házat arról,
bogy ami a védjegy &galmáról, alkalmazhatóságájról és
lajstromozásáról e törvényjavaslatban mondatik, részle-
teiben is helyes és megáll. A t. képviselő ur azt mondja,
bogy a 6. §. intézkedéseit helyesli, de csodálkozik azon,
hogy annak nincs meg a sanctiója.

Ha nem csalódom, Neumann Ármin t. képvi-
selő ur már szives volt megmondani, hogy igenis van
sanctiója, meg van a törvényjavaslatban mondva, hogy
a 6. §. hatÁrozmányal ellen vétők megbüntetendők és
mikép.

Azonkívül, t. ház, a törvényjavaslatnak egy igen
fontos rendelkezése kerülte el a t. képviselő ur ügyeimét,
ö különösen az ellen fordult, hogy a vétség büntetése
ahoz köttessék, ho^y az illető azt tudva követte légyen
el, illetőleg tudva használta másnak védjegyét. Kétség-
kívül a védjegyek használata körül felmerülő büntetendő

Képviselőházi tárgyalás. Baross GTábor. 41

cselekmények tekintetében, de közgazdasági és keres-
kedelmi szempontból is egy nagy fontosságú intézkedése
van a törvényjavaslatnak, mely azt tartalmazza, hogy
az illető fél, ki valamely védjegyet belajstromoztatní
óhajt, a kereskedelemügyi miniszter által előre figyel-
meztetendő^ bogy ilynemű védjegy lajstromozása már
kéretett. Ez az előzetes figyelmeztetés igen fontos és
éppen ezért szükséges — mit különben már a vám-
törvény is kimond -^ hogy a védjegyeknek központi
nyilvántartása keresztül vitessék. Hogy e közzététel
mily hírlapban történjék, az egészen alárendelt kérdés.
Mint méltóztatik tudni, megjelent a „Központi Értesítő*^
A kereskedelmi törvény által elrendelt formában, a
czégjegyzések számára. Igen, de ez nem czégjegyzés,
hanem védjegy lajstromozás.

Azt niszem, kár volna ebben a törvényben ki-
mondani azt, hogy a védjegv-lajstromozásnak kihirde-
t4se is a „Központi ÉrtesitÖ^^-ben történjék. Ott fog az
megjelenni, a hol az leginkább szükséges; e tekintet-
ben a miniszterek kezét megkötni teljesen felesleges.

De t. ház éppen az előzetes értesítés és tudósítás
az, mely leginkábo alkalmas elhárítani azt a vészedéi^
met, hogy a védjegyekkel való visszaélés gyakori legyen,
ott különösen, ahol a szándék az illetőben nincs meg,
mert a kellő időben figyelmeztetve lesz arra, hogy a
^^^i^^i melyet keres valamely alakban, törvényes
formában már létezik.

Hozzájárul az is, hogy a t. képviselő úr kifogá-
solta — ha JÓI emlékszem — hogy az illető védjegy a
kamaránál lajstromozandó be. A törvény azt mondja,
hogy a belajstromozás érvényére, illetőleg azon idő-
pontra nézve, a melytől az elsőbbség számítandó, a
kamaránál történt belajstromozás időpontja mérvadó. A
t. képviselő úr e helyett inkább a kihirdetés napjától
való számítást tartja szükségesnek.

Polónyi Géza: A büntetőség tekintetében.

Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter: Ami a
büntetőséget illeti, hogy az mely időtől számittassék,
^ránézve majd az illető brróság fogj a a tényállást megálla-
pitani. ügy veszem észre, hogy a t. képviselő úr a
közzétételtől kívánja a büntethetőséget számítani, akáx
tudva történt a vétség, akár nem. Én erre nem terjesz-

4á Képviselőházi tárgyalás. Polónyi Géza.

kedem ki ; csak azt akarom kifejteni, hogy a jogvéde-
lem kezdetéül tényleg csakugyan nem tekinthető más^
mint az, hogy az illető fél a kamarában megjelenik, a maga^
kérvényét a védjegye lajstromozása iránt benyújtja, aa
illető kamara a Kérvényt átveszi, a kéirvénv egyik pél-
dányára a beadás időpontját és a kérvény szamát rávezeti
és egyúttal a bevezetést eszközli. Ez t. ház, eltekintve
attól, hogy a vámszövetségi törvényben az erre vonat-
kozó dispositio már benne van, helyes is ; először
decentralizálja a bejelentést, mert minden kamaránál
megtörténhetik a beielentés és másodszor oly kezekbe
teszi le a lajtromozást, a melyeknek szakszerűsége iránt
kétség nem lehet. Hozzáteszem, hogy a lajstromozás,
illetőleg a védj egy- oltalom kezdetének időpontját is
helyesen szabja meg akként, hogy az kezdődik a kér-
vény benyújtásának, tehát az illetőnek jelenkezésével.
Ezeket voltam bátor felsorolni, s egyúttal kifej-
teni azt, hogy a t. képviselő umak a második csoportba
felsorolható összevételeit sem tartom indokoltakniüi:,
s azért ismételten kérem a t. házat, hogy tekintettel e
fontos törvényjavaslatnak sürgősségére, méltóztassék a
tőrvényjavaslatot általánosságban elfogadni, hogy annak
részletes tárgyalása azonnal lehetővé tétessék. (Helyes-
lés jobbfelöl).

Elnök: Polónyi képviselő ur kiváiya félremagya-
rázott szavait helyreigazítani.

Polónyi Géza,: Minthogy kijelentettem, hogy a
részletes vitában részt venni nem óhajtok, méltóztassék
a t. ház mengengedni, hogy szavaim helyes értelmének
visszaállítása czéljából néhány megjegyzést tehessek
arra, a, mit a t. miniszter ur mondott. (Halliuk!)

Én a közgazdasági hátrányt abban látom, miff
mi 800 frt áruvédelemben részesülünk Ausztriává
szemben, addig mi 2500, sőt 8000 frt áru véd elmet adunk.
Mert 60 drb védjegynek lajstromozása per 5 frt, kitesz
300 frtot, 500 védjegynek a lajstromozása per 5 frt:
2500 frt. Ez világos.

A 10. szakaszra vonatkozólag félreértett a t.
miniszter ur. mert semmi egyebet nem akartam mon-
dani, mint azt, hogyha csak másnak beleegyezésével
használható valakinek czége, neve, vagy üzleti czime,
ezt az intézkedést csak belföldiekre keli szorítani ; mert

KépviselÓházi tárgyalás. Szilágyi DezsÖ. 4&

nem értem, hogy lehetne a szakasz alkalmazását köve-
telni akkor, ha valaki pl. oly védjegyet akarna hasz-
nálni, mely Peru-ban használtatik, de nálunk nincs
bej erezve.

Szerettem volna, ha megmondja a t. miniszter ur,
mért téves az a felfogás, hogy a védelmet csak a bel-
földiekre akartam szoríttatni, a kiknek bejegyzett véd-
jegvük van, de nem akartam kiterjeszteni oly külföldiekre,
akikről nem is tudjuk, hogy milyen védjegyük van.

A mit a t. miniszter ur a közzétételre mondott,,
első sorban méltóztassék megengedni, hogy a büntet-
hetőség kezdete meghatározásának nem egyedüli mód*
jául tekintettem, hanem azt is egyik módjául tekintettem.
Mivel áll elő a miniszter ur? Azzal, hogy sokkal
helyesebb ha a szaklapokban tétetik közzé, mint a
„Központi Ertesitö"-ben. (Egy hang jobbfelöl : Nem azt
mondta.) Ha azt az elvet méltóztatik elfogadni, az
egész eaictális rendszer halomra dől, mert akkor aztán
felesleges Jesz a ^,Budapesti Közlöny,'' felesleges a
^Központi Értesítő," mint hivatalos lap. Mert ha vala-
kinek szabad védjegyét közzétenni, oly lapban, a mely-
ben neki tetszik, a melyet azonban nekem sem nem
kell, sem nem tetszik elolvasni, minő módja ez a hivatalos
közzétételnek akár a törvényről, akár a védjegyről
van szó?

Miképen lehet tudomást szerezni az oltalmazandd
védjegy bejegyzésekről? ügy, hogy a hivatalos lapban
közzétetetik. Úa ezen módja a hivatalos közzétételnek
mellőztetik, s a büLtetbetőség attól tétetik fiiggÖYé^
hogy például vájjon a Báth Károly által szerkesztett
ipar lapot olvastam e vagy nem, akkor ez bűnvádi szem-
pontból teljesen lehetetlenség. Azért van a kormánynak
a hivatalos .orgánuma a „Budapesti Közlöny*^ vagy a
„Központi Értesítő**, hogy senki se mondhassa, hogy
nem volt tudomása róla, mert különben feleslegessé
válik a promulgatiónak minden olyan neme, mely a hiva-
talos lap utján történik.

,jízek voltak azok, miket félremagyarázott szavaim
értelmének helyreállítására felhozni akartam.

SHlágyi Dezső, igazságügjoniniszter: T. képviselő-
ház! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy
az előttem szólt képviselő ur beszédének azon részére,

44 Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső.

Toaely a javaslatban foglalt büntetőjog határozatokat
érintette, röviden válaszolhassak. (Halhuk!) De mielőtt
ezt tenném többször érintett két carainális tévedését
kivánom a t. képviselő nmak helyreigazítani.

Az első amit a t. képviselő ur töbhször érintett
az, midőn a t. házat ezen törvényjavaslattól azzal
szándékozott erjeszteni, hogy ezzel egy uj közöstigy
alkottatik, holott ez az egész törvényjavaslat — a mint
kiemeltetett — az Ausztriával kötött vám- és keres-
kedelmi szerződés 17. czikkelyének egyszerű folyománya ;
mert ezen 17. czikk elrendeli azt, hogy az áru-, bélyeg-
es mustra oltalomról fennálló szabályok a vámszerzodés
tartama alatt csak kölcsönös megegyezéssel változtat-
hatók meg, s egvszersmind elrendeli azt, hogy mely
pontok azok, melyek — megint csak a vámszerzodés
tartamára — kölcsönösen kötik a két államot. Már
pedig, hogy lehetséges legyen az, hogy ez 1867 : XIL
it.-cz. értelmében 10 esztendőre valami közős ügy
legyen, az aztán nem közösügy azt t. képviselő tar-
i9am sem fogja állítani. Ezt tehát egyszerű szerződési
viszony Miolyása s elenyészik vagy megujittatik a
a szerződési viszony megszűntével vagy tovább való
meghosszabbításával.

A másik megjegyzés ugy látszik mintha lénvege-
sebb volna és ha nem ellenvetésképpen hozza fel a t.
képviselő ur, akkor tökéletesen igaz. Azt mondja t. i.,
hogy ebben a törvényjavaslatban csak oly védjegyek
oltalmáról kell intézkedni, melyek a mieink, vagy a
melyeket kölcsönösség alapján a vámszerződés szerint
tartozunk megvédeni, t. i. azokat a melyek Ausztriáé,
de ezt az oltalmat külföldre is kiterjeszteni, s a>zokat
ha bárhol ilyen védjegyek keletkeznek, megvédeni nem
volna helyes és nem volna czélszerü sem.

Általában egészen igaza van a t. képviselőtársam-
nak, s tévedése csak abban van, hogy feltételezi vagy
azt látszik hinni, mintha a külföldi védjegyek itt meg
volnának védve ; pedig nincsenek a büntető határozatok-
han sem, a törvényjavaslat 81. §-a pedig világosan
mondja, hogy külföldi vállalatok védjegyeinek s egyébb
analóg jegyeknek megvédésére nézve a nemzetközi
szerződések irányadók, de mi a kölcsönösség alapján,
a vámszerződés alapján az ausztriai védjegyek és analóg

Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső. 45

jegyek megvédésére szerződésileg vagyunk kötelezve.
iEzeket voltam bátor bevezetésül elmondani. (Helyeslés
a jobboldalon).

Szabad legyen most t. ház röviden áttérnem &
büntető jogi határozatokra.

T. képviselőtársam, mindenekelőtt kifogást tett a
23. §. ellen, mely azon vétség tényálladékát állapitia
meg, midőn valaki jogositatlanul véajegyet bitorol. Es
két kifogást tett az ellen. Az egyik aboan áll, ho^ a.
bűncselekmény kriteríTimai közé íel van véve az, hogy
valakinek tudva keUett elkövetni a cselekményt. Mit
kellett annak tudnia? Tudnia kellett azt, hogy oly
védjegyet használt, melyre másnak kizárólagos haszná-
lati joga van, és ezen felül tudnia kellett azt is, hogy
ha olyan árut árul, mely ily védjegygyei van ellátva,
az az áru iogosittatlanul van ellátva ezzel a védjegygyei.

Ez benne van a törvényjavaslatban, de ha t.
képviselőtársam azt hiszi, hogy nem ugyanilyen
praegoansan kifejezve, ez nem vwt benn a régi törvény-
ben sem, még pedig annak 413. §-ában akkor nagyon
téved, mert subban is benne van. Ha azt beismeri, hogy
abban is benne van

Polőnyi Géza : Nem ismerem be.

Szüágyi Dezső igazság ügy miniszter : Nem ? Akkor
mindjárt be is bizonyltom. Imiből áll a 413. §. tény-
álladéka? (Olvassál

„Aki valamely áruczikken vagy annak burkolatán
más belföldi gyárosnak, iparosnak, termesztőnek vagv
kereskedőnek, czégét, iparjegyét jogtalanul azon czélbol
használja, hogy a közönséget az áruczikk eredete, ter-
mészete, minősége iránt tévedésbe ejtse . . .

Polónyi Géza : Hol van a „tudva" ? (Halljuk
jobbfelöl).

Szilágyi Dezső igazságügy miniszter. Ha ezt a
,tudva"-t t. képviselőtársam me^ akarja találni, szívesen
kalauzul szolgálok neki mindjárt. (Halljuk! Halljuk!
balfelől),

A 413. §. vétséget állapít meg. Minden bűncse-
lekmény tényálladékára büntetőtörvénykönyv szerint
az áll, hogy ha nincs odatéve, hogy gondatlanságból
követtetett el, akkor csak a dolosus szándékos elkövetés
büntettetik. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől). Tehát a régi

46 Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső.

törvény szerint valaki csak akkor válik bűnössé, ha
tettét szándékosan kq vette el. Már most, mikor lehet
száxiáékosaaL elkövetni azt, hogy jogtalanul használja a
más védjegyét? Mindenek élött ha tadja, hogy ezen
védjegv a másé, ha tudja, hogy ezt neki haszaáhii
joga nincs.

Folónyi Géza: Mikor tudja?

Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Most meniünk
tovább. Nem csak ezt kell kimutatni, hanem az illető-
nek a jogtalan használatot bizonyos dolosus, spetiális
czélzattal kell elkövetnie. S e különös czélzat abban áll,
hogy a közönséget az áruczikk eredete, természete,
vagy minősége iránt tévedésbe ejtse.

T. képviselőtársam tehát látja, hogy a „tudva**
ezen szakaszban nagyon praegnansan, nagyon hathatóan
benne van, mert meg a dolus Jspetiálist is megkivái^ja,
olyan dolus spetiálist, a mely körülmények között
gyanitható, praesumálható, de nehezen bizonyítható.
Már ez okból is a 414. §-ban adott védelem nem volt
elegendő.

De jól tudom, hogy t. képviselőtársam ezen csak
először akadt fenn. I^azi fennakadása abban áll, hogy
azt mondja, hogy a javaslat egy csodálatos törvény-
javaslat, mert megkívánja, hogy az illető tudja, hogy
annak használatára jogosítva nincs, de a belajstromozott
védje^nek közzététele iránt nem intézkedik.

Ézt a kifogást t. képviselőtársam a törvény-
iavaslat többi intézkedése ellen megtehette volna, de a
büntető jogi intézkedés ellen nem teheti. Mindjárt meg-
mondom, hogy miért? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöD.
Csak legyen t. képviselőtársam azzal a türelemmel,
mintha mindketten nem csak a ,.tudva," hanem az igaz-
ság keresésére karöltve indulnánk.

Polónyi Géza: Azt hiszem nem tanúsítok türel-
metlenséget. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől).

Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Igaza van,
nem türelmetlenséget, hanem egy kis nyugtalanságot.

Vájjon, hogyha pl. egyszerűsítés végett az tör-
ténnék, s a javaslatban fel volna véve, amit képviselő-
társam kivan, hogy abban a bizonyos értesítőben min-
den védjegy közzé teendő és egyszersmind fametszet-
ben le is rajzolandó; ez ezen bűncselekmény tényálla-

Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső. 47

dékán változtatna-e csak egy hajszálnyit is ? Egy haj-
jszálnyit sem.

Tegyük fel, hogy e közzététel nincs meg, mit kell
az államügyésznek, mit kell a vádlónak hizonyitani?
Azt, hogy bűncselekmény alkotó elemei megvannak,
hogy az illető jogosittatlanul használt egy mást illető
védjegyet és azt tudva használja. És ha a közzététel
megtörtént volna, mit kellett volna bizonyítani? Nem
azt, hogy ő megszerezhette volna a tudomást, mert a
védjegy közzé lett téve. A közvádló nem praesumptiv
alapján járna és járhatna el, hanem azon positiv tényt
kellene neki kimutatnia, hogy az illető tudta, hogy a
védjegy a másé és hogy használatára jogosítva nincsen.

Nem mondom, hogy a képviselő úr valóban igy
okoskodott, de akik hallgatták, könnyen abba a téve-
désbe juthatnak, hogy így okoskodott: ha abban az
értesítőben mindig megjelennek a védjegyek — és hozzá-
teszem fametszettel illusztrálva, nogv szemlélhetők
legyenek — a köz vádló úr igy okoskodnék : minthogy
a védjegy közzé lett téve, neki tudnia kellett róla ;
ennélfogva nem kell bizonyítani az alkatelemet, hogy
tudta. Ez nem igaz. Ahol dolus kívántatik a bűncse-
lekményben, ott praesumptioval nem dolgozhatunk, mert
mindenütt bizonyítékokkal kell dolgoznunk. Azért mon-
dom, hogy a bizonyítékokra nézve mindegy akár benne
van a védjegy az értesítőben, akár nincs. (Helyeslés
jobbfelöl.)

A t. képviselő urnák másik ellenvetése — nem
jól mondtam — kételye, nem ellenvetése az, hogy nem
tudja a kísérlet büntettetik- e vagy sem? Engedjen
meg, bebizonyíthatom ö ellene, hogy tudja, hogy nem
büntettetik. Bizonyítom saját szavaival. Ö igy nyilatko-
zott: a büntető törvénykönyv általános elve, mely alá
a vétség esik az, hogy vétségeknél, a mennyiben nin-
csen kifejezve az, hogy a kísérlet is büntettetik : a kísér-
let büntetés alá nem esik, már pedig ez itt nincs kife-
jezve. A t. képviselő úr hozta fel ezen szabályt, de velem
nem fogja elhitetni, hogy kételye van, vagy bármely
jogásznak , kételye lehet az iránt, hogy büntettetik-e a
kísérlet. (Elénk tetszés jobbfelől.)

Harmadik ellenvetése a kártérítésre vonatkozott.
Azt mondja, hogy a 27. §-ban, hogy a büntetőbíróság

48 Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső.

a sértett fél által a védjegy dolosus használata folytán
szenvedett kárért 6000 frtig terjedhető kártérítési ösz>
szeget állapithat meg. T. képviselőtársam ez ellen két
kifogást emelt, az egyik : miért állapittatik ez meg bün-
tető Titon, minek ez a limitás, hogy azt 5000 frtig álla-
pithatja meg a büntető biróság és azontúl nem? Mi
történik azzcd a féllel, melynek sokkal na^obb 10 — 20000
Mnyi bizonyitható kára van? Minő igazságtalanság,
hogy az illető fél kényszerítve van 6000 írttal meg-
elégedni ?

Nos ebben semmi igazságtalanság sincs. A tör-
vényjavaslatban világosan ki van fejezve, ami ki van
fejezve más esetekben és a büntető törvénykönyvben.
Pl. testi sértésekre nézve a dll-ik §-ban.

Polónyi Géza: 313. § !

Szilágyi Dezső igazságüqyminiszter : 811-ik. Meg-
nézem, ha lehet engedek, (utánna néz a törvény-
kön3rvben.) Engedelmet kérek, nem engedhetek. 311-ik.
(Derültség.) Tenát ebben semmi baj nincsen. Itt rend-
Kivüli előny van (Mozgás balfelől.) Imndjárt megmondom,
hogy senkinek semmiféle kételye ne legyen s ki-ki a
legnag;yobb nyugodtsággal fogadhassa el a szakaszt.

Koppant előny az, ha valaki bűncselekmény ^tal
magánjogi kárt szenvedett és meg van nyitva neki az
ut, hogy ne csak büntetőjogi sérelme latoltassék meg,
hanem magánjogi sérelme is egy és ugyanazon az eh'a-
rásban végleg elintéztessék azon bizonyitékok alapján,
melyek a Düntető eljárás czéljaira szükségesek és elö-
szerezhetők és tudvalevő, hogy azon bizonyítékok alapján
ez sokszor igen könnyen megtörténhetik, s valóban a
legnagyobb pedantería volna itt a magánjogi kárpótlást
kirekeszteni az Ítéletből és azt egy külön polgarí per
útjára utasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) :

Aki azt hiszi, hogy 6.000 írtnál magasabb kártérí-
tésre van igénye, az e javaslat szerint nem kívánhatja,, i
hogy a büntető eljárással az ő kártérítési igényének |
megállapítása egyesittessék. I

Ha a sértett íél nagyobb összeget igényel, ezen j
összeg nagysága érdemes arra, hogy az ügy polgári per
útjára tereitessék.

A t. képviselőtársam észrevételei között van azon*
ban egy, a mely — megvallom — előttem legkevésbbé

Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi DezsŐ. 49

érthető. Ez pedig 'vonatkozik arra, hogy visszaesés ese-
tében szerinte nem helyes súlyosabb büntetés kiszabása.

Mielőtt erre nézve nyilatkoznám, legyen szabad
valamit elvileg elmondanom. (Halljuk! HfQljuk!) Az
általános büntető törvénykönyv már az első izben con-
iunctiv büntetéssel sújtja az analóg vétségeket t. i. 3
hónapig tenedhető fogházzal és 1000 forintig terjedhető
pénzbüntetéssel. A jelen javaslat az első esetben 2000
forintig terjedhető pénzbüntetést szab.

Annak, t. képviselőház, van oka, miért alkalmaz-
ható az első esetben kizárólag ily nagy pénzbüntetés.
Ez az ok pedig az, hogv ezen dolosus bűncselekmény
rendszerint nyereményvagyból történik. A büntetésnek
tehát olyannak kell lennie, hogy ezt az alapmotívumot,
mely a bűncselekmény elkövetésére az illetőt rábirta,
a legérzékenyebben sújtsa. Az ily egyénekre nézve az
első elkövetésnél valóban a legérzékenyebb s mégis
megfelelő büntetésnek a nagy pénzbüntetés látszik.

De egészen máskép áll a dolog akkor, ha ismételt
elkövetés esete, visszaesés forog fenn. Itt már az elha-
tározottság és a dolosus eljárás alkatelemének ereje oly
nagy és az első büntetés hatálytalansága be van bizo-
nyítva, hogy a conjunctiv intézkedésnek, t. i. szabadság-
vesztés és pénzbüntetésnek alkalmazása teljesen indokolt.

Furcsának találja t. képviselőtársam ezt, hogy
ez bűncselekmény, mely magában véve képez vétséget,
ha ismételten elkövettetik, súlyosabb büntetés alá esik.
Ez ellen ő nem szól, de azt mondja: ha 10 éven belül
történik az elkövetés, akkor büntettetik súlyosan. Kifo-
gása ez ellen az, hogy a vétségre nézve a büntető
kereset elévül 3 év alatt, igy mondta a t. képviselő ur ;
de helyesebben mondta volna, hogy a büntetés végre-
haithatósága évül el 5 év alatt — és azt mondja, ha
a büntetés végrehajthatósága elévül 5 év alatt, hogy
lehet a végrehajtott büntetésnek 10 éven belül még a
visszaesés által súlyosbító hatályt tulajdonítani? Azt
csak megengedi a képviselő ur, hogy az általános bün-
tető törvénykönyvvel ezen javaslatnak legalább az alap-
elvekre nézve összhangban kell maradnia ; — ott pedig
ki van mondva pl. a lopásra, csalásra és sikkasztásra,
hogy aki ezen vétségeket elköveti — bűntettről most
nincs szó — és 10 éven belül visszaesik, az az valamely

Br. Kosa: Yédjeg^y-xnnstraoltaloin. 4

'50 Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső.

jtnalog delictumot követ el, sokkal súlyosabb büntetési
fokozat alá esik. Az elévüléssel a visszaesés súlyosbító
elemének absolute semmi köze. (Igaz ! Ugyvan ! a jobb-
oldalon.) A visszaesés sulyosbitó eleméről csak akkor
lehet szó. mikor egészen bizonyos, hogy az elévülésnek
«emmi némü eleme sincs meg; mert visszaesésről csak
ott van szó, ahol az illető nemcsak elitéltetett, de bün-
tetését ki is állotta és a büntetés kiállásától számított
10 év alatt visszaesett ; mig ellenben, ha ennek valami
összeköttetése volna az elévüléssel, akkor vag^y a
kereset, vagy a büntetés vé&^ehajthatósága évült volna el.
(I^az ! Ugyvan ! a jobboldalon,) De miután ez suppo-
nSja a végrehajtott büntetést magát, ezt összezavaroi
az elévülésnél fennforgó elvekkel, alapjában véve két
együvé nem tartozó kathegoriának összecserélése. (Igaz !
TJgyvan! a jobboldalon.)

Helyes-e vagy sem, egyáltalában a visszaesettnek
ezen megoldása, erről nem akarok itt nyilatkozni, de
azt csak át fogja látni t. képviselőtársam, hogy nekünk
ezen vétség felállításánál és a visszaesés büntetésénéi
alkalmazkodnunk kellett azon elvekhez, melyek a büntető
törvénykönyvben, le vannak fektetve. (Igaz ! Ugyvan !
Helyeslés a jobboldalon.)

En azt hiszem ennélfogva, ha egyébb nagy döntő
érvei nem lesznek t. képviselőtársamnak, a t. ház
általánosságban is részletekben is nyugalommal elfogad*
hatja a törvényjavaslatot és ezért azt ajánlom is az
elfogadásra. (Igaz ! Ugyvan ! Helyeslés a jobboldalon.)

Polónyi Géza : T. ház ! Ritkán fordul elÖ a
képviselőházban oly eset, hogy neutrális téren állunk
és igy közös capacitatipnak a lehetősége absolute kizárt-
nak nem tekinthető. Én megvallom, azt vártam volna
az igaz ságügyminiszter úrtól, hogy bizonyos kételyeimre
néz\re capacitálni fog, a melyekre nézve én igen szívesen
kapacitáltattam volna magamat. Legnagyobb sajná-
latomra azonban kénytelen vagyok kijelentem, hogy ez
a miniszter urnák nem sikerült. (Zaj a jobboldalon).

Méltóztassék csak megengedni, hogy röviden
ráutaljak, mennyire szükséges volt azon felszólalás,
amit én magamnak megengedtem. Csak a kártérítés
kérdésére szorítkozva, a miniszter ur 5000 frt k&rtérités
tekintetében nekem tökéletesen igazat adott, azt mondván,

Képviselöhájsi tárgyalás. Polónyi Géza. 61

hogy 5000 frfeon felül tessék magánjogi utón keresni.
(Közbeszólások a jobboldalon: Benne van a törvény
^7. §-ában!) De hát 5000 frtig is helyes dolog-e azon
büntetőjogi elvet megbolygatni, hogy a büntető biró
csak akkor Ítélheti meg a kártérítést, hogy ha annak
.mennyisége iránt a perben álló felek közt egyáltalában
nincsen differentia, mert ezen esetben megítéli a büntető
bíróság; de most a törvényjavaslat szerint 5000 frtig
kötelező a büntető bíróság ítélkezése a kártérítés kér-
désében, vagyis kötelezővé van téve a bíróságra nézve
5000 frtig az, hogy magániogi pert is folytasson le bün-
tető perben. Ha az igazsagügyminiszter ur jogi meg-
győződése szerint helyes, az ellen nekem nincs kifogásom.
Azonban, a főeltérés köztünk, amit nagyon szeretném,
ha a többségnek t. jogászai megfontolnának a delíctum
deternimatiójára vonatkozik.

Nem akarok én vitatkozni a t. miniszter úrral
arrói, hogy miről van szó, dolusról vagy csak culpáról,
mert hisz utóvégre ma már a tudomány a dolus és
culpa közötti különbséget ugy állapította meg, hogy
dolus és culpa között az a különbség, hogy egyik a
szándékosságnak nagyobb, a másik annak csekélyebb
foka. (Ellentmondások és derültség jobbfelől.)

Bocsánatot kérek én nem .beszélek a gondatlan-
ságról, hanem azon igen t. képviselőtársamat, aki' most
közbeszólott utalom Csemegire, a büntető törvény-
könyvnek indokolására, hol a dolus és culpa közti
külömbséget szó szerínt ugy kezdi, hogy csak szándékos-
ság foka az, mire nézve a kettő között különbség van.

En hivatkozom en*e az auctorításra, kinek aucto-
rítása alapján a büntető törvénykönyv törvénybe ik-
tattatott.

A dolus és culpa közötti külömbségről van szó
s nem beszélünk a mulasztás eseteiről.

Mi a lényege a kérdésnek? Az, hogy helyes
dolog-e törvény hozásílag, törvényalkotási szempontból
belevenni egy törvénybe azt, hogy ezt a vétséget csak
az követi el, aki tudja, hogy jogtalanságot cselek-
szik és hogy az a védjegye másnak már védve
van; de azután nem adja meg a módot, hogy
arról tudomást szerezhessenek, a mit kérdés tárgyává
tettem. Ha a t. míipszter ur azt mondja, hogy a büntető

4«

52 Képviselöháai tárgyalás. Polönyi Géza.

törvénykönyv 411. szakaszában benne van, — a mint*
hogy benne nincsen — akkor azt kérdem a t. mixdszter
úrtól, minek máskép szövegezni a szakaszt, ha az, a mit
ö mond úgyis benne van. Minek hatályon kívül helyezni,
ha úgyis benne van?

De nincsen benne és helyesen nem is lehet b enne,
mert igen természetes a büntető törvénykönyv ádtal ános
részének — gondolom — második szakaszában ki is van
fejezve, hogy büntettet vagy vétséget csak az követhet
el, aki szándékosan követi el, tehát aki tudja azt, liogy
a törvény azt bűntettnek, vétségnek jelöli meg. Annak
speciális megjelölése ennéltogva teljesen felesleges.

De t. ház, havaiamely vétség constitutiv eleme

gyanánt bevétetik, hogy csak az követi el, aki tudta,
ogy a jegy védve van és tudta, hogy azt jogtalanul
használja, aztán megelégszik azzal, hogy ez a védjegy
csak egy szaklapban tétessék közzé, az nézetem szerint
nem a gyakorlati élet, hanem a katedra számaira fog
törvényt csinálni. Mert a törvényben benn van, hogy
mindenki megtekintheti a védjegyet nem kell annak
iTiustráját közzétenni, teljesen elég, ha abban a ,,Központi
Ertesítö"-ben közzé tétetik, hogy ez a jegy védve van
miután annak leírása, — megjegyzem, hogy titkos leírások
is léteznek, a melyeket nem közölnek, ezek szabadalmi
kérdések és a védjegy maga és annak alkatrészei a
minisztériumban betekinthetők. Ha tehát a „Központi
Értesítö"-ben megjelenik, hogy egy jegy védve van, aki
erről tudomást akar nyerni, azt ott megtekintheti. £z a
külömbség kettőnk között.

Ha a miniszter ur megelégszik azzal, hogy egy
meg sem határozott szaklapban közöltessék a védjegy,
de nem követeli, hogy hivatalos utón szereztessék edic-
talis tudomás, ha ezzel megelégszik és mégis beleteszi
a vétség constitutiv eleme gyanánt, hogy valaki azt
csak tudva követheti el : ez kettőnk közt a külömbség
, — erre nézve én sem fogadom el, hogy a t. miniszter
ur engem ebben meggyőzött volna.

Nem akarok erről hosszabban beszélni, módom
lesz erre esetleg a részleteknél felelni, de én igen kérem
a miniszter urat, ne foglalja el azt az exclusiv állás-
pontot, különösen oly esetnél, mint a milyen a vétség
kísérlete. Most már tudjuk, mert a t. ígazságügyminisz-

Képviselőházi tárgyalás. Szilágyi Dezső. 53

ter úr kijelentette, hogy a vétség kísérletét hüntetni
nem akarja: de elÖbb mikor én felszólaltam, a többség
padjairól igen sokan helyeselték, hogy bizony meg
kellene büntetni ezen vétség kísérletét is. Mert^ hogy az,
liogyha valaki hozzáfog ahhoz, hogy tömegesen gyártsa
azokat a védjegyeket s mielőtt még közzétette, rajta
vesztett : ne legyen büntethető, a többség nézete legyen.
én nem hiszem. Befejezésül kijelentem, hogy tudomásul
veszem, hogy a t. kormány nem akarja e vétségi kísér-
letet büntetni. Most már értem ezt, de eddig nem értettem.

Szilágyi Dezső igazságügy miniszter : T. ház ! (Halljuk !
Halljak ! T. képviselőtársam kijelentésére kettőt mégis
meg kell mondanom. (Halljuk !< Halljuk!) Az egyik a
kártérítés kérdésére vonatkozik. A törvényjavaslat
27. szakasza világosan kimondja utolsó bekezdésében
azt^ hogy a polgári magánjog szerint a sértett felet
megillető kártérítés helyett az utóbbinak kívánatára a
büntető bíróság 5(X30 frtig kárpótlást Ítélhet meg.
Ebl>6'l tehát kettő következik. Következik először, hogy
kárpótlást polgári utón tetszés szerint kereshet mindegyik
fél ; másodszor, hogyha czélszerübbnek látja, keresheti azt
ugyanabban a perben, a büntető biró előtt 5000 frtig.
Annak pedig — a mit különben minden büntető
perrendtartás bizonyos korlátok közt megengedett,
togy a sértett fél kártérítési igényeit adhaesió utján
a büntető perben követelheti, nagy előnye abban áll,
bogy szükség nélkül egy vitás kérdésből avagy egy
vitá.s jogviszonyból nem csinálnak kettőt, a mit semmi-
féle törvényhozás nem tartott feladatának. A másik
vonatkozik a dolus és culpa közötti controversiára. Én,
t. báz nem ereszkedem ebbe bele. De ha a t. képviselő-
társam azt hiszi, hagy van különbség a dolus és a
gondatlanság közt, de nincsen különbség a dolus és a
culpa között a büntető törvény szerint, felolvasom a
75. § t, mely így szól : „Büntettet csak szándékosan
elkövetett cselekmények képeznek ; ugyanez áll a vét-
ségekre is" — t. i. hogy csak szándékosan követhetők
el — „kivéve, ha gondatlanságbSl" — zárjel — „(culpa)''
(Derültség jobbfelől) ^elkövetett cselekmény a törvény
különös részében vétségnek nyilváníttatott." Gondat-
lanság és , culpa tehát a mi terminológiánk szerint
ugyanaz. (Élénk derülség és helyeslés jobbfelől).

54 Történelmi előismeretek.

Miután a törvényjavaslatot ezen vita után
a képviselőház 1889. évi deczember 8. és 9-ik
napjain letárgyalta és a förendekháza a javaslatot
még 1889. évi karácsony előtt elfogadta, 's azt ő
cs. és apostoli kir. felsége is szentesítette, az
mint ilyen 1890. évi II. t.-czikk alatt törvény-
tárunkba beiktattatott.

Ez a törvény képezi ma védj egy oltalmi
jogunk fő- és alapforrását, melyet az 1895. évi
XLI. t.-czikk, a védjegy törvény novella csak
kiegészített. — Ez a törvény már megalkotása-
kor is lényeges hiányokban szenvedett, mert
figyelmen kivül hagyta azt a tényt, hogy azon
időben egyes külföldi államokkal kötött — már
előző évekről fenálló szerződéseink (Eszakame-
rikai Egyesült-Államok és Svéd- Norvégország)
egyes államok polgárainak olyan védjegyek
oltalmát is biztosította, a minőkre honpolgá-
rainknak a kizárólagos használati jog megszer-
zését mégsem engedte; szóval idegen állam-
polgároknak több jogot biztosított mint aminő-
vel honpolgáraink élhettek. Ezen okból de meg
azért is mert 1892 évben, a velünk ipari és
kereskedelmi tekintetben szoros viszonyban álló
Német birodalommal (1892. évi IV. t.-cz.) szintén
ilyen nagyobb kedvezést biztosító államszerző-
dést kötöttünk, sürgősen szükségessé tette e
törvénynek akkép való kiegészítését, hogy ezen
hiányon kellően segítve legyen.

E feladatnak kívánt törvényhozásunk meg-
felelni akkor, midőn a védjegy törvény novellát
(1896. évi XLI. t.-cz.) megalkotta, a mely 1895.
évi augusztus 1-én lépett életbe. — Sajnos
azonban, hogy fél munkát végezve nem tett

Történelmi előismeretek. 55^

eleget az ipari jogok védelmére alakult nemzet-
közi egyesület által több izben hangoztatott
azon követelménynek, hogy ezen fontos, leg-
inkább magánjogi természetű ügyek intézése és
kezelése, ugy a mint ezt az 1895. évi XXXVII.
t.-czikkben a találmányi szabadalmakra nézve
elrendelte, — egy önálló független szakértő
hatóság — a szabadalmi hivatal hatáskörébe
utaltassék ; hanem meghagyta ezen ügyek keze-
lését továbbra is a jogi tekintetben legalább is
nem eléggé képzett és decentralisáltan működő
kereskedelmi- ós iparkamaráknál és a kereske-
delmi minisztériumnál, melyek szervezetüknél
fogva legkevésbé vannak hivatva arra, hogy
magánosok jogi ügyeiben megnyugtató hatással
intézkedjenek.

Védj egytörvényeink azonban lényegében
ipari- és kereskedelmi viszonyainkat teljesen
Éelégitik. Hogy az helyes alapokon nyugszik,
hogy a törvény midőn ugy a termelök, mint a
kereskedők védjegyeinek védelmet biztosít, a
mellett a fogyasztó nagy közönség érdekeit is
teljesen kielégíti, legjobban bizonyítja azon tény,
miszerint a bizalom iránta évről-évre fokozódik
és ugy a külföldi mint a hazai belajstromozott
védjegyek száma évről-évre fokozódik, a mit
leginkább annak lehet tulajdonítani, hogy a
védjegyek használata ma már nincs az ^iparosok"
szűk köréhez kötve.

Ezen állításom igazolásául szolgáljon az
alábbi statisztikai kimutatás, a mely a m. kir.
kereskedelemügyi miniszternek az országgyűlés
elé terjesztett hivatalos jelentéseiből vett ada-
tok szerint feltünteti, hogy az 1890—1898. évek-

56

Statisztikai adatok.

ben belajstromozott és oltalomban részesülő
védjegyek évenként a lajstromoztató honossága
szerint, hogyan oszlottak meg:

A védjegy
honossága

1890

l3eleftJst:x?orxxofl5«^ei ^-%r^ |

I89I|I892 1893 1894 1895

1896,1897 I898|

magyar

Í(fö

213

1652

93

71

35

6

2

2

1

137

2074

131

56

47
5
1
5
5
1

1

1

1

231

1717

56

52

25

3

5

5

1

1

1291*)

1542

70

47

28

8

2

5

2

1
4
1

1

371

2083

148

92

76

16

12

14

2

2

1
1

5

350

2275

200

84

52

16

14

4

*

878

1996

186

84

47

12

9

4

1

. 497

2465

218

71

33

24

osztrák

1748

lémet birodalmi

110

franezia

136

26

6

2

1
3
1

1

angol

é.-am6rikai R.-Í11.

STájCzi

33

5

1
1

2

3

belga

holland

sTéd

3 1

dán

2
7

1

orosz

olasz

spanyol

gorog

1

16
2154

üzen
a.

j

— 1 1

bosnia

egyptom

27191
;Iiane

3854
m

kelet-india

1

china

*) I
nyomdahib

2075|2465
szokatlai

2096 3003!2823!30ll'
a nagy szám ali^

Az 1890. évi II. t.-cz. a védjegyek oltalmáról.*)

(Szentesítést nyert 1890. évi febr. 4-én, kihirdettetett

1890. évi február 15-én.

I. FEJEZET.
Általános határozatok.

A yédjegy fogalma.

!• §• Védjegyek alatt a jelen törvény értelmé-
hen oly jelvények (jegyek, vignetták s effélék)
értendők^ mélyek a kereskedelmi forgalomra szánt
késziimííényekneh és áruknak más hasonló készitmé-
. nyéktől és áruktól való megkülömhödetésére szol-
gálnak.

E törvényszakasz meghatározza a védjegy
fogalmát, tekintet nélkül az alanyra, a mely azt

*) A jelen törvény, mely 1890. évi május 16-án lépett
életbe, oár alapelveiben és fóbb rendelkezéseiben egyezik
is az osztrák 1890. évi január 6 iki védjegy törvénynyel,
azzal azonosnak mégsem mondható. — Egyezik ugyan
vele külső tekintetben az által, hogy mind a kettőnek
35 §-a van, azonban a védjegy törvény- novella már ebben
sem egyezik, mert míg az osztráknak csak 9 §-a van, addig
a magyar védjegy törvény- novella 14 §-ból all. — Lénye-
ges külömbség azonban a két törvény között az, hogy

58 1890. évi n. t.-cz. 1. §.a.

áruja megjelölésére kívánja használni. E szerint
lehet védjegye nemcsak a kereskedőnek, gyá-
rosnak, iparosnak, hanem a mezőgazdának, ős-
termeléssel foglalkozóknak; nem csupán a ter-
mészeti személyeknek, hanem jogi személyeknek,
szóval bárkinek is, £t ki bizonyos áruczikket
forgalomba hozni akar. Az iparos vagy termelő
a védjegyet nem csupán saját készitményeire
és terményeire, hanem mind azon tárgyakra is
alkalmazhatja, a melyeket ő mint a védjegy
kizárólagos használatára jogosított vállalat
tulajdonosa forgalomba hozás czéljából meg-
szerez.

A védjegyjog azonban a jogosítottnak nem
ad tulajdoni jogot magára a védjegyre és a
védjegy magában véve tulajdon tárgyát képező
önálló javat nem képez. Lényege a védjegynek

mig nálunk a védjegybitorlás csak kihágás, addig az
osztrák törvény szerint ez ma is vétség, mely miatt a
bíróság a tettest vagylagosan 500 forinttól— 2CO0 forintig
terjedhető pénzbüntetésre, vagy 3 hónapi fogságtól egy
évig terjedhető fogsággal sújthatja, a mely utóbbi bün-
tetés 2000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel Köthető ös^ze.
E törvény territoriális hatálya a magyar korora
országai egész területére terjed ki, — s mint a melyre
a magyar törvényhozásnak törvény alkotási joga van.
A védjegy ügy Ausztria és Magyarország között az
1867. évi XII. t.-czikk szerinti közös ügyet nem képez,
nem is olyan ügy. a mely időről időre megállapítandó
elvek szerint közös egyetértéssel intézendő, hanem, az
önálló független intézkedésnek jogköre, a melyben csak
annyiban vagyunk korlátozva, a mennyiben az Ausztriával
kötött vám és kereskedelmi szövetség XVII. czikkében
az Ausztriában lajstromozott osztrák védjegyeknek itten
lajtsromozás nélkül védelmet biztosítottunk es köteleztük
magunkat, hogy védjegyügyi törvényhozás terén Ausz-
triával egyetértésben jáiunk el.

1890. éri 11. t..cz. 1. §.a. 5^

mint jognak abban rejlik, hogy egy árucikk ezen
jelvény által külömböeteiik meg más személy hason-
nemű árujáióL Ugyanazért, hogy egy védjegy
belajstromozható legyen, annak olyannak kell
lenni, hogy magában véve, vagy a külső meg-
jelenésben mutatkozó összbenyomása szerint
alkalmas legyen egyik iparos áruczikkeit egy
másik iparos vagy gyáros hasonnemü áruitól
megkülömböztetni. A bejegyzésre alkalmas véd-
jegyek minémüségére a törvény különös szabá-
lyokat nem állit fel. Ugyanazért védjegyét
bárki szabadon választhatja, azt belajstromoz-
hatja, ha t. i. a törvény ezen választott véd-
jegyet a lajstromozásból ki nem zárja. — Lásd
a 3. §.t.

A védjegyet mint külső jelvényt tulajdo-
nosa akár magán az áruczikken, készítményein^
akár annak burkolatán vagy csomagolásán alkal-
mazhatja. E jognak kizárólagos gyakorlását
csakis a védjegylajstromba való érvényes be-
jegyzés biztosítja. Mellékes dolog, és itt figye-
lembe nem jön azon tény, hogy a védjegy
az árun hol és miként alkalmaztatik. Ugyan-
ezért a védjegy nemcsak a szorosabb érte-
lemben vett árun magán, hanem az áruval
közvetlen kapcsolatba hozott és ez által annak
kiegészítő részét képező tárgyon is alkal-
mazható. — (Például csomagoláson, dugókon,
etiquetteken).

Kivételt e tekintetben csakis olyan áru-
czikkek és gyártmányok képeznek, melyeknek
vódjegygyel való mi mődoni ellátása még a for-
galomba hozatal előtt kötelező. így például a
sarlók, kaszák, s^almavágók és a czukor; me-

^ 1890. évi II. t.-cz. 2. §-a.

lyekre nézve miniszteri rendelettel meg van
állapitva az, hogy a védjegy rajtuk hol és mi-
módon alkalmazandó.

Lásd erre a 6. §-nál közölt 34973/96. K.
M, rendeletet.

Á yédjegyoltalom megszerzésének módja.

3. §• A ki valamely védjegy Tcizárólagos hasz-
nálati jogát magának hiztosüani kívánja, azt a követ-
kező fejezetben JogláU határozatok értelmében be kell
lajstromoztatnia.

A védjegyeket a kereskedelmi és ipar-
kamarák lajstromozzák be. Ezek vezetik az
erre vonatkozó lajstromokat, kezelik az irattárt
az erre nézve megállapított szabályok szerint.

A védjegy belajstromozása által a tulaj*
donos kizárólagos jogot nyer e törvény hatá*
lyának területén,*) hasonló jelvényeknek hason-
nemü áruozikkeken való alkalmazásától min-
denkit eltiltani, még az esetben is, ha ez
utóbbinak áruczikke az övénél kedveltebb, vagy
jobb minőségű volna, mivel ilynemű árukat
ilyen jelvénynyel forgalomba hozni, csak is a
védjegy kizárólagos használatára jogosított tulaj-
donosnak van igénye.

A védjegytörvény czélzata előmozdítani
a tisztességes kereskedést az által, hogy módot
nyajt a termelőnek, iparosnak, kereskedőnek
magát, üzletének himevét utánzások és a jogo-
sulatlan védjegy használása ellen megvédem.

*) A magyar korona országainak területe.

1890. évi 11. t.-cz. B. §-a. 61

A védjegyoltalom a ielajstromozoit védjegyre
a maga egészében kiterjed; miért is a védjegy
egyik alkotó részére ezen oltalom még magának
a jogosítottnak beleegyezésével sem korlátol-
ható, így például, ha valamely belí^tromozott
védjegyben egy szó és egy képes jelvény nyer
alkalmazást, a törvényes védjegyoltalom nem-
csak a képes jelvénjrre, hanem az ezzel egybe-
kapcsolt szóra is kiterjed. Az általános jog-^
gyakorlat szerint bár ha egy védjegyben a lö
ábrázolat mellett egy mellékes szerepet játszó
toldás van is, ezen toldat a belajstromozott
és igy törvényes védelemben részesülő védjegy-
nek teljesen kiegészítő és el nem választható
alkatrésze ; sőt jogilag magának a védjegy tulaj-
donosnak sem lehet megengedni azt, hogy
csakis a védjegyében levő egy különös jelt
tekintse védjegyének; mert ez ellenkeznék a
törv. 2. és 13. §-a rendelkezéseivel, a mely az
oltalmat a bejegyzett védjegy egészére, nempedig^
annak egy részére biztosítja.

Nem lajstromozható jelyények.

3. §• A idajstromozásböl kizárva vannak
és ennélfogva a kizárólagos használati jog meg^
szerzésére nem alkalmasak az oly védjegyek, a
mélyek :

i. kizárólag ő Felségeiknek vagy a királyi
család valamelyik tagjának arczképéből áUanak;

2. kizárólag állami vagy közhatósági czime-
rekből valamint jmsztá/n számokból, betűkből vagy^
szavakból állanak;

€2 1890, évi n. t-cz. 3. §-a.

S. a forgalomban hÍBonyos árunemek meg-
jelölésére eggáUalán ssokásasak;

4, erköleslelen és hözbotrángt okossö vagy köz-
rend elleni ábráaciaíakat vagy a tényleges üzleti
viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelő és
a fogyasztó köz&nségnek tévedésbe ejtésére alkalmas
féliratokat vagy adatokat tartalmaznak.

Védjegyét bárki szabadon választhatja és
a kereskedelmi és iparkamarák kötelesek bár-
minemű lajstromozás végett bemutatott véd-
jegyet elfogadni és lajstromozni, hacsak azon
jegyet a törvény a lajstromozásból ki nem zájja.
A lajstromozást kizáró okok kétfélék; feltétlenek
és feltételesek t. i. vagy olyanok, melyek a laj-
stromozást semmi körülmények között nem
•engedik meg és vagy olyanok, melyek szerint
bizonyos jelek csakis bizonyos engedély mellett
lajstromozhatók be védjegyül.

Az 1. pontban felsorolt lajstromozást kizáró
okok mint megszorítások a legszorosabban lévén
magyarázandók, kétségtelen, hogy ezen tiltó
rendelkezés más személyekre, külfbldi uralko-
dókra, uralkodó házak tagjainak arczképeire ki
nem terjeszthető.

Felsége és az uralkodóház tagjai arcz-
képeinek védjegyeken való alkalmazása iránt
lásd a fold., ip. ker. min. 1886. évi szept. 23-án
Ö2558. sz. a. kiadott rendeletét (1886. évi K.
T. 746. lap).

Mivel az 1. pont alatti szövegezés szerint
a lajstromozásból csakis a király és családja
tagjainak arczképei vannak kizárva, mivel csalos
élők képezik a királyi család tagjait, halottak
pedig csak képezték, nem alapul e törvényen

1890. évi II. t.-cz. 3. §-a. 63

a kereskedelemügyi miniszternek 53859/96. K.
M. sz. alatti azon rendelkezése, a melylyel
kimondotta, hogy védjegyül a királyi család
már nem élő tagjainak arczképe sem lajstro-
mozható.

A törvényszakasz 2-ik pontja értelmezé-
sére nézve, mindjárt a törvény életbe lépte
után 1890. évi jul. 14-én a m. kir. kereskede-
lemügyi miniszter 39772 VI. k. m. sz. alatt vala-
mennyi kereskedelmi és iparkamarához a követ-
kező körrendeletet intézte: „A védjegyek oltal-
máról szóló 1890. évi Il-ik t.-cz. 3. §. 2. pont-
jának alkalmazása iránt kételyek merültek fel
az iránt, vájjon nevekből és elegekből áUőy de
más jelvénynyel egybe nem kapcsolt védjegyek
nyerhetnek-e bejegyzés által a törvényben biz-
tosított oltalmat? Értesítem a kamarát, hogy
a nevek és czégek, melyek a nélkül, hogy más
jelvónynyel egybe volnának kötve csupán betűk-
ből vagy szavakból állanak, vagy csakis vonalak-
kal vagy csíkokkal vagy pontokkal vannak
bekerítve az idézett törvény 1. §-a, valamint
a 3. §. 2. pontja szerint mint védjegyek be
nem jegyezhetők, (Lásd alább az 1896, évi XLL
t'Czíkk 1. §'át) Mindazonáltal ily nevek és czégek,
habár mint védjegyek a lajstromba nem jegyez-
hetők be, az illető jogosultak által áruczikkeken
alkalmazhatók és igy magukban véve az idézett
törvény 24. §-a illetve a novella 9. §. alapján
védelemben részesülnek. — Magától értetődik
különben, hogy azon védjegy bejegyzése ellen,
mely az okvetlenül megkívánható jelvényen kívül
még valamely nevét és czéget is tartalmaz, ez
oknál fogva észrevétel nem tehető.

64 1890. évi II. t.-cz. a §.a.

Állami és Icözhaiösági czimerek alatt nézetem
szerint, — ha egyes államokkal kötött szerző-
dések máskép nem rendelkeznek — csak is &
magyar állam és közhatóságainak czimerei, és
nem egyéb külállamok és ezek hatóságainak
czimerei is értendők — habár a védjegyoltalom
nemzetközi jellegű is — mert e törvény csakis
a magyar állam számára van alkotva. Ki van-
nak pedig a lajstromozásból zárva az állam és
hatóságainak jelenleg fenálló (nem képzeleti)
olyan czimerei, a melyeket az állam, illetve
hatóság ma tényleg használ.

Ha más külállamok czimerét is kiakarta
volna zárni a törvényhozó a lajstromozásból,
akkor e pontot ugy szövegezte volna, mint azt
az 1894. évi német birodalmi védjegytörv. 4. §.
2. pontjában tette, mely ugy a bél- mint a
külföldi államok czimereit, és csakis belföldi
közhatósági czimerek védj egy képen való belaj-
stromozását tiltja meg.

Az ország czimerének magánosok által
való használata tárgyában lásd a m. kir minisz-
terelnöknek 1888. évi febr. 22-én 627. M. E.
sz. a. és a m. kir. belügymin. 1888. febr. 28-án
13803. sz. a. rendeleteit. (1888. évi E. T. 137.
és 140. 1.)

A vöröskereszt-egylet czimerének és jel-
vényeinek oltalma tárgyában az 1889. évi ' jul.
1-én 40113. sz. a. ; — ugyanaz év aug. 9-én
52125 sz. a. kiadott (R. T. 1701. és 1967. 1.),
végre 1890. évi jan. 31-én 6218. sz. a. belügy-
miniszteri rendeleteket. (E. T. 19. 1.)

A 3. §. képviselőházi tárgyalása alkalmával
dr. Neumann Ármin képviselő, mivel ezen §•

1890. évi II. t.-cz. 3. §-a. 65

bizonyos jelvényeket feltétlenül, másokat pedig
^feltételesen csak akkor zár ki a lajstromozás-
ból, ha ezen jelvények mint ilyenek jelentkeznek
és nem képezik valamely védjegy alkatrészeit;
javasolja, hogy ezen 3. §. 2. pontjában hol a
kormányjavaslatban ezen intentio kifejezésre nem
jut, a kizárólag szó tétessék az „állami és köz-
hatósági czimerekből, valamint pusztán számok-
ból, betűkből vagy szavakból állanak" — mondat
elé, — a mely módosítást ház a el is fogadott.

Rendjelek és Tciálliiási érmek, bár azokat
e szakasz a lajstromozásból feltótlenül nem zárja
ki, szintén nem lajstromozhatók be ; mert a ki
ilyen kitüntetést kap, azokat árui megjelölésére
szabadon és joggal használhatja, miért is azokra
lázárólagos jogot biztosítani azért sem lehet,
mert a fennálló szabályok szerint ilyeneket min-
denki szerezhet.

E §. 3. pontjában emiitett ^^általánosan szo-
kásos^ kifejezést illetőleg megjegyzem, hogy
valamely árubélyegnek több — de mégis kor-
látolt számú termelő vagy iparos által való
használása magában véve még nem állapítja
meg a forgalomban való szokásos használás
(Preizeichen) fogalmát. A kereskedelmi forga-
lomban ez értelmezésre inkább az kívántatik
meg, hogy ezen árujegy bizonyos árunemen
több, számszerint meg nem határozható termelő
által közismeretü módon általánosan használ-
tassék, s hogy ezt a közönség is ilyennek
ismerje. Szokásos, a forgalomban használt áru-
jegynek tehát csakis olyan jegyek tekinthetők,
melyek a belföldön a belajstromozás napja előtt már
mint szokásosak voltak ismeretesek ; mert ezen tör-

Dr. Kosa : Védjegy-mustraoltalom. 5

66 1890. évi II. t.-cz. 8. §-a.

vény csakis a hazai védjegyek oltalmáról, s nem
egyszersmind a külföldi védjegyek védelméről
rendelkezik ; miből következik az is, hogy olyan
ezimjegy, melyet az itteni belajstromozás előtt
külföldön bizonyos árunemre nézve szokásosnak
ismertek, — hacsak azt a belföldi kereskedelmi
forgalom szintén ilyennek nem ismerte, — tör-
vényünk szerint mint védjegy bejegyezhető.

A forgalomban szokásos jelvény azonban
csakis azon alakjában van a lajstromozásból
kizárva, a melyben az mint közhasználatban
szokásos ismeretes. Nincs kizárva tehát a lehető-
sége annak, hogy ezen szokásos árujel más
képes ábrázolattal egybekötve, (mi által különös
individuálisaié jelleget nyer), be ne lajstromoz-
tassék. Az, hogy valamely árujegy a keres-
kedelmi forgalomban szokásosnak tekintendö-e?
általában, hogy forog-e fenn a lajstromozásból
kizáró tilalom, jelenleg a kereskedelmi és ipar-
kamarák bírálják el, mint a mely hatóságok
hivat vák, elbírálni azt, hogy valamely védjegy
belajstromozható-e vagy nem. A kereskedelmi
kamarák erre törvényszerint kötelezve is vannak,
mert ők bírálják ma el, hogy a törvényben
emiitett lajstromozást kizáró ok forog-e fenn
vagy nem. De ők erre leginkább hivatottak is,
mert ismerve a kereskedelmi szokásokat, ők
vannak abban a helyzetben, hogy egy bejelen-
tett védjegyre nézve megállapíthatják azt, mi-
szerint annak használata a forgalomban tényleg
általánosan szokásos-e?

A német birodalomban ezen teendő a
szabadalmi hivatal hatáskörébe tartozik, mint
a hol az áruvédjegyek belajstromoztatnak.

1890. évi IL t.-cz. 8. §-a. 67

A 3. §. 4-ik pontjában a törvényhozó a köz-
megbotránkozást okozható jelzések belajstro-
mozását kizáró tilalmon kiviil, főkép a tisztes-
ségtelen üzleti verseny meggátlására szolgáló
rendelkezéseket vette fel. így, — mivel a véd-
jegy nem az áru valódiságát, hanem csakis azt
igazolja, hogy az ezen jegygyei ellátott árukat
Péter vagy Pál késziti vagy hozza forgalomba,
— megköveteli a törvény, hogy a védjegyen
feltüntetett adatok a tényleges állapotnak min-
denben megfeleljenek, nehogy a vásárló közön-
ség az árujegy tartalma által megtévesztve, az
áru eredete, készitése és minősége iránt félre-
vezettessék. Ennélfogva, mivel védjegyképen
csakis a valóságnak megfelelő adatokat lehet
belajstromozni, egy iparos vagy kereskedő sem
lajstromozhatja be áru vagy készítményei szá-
mára egy másik iparos vagy kereskedő nevét,
czégét mint védjegyet, mert ez a valóságnak
meg nem felelne. Analóg e rendelkezés az ipar-
törvény 58, §-a rendelkezésével. — A védjegy-
ben feltüntetett adatok valódiságának megvizs-
gálása a lajstromozó hatóság joga és köteles-
sége, a ki e tekintetben a bejelentőt nyilatko-
zatra is hivhatja fel és ha a bejelentő, a hozzá
intézett felhívásra nem igazolja azt, hogy a
védjegyében foglalt adatok valók; helyesen jár
el a kereskedelmi és iparkamara, ha a védjegy
bejegyzését ez alapon megtagadja. Ilyen eluta-
sító sérelmesnek vélt határozat ellen a keres-
kedelmi miniszternél lehet panasz utján jog-
orvoslást keresni. — E tárgyban külömben
a kereskedelemügyi miniszter 1893-dík évi
június 13-án 39522/93. VI. sz. a. következő

5*

68 1890. évi n. t.-cz. 3. §-a.

körrendeletet intézte a kereskedelmi és ipar-
kamarákhoz :

A védjegyoltalmat keresők gyakran alkal-
maznak védjegyeiken különféle kitüntetéseket,
a többi között érdemrendeket, kiállítási érmeket
s főleg árványvizekre alkalmazandó védjegye-
ken az ásványvíz vegyelemzésére vonatkozó
adatokat és orvosok ajánlatait. Azonkívül gyak-
ran emlités történik szabadalomról is, holott
annak fennállását nem igazolják. Minthogy a
védjegytörvény 3. §. 4. p. értelmében a lajstro-
mozásból kizárva vannak — s ennélfogva a
kizárólagos használati jog megszerzésére nem
alkalmasak — az oly védjegyek, a melyek a
tényleges üzleti viszonyoknak vagy a valóság-
nak meg nem felelő és a fogyasztó közönségnek
tévedésbe ejtésére alkalmas feliratokat vagy
adatokat tartalmaznak, oda utasítom a kamarát,
hogy jövőre az ily védjegyek tulajdonosait, a
védjegyek belajstromozása előtt a védjegyeken
látható bárminemű adatok igazolására szólítsa
fel s ennek megtörténtét ugy saját lajstroma,
amint a hozzám felterjeszteni szokott havi ki-
mutatás ,,jegyzet* rovatában tüntesse fel.

Lásd erre nézve még a 13, §-nál közölt
25552/92. sz. k. m. rendeletben foglalt lajstro-
mozási utasítás 7. §-át. — Figyelmet érdemel
itt az 1897. évi XXXVH. t.-cz. 2. §-a is, a mely
szerint 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel
büntetendők azok, a kik oly minőségű czim-
jegyeket készítenek és hoznak forgalomba, a
melyek felületes megtekintése forgalomban levő
papírpénznek, bélyegjegynek vagy postajegy-
nek tekinthetők ; miből következik az, hogy ily

1890. évi II. t.*cs5. a §-a. 69

alakú jelvényeknek, mint védjegyeknek belaj-
stromozása sincs megengedve.

E pont alá tartoznak továbbá azok a meg-
jelölések is, a melyek valamely árunak tényleg
nem létező minőséget tulaj donitanak; - — bogy
azt valamely uralkodó különösen kedveli (pld.
a krondorfi savanyu viz etiquettejen használt
állítólagos mondása boldogult Rudolf trónörökös-
nek: ^Ez az a jó krondorfi, mely asztalunkról
solia ne hiányozzék^) ; — hogy az áru valamely
kiváló minőségű árut termelő közismeretü vidék-
ről való, és egyáltalán mindazon jelek haszná-
lata, illetve lajstromozása, melyek által a véd-
jegytulajdonos magát másnak akarja bemutatni,
mint a minő valóban és a mi által a fogyasztó
közönség az áru eredete, minősége stb. tekin-
tetében megtéveszthető !

Ugyancsak ezen törvényszakasz 4-ik pont-
jának téves értelmezése adott alkalmat arra,
togy az idegen szövegű felírásokat tartalmazó
védjegyek oltalma tárgyában 1898. évi jan. 1-én
75972 '97. K. M. sz. a. a m. kir. kereskedelem-
ügyi miniszter következő körrendeletet intézte
az összes kereskedelmi és iparkamarákhoz :

Miután az 1890. évi II. t.-cz. 3. §-a 4-ik
pontjának értelmezését és alkalmazását, illetőleg
ellentétes vélemények forogtak fenn arra nézve,
vájjon az idegen szövegű felirdsokat tartalmazó
védjegyek, ha rajtuk az áru előállításának helye
megjelölve nincsen, a védjegytörvény § jelzett
pontjába ütköznek-e? egyöntetű eljárás czóljából
inegállapodtam az osztrák kereskedelmi minisz-
ter úrral, hogy az ily védjegyek a mennyiben az
idézett törvény rendelkezéseit külömben nem

70 1890. évi 11. t.-c2. 8. §.a.

sértik, oUahmban részesitendök, mert az idegen
nyelvű szöveg használatából a fogyasztó közön-
ség tévedésbe ejtésének szándéka nem minden
esetben következtethető. Az ily védjegyek tehát a
kamara által ezentúl szabályszerűen bejegyzendő.

Erkölcstelen és közbofrávyt ókozö jelek és
ábrázolatok alatt e §. 4-ik pontja értelmében
is csak azokat az ábrázolatokat lehet érteni,
melyek a jó erkölcsöket sérteni képesek, legyen
az sexualis avagy más tekintetben, emberi vagy
más állati alakoknak külön-külön vagy vegyesen
ilyenek feltüntetésével. — Ilyenek továbbá az
olyan jegyek, a melyek valamely vallásfelekezet
tagjainak vallásos érzületét sértik és közbotrányt
okozni alkalmasak.

Közrendellenesnek a védjegy akkor tekint-
hető, ha olyan képet, jeleket tüntet fel, melyek
a magyar állam állami méltóságát, önállóságát,
a magyar nemzet méltóságát sértenék, nemzeti
hőseit gúny és nevetség tárgyává tennék, vagy
ha oly jelenetet örökitene meg, a mely állam-
ellenes vagy az állami rend lelforgatására irá-
nyulna. Ez a kifejezés különben szerencsésnek
nem mondható.

1895, évi XLI. t. ez. 1. g-a.*)

Az 1890. ém 11. t-czikk 3. §. 2'ik pont-
jának rendelkezése^ mely szerint a puskán szavakból

*) Az 1895. é\i XLI. t.-czikk 1895. évi augusztus
1-én lépett életbe, és a kereskedelemügyi miniszter 1©5.
évi aug. 4-én 549Í4/VI. sz. a. kelt rendeletével figyel-
meztette a kereskedelmi és iparkamarákat, hogy a véd-
jegyek belajstromozásánál e törvény szerint járjanak el.

Védjegytörv. novella 1. és 2. §-a. 71

álló árujegyek a. hélajsironiozástól ki vannak zárva,
csak oly szavakra vonatkozik^ melyek kizárólag az
áru előálUtásának helyéi, idejét és módját, az áru
minőségét, rendéltetését valamint ár, mennyiség és
súly viszonyait jelzik.

1896. évi XLI. t.-cz. 2. g-a.

A csupán szóból vagy szavakhói álló szabály-
szerűen belajstromozott védjegyre vonatkozó kizáró-
lagos használati jog a védjegynek nem csupán a
letett álakban váló használatára, hanem annak min-
den oly kiállitására is kiterjed, mely a védett szót
vagy szavakat akár egészben, akár részben más
betújegyekkel, szinekben vagy nagyságban adja
vissza.

A védjegytörvény ezen novelláris kiegé-
szítése azon hiányokon kivánt segiteni, a melyek
a törvény 3. §. 2-ik pontjának gyakorlati alkal-
mazásánál észleltettek. Ugyanis a most ismer-
tetett 3. §. 2. p. szerint belföldiek idehaza
szavakból álló védjegyeket be nem lajstromoz-
hattak, mert ezeket a törvény a belajstromozásból
kizárta. — Ezzel szemben több külföldi állam
polgárai a fent álló kereskedelmi, illetve áru
védjegyoltalom tárgyában kötött szerződéseik
folytán hazánkban ilyen védjegyeket is belaj-
stromoztathattak, minélfogva ezek a magyar
állampolgárokkal szemben kedvezőbb helyzet-
ben voltak.

Mig ugyanis a most hivatkozott 3-ik sza-
kasz szerint honpolgáraink számára a pusztán
szavakból álló védjegyek a lajstromozásból egy-

72 Védj egy törv. novella 1. és 2. §-a.

általán ki voltak zárva, addig az éjszak-ame-
rikai Egyesült-Államokkal 1871. évi november
25-én kötött és az 1872-ik évi XlV-ik t.-czikkbe
beczikkelyezett ; Svéd- és Norvégországokkal
1890. évi május 10-én kötött és az 1890. évi XVI.
t.-czikkbe beczikkelyezett, végre a Német biroda-
lommal 1891. évi decz. 6-án kötött és az 1892. évi
IV. t.-czikkbe beczikkelyezett államszerződések,
ezen államok polgárainak és mindazoknak, a kik
azon állampolgárokkal egyenlő elbánás alá estek,
azt a jogot biztosították, hogy hazájuk törvénye
szerint bejegyezhető és be is jegyzett védjegyei-
ket, az ottani alakban hazánkban bejegyeztes-
sék. Minthogy ezen államok védjegytörvényei
ítz olyan védjegyeket is belajstromoztatják,
a melyek pusztán betűkből vagy csupán sza-
vakból állanak, avagy ha a védjegy csupán
tulajdonos nevét, czimét, czégét és üzleti elne-
vezését tartalmazta is, igen gyakran fordult elő
az az eset, hogy ezen szerződéses államok pol-
gárai részére védjegytörvényünk rendelkezése
ellenére az államszerződésük folytán olyan véd-
jegyek belajstromozását kellett elrendelni, a
minőknek bejegyzését saját honpolgárainktól
védjegytörvényünk alapján meg kellett tagadni.
— A novella első szakasza e bajon némileo-
segített. — Nem engedi ugyan meg feltétlenül
ez sem a puszta szavakból álló védjegyek be-
lajstromozását, de ezt már csakis azon esetre
korlátozza, midőn a kizárólag szavakból, szá-
mokból, betűkből álló védjegy az áru elöálli-
tásának helyét, idejét, módját, minőségét,
rendeltetését, árát, mennyiségét vagy súlyát
jelezné.

Védj egy törv. novella 1. és 2. §-a. 7B

Megengedi azonban a novelláris *) szakasz
az u. n. eszményi jelszavaknak tekintendő
szavakból álló védjegyek lajstromozását, (pl.
rióra gyertya, Odontin fogpor, turista szesz
stb.), továbbá azokat, melyek általános értel-
műek ugyan, de az illető áruval semmiféle oko-
zati összefüggésben nem állanak, (pl. „Korona-
sör'', „Huszár fénymáz''), — végre az olyan
védjegyeket, a melyek csakis a kereskedő nevét,
<izégét vagy üzletének elnevezését tartalmazzák,
melyek az 1890. évi II. t.-cz. 10. és 24. §§-ai
értelmében eddig is részesültek védelemben, de
a melyek a lajstromozásból ez ideig ki voltak
zárva. (Min. indokolás.)

Egy szóból vagy szavakból álló védjegy
belajstromozása azonban még nem jelenti azt,
hogy ezzel a bejegyzett szónak bármily hasz-
nálata egynemű árukra nézve másnak tilos
volna, mert a szójegy miként való alkalmazásá-
nak előre való meghatározása törvényünk sze-
rint nem kötelező — mint a Német birodalom-
ban; másrészről azonban védelemben részesül
a bejegyzett szónak vagy szavaknak minden
oly kiáUitása, melyek azt akár egészben, akár
részben más betűjelekkel, más nagyságban tün-
tetik fel ; ugy hogy tilos azon bejegyzett szó-
védjegyet bárkinek is csekély változtatással más-
forma betűjegyekkel kapcsolatban, más szinek-

*) Ilyen nem lajstromozható szóvédjegyek pél-
dául: szepesi vászon, brassói, gácsi posztó, érmelléki
bjikar, 1848 iki asszu, ó'szi búza, szövött harisnya, ko-
vácsolt vas, aczélos elsőrendű búza, czukorrépa, varró -
-gép, sarokvódö, mellfüzö, 2 frtos czipö, literes üveg, 100
méteres szalag, 80 kgos búza stb.

74 1890. évi II. t.-cz. 4. §-a.

ben vagy nagyságban alkalmazni, mert a ki
ezt teszi, az bitorlást követ el. (Min. ind.)

Megjegyzendő egyébként, hogy egy szó-
védjegy belajstromozásánál ennek értelmezésére
— nem azon értelem az irányadó, melyet azon
szónak a bejelentő tulajdonit, hanem azon érte-
lem, aminőt azon szónak az illetékes kereskedelmi
körök a forgalomban általában tulaj donitanak;
ugyan ezért a belajstromozhatóság megbirálásá-
nál is mindig ezen értelem lesz irányadó, hasonló-
kép az illető szónak természetes és nyelvtani
értelmezését kell figyelembe venni akkor, ha
azon kérdést kell elbírálni, hogy valamely véd-
jegykép belajstromozott vagy belajstromozandó
szó az áru minőségét, előállítási helyét, idejét,
módját stb. jelenti-e?

Feltételesen lajstromozható védjegyek.

4. %. Az oly védjegyek, a melyéken ő Felsé-
geiknek, vagy a királyi család valamelyik tagjának
arczképe, vagy valamely kitüntetés, a magyar állami
vagy közhatósági czimer képezi a védjegy alkatrészét,
csak az esetre lajstromozhatók be ha afenáUó törvények
vagy szabályok értelmében az azok használata tekin-
tétében megkívánt engedély előzetesen igazoltatik.

1. Ö Felsége és a királyi család tagjai
arczk épéinek védjegyeken való alkalmazása
iránt lásd a föld. ip. és ker. min. 1886. évi szept.
23-án 62558 sz. a. rend. (E. T. 1886. 746. lap.)

2. Lásd a 13. §-nál közölt 25562/90 K. M.
r. 2. §. 5. alineaját.

3. A kereskedelmi és iparkamarákat 1894.
évi jun. 10-én 42120 sz. a. kiadott rendeletében

1890. évi U. t.-cz. 4. i^-a. T6

utasította a kereskedelmi miniszter, hogy a
"^ödj egyek belajstromozásánál vegyék figyelembe
azt, hogy az 1883. évi XVIIL t.-cz. értelmében
a magyar szent korona jelvényeinek használata
máskép mint az ország czimerével kapcsolatban
meg nem engedhető, és hogy az ország czime-
rének a szent korona nélküli használata a hivat-
kozott törvény határozmányai szerint már magá-
ban véve kihágást képez. A magyar korona
országai egyesitett czimerének valamint az ország
külön czimerének magánjellegű testületek, válla-
latok és intézetek által való használhatásáról
az 1883. évi XVIII. t.-czikk és az annak végre-
hajtása tárgyában 1883. évi szept. 10-én 60422
sz. a.; majd az 1884. évi máj. 26-án 29722 84
sz. a. kiadott belügyminiszteri rendeletek intéz-
kednek. Ezeknek lényege a következő:

A most emiitett czimerek bármelyikét
gyári- vagy iparczikkeken, árukon, üzlethelyi-
ségeken, árutáblákon, czimlapokon, üzleti nyom-
tatványokon stb csakis a m. kir. miniszterelnök
engedélye mellett lehet használni. A ki ezen
czimereket használni akarja, kérvényét a törvény-
hatóság első tisztviselőjéhez, (alispán, polgár-
mester) Horvátországban a vármegyei alispán-
hoz adja be és igazolnia kell, hogy politikai
jogai gyakorlatában van, hivatalvesztést kimondó
Ítélet hatálya alatt nem áll, üzlete oly kiterjedésű
vagy üzletének tárgyai oly kiváló minőségűek
^^gy egyébként üzlete olyan tekintélyes, hogy
az állam czimerének használatára érdemes.

Az állami egyedáruság tárgyait elárusitók
pl. dohánytőzsdék, bélyegárudák stb. ezek
elárusitására vonatkozó engedélyük alapján üzle-

76 1890. évi 11. t.-c2. 4 §-a.

tük tartama alatt ezen czimereket különös en-
gedély nélkül is használhatják.

Szintén használhatják ezen czimen azok
is, a kik m. kir. udvari szállítói czimet ez
ideig elnyerték, vagy ezután elnyerni fogják.
-. — A kiadott engedély alapján a czimereket az
üzlet fióktelepei és ügynökségei is használhatják.
' — Olyan jogerős büntető birói Ítélet, mely a
hivatalvesztést vagy a politikai jogok gyakor-
lásának felfüggesztését kimondja, az ezen czi-
merek használhatásának engedélyét is meg-
szünteti.

A nyomdászok és könyvárusok, a mennyi-
hen a czimerek használatára engedélyt nyernek ;
azokat csakis czim- és czégtábláikon, továbbá
üzleti nyomtatványaikon használhatják; egyes
könyvkiadványaikon, kivéve ha azok hivatalos
kiadványt képeznek, ezen czimerek csakis külön
a kiadványra vonatkozó engedély alapján hasz-
nálható. — Szeszgyáros czégek a mennyiben
ezen czimerek használataira jogositvák, ezeket
csakis gyáraik és nagy raktáraik czim- ós czég-
tábláin és nyomtatványaikon használhatják.

A magyar czimer olyan használata, hogj^ a
magyar czimer a kétfejű sasnak szivpaizsát,
vagy általában a kétfejű sas, a magyar czimer
hátterét képezze, nemkülönben, hogy a magyar
czimer felé más mint a magyar szent korona
helyeztessék — tilos.

E czimereknek törvénybe ütköző haszná-
lata kihágást képez, mely 2 hónapig terjedhető
elzárással ós 300 frt pénzbüntetéssel büntethető.

A miniszterelnök jogosítva van, ha hasz-
nálatra jogosított olyan körülmények közé jut,

1890. évi II. t.-cz. 5. 8-a. 7T

melyek között a czimerek használatára való
engedély meg sem adatott volna, — a czimer
használati engedély hatályát megszüntetni,
ületve az engedélyt visszavonni.

4. A magyar szent korona országai vörös
kereszt egylete czimerének és jelvényeinek véd-
jegyképen való alkalmazására, illetve annak vé-
delmére lásd az 1889. évi jul. 1-én 40113. és
aug. 9-éii 52125. sz. a. és 1898. évi június hó
6-án 44996. sz. a. kiadott belügyminiszteri ren-
deleteket, ez utóbbi értelmében a vörös kereszt
használata még az esetben is tilos és kihágást
képez, ha az nem mindenben egyezik meg az
országos vörös kereszt egylet jelvényeivel. A
vörös kereszt jelvény használatára jogosítottak
névjegyzékét lásd az 1890. évi E. T. 19—27.
lapján.

A saját név védjegyképen való használása.

6. §. A betűket vagy siókat is tartalmazó
védjegynek eszközölt helajstromozása nem képez aka-
dályt^ hogy más is áruinak megjelölésére saját nevét
vagy czégét akár rövidebb alakban is használhassa.

E szakasz czélzata az, hogy egy védjegy
belajstromozása által senki ne legyen gátolva
abban, hogy saját czégét vagy nevét szabadon
használhassa; vagyis bárha egy szónak véd-
jegyül való bejegyeztetése által a védjegytulaj-
donos ezen szónak védjegyképen való haszná-
latára kizárólagos jogot nyert is, ez csakis
annyiban érvényesülhet, a mennyiben harmadik
személy törvény adta jogát nem sérti. — Ez áll

78 1890. évi II. t.-cz. 6. §-a.

akkor is, ha valaki nevét mint czóget a keres-
kedelmi czégjegyzékbe később jegyeztette be,
minthogy azon szót a védjegytulajdonos áru-
jegykép bejegyeztette; mert a kereskedelmi tör-
vény kötelezökép elöirja, hogy a kereskedő czég
gyanánt saját polgári nevét köteles bejegyez-
tetni, a miből következik az, hogy a saját név
használására mindenkinek joga van, még akkor
is, ha más azon névvel teljesen azonos szót
előzőleg mint védjegyet belajstromoztatta. Szó-
val „qui suo jure utitur, neminem laedit.''

A név és czégnek ezen szakasz szerint
hiztositott szabad használata azonban csakis
annyiban érvényesülhet korlátlanul, a mig a
név, illetve a czég önállóan minden függelék
nélkül használtatik. — Mihelyt azonban a név
vagy a czég egy képes védjegy alkatrészét ké-
pezi, ennek kizárólagos használata nem ezen
szakasz alapján, de a védjegy hasonlóságra
nézve megállapított szabályok szerint bírálandó
meg.

Yédjegy kötelező használása,

6. §• A védjegy használata rendszerint nem
Jcőlelező. Ajsmban a kereskedelemügyi miniszter
bizonyos árunetnekre elrendelheti^ hogy ilynemű áruk
forgalomba bocsátásuk előtt a jelen törvény értelmé-
ben belajstroniozoU védjegygyei rendeleti utón meg-
állapitandö módon láttassanak él.

E szakasz bekezdő részében kimondja a
törvény azon jogelvet, hogy jogával élni senki
nem köteles. E szabály alól azonban részint

I

1896. évi II. t..c2. 6. § a. 79

a törvényhozás, részint a kereskedelmi miniszter
ipari és pénzügyi rendészeti czélból kivételt
allapitott meg és pedig nemcsak abból a czélból,
hogy a védjegy használatára jogosult egyén
óvassék meg a kárositástól, hanem azon czélból
is, nehogy a jogtalan használat által az áru
integritása megsértésével a fogyasztó közönség
érdeke szenvedjen. Ily esetben bátran mondhatni,
l^ögy a törvény a fogyasztó közönséget védi
akkor, midőn védjegybirtokosnak oltalmat nyújt
8 hogy a kettőnek érdeke ezen esetben közös. —
így például már a czukoradóról szóló 1888.
évi XXIII. t.-czikk Ill-ik fejezete kötelezően
elöirja, hogy a czúlcortermelvényéket iparjegyekkel
kell ellátni, ós a törvény 26. §-a, azon czélból,
hogy a netáni adó megrövidités esetén a czukor-
termék származási helye könnyebben megálla-
pitható legyen, elrendeli, hogy minden czukor-
gyár, minden az illető gyárban előállitott kész
és elárusitásra alkalmas czukortermelvényét
köteles a kizárólag általa használt, belajstro-
mozott árujegygyei megjelölni. Hogy ezen
'^^djögy ^ czukorra mikép alkalmazandó, azt a
pénzügyminiszter rendelettel állapította meg. —
A m. kir. kereskedelemügyi miniszter pedig a
kaszák, sarlók és szalmavágók kötelező véd-
jegygyei való ellátása és megjelölése iránt 1896.
évi jul. 15-én 34973 96. k. m. sz. alatt a követ-
kező rendeletet intézte az összes kereskedelmi
és iparkamarákhoz:

1. §. Kész, vagy félig kész kaszák, sarlók
és szalmavágók nem hozhatók előbb forga-
lomba, tehát nem hagyhatják el előbb a vállalat
székhelyén levő gyártási és raktári helyiségeket,

80 1890. évi II. t.-cz. 6. §-a.

mielőtt azok a védjegytörvény értelmében és a
következő határozmányok értelmében védjegy-
gyei ellátva nincsenek.

2. §. Minden kasza, sarló, szalmavágó
csupán egyetlen egy és a fentebb érintett czik-
ket előállitó czég részére belajstromozott véd-
jegygyei jöhet csak forgalomba.

3. §. Ezen gyártási jegy az izzó állapotban
levő árura az edzést megelőzőleg minden utó-
lagos fölülbélyegzést kizáró módon a kasza,
sarló szalmavágó gyártásánál alkalmazni szokott
nagyságban és az árunak azon részére ütendő
vagy nyomandó a melyen a jelzés az illető
fogyasztási területre szánt áru alakjának meg-
felelően általában szokásos.

4. §. A gyártók által gyári jegyeik mellett
használatos nevek, czégek, czimerek, kitünteté-
sek, telepmegjelölések, valamint testületi és
az áru minőségére vonatkozó jelzések (pótló
jelek) oly módon ütendők vagy nyomandók az
áruba, mint a belajstromozott gyári jegyek.

5. §. A kaszák, sarlók, szalmavágokra elő-
irás szerint ütött illetve nyomott gyári jegyeken
kivül czimkék, (vignette) fölirások és egyéb
megjelölések csak oly módon alkalmazhatók,
hogy ez utóbbiak mellett a gyári jegy és az
áru előállitásának helye a vevők részéről tisztán
kivehető legyen.

E rendeletek határozmányainak áthágása a
törv. 31. §. szerint az elsőfokú iparhatóság által
büntettetik. A ki ezen rendeletet megszegi, kihá-
gást követ el és az illető ártjik elkobzásán hivíd
20 frttól — 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel
büntetendő. — Lásd még a 31. § rendelkezését*

1890. évi 11. t.-cz. 7. §-a. 81

A kény szervédj egyek használását a kül-
földi nagyiparos államok nagyobb terjedelemben
ismerik a mint ezt az angol, franczia és német
törvények igazolják.

Ugyanazon árujegynek különnemű árukra való

használata.

7. §• Valamely védjegynek kizárólagos hasz-
mlati jóga nem zárja ki azt, hogy ugyanazon véd-
jegy más árunemre más vállalkozó által ne használ-
tassék. Ha az árunemek azonosságára nézve kétség
támadj a kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi
és iparkamara meghallgatása után haiároz. (13. §.)

Ezen szakasz a védjegy kizárólagos hasz-
nálatának korlátozása, a mennyiben megengedi,
^ögy egy harmadik személy egy bizonyos áru-
nemre már bejegyzett védjegyet más árunemre
védjegykép használjon. Az árunemek hasonló-
sága sokszor kétséges lehet és ha e felett vita
támad, ennek megbirálásánál nem az a döntő
körülmény, minő értelmet tulajdonit azon áru-
nemnek a tudomány, — nem is az árunemek
teljes hasonlósága vizsgálandó meg, hanem inkább
az, hogy a belföldi kereskedelmi forgalomban
azon áruk miképen osztály oztatnak. Például
sarló, kasza, szalmavágó, habár nem azonos
áruczikkek is, de kétségtelen, hogy egy és
ugyanazon árunemhez tartoznak, igy egy olyan
védjegy, a mely sarlóra be van lajstromozva,
egy harmadik által kaszára be nem lajstromoz-
ható; ellenben misem akadályozta Richter gyógy-
szerészt abban, hogy a horgony védjegyet, melyet
Eichter a kőépitő szekrényre belajstromoztatott,

Dr, Kosa: Védjegy-mnstraoltalom. 6

82 1890. évi II. t.-cz. 8. §-a.

■a Pain Expeller gyógyszerre védj egy képen be ne
lajstromoztasson. — Ha a belajstromozás után
"derűi ki, hogy egyenlő védjegyek hasonló áru-
nemekre már lajstromoztattak be, az esetben
kereset folytán a később lajstromozott védjegy
lesz törlendő azon elv alapján, hogy „qui prior
tempore potior injure."

Ugy az árunemek hasonlóságát kimondani,
mint a védj egyet törölni, egyedül a kereskedelmi
miniszter az illetékes.

Egy tulajdonos^ több védjegy.

8. §. Töhh védjegynek ugyanazon folyamodó
nevére a jelen törvény határozatai szerinti bejelentése
még az esetre is meg van engedve, ha rendeUetésök
ugyanazon árunem^ékre való.

Ezen szakaszt a képviselőházi tárgyalás
alkalmával Polónyi Géza orsz. képviselő elvi
szempontból kifogásolta. Megnem engedhetönek
és a közönség érdekébe ütközőnek találta, liogy
valaki egy ugyanazon árunemre többféle véd-
jegyet lajstromoztathasson be; mert a gyakor-
lati életből tud rá esetet, hogj'' valaki gyárt és
forgalomba hoz egy és ugyanazon chémiailag
megvizsgált és a harmadik dilutióban is ugyan-
azon elemeket tartalmazó pezsgőbort, de azt
ötféleképen nevezi el és mindenikre külön
védjegyet tesz. Ezt a közönség nem tudja és
igy ugyanazon pezsgőt egyik védjegy alatt
1 frt 50 krral drágábban fizeti meg mint a másik
alatt. - A törvényhozásnak nem lehet czélja,
liogy az iparosnak, gyárosnak ily visszaélésekre
jogczimet biztositson. Igenis helyes védeni az

1890. évi II. t.-cz. 9. §.a. 83

ipart, de ha már e törvényjavaslatban a közön-
ség védelme is egyik tényezökép szerepel, akkor
ezen rendelkezést a közönség érdekével össze-
egyeztethetőnek nem tartja. Vájjon mi lehet
az iparos szempontjából ennél a gyakorlati czél,
mi szüksége van neki arra, hogy egy és ugyan-
azon árut 3— 4-félekép oltalmazva, különféle
'^édjegygyel, ha nem ilyen visszaélés. Más czélja
nem lehet, mert ha árujának proveniencziáját
oltalmazni akarja, nem szükséges, hogy azt öt-
féle védjegy alatt árulja s ez által a közönséget
áruja minősége és provientiájára tévedésbe
ejtse. — Erre válaszképen megjegyezte Emich
Gusztáv előadó, hogy e §-ban tisztán csak a
kereskedelem igényeinek megfelelő gyakorlati
intézkedésről van szó, mely módot akar nyújtani
arra,hogy a különböző országokba irányuló keres-
kedelemnek megfelelő védjegye ugyanazon árura
nézve is szabályoztassék, a mi különben az inter-
nationalis kereskedelemben gyakran előfordul.

A védjegy tulajdonjogának kérdése, annak jogi

minősége.

9. §• A védjegy azon vállalathoz tartozik,
melynek védelmére szolgál, ugyanazzal inegszünik és
hirtokváltozás esetéhen az uj birtokosra átszáll.

Ez utóbbi esetben, hacsak a vállalatot az özvegy,
kiskorú örökösök, hagyaték vagy csődtömeg nem foly-
tatja, — az uj tulajdonos a birtok megszerzése után,
külömbeni törlés terhe alatt 3 havi határidőn belől
« védjegyet saját nevére átíratni tartozik,

E törvényszakasz is igazolja, a mit már
fentebb is kiemeltem, hogy a védjegy nem egy

6*

84 1890. évi II. t.-cz. 9. §-a.

physikai vagy jogi személy tulajdonához tar-
tozó vagyont képez, hanem az csak egy váüálat,
egy iparüzlet tartozéka ; azon iparüzleté, mely-
nek részére az belajstromoztatott.

Ebből kifolyólag egész természetes az,
hogy ha azon iparüzlet, melynek készítményeire
a védjegy belajstromoztatott, — megszűnik,
a védjegy is elveszti jogi hatályát és a meg-
szűnt üzlet volt tulajdonosa azt mint sajátját
meg nem tarthatja.

A törvényben használt ezen kifejezés „hir-
tokváUozás'^ jogi tekintetben kifogás alá esik,
mert itt leggyakrabban nem a birtok állagában,
hanem a birtokos személyében áll be változás,
s ennek a változásnak belajstromozását rendeli
el e törvényszakasz. Ép ily helytelen a szakasz
2-ik pontjában használt „birtok megszerzése" ki-
fejezés is, mert a védjegy magában véve meg nem.
szerezhető, nem birtokolható, hanem csakis azon
iparüzlettel együtt, a melyhez jog szerint tartozik.

„Die Verausserung der Marké ohne Etab-
lissement ware eine Treubruch gegen die Kund-
schaft imd ein Vergehen gegen den gutgláubigen
Verkehr, welches die Q-esetzgebung nicht sanc-
tioniren kann," mondja helyesen dr. Josef Lud-
wig Brunstein „Name, Firma und Marké" czimű,
Bécsben 1889. évben megjelent értekezésében ;
és mégis törvényhozásunk ellentétben ezen 9. §
rendelkezésével, midőn a 21. §. a) pontjában meg-
engedte, hogy a védjegy a tulajdonos kérelmére
törölhető, kerülő utón oda jutott, hogy a véd-
jegyről vállalat átadása nélkül is le lehet mon-
dani, azt hallgatólag ilyképen másra is át lehet
ruházni, csak az kell hozzá, hogy ha a lemondás

1890. évi II. t.-cz. 9. § a. 85

folytán törölt védjegyet valaki belajstromoztatja
és az ellen a novella 3. és 4. §§-aiban jelzett két
évi időn belől a jogositott fel ne szólaljon.

Mit kell vdRcdai alatt érteni, azt a szó
természetes értelme magyarázza meg. Vállalat
egy oly ipari foglalkozás, melyben vagyonszer-
zés czóljából személyes működésünket és pén-
zünket érvényesítjük. — A vállalat birtokosa
személyében beálló változásnak a lajstromban
való feltüntetésére, illetve az átíratásra e törvény
§. 3 havi határidőt szab meg. Halálesetén szintén
ez a szabály az irányadó, dé mivel 3 hónap alatt
a hagyaték jogerősen még alig lesz beszavatolva,
kérdés be kell-e az örökösnek várni azon időt,
midőn a hagyaték be lesz szavatolva, vagy erre
való tekintet nélkül 3 hónap alatt eszközöltetni
kell-e a védjegy átiratást. Nézetem szerint mivel
e kötelesség teljesítésére a törvény apodictice
záros határidőt szab, a védjegyre jogosított vál-
lalat tulajdonosa az elvesztés terhe alatt köteles
ezt még a hagyaték jogerős beszavatolása előtt
eszközöltetni, illetve az ez iránti kellő lépéseket
folyamatba tenni, bár örökösödési jogunk a
hagyaték jogi személyiségét nem ismeri is el.

Az átiratási kötelezettségre meg kell még
azt jegyeznem, hogy a gyakorlat az átiratási
kötelezettséget még azon esetben is megkívánja,
hogy ha egy közkereseti társaságot képező tár-
sas czég, egyéni czéggé avagy ha egy egyéni
czég társas czéggé alakul, valamint akkor is,
ha egy ily egyéni vagy társas czég részvény-
társulattá alakult.

Lásd még a 20. §. jegyzetét az átirás mi-
ként való foganatosítására nézve.

86 1890. évi II. t-cz. 10. §-a.

Idegen néy, czég használása.

10. §. Más termelő y iparos vagy kereskedő
nevét, czégét^ czimerét vagy üzletének megnevezését
az illetők beleegyezése nélkül áruk megjelölésére hasz-
nálni tüos.

Ezen szakasz a kereskedelmi forgalomban
igen nagy szerepet játszó, már egyébként is
védett üzleti név védelmére alkottatott. Tulaj-
donképen ezen szakasz nem a védjegyoltalom
keretébe tartozik, inkább a tisztességtelen ver-
seny megakadályozását veszi czélba. — Erre
nézve már a kereskedelmi és az ipartörvényeink-
ben vannak rendelkezések, melyek ez utóbbit
kellően megvilágitják. Az 187B. évi XXXVH.
t.-czikkbe foglalt kereskedelmi törvény 3-dik
czime rendelkezik a kereskedelmi czégekröl
10 — 24. §-ig. A czégre nézve, a 11. §. kötelezően
kimondja, bogy kereskedők, kik üzletüket egye-
dül folytatják, czégül saját polgári nevöket és
pedig legalább vezeték nevöket kötelesek hasz-
nálni. — Czégükhöz oly toldást nem csatolhat-
nak, mely társas viszonyra mutatna. Az ez alóli
kivételek, valamint arra nézve, hogy a társas
czégek, részvénytársaságok és szövetkezetek,
minő módon kötelesek czégöket jegyeztetni, a
későbbi szakaszok adnak magyarázatot. A 24.
§-ban ezután világosan megmondja a törvény
minő sanctiója van, a törvény be nem tartásá-
nak ; ugyanis az, a ki valamely czég bitorlása álial
jogaiban sérelmet szenved, követelheti^ hogy a bitorló^
a czég további használatától 500 frtig terjedhető
pénzbirság mellett eliiltassék és kártérítésben elma-
rasztalta^sék. A kár létezése és mennyisége felett a

1890. évi n. t.cz. 10. §.a 87

törvéftysjsék a fenforgó körülmények alapján, esetleg
szakértők meghallgatása meUett, szabad belátása sze-
rint határoz. A törvényszék e mellett a sértett fél
kérelmére hozott haiározatánák a marasztalt fél költ-
ségein leendő közzététele is elrendelheti. — Hason-
nemü rendelkezést tartalmaz az ipartörvény
(1884. évi XVn. t.-cz.) 68. §-a, mely szerint
j^egy iparos vagy kereskedő sem használhat czégén,
nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jel-
vényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleli
viszonynak, vagy a valóságnak meg nem felelnek;
a ki ezen rendelkezést megsérti az elsőfokú
iparhatóság által az ipartörvény 167. § d) pontja
alapján 20 frttól 200 írtig terjedhető pénzbün-
tetéssel büntethető.

Ezen szakasz azonban csak az iparos és
kereskedőnek tiltja meg az árúk megjelölésénél
a valótlan adatok, és igy az idegen neveknek is
jogtalan használatát. — Erre a törvény indo-
kolása szerint a védjegybitorlással rokon cse-
lekmény tilalmazására és megfenyitésére azért
volt szükség gondolni és intézkedni, mert tör-
vényeink ezen súlyos visszaélés megfelelő meg-
torlásáról kellően nem gondoskodtak, s mert
az ipari jogok védelmére alakult nemzetközi
congressus a névbitorlás ellen hozandó szigorú
intézkedést követeltek.''

A törvény ezen tilalma arra az esetre is
alkalmazandó, ha a név egy védjegy alkatrészét
képezi, a mi különben egyébként is törvény-
ellenes, mert egy idegen név vagy czégnek a
védjegybe való felvétele, tekintettel a 3. §. 4,
pontjának rendelkezésére, mint a valóságnak
meg nem felelő adat meg nem engedhető, —

88 1890. évi 11. t.-cz. 11 §.a.

illetve az ilyen védjegybe nem lajstromozható
ós ha belajstromoztatott, ez okból törlendő. Meg
van azonban engedve — ha nem is védjegy
képen — más iparos vagy kereskedő nevének
stb. használata, áruk megjelölésére ha az abba
beleegyezik.

Jelen törvényszakasz sanctióját a 24. §-ban,
illetve az ezt módosító 1895. évi XLI. t.-cz.
9. §-ában találja, ennek értelmében azonban
csakis belföldi termelő, iparos vagy kereskedő
nevének jogtalan használása büntettetik; —
külföldiek védelmére vonatkozólag minden egyes
esetben az illető államokkal kötött szerződés
határozmányai nyernek alkalmazást.

Csomagolás^ tartály boríték megjelölése.

11. §1. A mi ezen törvényben cus áruk meg-
jelöléséről mondatik: mindaz azok csomagolásain,
tartályain, borítékain és az efféleken használt meg-
jelölésekre nézve is áll.

A védjegy miként való alkalmazásáról a
törvény közelebbi határozatokat nem tartalmaz.
E szerint a védjegy az áru csomagolásán is
alkalmazható, és mellékes dolog az is, hogy a
védjegy az árura vagy csomagolására a jelvény
felragasztása, ráfestése vagy más módon alkal-
maztatik-e. Az sem szükséges, hogy külsőleg
látható módon alkalmaztassék, elég ha az áruk
felhasználásánál lesz felismerhető. — E szakasz
mintegy kiegészítése és magyarázása az előző sza-
kasznak, nehogy a névvel stb. biztosított védelem
kizárólag csakis az áruknak — s nem egyúttal
azok csomagolásainak védelmére is szolgáljon.

1890. évi II. t.-cz. 11. és 12. §-a. 8^

E §-ból folyik az is, hogv a védjegy nem-
csak magán a szorosabb értelemben vett árun.
— hanem a vele közvetlen kapcsolatban hozott
és igy annak kiegészitő részét képező tárgyon
is alkalmazható — (csomagolás, dngaszolás, edény
boriték stb) ; — továbbá^ boey a védjegytörvény
védi ugyan a csomagolásra használt edényeken,
borítékokon alkalmazott jeleket, — de nem védi
magát a tartálvt, a csomagolást és annak külső
vagy különös alakját, melynek esetleg mínto véde-
lemben részesülhetnek. Téves volna azon nézet,
l^ogy az egész edény alakja be lenne lajsro-
mozva akkor, ha azon jelvény, mely a védjegyet
képezi — az egész borítékot elfedi, mert eboöl
jogszerűen az következnék, hogy olyan jelvé-
nyeknél, melyek egy ládaalaku csomagolás
mÍQden oldalán alkalmaztatnak csakis a csomag
felülnézete, — nem pedig a csomag oldalára
rajzolt képes ábrázolat van belajstromozva.

- A törvény 1., 11., 13., 14. és 17. §§-ai szerint
csakis az árura vagy ennek csomagolására alkal-
mazott védjegy, nem pedig a védjegygyei el-
látott áru képe — alakja lajstromozható. A
védjegylajstrom a védjegynek csakis felül-
nézetét tünteti elő ; mig a minta, a belajstro-
mozott minta dombom alakját is. Ez határolja
el a védjegyoltalom területét a mustraoltalomtol.

Kfilon jelzést rendelő törvények.

13. §• Azon szabályok, melyek bizonyos áruk
kiüönös megjelöléséről intézkednek, különösen a fény-
jelzési szabályok, jelen törvény áÜál változást nem
szemednek.

Lásd az 1868: XVIII. t.-czikket.

90 1890. évi II. t.cz. 13. §. Védjegylajstromozás.

n. FEJEZET.
1. czim.

A védjegyek lajstromozásáról és

törléséről.

A lajstromozás foganatosítás! módja.

13. §• A védjegy^ melynek kizárólagos haszná-
lati jogát valaki a maga száméra biztosítani óhajtjoy
azon kereskedelmi^ és iparkamaránál, melynek terű-
letm az illető vállálai létezik, négy példányban be-
mtdatandó.

Egy példány a kereskedelmi- es iparkamarád
nál vezetendő lajstromhoz csatolandó, egy példány
a következő szakaszban meghatározott záradékkal
ellátva a félnek vissza^andó, két példányban pedig
a kereskedelemügyi miniszterhez fdterjesztendő.

A fél egyúttal a védjegygyei biztositandö áru-
nemet megnevezni tartozik, — Ezenkivül minden
védjegyről nyomda utján való kihirdetésre alkalmas
cliche mutatandó be, mely használat után a félnek
visszaszolgáltatandó, — Olyan védjegyekről, melyek
fénij agyag, üveg és efféle anyagokból álló árukra
alkalmaztatnak a megfelelő védjegygyei bélyegzett
próbanyomatok legalább három példányban mellék-
lendők.

Ezen szakasz a törvény 2. §-ában kimon-
dott kizárólagos jog megszerzésének, illetve
biztosításának módját, vagyis azt állapitja meg,
íiogy ^ '^ódjegy kizárólagos használati jogát
magának valaki miképen biztosíthatja.

1890. évi II. t.-cz. 13. §. Védjegylajstromozás. 91

Hogy ezen jog csakis a belajstromozás
által lesz teljes, azt már a 2. §. is kimondja;
ez a szakasz pedig világosan fejezi ki azt, hogy
az anyagi védjegyoltalom lényege, a védjegy
kizárólagos használásának jogérvénye egy alaki
cselekvény megtevésétöl függ.

A védjegyoltalom kizárólagos használata
biztosításához e § csakis a védjegy bemtdatásáty
nem egyszersmind annak belajstromozását kivánja
meg. Ugy de ha ezen szakasz rendelkezésével
— a 2. §. azon rendelkezését, mely szerint a
védjegyet a kizárólagos használati biztosítása
jog czéljából be kell lajstromoztatni; össze
hasonlítjuk, azonnal meggyőződünk arról, hogy
bár a bemutatás napja és órája (19. §.) biztosítja
is a tulajdonos számára a védjegy elsőbbségét^
de a védjegy használatának biztosítása perfecté
csakis a belajstromozás által lesz, a mely tény
egyúttal azt is jelenti, hogy a bemutatott véd-
jegy az illetékes hatóságok nézete szerint a
törvény és szabályoknak megfelelő és igy belaj-
stromozható volt.

A belajstromozást nálunk a kereskedelmi-
es iparkamarák végzik. Hazánkban a kereskje-
delmi- és iparkamarák az 1868. évi VI. t.-czikk
alapján állíttattak fel, azoknak teendőit és be-
osztását részint a törvények, részint a kormány-
rendeletek állapítják meg. Jelenleg a kereske-
delmi és iparkamarák területi beosztása a kö-
vetkező :

1. Budapest: Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun- és
Fehérvármegyék. Budapest fő- és székváros, —
Kecskemét és Székesfenérvár sz. kir. önálló
törvényhatósági joggal felruházott városok.

92 1890. évi II t.'Cz. 13. §. Keresk. kamar&k beosztása.

2. Szeged: Bács-Bodrog és Csongrád vár-
megyék; Baja, Hódmezővásárhely, Szabadka,
Szeged, Újvidék, Zombor önálló törvényhatóság
joggal felruházott városok;

3. Temesvár: Temes, Torontál, Krassó-
Szörény vármegyék; — í?ancsova, Temesvár,
Versecz önálló törvényhatósági joggal felruhá-
zott városok.

4. Arad: Arad, Békés, Csanád, Hunyad
vármegyék; s Arad önálló törvényhatósági
joggal felruházott város.

5. Brassó: Brassó, Fogaras, Szeben és
Nagyküküllö vármegyék.

6. Marosvásárhely : Csik, Háromszék, Udvar-
hely, — Maros-Torda várme^ék, Marosvásár-
hely önálló törvényhatósági joggal felruházott
város.

7. Kolozsvár: Kis-Kliküllő, Alsó-Fehér-,
Torda-Aranyos-, Kolozs-, Szilágy-, Szolnok-
Doboka-, Besztercze-Naszód vármegyék és Ko-
lozsvár önálló törvényhatósági joggal felruhá-
zott város.

8. Nagyvárad: Biharvármegye és Nagyvárad
•önálló törvényhatósági joggal felruházott város.

9. Debreczen: Bereg, Ugocsa-, Máramaros,
Szatmár, Szabolcs, Hajdú, és Jász-Nagy-Kun-
Szolnok vármegyék; — Debreczen és Szatmár
önálló törvényhatósági joggal felruházott
városok.

10. Miskolcz: Heves, Borsod, Gömör és
Kis-Hont vármegyék.

11. Kassa: Abauj-Toma: Sáros, Szepes,
TJng és Zemplém vármegyék, Kassa önálló tör-
vényhatósági joggal fekuházott szab. kir. város.

1890. évi II. t.-cz. 13. §. Keresk. kamarák beosztása. 9^

12. Besderczehánya: i^rva, Bars, Hont, Liptó^
Nógrád ós Zólyom vármegyék-, Selmecz- és
Bélabánya önáUó törvényhatósági joggal fel-
ruházott sz. kir. város.

13. Pozsony: Pozsony, Nyitra, Trencsén és
Turócz vármegyék, Pozsony önálló törvény-
hatósági joggal felruházott város.

14. Sopron: Mosón, Sopron-, Vas- és Zala
vármegyék; Sopron önálló törvényhatósági jog-
gal felruházott város.

15. Győr: Esztergom-, Gryör-, Komárom,
Veszprém vármegyék ; Győr és Komárom önálló
törvényhatósági joggal felruházott városok.

16. Fécs: Baranya, Somogy, Tolna vár-
megyék és Pécs önálló törvényhatósági joggal
felruházott város,

17. Eszék: Szerem, Veröcze és Pozsega
vármegyék .

18. Zágráb : Bel óvár. Körös, Várasd, Zágráb
vármegyék és Modrus-Fiume vármegye keleti
része ;

19. Zengg: Likka-Korbávia vármegye és
Modrus-Fiume vármegye nyugati része.

20. Fiume város és kerülete. — A ki tehát
védjegyét belajtromoztatni kivánja, köteles véd-
jegyét a lakóhelye, helyesebben vállalata gyári
vagy kereskedelmi telepére vagy üzletére ille-
tékes kereskedelmi és iparkamarán ál négy egyenlő
példányban bemutatni. — Másnak, mint az ille-
tékes kamaránál történt bemutatásnak hatálya^
nincs; az semmis, abból jogokat a bemutató
a maga számára nem származtathat. A be-
mutatást a kamaránál Írásban kell megtenni,,
de azt szóval is jegyzőkönyvbe lehet adni; s^

S4 1890. évi II. t.-cz. 13. §. Lajstromozási utasitás.

pedig akár személyesen, akár megbízott által.
— A védjegyek belajstromozásánál követendő
eljárásra külömben a m. kir. kereskedelemügyi
miniszter 1890. évi ápril 30-án 26562/90. VL
sz. alatt a következő körrendeletet intézte a
kereskedelmi és iparkamarákhoz:

A védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi
II. t.-cz. végrehajtása ügyében a kamarát, —
mint az idézett törvény czikk Il-ik fejezete
értelmében a védjegyek lajstromozására hivatott,
közeget a- következőkre utasítom :

1. §. A kereskedelmi- és iparkamara köteles :

a) hülön helyiséget kijelölni, melyben a
védjegyek lajstromozása körül az idézett törvény
által a kamarákra ruházott hivatalos teendők
végeztetnek s melyben ugy a lajstrom, valamint
a próbanyomatok (1. a törv. 13. §.) megőr-
zendők. *)

b) a védjegylajstromozót kijelölni és fel-'
esketni,

c) a védjegylajstromot az idézett törvény-
ben és a jelen rendeletben foglalt határozmá-
nyokhoz képest berendezni és annak rendes
vezetése iránt intézkedni.

2. § a védjegylajstrom a jelen rendelethez
csatolt A) minta szerint rendezendő be.

*) Az e pontban emiitett külön helyiséget a keres-
kedelmi miniszter 1890. évi ápr. 30-án 25552 sz. alatt a
brassói kereskedelmi és iparkamarához intézett leiratá-
ban akképen értelmezte, hogy a védjegy lajstromozó
a kamara hivatalos helyiségében ugyan, de lehetőleg
külön szobiban helyezendő el, a melyhez a közönség
könnyen hozzáférhessen, és a melyben a védjegyek
lajstromozására és elhelyezésére szükséges tárgyak kellő
megőrzés czéljából elhelyezhetők legyenek.

1890. évi II. t.-cz. 13. §. Lajstrom minta.

95

Lapszám.

1

Jegyzet

00

OQ

c

vCdvu 89

■BpáHUpq '9A9

•

— 1 •'-

1 ^

!

!

i

1

93

1

989Z9A9a99UI
89A'U9Uip9Sa9

O

•

t30C

vfd'BIX 89
wfdBÜpq '9A9

«1

•

9Aze2C9af t^I
daxpepeje

-9ui'xaíJ9 «
'AJOí^-iCSafp

OA 9q mOTíraoj^íhl

•
•

fP9A ^

uaq o

■§ -91 ^
9A V S

•
• '

o
<^

1
1

1

•

iC

9paBZ'«inx'B3ix'® ^afpaA
« 9J^9^x®^^ '089XQxaC39Tn

5[tLn? UOZW :)UIUl'BX'BA9iCX0^
S9 9S9Z9A9U3'9UHBX«XT?^V

•

9iCx9q01[«X 89 'BS'^ZO^X'^I
-SOJ '9d^Z0 ÍCS«A '9A9U

souoppttxti:^ iCdafpaA y

cc

Vff JO 89 BCd«U
'BfdBuoq '9A9'^«U
-^B'BIJ'B^THnaq if39Pp9A V

•

J 1

a

t
»

<

*

©ij

Az eredeti
védjegy

00

•

r-1

OpU9Zi£39[

9qzo^ !^;i 8B5zo;i'\»AA? zy

9G 1890. évi II. t.-cz. 13. §. Lajstromozási utasit4s.

Az A) minta egyes rovataira nézve tájé-
kozásul a következőket jegyzem meg: az 1-sö
rovatba az uj törvény életbeléptetésétől szá-
mitandó első bejegyzés 1. számmal jelölendő ;
a későbbi bejegyzések még az éwáltozás figye-
lembe vétele nélkül is folytatólagos számozással
jelölendők meg.

A 2. rovatba a bemutatott eredeti védjegy
ragasztandó. — Ha próbanyomatok mutattatnak
be e rovatban, azok számát is fel kell említeni.

Ha a már bejegyzett védjegy a törvény
16. §-a szerint megujittatik, ezen körülmény
nemcsak a 6. rovatban, hanem egyidejűleg a
régi lajstromban is az illető védjegy „Eszre-
vétel*^ rovatában feltüntetendő.

A 9. rovat többféle bejegyzésre szolgálj
nevezetesen annak felemlitésére, bogy a véd-
jegybirtokos a törvény 4. §-ában említett külön
jelzések használatára fel van-e jogosítva ? továbbá
azon kereskedelemügyi miniszteri rendelet kel-
tének és számának feljegyzésére, mely alatt a
kamarához az illető védjegynek egymás korábban
már belajstromozott védjegygyei való azonossága
illetőleg hasonlatossága iránt esetleg előleges
értesítés (avis apreables) érkezett ; végül a véd-
jegy alkalmazása módjának feljegyzésére, hogy
t. i. miként alkalmaztatik az a kereskedelmi
forgalomban, (magán az áruczikken, göngyölésén
vagy szines nyomatban lepréselve-e stb.)

3. §. A belajstromozott védjegyekről ren-
des tárgymutató vezetendő, mely kimutatja a
védjegytulajdonos nevét, a védjegy tárgyát és
a lajstrom lap számát illetve a védjegy bej egye-
zésének folyó számát.

,1890 évi II. t -ez. 13. §. Lajstromozási utasítás. 97

4. §. A Védj egy lajstromozó hivatal napon-
ként vasár- és ünnepnapok kivételével meg-
liatározandó és kifüggesztendő hivatalos órák
alatt, a közönség részére nyitva kell hogy
álljon.

Ezen egész idő alatt a védjegyek belajsro-
mozása, megújítása, átruházása vagy törlése,
valamint a lajstromok és próbanyomatok meg-
tekintése, úgyszintén felvilágositások szerzése
czéljából bárki igénybe veheti a hivatalt. — A
íelek védjegyek belajstromozása, megujitása,
átíratása vagy törlése, valamint a szükséges
felvilágositások iránt a védjegylajstromozó hiva-
talt Írásban vagy szóval kereshetik meg. Az
első esetben a kérés kellő bélyeggel ellátva
nvujtandó be, ha a kérelem szóval terjesztetik
elő, a jelentkező felekkel kellőleg bélyegzett
jegyzőkönyv veendő fel és az ugy a felek mint
a védjegylájstromozó által aláirva az irattárban
megőrzendő.

5. §. A kamara elnöksége köteles a véd-
jegylajstromozó hivatal működését folytonosan
ellenőrizni.

6. §. A védjegyek lajstromozásáért, meg-
uíitásaért, valamint átíratásáért a védiefi:ytör-
viny értelmében beszedendő dijak, a'kSara
bevételét képezik, viszont a védjegylajstromozó
hivatal költségei a kamarát terhelik. Ugy a
bevételek mint a kiadások a kamara évi költsége
vetésében, illetve zárszámadásában külön irány-
zandók elő illetve számolandók el.

7. §. Minthogy a védjegyek oltalmáról
szóló törvény 3. és 4. §§-aiban oly árujegyek
vannak felsorolva, melyek bejegyzése feltétlenül

Dr. Kosa: Védjegy-mnstraoltalom. <

98 1890. évi II. t.-cz. 13. §. Lajstromozási utasítás.

vagy feltételesen ki van zárva, minthogy ezen
kivül országos törvények és kormányrendeletek
egyes ábrák mint pld. az ország czimerének
használatát külön engedély előzetes kieszköz-
lésétöl teszik függővé, a védj egy lajstromozó
feladata lesz megvizsgálni, vájjon a bejelentett
^ödjegy a bejegyzésre alkalmas-e vagy nem?
Az utóbbi esetben a védjegy lajstromozó köteles
a bejegyzést megtagadni és egj példánynak
visszatartása és a bejelentés idejének pontos
feljegyzése mellett arról a bejelentőt végzésileg
értesíteni, oly figyelmeztetéssel, hogy a mennyi-
ben a hozott határozattal meg nem elégednék
joga van az ellen annak kézhez vétele napjától
számítandó legfeljebb 30 nap alatt felső elhatá-
rozás czéljából a kereskedelemügyi miniszterhez
felebbezni. — Ha a kereskedelemügyi miniszter
a bejegyzést elrendelné, az esetben a védjegy
az első bejelentés idejének megjelölésével jegy-
zendő be.

8. §. A védjegylajstromozónak kötelessége
arról gondoskodni, hogy a védjegyet bejelentő
fél a törvény 13. §-ában kivánt clichet ós pedig
legfeljebb 20 cm hosszú, és 13 cm széles méret-
ben és nyomdai sokszorosításra alkalmas (26 mm)
magasságban egy példányban, úgyszintén a fém,
anyag — üveg ós efféle anyagra alkalmazandó
védjegyeknél a próbanyomatokat legalább 3
példányban mellékelje.

A próbanyomatok minden egyes példá-
nyának átlyukasztva kell lennie, hogy a Ijni-
kon átfázott zsinegen oly jelzés legyen alkal-
mazható, mely a védjegylajstrom illető számára
utal. A próbanyomatnak a védj egy képet tenné-

1890. évi II. t -ez. 13. §. Lajstromozási utasítás. d9

szetes nagyságban kell feltüntetnie és oly mé-
retű legyen, hogy a védje^képen kivül ne
jnáradíon több mint 2 cmnyi üres szél* .

Oly bejelentök részére, kik védjegy clichet
bemutatni általában nem képesek, a megfelelő
-fi — 3 védjegy példány beinutatása és a meg-
felelő költség előleges betétele mellett á kamara
elkészíttetheti a szükséges clichét.

Csak oly clichék fogadhatók el, melyek
alapzatai prizma alakúak. Kerek vagy tojás
alakú alapzattal birok, nyomtatás utján való
közzétételére nem alkalmasak.

9. §. A védjegytörvény 13. §-ának 2-ik
bekezdése szerint a bejelentőnek védjegy bizo«-
nyitvány mellett vissza szolgáltatandó védjegy
példányára a törvény 14. §-ában felsorolt
-adatokon kivül esetleg még az is rájegyzendő,
hogy hány próbanyomatot nyújtott be* Eaen
dső védjegy^hizonyttvány dijtaíanuí szolgáltatandó
ki. Ha azonban a felek ugyanezen alkalommal
vagy később bármikor több ily bizonyítvány
kiállítását kivánná, minden egyes bizonyítvány
kiállításáért 60 krnyi dijt tartoznak a kamara
pénztárába fizetni.

10. §. A törvény 16. §-a értelmében meg-
iijitás végett beérkező védjegyeknél, a védjegy-
lajstromozónak arra is kell ügyelnie, vájjon ezen
"^^^jögyök ftz annak idejében letett védjegyekkel
teljesen azonosak-e? Az oly védjegyek, melyek
eltérők, vagy pótlásokat (érmeket, engedélyhez
kötött jelzeteket stb.) mutatnák fel, mint uj
bejegyzések kezelendők.

11. §. A kamara saját megbizói érdekében
fogna eljárni, ha azon védjegybirtokosokat, kik-

7*

100 1890. évill. t.*cz. 1 3. §. Lajstromozási utasítás.

nek oltalma, a törvény szerint lejáróban van,
arról kellő időben értesítené, hogy a megujitást
még a törvényes határidő alatt észközöltessék.
— Ezen figyelmeztetés azonban a felekkel szem*
ben nem képezi a kamarának kötelezettségét.

12. §. Oly védjegyre nézve, mely érvé*
nyességl ideje alatt birtokosát változtatta, illetve
másra át lett irva, az eredetileg foganatosított
bejegyzés kelte a megújítás tekintetében is
mérvadó.

13. .§. Azon esetben, midőn a kereskede-
lemügyi miniszter a védjegy oltalmáról szóló
törvény 18. §-á értelmében áz újonnan bejegy-
zett védjegynek egy másik már korábban be-
jegyzett védj egy gyei való azonosságáról vagy
hasonlatosságáról a kamarát értesiti, ez utóbbi
ezt az illető felekkel haladéktalanul vétbizo-
nyitvány mellett közölni tartozik*

14. §. A védjegyek kihirdetését magában
foglaló y^Központi ÉrtesUő^ ezimti lap a kamará-
nak ügy niint eddig megfog küldetai.

E lap betekintendő, kellően megőrizendő
s a feleknek kívánságukra megmutatandó. A
felek esetleg arra is figyelmeztetendök, hogy
egyes példányok addig - míg a készlet tart a
lap szerkesztőségénél száméként 10 krért meg^
szerezhetők.

15i §. A védjegylajstromuk az A) minta
szerint készítendő másolatai legalább havonként
egyszer a kereskedelemügyi miniszterhez mindég
két egyenlő példányban felterj esztendők. Ezen
másolatok ugy készítendők, hogy az iveknek
csak egyik oldala legyen beírva; a védjegy
példányok csak lazán ragasztandók feL

1890. évi II. t -ez; 13. §. Lójstromozási utasítás. lŰl

16. §. A dennyiben valamely hónapban a
kamaránál védjegy egyáltalában nem jegyez-
tetett volna be,> illetve nem íratott át vagy
nem töröltetett; errör is a iió lejárta után leg-
később a következő hó 3-áig a kereskedelemügyi
miniszterhez jelentés teendő.

17. §. Jelen rendelet a^ 1890. évi 11. t.-cz.
35. §-a értelmében 1890. évi május 16-án lép
életbe.

Ezen rendelet, melynek 7. §'a a védjegy-
lajstromozásánál az elő vizsgálati eljárást ugy«
szólván meghonosította és a törv. 18. f'-ában
foglalt avis apreables intézményét megteremtette,
később sok tekintetben kiegészítésre és magya-
rázásra szorult, különösen a külfölddel kötött
államszerződések folytán.

Így a m. kir. kereskedelmi miniszter a
fenti kórrendelet kiegészítése végett már 1891.
évi febr. 15-én 7023/91. VI. sz. a. következő
körrendeletet intézte a kereskedelmi- és ipar-i
kamarákhoz:

1. §. A védjegyoltalmat keresők által véd-,
jegyeik lajstromozása alkalmával tenni szokott
azon nyilatkozat, hogy áz illető védjegyek más
színekben is alkalmaztatni fognak, mint azon
színösszetételben, mely belajstromoztatott, ■ —
törvényes hatálylyal birónak nem tekinthető ;
mert az 1890. évi 11. t.-cz. 1. és 2. §§-ai értel-
mében a védjegy a kereskedelmi forgalomra
szánt készítményeknek és. áruknak más hasonló
készítményektől és áruktól való megkülönböz-
tetésére szolgálván, csakis azon haidrozoüan meg-
hülönibőzt''iett alakban részesül oltalombany a mély-
ben lajstrmnozva lesz. Ha tehát a védjegyoltalmat

102 1890. évi II. t.-cz. 13. 5}. Lajstromozási utaaitás.

kérő védjegyét több szüiben vagy Bzinössze-
tételben is kivánja oltalomban részesittetni,
köteles azt minden egyes színben vagy szín-
összetételben (külön-külön) belajstromoztatnl
— (Lásd ezzel szemben az 1895. évi XLI. t.-cz.
2, §-át.)

2. §, Oly védjegyek, melyek bár betűkből,
szavakból vagy számokból állanak, de azonfelül
még színjelzéssel is elvannak látva (például egy
színes mező, melybe a feUrás beíllesztetett vagy
színes csíkkal körvonalakkal s vonalakkal, me-
lyek az írást körül veszik) mint e^en kizáröhj
hetükből, szavakból vagy számokból állók nem
esnek az 1890. évi 11. t.-cz. 3. §. 2, pontjának
tUtó rendelkezése alá s eimélfogva belajstro-
mozhatók. Mindazonáltal figyelem fordítandó
arra, hogy necsak a szavak, vagy betűk legye-
nek színesek, hanem, hogy a színek még más
módon is megkülönböztető jelek alakjában
legyének a védjegyeken alkalmazva.

3. §. Azon védjegyoltalmat kérők, kik a
fent idézett törvény 13. §-a értelmében kötelezve
vannak védett áruiknak a bepréselt védjegygyd
ellátott próbanyomatait bemutatni, kötelesek
ezen 3 példány próbanyomatot ajson anyaga
bepréselve bemutatni, a melyből a védjegygyei
oltalmazott áru áll. Ennek alapján meg nem
engedhető például, hogy a sarlókra bejegyzett
védjegyek próbanyomatai nem sarló, hanem más
puhább anyagba nyomva (mint ólom. ón stb.)
adassanak be.

4. §. Ugyanazon törvény 33. §. 1. bekez-
dése alapján, mely szerint a még meg nem
újított védjegyek, melyek a régi védjegytörvény

1890. II. t.-cz. 13. § KiÜföldi védjegy lajstromozása. 103

fenállásakor belajstroinoztattak, a védelmet csak
a jelenleg érvényben álló védjegytörvény hatá^
rozmányai szerint élvezik, - mindazon védjegy-
tulajdonosok, kik az ottani kamarai területen
laknak s a kik az uj védtörvény 13. §-ának
utolsó bekezdésében emiitett árukra védje^eket
lajstromoztattak, (melyekről azonban, mivel a
régi védjegytörvény hatályban léptekor lajstro-
moztattak, próbanyomatok nem léteztek), fel-
szólitandók, hogy a kamara által kitűzendő
határidőn belől minden védjegyről 3 próbanyo-
matot mutassanak be, melyek közül 2 példány
a központi védjegylajstromozó hivatalban leendő
megőrzés czéljából külön jelentés mellett fel-
terjesztendő.

Végre minthogy a külföldi gyári és keres-
kedelmi védjegyek belajstromozásánál egyes
kamarák az Ausztriával fenálló vám- és keres-
kedelmi szövetség vonatkozó határozatát nem
egyezően értelmezték 1892. évi szept. 27-én
57066/92 VI. sz. alatt a m. kir. keresk. miniszter
következő rendeletet intézte a budapesti kereS"
kedélmi és iparkaYnarához :

A külföldi gyári és kereskedelmi védjegy-
nek belajstromozása tárgyában.

A védjegyek kölcsönös oltalma iránt idegen
államokkal kötött egyezmények a külföldi gyári
és kereskedelmi védjegynek biztosítandó védelem
tekintetében egyértelmüleg azon feltételt állapítják
fel^ hogy a külföldi vállalatok védjegyei ugy a
btidapesti kereskedelmi és iparkamaránál a magyar
korona országai tekintetében mint a bécsi kereskedelmi
és iparkamaránál a birodalmi tanácsban képviselt
királyságok és országok tekintetében jegyeztessenek be.

1Ó4 1890. n. t.-cz. 13. §. Külföldi védjegy lajstromozása.

Ezen szerződési kikötés értelmében & végett,
hogy valamely külföldi védjegyre nézve az olta-.
lom a monarchia egyik állama területén, is érvé-.
nyesittessék szükséges, hogy ezen védjegy mind
a két kereskedelmi és iparkamaránál be legyen
lajstromozva; ezen két rendbeli belajstromozás
igazolása tehát követelhető (?) mielőtt a véd-
jegyoltalmára vonatkozó intézkedés tétetnék
vagy határozat hozatnék.

Ennek folytán és azon czélból, hogy a
kettős bejegyzés késedelmes foganatosítása is
kerültessék, utasítom a kamarát, hogy a kül-
földi védjegyeket ugy mint eddig lajstromozza,
' — egyúttal pedig a bejélentőket utasítsa, hogy
az illető védjegyet a bécsi kereskedelmi és
iparkamaránál 30 napon belől szintén belajstro-
moztassák és annak eszközlését a lajstromozási
bizonyít ványnyal igazolják. — Ha ezen igazolás
kellő időben nem történt, a hiány a védjegy-
lajstromban feljegyzendő és ezen hiány eseüeges
pótlásáig a védjegy a központi védjegylajstrom
vezetésére és a kihirdetés eszközlésére szolgáló
havi kimutatásból kihagyandó !

A mennyiben a bécsi kamaránál történt
lajstromozás igazoltatnék, ezen igazolás a lajstro-.
mozási igazolványra és a védjegylajstromba
jegyzendő és a védjegy a havi kimutatásba
veendő fel, minek folytán az ilyen kellőleg
belajstromozott külföldi védjegy általam a köz-
ponti védjegylajstromba bejegyeztetni és ki-
hirdettetni fog. — Megjegyzem végre, hogy
valamely külföldi védjegynek elsőbbsége vagy
a budapesti vagy a bécsi kereskedelmi- és ipar-
kamaránál törtónt első bejegyzésétől számítandó.

1890. n. t.^cz 13. §. Külföldi védjegy laj stroníozása 105.

hogy .azonban a védjegynek 10 évi tartamára
nézve illetve az njőlágos belajstromozására ki-
tűzött határidőre nézve a. második bejegyzés
mérvadó. (1892. évi K T. 2236. lap.)

E renddet iegüj abban némileg módositva
és kiegészítve lett. Ezen ujabbi rendelet, mely
kibocsátása napján 1898-ban jan. 1-én életbe
lépett a következőleg hangzik:-

1897 VI.

Az osztrák kereskedelemügyi miniszter,
nrral létrejött megállapodásom alapján hivatali
elődömnek 1892. évi szept. 23-án 67056. sz. alatt
kiadott rendelete kiegészitésekép, illetve ezen
rendelet részbéni megváltoztatásával, a külföldi
eredetű védjegyek lajstromozása tekintetében,
miután azok a vonatkozó egyezmények szerint
ngy Budapesten, mint Bécsben az illető keres-,
kedelmi- és iparkamaránál bejelentendők, ezen
kétoldalú lajstromozás nyilvántarthatása végett
a következőkről értesitem a< kamarát :

Bármily külföldi védjegy lajstromozása
alkalmával ugyanis a bejelentő — a mennyiben
ugyanezen védjegynek Bécsben már előzőleg
eszközölt lajstromozását nem igazolja — az
itteni lajstromozást tanusitó végzésre rávezetett
megjegyzéssel figyelmeztetendő, hogy a kama-
ránál bejelentett védjegyet a bécsi kereskedelmi
és iparkamaránál is lajstromoztassa és ennek
megtörténtét az itteni lajstromozástól számított
8 hónapon belől hitelesen igazolja, mert ellen-
kező esetben a nemzetközi egyezmények szerint
megkívánt azon kötelezettség elmulasztása miatt,

106 1890. 11. t.-cz. 13. §. KülíÖldi védjegy lajsiromozása.

hogy védjegyét Bécsben is lajstromozliassay
itteni védjegyének törlése iránt, az intézkedések
folyamatba tétetnek.

A mennyiben Bécsben eszközölt lajstro-
mozás megtörténte ezen három hó alatt igazol-
tatik, ez esetben az ily védjegyek a kamara
által, miként eddig is, mint havi pótlások fel-
terjeszt endök, a mennyiben azonban az ily
védjegyeknek Bécsben is eszközölt lajstromozása
a jelzett határidő elteltéig nem igazoltatnék,
erről minden egyes esetben külön-külön hozzám
azon czélból teendő jelentés, hogy a csupán
egyoldalulag történt lajstromozás miatt a törlés
iránt intézkedhessem.

Ezen eljárás 1898. január 1-től kezdődöleg
követendő. Budapest, 1898. január 1-én,

Ezen a vé(^ egyek belajstromozása körüli
eljárást szabályozó rendeleteken kiyül, a ke-
reskedelmi- és iparkamarák létszámának szapo-
rítása alkalmával, hogy a védjegyek kezelése
körüli zavarok elkeruftessenek, a kereskedelem-
ügyi miniszter 1892. évi jun. 15-én 28133 92. VI.^
sz. alatt kelt rendeletében utasitotta a kereske-'
delmi- és iparkamarákat, hogy a mennyiben a
régebben fennállott kereskedelmi- és iparkama-
ránál olyan védjegyek is fordulnak elő, melyek
az újonnan felállitott kamara illetékessége alá
tartoznának, az ilyen védjegyekre vonatkozó
kivonatokat, az illető védjegyek ábráinak bera-
gasztásával az uj beosztás folytán illetékes ka-
marához tegyék át, és az áttételt saját lajstroma
^Jegyzef* rovatában jegyezze fel; s erről egy
ábra nélküli kimutatást a minisztériumhoz ter-
jeszszen fel.

1890, évi II; t.-oz. 13. §. Lajstromozási utasítás. 107

Azon kamarák, melyeik ily átutalt védjegy
kimutatást kaptak, kötelesek azon védjegyeket
saját védjegylajstromaikban folyó szám alatt
bevezetni és a ^ Jegyzet^ rovat alatt feltüntetni,
h^ogy a védjegy illetékességi szempontból utalta-
tott át hozzá. Ezen kamara szintén Köteles a hozzá
átutalt védjegyekről egy ábra nélküli kimutatáát
felteijeszteni a kereskedelmi minisztériumhoz.

Továbbá a 26662/90. K. M. r. 9. §. a
magyarázatául a m. kir, kereskedelemügyi
miniszter 1896. évi november 14-én 69409 sz. a.
kelt rendeletével tudatta á kereskedelmi- és ipar-
kamarákkal, hogy a pénzügyminiszter egy
felmerült eset alkalmából arról értesitette, hogy
a belajstromozott védjegyekről a lajstromoztató
feleknek kiadatni szokott hivatalos bizonyít-
ványok, helyesebben értesitvények a bélyeg- és
illetékszabályok 46. díjtételének 4. pontja értel-
mében hélyegmentesék;*) mert ezen igazolványok
egyszerűen a lajstromozást kérő beadványok
elintézését képező hivatalos kiadványoknak
tekinthetők és az idézett díjtétel 1. pontjában
minősített bélyegköteles kiadványok jellegével
nem bimak. — Félreértések kikerülése czéljából
figyelmeztetem a kamarát, hogy a szóban levő hi-
vatalos kiadványokat végzések alakjában adja ki.

Ezen figyelmeztetés valóban szükséges is
volt, mert a fennáUó bélyeg- és illetékszabályok
értelmében, valamely hatóság által kiállított
hivatalos bizonyítványok, így a kereskedelmi-
es iparkamara által kiállított lajstromozást bizo-
nyító igazolványok is ívenkint 1 írt bólyeg-

*) Lásd utasítás 9. §-át a 90-ik oldalon.

106 1890. évi 11. t.-cz. 13. §. Lajstromozási igazolvány.

illeték alá esnek. — * Hogy ezen tehertől az
iparos- és kereskedővilág mégkiméltessék, ugyann
ezen tárgyban a védjegy-faizonyitványok bé-
lyegmentessége tárgyában a kereskedelemügyi
m. kir. miniszter 1897; évi nov. 23-án 37647.
sz. alatt az Összes kereskedelmid és iparkama-
rákhoz a következő körrendeletet intézte :

A védjegyek lajstromozása alkalmával a
lajstromoztató feleknek hivatali elődöm 1890.
évi áprilhó 30-án 25552. szám alatt kelt rende-v
léte értelmében (9. §.) kiadni szokott kamarai
bizonyítványok tárgyában múlt évi november
hó 11-én 69409. szám alatt kiadott körrendelet
temre hivatkozva, értesítem a kamarát, miszerint
azon czélból^ hogy lajstromoztató felek a lajstro-»
mozási bizonyítványra szükséges bélyegköltségr
tői megkíméltessenek, leghelyesebb volna, hff
jövőre a lajstromozási igazolványok a kamara
által végzés alakjában adatnának ki.

E czélra legalkalmasabbnak az idemellór
kelt és a budapesti kereskedelmi- és iparkamara
által ez idő szerint használt űrlap példány mutat-
kozik, minélfogva az egyöntetűség szempontjából
is ajánlom a kamarának, hogy ityeneket készít-
tessen s azokat könyvalakba köttesse be, ugy,
hogy az űrlap leszakitása után a szélvény, a
melyen a lajstromszám, a fél neve, valamint
a befizetett összeg jegyzendő fel, a könyvben
maradjon.

Megjegyzem még, hogy az űrlapok alján
a vonal alatt vagy azok tuUapjain tanúsítandó
adott esetben azon körülmény is, hogy a véd-
jegy megújítását képezi-e egy korábban be-
jegyzett védjegynek, valamint ugyancsak az

1890. évi II, t.-cz. 13. §. Lajatiíoxíaozási igazolvány. 109

említett helyen igazolandó az is, hogy ^ véd-
jegy másria íratott át.

Minta *; 37647197 K. M. r. számhoz.

A debreczení kereskedelmi- és iparkamara
áruvédjegylajstromozó hivatala.

lajstrom, szám

N. N. .

ezemyolczszázkilenczvenkilencz évi

hó . . . dél^^ . . órakor megjelenvén, azt a

kérelmet terjeszti elő, hogy a bemutatott . . .
védjegy, oly megjegyzéssel^ hogy (pl. az vagy
azok debreczeni üzlete részére mézeskalács és
gyertyaáruina;k) törvényes megvédése végett az
éruvédjegy lajstromba bejegyeztessék.

Végzés.

A kérelemnek hely adatván, a túloldalon
csatolt .... rendbeli védjegy az 1890. évi
H. t.-cz. és az 1896. évi XLI. t.-cz. értelmében
> . . . szám alatt az áruvódjegy-lajstromba be-^
j egy^eztetik. (nek) .

A törvényszerű . . forint belajstromozisi
4ij a kamara pénztárába befizettetett.

Kelt Debreczen, 1899. évi . . . . hó . -n»

A debreczeni kereskedelmi- és ipar-

kamara áruvédjegy-lajstromozó

hivatala.

pénztárnok. lajstromozó.

*) Egész iv papir két oldalára ugv nyomandó,
liogy egyikén a kérelem, másikon a végzés legyen.

110 1890. évi II. t-cz. 14. §-a.

Á Tédjegylajstromozás miképeni foganatosítása*

14. §• A bemtUcUoU védjegy mindenik példá-
nyára a kereskedelmi' és iparkamarának ezzel meg*
UzoU közege:

a) a védjegylajstrom fólyószámái,

h) a beérkezés napját ás óráját^

c) annak nevét vagy czégét, kinek részére a
védjegy belajstromoztatoUj

d) a vállálaiot és az árukat, melyek megvédé"
sere a védjegy szolgál, rájegyezni tartozik; és ezen
rájegyzés a hivaiahs pecsét alkalmazása mellett általa
sajáúezúleg aláirandö.

A kereskedelmi-- és iparkamarák védjegylajstrom
maiba az a, b, c, d) pontckban foglalt adaiók be^
iklatandök és mindenki áUál megtekinthetők.

A védjegyek a lajstromba egytől kezdve
folyó sorszám alatt vezettetnek be, melyek az
éwáltozás figyelembe vétele nélkül tovább
vezettetnek. — E folyó számozás azok elsőbb-
ségére semmi befolyással nincs, s nem is lehet
egy védjegy magasabb lajstromszámától, ké*
söbbi prioritásra következtetni, — mert azon
esetekben mindőn egy, a kereskedehni kaman^
által megtagadott védj egy lajstromozásnak —
felebbezés, illetve panasz folytán a kereskedő*
lemíigyí miniszter helyt ad, a magasabb lajstrom-
számú védjegy rendesen korábbi elsőbbséggel
fog birni, mint a korábbi lajstromozott kisebb
számú, mert az elsőbbséget nem a lajstromozás
ideje, hanem a bejelei^tés ideje állapítja meg.

(19. §.)

Annak kijelentése és feltüntetése, hogy a

bejelentett védjegy valamely vállalat és ennek

1880. évi II. t-cz. 15. §-a. 111

összes fiókjai számára lajstromoztatik be, felesleges,
mert az természetes, hogy a vállalat fiókjai a vál-
lalat védjegyét jogszerűen használhatják, ennek
hülönös lelemlitése csak félreértésekre adhatna
alkalmat. A belajstromozott védjegyet a vállalat-
nak Magyarország és Ausztria, ugy Bosznia- és
Herczegovina e^ész területén levő fióküzletei is
kizárólag és teljes joggal használhatják.

A 14. §. a. b. c. d. pontjaiban felsorolt
adatoknak a bemutatott védjegyre való félj egy r
zése azért fontos, mert a b) alatt emiitett adat
állapítja meg a védjegy elsőbbségét (19. §.) ; a,
c) alatti adat feljegyzése tünteti elő a védjegy
kizárólagos használatára jogosult alanyt, jogi
vagy természeti személyt, a d) pont alatti pedig
azon üzemet és árunemet a melyben és a me-
lyen az igy belajstromozott védjegy kizárólagosan
használható.

Lajstromozási díj

16. §• Minden egyes védjegy lajstroYnozásáért
5fri dij fizetendő^ mély összeg a lajstromozást eszlcözlö
iereskedelmi' és iparkamara pénztárába folyik, —
A védjegyoltalom hazánkban ingyenes, de
lajstromozási dijban minden egyes védjegy után
külön, úgynevezett lajtromozási dij fizetendő.
Ezen csekély dij az igénybevevő részéről,
nem az állam által nyújtott védjegyoltalomért
fizetett ellenszolgáltatás, hanem csakis eizon
ipar- és kereskedelmi rendészeti cselekményért,
az u. n. belajstromozásért járó dij, a melyet
minden kereskedelmi kamara a lajstromveze-
téssel járó költségei fedezésére szed. A lajstro-

112 1890. évi ír. ,t.-cz. 16. §.a.

mozási illeték sem el nem engecüietö (69112 85
foldm. ip. és ker. m. r.), sem a félnek vissza
nem tórittetik még akkor sem, ha a védjegy
utólag mint törvényellenes töröltetik.

Ezen dijon kivül a védjegy belajstromor
zásaért egyéb dij nem jár; azonban ha valaki
a belajstromozásról egynél több igazolványt
kivan, az esetben minden egyes bizonylat után
a hivatalos bizonyítványokra megszabott bé-
lyegilletéket köteles megfizetni Nem jár dij a
védjegy törléseért sem, valamint a Központi
Erfcesitöben való közzétételért sem. — A keresi-
kedelmi miniszter azon czélból^ h.ogy még a
bejegyzési igazolványok bélyegmentesen legye-
nek kiáUithatók 1897. évi nov. 27-én 37647,92.
VI. sz. alatt körrendeletet adott ki a kereske*
delmi- és iparkamaráknak, a melyet a 13. §-nál
107 — 109. lapon fentebb már közöltem.

A lajstromozás időszaki megujitása.

16. §• A védjegyek lajstromozása a bejegyzés
idejétől számított tiz évről tiz évre a lajstromozási
dij újólag lefizetése mellett msgujitandő^ ellenkező
esetben e védjegyoltalma megszűntnek tekintendő.

A védjegyek időleges megújításának az
a ratioja, hogy minden érdeklődő tudomást
szerezzen arról, miszerint a jogosult továbbra
is igényt tart védjegyének fenállására. Ez ok»
ból kivánja azt meg a franozia védjegytörvény
is, mely ezen intézkedés anyjának tekinthető.
E szakasz tekintetében a kereskedelemügyi m.
kir. miniszter 1891. évi jun. 30-án 35719/91

1890. évi. II. t.-cz. 16. §-a 113

K.. M. VI. sz. a. kelt rendeletében a kereskedel-
mi- és iparkamarákat oda utasitotta, hogy azon
meg nem ujitott védjegyeket, melyek a törvény
16. §. és 21. §. b) pontja értelmében eddig
lejártak lajstromából azon a napon törölje, a
mely napon fenállásuk 10-ik évét érték el, s ezen
törlést valamint minden egyéb változást bár-
mily természetű legyen is az, az illető t. i.
azon havi kimutatásba vegyék fel, a melyben
a változást törvényszerűen saját lajstromába
bejegyezték. — Megjegyzendő, hogy a meg-
hosszabbítás alkalmával nem engedhető meg, hogy
az újból letett védjegy alakja a régitől bármiben is
elférjen, mert ezen megujitás csakis folytatása
egy más fenálló jognak, melyet ez eredetileg
letett védjegy képvisel. — Ha tehát valaki egy
olyan védjegyet akarna megujitásképen be-
mutatni, a mely az eredetitől bármiben is eltér,
ha a megújítani kivánt védjegy az előbbivel
hasonló ugyan de azzal nem mindenben azonos,
az csakis mint uj védjegy lajstromozható, de
mint megújított nem vezethető be a lajstromba.
A védjegynek ezen §. szerinti meghosz-
szabbitási kötelezettségénél, mindég az eredeti
bejelentési nap az irányadó, a közbeeső átruházás
illetve átíratás erre befolyással nincs,*) az uj
tulajdonos nem az átiráis napjától, de az ere-
deti vagy megújított lajstromozástól számított
10 év múlva köteles védjegyét megújítani ha
azt fentartani kívánja, a mi természetes is, mert
ö csak a jogszerző személyének folytatása és
az átírással jogot szerzet ugyan, de uj jogot

*) Lásd: Lajstromozási utasítás 11. és 12. §-át
a 100-dik oldalon.

Dr. Kosa: Yédjegy-mustraoltalom. 8

X14 1890. évi II. t.-cz. 17. §. Központi lajstrom.

nem alkotott. ^ — (Lásd dr. Neums^nn A. ellen-
kező nézetét ^A védjegy oltalmáról" czimü
munkája B4-ik oldalán.)^

A -törvény szószerinti szövege szerint „a
védjegy lajstromozása megújítandó**, azonban
elegendő ha a védjegytulajdonos bejelenti mi-
szerint azon védjegyet fentartani kivánja. —
E 10 év a külföldi védjegyeknél, nem a véd-
4 egy elsőbbségi napjától, hanem a második lie-
lyen eszközölt belajstromozás napjától számit.
(Lásd 75972/97 K. M. rendeletet a 13. §-nál
105. oldalon.)

Központi lajstrom.

17. §. A Iceresl'edelemügyi minisztériumban
^()0ponti védj egy 'lajstrom vezetendő^ mélybe a Tcama-
ráknál b^egyzeü védjegyek beérkezésük sorretidje
szerint bejegyzendők.

A központi védjegy-lajstrom ugyanazon ada-
tokat tartalmazza, melyek a kereskedelmi- és ipar-
Icamaráknál a 14. §. szerint vezetett lajstromokban
foqlaliatnak s mindenki által megtekinthető. A be-
ieqmeit összes védjegyekről betűrendes és folyton
Ueqészüendö lajstromok készitendők, mélyek a kö-
zönség által a hivat'dos helyiségekben megtekinthetők.

Ekkép kezelendők a 13. §-ba/n emlüeit próba-

*^^ A védjegyeknek a központi védjegy-lajstromba
történt bejegyzése után azok lenyomata a 18. §-ban
^^lifAt clichék felhasználásával közzéteendő.
^^^'^^1 központi lajstrom vezetését már az 1867.

/ XVI t.-czikkbe foglalt vámszövetség XVII.

ikUnek utolsó pontja statuálta. Ezen intéz-

evi
czi

1890. évi. II. t.- ez. 17. §!: Központi lajstrom. 115

tedós tehát annak ' csakis kibö^tése. Vezetése
nem. olyan fontos, mint a kamarai lajstromoké,
mert ez inkább csak nyilvántartás gyanánt szol-
gál. — Ezen lajstroni vezetésére nézve a keres-
kedelemügyi miniszternek 26103/90 YI. K. M.
sz. a. kiadott rendelete az. irányadó.

Egyébként a mint azt e szakasz szövege-
zése is mutatja, a védjegynek a központi laj-
strombavaló bevezetése a kereskedelmi miniszter-
nek nem öiiálló jogot alkotó cselekménye, nem
i« erösiti meg ez. a kereskedelmi- éí* iparkamara
intézkedését, hanem ez csakis egy közigazga-
tási intézkedés, meljmek czélja az, hogy a ke-
reskedelmi- és iparkamaráknál decentralisálva
bejegyzett védjegyek a központban is nyilvánr
tartassanak; és ezért például ha a központi
lajstromba és a kereskedelmi- és iparkamaránál
vezetett lajstromban levő védjegyek különböző-
sége miatt vita támadna a felett, hogy a kettő
közül melyik á hiteles, mindenesetre a keres-
kedelmi- és iparkamaránál letett védjegy lenne
hitelesnek tekintendő, mert az ottani letétel
áUapitja meg a védjegyoltalomra való jogot
az ott őrzött védjegy szerint. .

A védjegyek központi kezelésének előnyei
külömben nyilvánvalók, csak ily módon lehetne
azon vizsgálati rendszert egyöntetű gyakorlatban
meghonositani, melyet védj egytörvényünk 3., 4. és
18. §§-aibán mintegy kötelezően élöir. A külföld
nagy iparos államai, az éjszakamerikai Egyesült-
Államok, Nagy-Britania, — a Német birodalom,
Olaszország stb. mind ezen rendszert honosí-
tották meg. Az Ausztriával való uj (1898-iki)
kiegyezési javaslatoknak a kormány által a kép-

8*

116 1890. évi IL t.-cz. 18. §-».

viselöház elé terjesztett uj XVII. czikkének
fogalmazása már arra enged következtetni, togy
nálunk is e központosítás felé irányulnak a
törekvések, a mi különben ugy az érdekelt
kereskedelmi és ipari, — mint a jogászkörök-
nek is régi óhajtása.

Óyás a lajstromozástól (avis aprealable).

18. %. A kereskedelemügyi miniszter értesiii
esetleg szakértők meghallgatása tUán^ a védjegyolta-
lomért folyamodót arról, hogy tigyanazon árunemre
nézve az áltála újonnan bejelentett védjegygyei azo-
nos vagy hozzá hasonló védjegy már be van lajstro-
mozva, a folyamodó belátására bizván azt, hogy
bejelentését fentartsa, módositsa vagy visszavonja.

Az, hogy a védjegyoltalomért folyamodó erről
értesíttetett, egyid^üleg a már korábban bélajstro-
mozott illető védjegytulajdonosával is közlendő,

E szakaszban az elővizsgálat egy nemét
teremtette meg a törvényhozó. Vizsgálni köteles
ugyan a kereskedelmi- és iparkamara már azt is,
hogy a 3. és 4. §§-okban felsorolt lajstromozást
kizáró okok a bemutatott védjegyre nézve nem
forognak-e fenn, — de ha a védjegy törvény
szerint belajstromozható, azt a kamara még ak-
kor is köteles belaistromozni, ha az mások
jogait nyilvánosan sértené. — Az ezen §-baii
statuált eljárás azonban már a lajstromozás
kezdetén elejét veszi sok törlés iránti kérelem-
nek, mert a védjegyoltalomért, illetve a belaj-
stromozásért folyamodó ezen értesítés által, tudo-
mást szerez arról, hogy az általa bejelentett
védjegyhez hasonló, illetve azzal azonos véd-

1890. évi II. t.-cz. 18 §-a. 117

jegyet valaki hasonló áruczikkre vagy készit-
mónyre már előtte belajstromoztatta.

Az értesítést egyedül a kereskedelemügyi
miniszter van jogosítva megtenni, sem a keres-
kedelmi- és iparkamarák sem a központi lajstrom
vezetője jogosítva nincsenek. — Az értesítést (avis
aprealable) már akkor ki kell adni, ha az újon-
nan bejelentett védjegy az ugyanazon árunemre
bejelentett és belajstromozott védjegyhez egyál-
talán hasonlónak mutatkozik. (1890. II. tcz. 25u §.)

Míg a kereskedelmi minisz'ter a belajstro-
mozásra bejelentett védjegynek hasonló vagy
azonos árunemre már előbb belajstromozott
védjegyhez való hasonlóságáról a bejelentőt
értesíteni köteles, — addig egy olyan jelvény-
ről, a mely védjegyképen belajstromozva nincs,
nincs hivatva és jogosítva olyan véleményt nyil-
vánítani, hogy az egy már belajstromozott véd-
jegyhez hasonló. Az ily értesítés kiadása — avis
apreabable — nem praejudícal a kereskedelem-
ügyi miniszter határozatának, olyan esetben a
midőn a 29. § értelmében valamely védjegy-
tulajdonjoga, elsőbbsége, vagy a 7. § szerinti hasz-
nálatbavétel megengedhetősége kérdésében ítél.

Azt, hogy a bejelentő a hasonlóságra
figyelmeztetve lett, a kereskedelmi miniszter a
korábban belajstromozott védjegy tulajdonosá-
val szintén közli. Épen ez azon körülmény, a
mely védjegytörvényünkben az elővizsgálat egy
különös nemét, (mely a svajczi avis aprealable-
intézményhez hasonló) teremtette meg. — A
kereskedelemügyi miniszter azonban a teljes
azonosság esetére sincs jogosítva, a már bejegy-
zett védjegyet a hasonlóság miatt hivatalból

118 1890. évi II. t.-cz. á8. §.a.

kitörölni, vagy a belajstromozás hatályát fel-
fiiggeszteni, inert ez csakis a 21. §-ban felsorolt
esetekben következhet be. — Ezen értesitésnek
a védjegy jogi fenállására nézve semmi hatálya
nem lévén, ez ellen sem előterjesztésnek, sem
másféle jogorvoslatnak helye nem lehet, söt
ebben az értesitésben, bár kétségtelenül a tör-
lési perek megelőzését, czélozza is, taég prae-»
judicium sem rejlik arra nézve, hogy ezen
újonnan bejelentett védjegy, a korábbi belaj-
stroinozott védjegyhez a csalódásig annyira
hasonló, hogy az törlendő.

Aviö prealablet nem gyakorol a magyar
kormány tényleg akkor, ha e^ itt bejelentett
külföldi védjegy egy osztrák védjegygyei azonos
vagy ahhoz hasonló, mert a külföldi védjegy
államszerződés folytán Ausztriában is bejegy-
zendő lévén, ezt az osztrák kormánynak is
módjában áll észlelni.

Hogy minő csekély azonban az avis pre-
alablenak a hatása, azt legjobban bizonyítja az?
Österreichische Patentblaft 1899. évi márczius 1-én
megjelent B-ik számában közölt az 1898. évi
védjegy ügyforgalmi statisztikának azon adatai,
melyek az 1898. évben kiadott avis apreablék
számát és azok hatását tüntetik fel. — így
1898. évben az osztrák minisztérium adatai sze-
rint Ausztria területére kiadatott 580 ily figyel-
meztetés, melynek folytán csak 44 bejelentett
védjegyet vontak vissza a lajstromozásból; —
ugyanezen idő alatt a magyar korona országai
területén kiadott 80 figyelmeztetést, melyből
csak annyi eredménye lett, hogy 6 védjegy
visszavonatott a bejelentés alól.

1890. évi II. t>cz; 19. §-a. 119

Á Tédjegyoltalom kezdete. Prioritás.

19. §• A védjegy kizárólagos hasmélatí joga
a bemtUatőt azon napUl és árától kezdve illeti^ a
midőn a védjegyet a kereskedelmi- és iparkamaránál
bemutatta és e szerint Ítélendő meg a^ elsőbbségi
igény^ ha többen azonos védjegyet vgyanazon vagy
különböző kereskedelmi- és iparkamaránál jelentet-
tek be.

Az elsőbbségre nézve lásd a 14. és 29.
§-okat. Oly külföldi védjegyek elsőbbségére
nézve, a melyek az államszerződések szerint
ugy Bécsben mint Budapesten belajstromozan-
dok a magyar és osztrák kereskedelemügyi
minisztériumok akkép állapodtak meg, hogy
ezek elsőbbsége azon naptól számitandó a mely
napon a bécsi vagy budapesti kereskedelmi- á
iparkamaránál először bemutatva lett, mert az
•alsö bemutatással szerzi a fél meg a végjegy-
oltalmat. — Lásd különben erre nézve az Ausz-
triával kötendő uj vám- és kereskedelmi szövet-
ségnek újonnan szerkesztett XVII. czikkét.

A védjegy elsőbbsége felett a kereskede-
lemügyi miniszter határoz (29. §). és pedig fiz
érdekelt felek, a lajstromozó kereskedelmi- és
iparkamarák, valamint a védjegytanács vélemé-
nyének meghallgatása után.

Kérdés, ha a 18. §. szerinti értesitésre, a
bejelentő védjegyét módosítja az esetben priori-
tása mely időponttól számitandó?

Erre nézve általános szabályt felállitani
nem lehet, mert minden egyes esetben külön
kell elbirálni, hogy olyan lényeges-e az eredeti

it20 .1890. évi II. t.-cz. 20. §-a.

bejelentett védjegy módosítása, togy az többi
az első bejelentéssel azonosnak tekinthető. Ha
a védjegy föalkotó részei módosítás után is
azok amik előbb volt, ugy az első bejelentési
prioritás megadandó, — ellenben ha módositás
a fő, ugy az utóbbi bejelentése adja meg a
prioritást.

2, czim.
Átíratás.

Átíratás, tulajdonosváltozás esetén.

20. §. Hogy a védjegy a 9, §. értelmében
útirhatö legyen, a folyamodó áUal a vállalat nieg^
szerzése igazolandó.

Az átiratásnál uyganazon dij fizetendő, mint a
lajstromozásnál (15. §)

A megtörtént átíratás a felehneh kiadott igazol-
ványra (13. §. 2-ik bekezdés) épugy mint a keres^
kedelmi' és iparkamara lajstromába (14. §.) es a
központi védjegy lajstromába is (17. §.) bejegyzendő
és közzéteendő (17. §).

Lásd a 9. § jegyzeteit. — A védjegy a
védjegytörvény 9., 13., 17. §§-ok értelmében
egy bizonyos vállalat kiegészítő részét és nem
egy személy tulajdonát képezvén, ha ezen vál-
lalat birtokost cserél, az esetben a védjegy is
annak tulajdonává lesz, a ki azon vállalatot —
melyhez a védjegy tartozik, megszerezte. —
A vállalat tulajdonosa a védjegy tulajdonát
ellenkező kikötés hiányában a vétellel egyide-

1890. óvi II. t.-cz. 20. §-a. 121

jüleg megszerezte ugyan, azonban ennek
kizárólagos használati jogát csakis akkor szerzi
meg, ha azt 3 hónapon belől (9. §) saját nevére
átíratja. — Az átíratás feltétele, törvény szerint
a vállalat, megszerzésének igazolása, e nélkül
védjegyet szerezni nem is lehet.

A védjegy kizárólagos használati jogának
átruházása s ennek érvénye felett, vitás kérdé-
sekben a 29. § értelmében a kereskedelmi mi-
niszter határoz. van jogosítva különösen
kimondani, hogy valamely átruházás lajstro-
mozása kellő időben eszközöltetett-e. Az átírás,
nem jogalkotó cselekmény, azért a megújításra
szükséges 10 év nem az átirás napjától, hanem
az eredeti lajstromozás napjától számítandó. —
Az átruházás a lajstromba feltétlenül bejegy-
zendő, de ezenkívül a kereskedelmi miniszter
1898. évi jan. 1-én 76972 97. VI. sz. a. kelt ren-
deletével utasította az összes kereskedelmi- ós
iparkamarákat arra, hogy az 1895. évi aug. 16-én
53868. sz. a. kiadott rendelete értelmében a véd-
jegyek átírásánál a kimutatás 7. rovatába a véd-
jegyek átruházásának otó (öröklés, ajándékozás,
eladás) enneJc^ valamint a kamaránál eszközölt
átiratásnak keltét, mindenkor pontosan tüntessék
fel, az újólagos megújítás alá kerülő védjegyek-
nél pedig ne csupán az eredeti (első) lajstromozás
számát és keltét, hanem az azután eszközölt
minden egyes következő megújítás lajstromszá-
mát ós keltét is jegyezzék fel.

Az átirás, melyet az 5 frt díj lefizetése
mellett a kereskedelmi ós iparkamaránál kell
kérni, épugy mint az eredeti bejegyzés vagy
törlés a „Központi Értesítő "-ben kihirdettetik.

ÍS2 1890. évi II. t.-cz. 21. §-a.

3, czim.

Töri és.

A védjegytörlés esetei.

21. §. A védjegy törlendő:
a) a védjegy tulajdonosának kérelmére;
h) ha a lajstromozás a 16. §-ban foglalt ka-^
tározótok eUevére kellő időben nem ujiitatoU meg;

c) ha az átíratás keUő időben nem kérelmez*
tetett (9., 20. §§.);

d) ha a kereskedelemügyi miniszter határozata
szerint a védjegy a 3. és 4, § szerint nem voU be*
lajstromozható ;

e) a kereskedelemügyi miniszter által valamely
védjegy használati jogának fennállása iránti vitás
ügyben hozott és törlést rendélő határozat alapján
(29. §.)

1. Lásd a 16. §-nál az 1. alatti rendeletet.

2. Ha a vállalat, melynek védjegye is van
megszűnik, a nélkül, hogy a vállalat tulajdonosa
a védjegy törlését kérelmezte volna, ez esetben
tekintettel arra, hogy védjegy vállalat nélkül
jogilag fenn nem állhat, az illetékes kereskedel-
mi- és iparkamara hivatalból köteles lajstromá-
ból a kérdéses védjegyeket törölni.

Ellenkezőleg határozott a kereskedelem-
ügyi m. kir. miniszter 21431- 91 K. M. sz, alatti
határozatában, melyben kimondotta, hogy a
védjegy hivatalból még akkor sem törölhető, ha
a kereskedelmi- és iparkamara hivatalosan tudja
azt, hogy a vállalat, melynek czéljait a védjegy

1

i

1890. évi 11. t-^cz. 21. §-a. 123

szóigálja, megszűnt ; — mert lehet, liogy a vál-
lalat később feléled ; — de ez nincs is mint
törlési ok a 21. §-bán felsorolva és egyéb mód
is Van az Uyen védjegy törlésére.

3. Mint a most emiitett miniszteri rendelet
kimondja, törölni valamely védjegyet csakis azon
esetben lehet, ha a 21. §-ban felsorolt esetek
egyike forog fenn. E szakasz szerint a védjegy
törlése négy esetben^ de háromféle módon iőveU
hezhet he:

*) v^gy ^ jogositött kérelmére, ha ez t. i.
a védjegy kizárólagos használatától lemond;

^) vagy valamely érdekelt fél panaszára
megindított peres eljárás folytán, a kereskede-
lemügyi miniszter határozatára; vagy végre

c) hivatalból.

A védjegy törlését hivatalból a 21. § a),
b), c) pontja alatt felsorolt esetekben a keres-
kedelmi- és iparkamara is kimondhatja; de a
d) és e) pont eseteiben a törlést egyedül a ke-
reskedelmi miniszter mondhatja ki. (29. §.)

Ha magyar védjegy a lajstromból kitöröl-
tetik, ennek hatálya nemcsak a magyar korona
országainak, hanem Ausztriának egész terüle-
tére is kiterjed, mert a vám- és kereskedelmi
egyezmény szerint, habár a két állam mindenike
önállóan, egymástól függetlenül lajstromozza is
a védjegyeket és intézi védjegyügyeit, mégis
az 1887. évi XXIV. t.-czikkbe foglalt egyez-
mény XVII. czikkének azon rendelkezéséből
következtetve, hogy a monarchia egyik államá-
ban belajstromozott védjegyek a monarchia
másik államában is törvényes oltalomban része-
sülnek, nyilvánvaló, hogy az itteni törlést ki-

124 1890. évi II. t.-cz. 21. §-a.

mondó határozat hatásában Ausztria területére
is ldterje.d; és megforditya egy Ausztriában
belajstromozott védjegy mig egjnrészt már az
osztrák belaistromozással oltalmat nyer hazánk
területén, mirészt ha azon yédjeg/ Ausztria-
ban töröltetik, ezen törlést kimondó határozat-
nak Magyarország területére is kiterjedő jogi
hatálya van.

A törlés iránti kérelmet a d) és e) pont
esetén bárki előterjesztheti, mert a törvény 3.
és 4. §§-ai a panasz emelést semmi feltételhez
nem kötik, sőt ha ezen törlési okokat hivatalos
működésközben észlelik, azon esetben a törlés
hivatalból is elrendelhető.

A c) pont alatti törlés esete csak akkor
állhat be, ha az átíratás a vállalat átszállásától
számított 3 hónap alatt nem kérelmeHetetf, tehát
nem akkor, ha az átruházás belajstromozása 3
hónap alatt keresztül nem vitetett. Elég tehát
az átirás belajstromozását kérelmezni a 9.
illetve 20. §§-okban megállapított idő alatt ; —
9zen kérelem hiányait később is lehet jogkövet-
kezmények nélkül pótolni.

A 21 §. d) pontjában jelzett törlési okot
kiegészíti a védj egy törv. novella 1. és 2. §§-ai,
tehát a belajstromozhatóság megitélósénól a
védj egy törv. 3. és 4. §§-ain kivül ezek is figye-
lembe veendők. — Ez esetben a törlést már
csakis a kereskedelmi miniszter mondhatja ki,
habár kétségtelen, hogy ezen lajstromozást ki-
záró okokat a bejelentés alkalmával a keres-
kedelmi- és iparkamara is figyelembe veheti és
belátása szerint a belajstromozást meg is tagad-
hatja.

1890. évi II. t.-cz. 21. §-a. 125

A 21. §. e) pontjában több törlési ok foglal-
tatik. — Legfontosabb ok azonban az az eset^
midőn két belajstromozott védjegy közül az
utóbb lajstromozott védjegyet az előbbi priori-
tású vé^* egyel való azonossága vagy tévedésbe
ejtésre alkalmas hasonlósága miatt kéri a jo-
gaiban sértett fél töröltetni. Hivatalból ezen
okból a kereskedelmi miniszter a törlést még az
esetben sem mondhatja ki, ha a lajstromozásból
hivatalosan meggyőződik arról, hogy valaki
utóbb ugyanazon árunemre egy már előbb be-
lajstromozott védjegygyei teljesen azonos véd-
jegyetlajstromoztatott be. Ez esetben legfeljebb
a védjegytörv. 18. §-ában statuált avis prea-
lableval élhet, de tovAbb mennie nem szabad,
ha csak egyúttal a védjegytörv. 3. 4. vagy a
novella 1. ós 2. §§-aiban jelzett esetek vala-
melyike is fen nem forog.

A védjegyek törlési perében arra nézve^
hogy két védjegy egymáshoz annyira hasonló-e,
hogy azok ugyanazonossága iránt a közönséges
vevő tévedésbe ejthetö-e, mindig azoknak a
törvény 25. §-ában emiitett összbenyomása lesz
síz irányadó ; mert a védjegy a maga egészében,
ugy is olyan alakban élvezi a jogvédelmet a mint
ez a közönséges vevő emlékezetébe bevésődik ; a
ki annak egyes alkotórészeire kellő figyelmet
nem is fordit. — De ez felesleges is volna;
mert a törvény szerint a védjegy belajstromo-
zása, kizárólagos használati jogot csakis a véd-
jegyre a maga egészében — és nem annak egyes
alkotó elemeire — iiyujt ; a törvény annak külső
megjelentési alakját, szinét, kiállitását védi ugy
amint az be van lajstromozva. — Ebből követ-

126 1S90. évi. IL trcz. 21. .§-a.

kezik, hogy egy helajstróinozott védjegy .egyes
alkotórészei, — habár a lajstrojnoztátó azt fő
alaknak tekinti is — egy .más védjegybe jogo-
san felvehető, feltéve természetesen, hogy ez által
a védjegy összbenyomása áz előbb lajstromo-
zott védjegy összbenyomásával egyező nem leend.
Kérdés, hogy a m. kir. kereskedelemügyi
miniszternek a védjegy törlése iránt hozott
határozatára van-e — egyáltalán és ha igen, minő
befolyása az osztrák kereskedelmi miniszternek ?
— A vám^ és kereskedelmi szövetség XVII.
czikke szerint egy védjegynek a magyar állam
területén fekvő bármely kereskedelmi- és ipar-
kamaránál való belajstromozása törvényes vé-
delmet nyújt ezen védjegynek Ausztria egész
területén is és viszont. Bár a vámszöyetség ezen
rendelkezéséből a két állam egymásnak védjegy
oltalom tekintetében a teljes egyenjogúságot
megadja is, a vámszövetségben egy szó sincs
arról, hogy az egyik állam hatóságai a másik
állam hatóságainak védjegy ügyekben hozott
határozataira bárminemű befolyással lehetnének.
Miből világos, hogy ha a m. kir. kereskedelem-
ügyi miniszter, egy hazánkban belajstromozott
védjegy törlését kimondja, az a lajstromból az
osztrák cs. és kir. kereskedelemügyi miniszter
hozzájárulása nélkül is kitöröltetik. — Szóval
a védjegyügyekben ugy Ausztria, mint Magyarr
ország egymástól függetlenül önállóan bírás-
kodnak, és a mint a védjegyoltalom megszer-
zésére nem kell „közös egy etértéssel** belajstro-
mozni a védjegyeket, épugy nem kell azok
törléséhez sem a két állam kormányának közös
egyetértése.

i890. évi II, t,-cz. 21. §-a. 127

NeíQ szükséges ezen egyetértés a külföldi
védjegyek törléséhez sejn, mert azok belajstro-
mozását és törlését sem kötik tö vényeink aho?
a feltételhez^ hogy Ausztria és Magyarország
kormányai, e felett egyetértsenek. Nincs ilyen
rendelkezés sem a vám- és kereskedelmi s2avétr
öég XVII-ik czikkében, sem az egyes államok-
kal kötött szerződésekben, miért is, a m. kir.
kereskedelemügyi miniszternek 1890. évtől kezd-
ve osztrák kezdeményezésre inaugurált azon
gyakorlata, hogy a külföldieknek, Bécsben tö-
rölt védjegyeit azok lajstromaiban foglalt fel-
jegyzés folytán egyszerűen törli, semmi törvé-
nyes alappal nem bir. Igaz ugyan, hogy az
osztrák cs. kir. kereskedelemügyi miniszter
mielőtt a külföldi védjegyet törölné, kérdést intéz
a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez, hogy
bele egyezik-e a törlésbe ; — azonban ezen
-eljárásnak nincs semmi törvényes alapja, és a
midőn a m. kir. kereskedelemügyi miniszter,
^gy ilyen törlést elrendelő határozathoz hozzá
járult nem kevesebbet tett, mint lemondott az
ő független és önálló birói hatásköréről, a
mely tekintetben ö egyoldalról sem volt befolyá-
solva. Minden esetre a törvénynek egyedül
^csakis azon gyakorlat volt megfelelő, melyet a
korínány a régi törvény hatálya alatt követett ;
annál inkább helytelenebb ez ujabbi gyakorlat
mert sem az uj 1890. évi II. t.-czikk; sem a
-vám- és kereskedelmi szövetség ujabb XVII.
czikke e tekintetben senuniféle változtatást
nem tett,

Nálunk a védj egy törlési perekben a keres-
kedelemügyi miniszter első és utolsó fórum ;

128 1890. éa II. t.-cz. 21. § a.

— mig Ausztriában a kereskedelemügyi minisz-
ternek e tárgyban hozott határozatai ellen a
cs. kir. legfőbb közigazgatási biróságnál lehet
jogorvoslatot keresni. Maga az a tény, hogy
a cs. kir. kereskedelemügyi miniszter határoza-
tai védjegy ügyekben nem végérvényesek, kizár-
ják azt, hogy a külföldi védjegyek törlése iránti
perekben a magyar és osztrák kormány egyet-
értésben járhassanak el, mert ez esetben, a
magyar kir. miniszter végérvényes rendelkezé-
sét egy külföldi állam közigazgatási bírósága
birálná felül, a mi államjogi szempontból meg-
engedhetetlen.

Ügyvédi kényszer a védj egy törlési perek-
ben elöirva nincs ugyan, azért Uy perekben a
felek szabadalmi ügyvivő meghatalmazottat is
nevezhetnek mivel azonban a gyakorlatban —
minden kötelező szabály nélkül ugyan — • ilyen
ügyekben az iratváltások a perrendtartás szabá-
lyai szerint történnek, az ügyvéd általi képvise-
let annál inkább czélszerü, mert itt a kérdésnek
nem a műszaki, hanem jogi oldala nyer meg-
oldást. Költségmegitélésnek üyen perekben
eddig is helye lehetett, azért teljesen felesleges
volt a védjegytörv. novella 6. §-ának rendel-
kezése, mert vitás esetekben azon személy a ki
a per indítására okot szolgáltatott eddig is el
volt marasztalható az általa okozott költségek
megfizetésére és az ilyen Ítéletek a végrehaj-
tási törv. 1. §. utolsó pont értelmében végre-
hajthatók is voltak.

Egy ujabb törlési okot statuált a védjegy-
törv. novella 3. §-a, vagyis 1896. évi XLI. t.-cz.
3. §-a.

1895. évi védjegy nov. 3. §-a. Törlés. 129

1896. évi XLI. t-cz. 3. {|-a.
ToTábbi törlési ok.

Az 1890. évi 11. törvényczikk 21. §'a e)
pontja szerint a védjegy törlése azon okból is drendel-
hető, mert az egy már korábban, hasonló árunemre
bélajstromozoit s még oltalom alatt áUó védjegyhez
annyira hasonló, Jwgy a két védjegy közötti különb-
ség a közönséges vevő által csak különös figyelem
mellett volna észrevehető. — A régibb védjegy
tulajdonosának ily törlés iránti kérelmére a keres-
kedelemügyi miniszter a megtámadott védjegy tulaj-
donosának és szükség esetén szakértőinek meghallga-
tása után határoz.

Ezen szakasz kiegészíti azon törlési okok
sorozatát, melyet az 1890. évi II. t.-czikk 21.
§-a megállapitott. E semmiségi ok lényege
abban áll, hogy a később belajstromozott védjegy
látképének összbenyomása, az előbb ugyanazon
árunemire belajstromozott árujegybez a csalódá-
sig hű legyen, vagyis ahhoz annyira hasonHtson,
hogy közönséges figyelem mellett a vevőt az
áru eredetére tévedésbe ejtse,

A törlés iránti kérelmet ez esetben
csakis a sértett fél, vagyis a régibb védjegy
tulajdonosa terjesztheti elő, más személy részé-
ről előterjesztett ily kérelem tehát hivatalból
elutasitandó. — A panasz a kereskedelemügyi
miniszternél adandó be, tárgyalására nézve a tör-
vény csak annyit követel, hogy ily kérelmek
jfelett a kereskedelmi miniszter ^a megtámadott

Dr. Kosa: Védjegy-mustraoltalom. 9

130 1895. évi védjegy nov. 3. §-a. Törlés.

védjegy iulaidonosdtmJc és szükség esetén szakértők-
nek meghallgatása lUán határoz.^

Ezen rendelkezésből csak az világos, hogy
ezen ügyben az ellenfelet okvetlenül meg kell
hallgatni ; miből következik, hogy a panasz vele
okvetlenül közlendő, miért is az két példányban
adandó be. — Szükség esetére a miniszter szak-
értői bizonyítást rendelhet el. Szakértőkre nézve

a perrendtartás rendelkezései az irányadók,

Az eljárás a gyakorlatban az, hogy a védjegy-
törlési kérelmeket rendes kereset alakjában
akképen terjesztik elő, hogy a megtámadott
védjegy tulajdonosának a kereset egy példánya
mellékleteivel együtt kiadható legyen. — A
kereset felett ezután a rendes polgári peres
eljárás szabályai szerint tárgyalnak.

A bizonyítási eljárás tekintetében a jelen
szakasz csakis a szakértők meghallgatását em-
líti fel, mig más esetekben a perrendszerű
egyéb bizonyítási módok is alkalmazást nyer-
nek. Nézetem szerint azonban, mivel a törvény
nem mondja kifejezetten, hogy csakis szakértő
hallgatható meg ily perekben, concrét esetben
nincs kizárva az, hogy más bizonyítási módok
is alkalmazást ne nyerjenek. (Lásd különben a
miniszteri indokolást.) — A bizonyítási eljárás
befejezése után, a vitás jogesetben a miniszter,
a kereskedelemügyi minisztériumban szervezett
védjegytanács véleményének meghallgatása után
hozzsL meg határozatát, a mely ellen semmiféle
jogorvoslatnak helye nincs.

Ausztriában, — a kereskedelmi miniszter-
nek törlést kimondó határozata ellen, a legfőbb
közigazgatási bíróságnál lehet semmiségi panasz

1895. évi védjegy nov. 3. §. Védj egy tanács. 131

által jogorvoslást keresni. — Ezen uj törlési ok
feltétele különben teljesen felesleges volt, mert
a 21. §. e) pontja alapján figyelemmel a 25. §.
és 29. §. első bekezdésének rendelkezésére ilyen
-védjegyek törlése a novella megalkotásáig is
törvény szerint eszközölhető volt.'

A védjegytanács szervezete tárgyában a
m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi
febr. 21-én 1196/96 K. M. E. sz. a. következő
rendeletet adta ki : a vezetésem alatt álló minisz-
tériumban fenálló szabadalmi tanács működését
a folyó lió végével be fogván szüntetni az
ugyanezen tanács által eddig tárgyalt véd-
jegyek törlése iránti panaszok valamint a véd-
jegy ügyekben felmerülő fontosabb elvi kérdések
tárgyalására az ide csatolt szabályzat szerint
a folyó évi (1896) márczius l-jével uj védjegy-
tanácsot állitok fel.

8zábályz<d a védjegytanács számára.

1. §. Központilag belajstromozott véd-
jegyek törlése iránt benyújtott kérvények felett,
valamint fontosabb elvi kérdésekben való véle-
ményezés czéljából, állandó védjegytanácsot
alakitok.

2. §• Ezen tanácsnak tagjai a vezetésem
alatt álló minisztérium tanácsosai közül általam
kinevezett elnök, négy rendes és két póttag.

A védjegyügyek ellátásával megbízott
szakosztály főnöke és az illető ügyosztály veze-
tője ezen tanácsnak szavazattal biró tagjai nem
lehetnek, a tanács üléseiben azonban tanács-
kozási joggal részt vesznek,

9*

132 1895. évi védjVgy nov. 3. §. Védj egy tanács.

i
* ■

3. §. A tanács minden ülésében — así
elnökkel együtt — öt (B) szavazati joggal bíró ,
tagnak kell jelen lenni. I

Az elnököt akadályoztatása esetében a j elen-
levök közül a rangban legidősebb tag helyet-
tesiti.

Póttagok a szükséghez képest hivandók
meg rangjuk sorrendjében.

A tanács előadója a védjegyügyek ellá-
tásával megbízott ügyosztály vezetője, esetleg
helyettese.

A tanács jegyzője egy, a védjegyügyek
ellátásával megbízott szakosztály főnöke által
kirendelt, tisztviselő, ki szavazati joggal nem bir.

4. §. A tanácsülések helyét és idejét —
a védjegyügyek ellátásával megbizott szakosz-
tály főnökének megkeresésére, — az elnök tüzá
ki, és ugyanő hivja össze a tagokat és erről
egyidejűleg az emiitett szakosztályt is értesiti.

B. §. Az előadó az előadandó ügyben ki-
merítő és az ügy minden körülményeit meg-
világító tényállást terjeszt — saját véleménye
kiséretében - — a tanács elé, melynek feladata
az ügy elintézésének módjára nézve javaslatot
tenni.

6. §. Minden ügyről külön-külön jegyző-
könyv veendő fel, melyet az ülés elnöke és
jegyzője ir alá.

7. §. A tanács üléseiről felvett jegyzö-
könyvek — további intézkedés végett — a véd-
jegyügyek ellátásával megbizott ügyosztály ve-
zetőjének adandók át.

8. §. Jelen szabályzat 1896. évi márczius
1-én lép hatályba. (1896. évi R. T. I, k. 803. 1.)

1895. évi védjegy nov. B. §.a. Törlés, 133

Bár mint fentebb is enilitettem egy con-
oret esetben 2143X 91 K. M. s». a. a m. kir.
kereskedelemügyi miniszter is kimondotta, hogy
valamely védjegy használatra jogositott vállalat
megszűnése nem ok a védjegynek hivatalból
való törlésére már azért sem, mért valamely
védjegyet csakis a védj egy törv. 21. §-ában és
a novella 3. §-ábaij f^sprolt esetekben lehet
törölni; bár ezen törlési okokat a törvényhozó
taxatíve megáUapitotta ; legújabban a m. kir.
kereskedelmi mii^iszter 57066 92 VL sz. alatt,
majd 76972y97 VL s^. ajatt a cs. kir. osztrák
kereskedelemügyi miniszter egyetértésében ki-
adott rendeletekben a nevezett szakaszokban
©miitett törlési okokon kivül még egy uj törlési
okot statuált.

Kimondotta ugyanis ezen rendeletekben,
hogy a külföldi védjegytulajdonosok a fenn-
álló nemzetközi szerződéseknél fogva kötelesek
védjegyeiket ugy Budapesten mint Bécsben
^ kereskedelmi- és iparkamaráknál belajstro-
moztatni; és ha valamely külföldi ezen kettős
belajstromozási kötelezettségnek meg nem felel
védjegyét csakis az egyik helyen lajstromoz-
tatja be, ugy azon külföldi védjegy a nemzet-
közi szerződésekben foglalt kötelezettségek meg
nem tartása miatt törlendő lesz.

Ezen rendelet a Lukács Béla kereskedelmi
minisztersége alatt kezdett már fentebb ismer-
tetett gyakorlatban leli alapját. A legelső ilyen
külföldi védjegyet, amely Bécsben nem lajstro-
moztatott ezen okból már a 3169/90 K. M. sz.
rendelettel törölte a kereskedelemügyi m. kir.
minisztérium.

184 1895. évi védjegy nov. 3. §-a. Törlés.

Nézetem szerint a fentemiitett miniszteri
rendeletek törvényen nem, hanem csakis así
állam szerződések téves értelmezésén alapulnak.
Sokkal helyeseblD és a vámszövetség rendel-
kezéseinek megfelelőbb volt azon 1890. évig,
sőt 1891. évig követett gyakorlat, mely szerint
a külföldi védjegyek Ausztriában és Magyar-
országon belajstromoztattak a nélkül, hogy
arra vigyáztak volna, vajon azon külföldi,
Ausztriában vagy Magyarországon védjegyét
lajstromoztatja-e avagy nem? — és ezen kül-
földi védjegyeket a m. kir. keresk. minisztérium
csakis a budapesti kereskedelmi- és iparkamara
és nem a cs. kir. osztrák minisztérium havi ki-
mutatása alapján törölte a központi lajstrom-
ból. — Ugyanis ha az Ausztriával fenálló vám-
és keresk. szövetség szerint a külföldi védjegyek
belajstromozása mind Ausztriában, mind hazánk-
ban önállóan, egymástól fliggetlenül — a két
állam kormányának hozzájárulása nélkül — tör-
ténik; ugy világos, hogy az ilyen védjegyek
törléséhez sem kell a két állam kormányának
egyetértése.

Helytelennek kell a fenti hivatkozott mi-
niszteri rendeletekben foglalt intézkedéseket
már azért is tartanom, mert sehol sincs olyan
törvényünk, mely pl. arra kötelezné a budapesti
kereskedelmi- és iparkamarát, hogy vizsgálat
tárgyává tegye azt, miszerint valamely külföldi
védjegy tulajdonosa védjegyét előbb vagy utóbb
a bécsi cs. kir. kereskeskedelmi- és iparkamará-
nál is belajstromoztatta-e, s minthogy ilyen
törvényünk nincs, nem lehet ennek ellenőrzé-
sére kötelezni a kereskedelmi- és iparkamarát,

1895. évi védjegy nov. 3. §-a. Törlés. 135

a mely egyébként sincs liivatva arra, hogy
mások érdekei felett bármi tekintetben is.
gyámkodjék.

De megkisérlem ezen rendelet intézkedé-
seinek tarthatatlanságát magukból a védjegy-
oltalom tárgyában kötött államszerződésekből
is kimutatni.

Téves először is magoknak a rendeletek-
nek azon állítása, illetőleg kiindulási pontja,
hogy a védjegyek kölcsönös oltalma tárgyában
idegen államokkal kötött egyezményeink a kül-
földi kereskedelmi- és gyári védjegyeknek biz-
tosítandó védelem tekintetében egyértelmüleg azon
feUéteU áUUnák fel, hogy a külföldi vállalatok
védjegyei ugy a budapesti kereskedelmi- és
iparkamaránál a magyar korona országai tekin-
tetében, mint a bécsi kereskedelmi- és ipar-
kamaránál a birodalmi tanácsban képviselt
királyságok és országok tekintetében belajstro-
moztassanak.

Ezen tévedés azonnal szembeötlik, ha ezeu
államszerződések szövegét pontosan megvizs-
gáljuk.

Eltekintve a különös rendelkezéseket tartal-
mazó, Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi
szövetség XVII-ik czikkétől, 18 különböző ál-
lammal kötöttük e tárgyban különösen kiköté-
seket tartalmazó állami szerződóst.

Ezen szerződéseket ha olvassuk, látjuk
hogy azokat szerkezeti alak és igy tartalom
tekintetében három osztályba lehet sorozni.

Az első osztályba sorozhatjuk azon szerző-
déseket a melyek állampolgárainknak a kül-
földi államban teljes viszonosságot és ugyan

136 1895. évi védjegy nov. 3. §-a. Törlés.

azon jogokat biztosítják a minővel az illető
állampolgárai élhetnek. — Ilyen rendelkezé-
seket tartalmaznak a portugaUi (1872. évi XXX.
t.-cz.) ; a franezia (1882. évi XXXVIII. t.-cz.) ;
a schweizi (1886. évi IX. t.-cz.) ; a bolgár (1897.
évi XIX. t.-cz.) ; végre ei. japán (1898. évi XXXII.
t.-cz.) kereskedelmi szerződések. — Ezen szerző-
dések lényegileg mind igy hangzanak :

j^A két állam mindenikének (daUvalái a mó-
sik fél területein a gyári és kereskedelmi jegyek vala--
mint az ipari mustrák és minták oUálma tekinteté-'
ben ugyanazon jogokat élvezik^ mint a nemzetbeliek.^
Látjuk ezen szövegből, hogy ezen államok-
kal kötött szerződésben egy szó sincs arról,
mintha valamely portugál, franezia, svajczi,
bolgár, vagy japán, csakis ugy nyerhetne ná-
lunk védjegyoltalmat, ha védjegyét egyúttal
Ausztriában is belajstromoztatja ; ellenkezőleg
ki van mondva ezen szerződésekben az, hogy
ezen államok alattvalói hazánkban a védjegyoltalmcU
ugyanazon módon szerezhetik meg, mint a magyar
(ülampolgárok ! Minthogy pedig a magyar állam-
polgár a védjegyoltalom elnyerése végett —
védjegyét csakis Magyarországon köteles laj-
stromoztatni, ugy ezen most elsorolt államok
alattvalói sem kényszeríthetők nézetem szerint
a védjegyoltalom elnyerése czéljából, ezenkívül
még más feltételek teljesítéséhez.

A franezia, portugál, svajczi, bolgár ós
japán állampolgáraira, tehát az 670B6/92. VI.
és a 75972/97. VI. sz. a. kiadott kereskedelmi
miniszteri rendeletek ezen államokkal fenálló
szerződéseink megsértése nélkül nézetem sze-
rint egyáltalán nem is alkalmazhatók.

1895. évi védjegy nov. 3. §'a. Törlés. 187

A második osztályba sorozhatok azok az
államszerződések a melyek szerint a külföldi
államok alattvalói, ha ipari védjegyeik tulaj-
don jogát maguknak biztositani akarják, kötele-
sek a megkívánt okmányokat a fenálló törvények
éTtelméhen Ausjstríára násive a bécsi; — Magyar-
orseágra nézve a budapesti kereskedelmi- és ipar-
kamaránál letenni. — Ilyen szerkesztésű állam-
szerződések az Orosz birodalommal (1876. évi XI.
t.-cz.) ; — a Belgiumtnal (1880. évi XXII. t.-cz.) ;
— a Hollandiával (1887. évi XI. t.-cz.), a Bomá*
niával (1893. évi XXIV. t.-oz.), — a Szerbiával
(1893. évi XX. t.-cz.) végre a Spanyolországgal
legújabban kötött államszerződés.

Ezen szerződéseknek szövegezése, melyek-
nek legélesebben kifejezett alakja a legutóbb
emiitett Spanyolországgal kötött egyezmény,
^ — már egyenesen kizárja azon magyarázatot,
melyet a már hivatkozott 67056 92. és 76972 97.
számú kereskedelmi miniszterek említenek, —
mintha a védjegyoltalom ezen államok alatt-
valói számára ahhoz a feltételhez volna kötve,
hogy azok védjegyeiket mind Budapesten —
mind Bécsben kötelesek belajstromoztatni! —
Ellenkezőleg ezen szövegezés világosan azt
mondja, hogy az orosz ^ belga, hoUandi, romániai^
szerbiai és spanyol alattvalók, ha Magyarorszá-
gon akarnak maguknak védjegyoltalmat bizto-
sitani, akkor védjegyüket Budapesten; s ha
pedig Ausztriában kivannak védjegyoltalommal
élni, akkor Bécsben kötelesek védjegyüket be-
lajstromoztatni !

Sehol nincs olyan törvényes rendelkezés,
melylyel ezen államok alattvalóit a kettős be-

138 1895. évi védjegy nov. 3. §-a. Törlés.

jegyzésre lehetne kényszeríteni ; s nézetem sze-
rínt az államszerződések súlyosbító magyarázata
lenne részünkről az^ ha ezen államok polgárai-
nak Ausztriában belajstromoztatott védjegyét
töröltetnők azért, mert ugyanazon védjegy
Budapesten be nem lajstromoztatott. — Ilyen
kényszerítő magyarázatot a törvénybe beleol-
vasni annál kevésbbé lehet, mert bár ezen
államszerződéseinket, az Ausztriával közös kül-^
ügyminiszter, mind a két állam részére, egyenlő
alakban kötötte is meg, ezáltal a tény által
hazánk Ausztríával még nem olvasztatott egy
államterületté, a mit éppen maga a szerződés
szövege igazol legjobban akkor, a midőn taxa-
tive előirja azt, hogy minő cselekményt kell a
külföldinek teljesíteni, ha hazánk területén ma-
gának védjegyoltalmat akar biztosítani.

A harmadik osztályát képezik azon állam-
szerződéseknek azok, a melyek a mint gyanítom,
alapul szolgáltak a már többször említett 67056/92
és 75972/97. sz. a. kiadott rendeletek kiadására.
— Ezen államszerződések szerint ugyanis kül-
földiek ha maguknak védjegyeik törvényes
oltalmát az osztrák-magyar monarchiában biztosí-
tani akarják, kötelesek védjegyeiket a fenálló
törvények és szabályok értelmében Bécsben és
Budapesten a kereskedelmi- és iparkamaránál
letenni. — Ezen formula helyett y^Bécsben és
Budapesten"' több szerződésben ily kifejezést is
használhatni „ugy Bécsben, mint Biidapestm" stb.

Ilyen szerkezetűek az É, A, E.-AUamok"
hal kötött (1872. évi XIV. t.-cz.) ; — a Nagy-
Bríüániával kötött (1877. évi XXIX. t.-cz.) ; —
a Spanyolországgal kötött régi (1882, évi XVI.

1895. évi védjegy nov. 3. §-éu Töílós. 139

t.-cz.) ; — a Braziliával kötött (1887. évi XXXIX.
t..cz.); — a Dániával kötött (1888. évi XVI.
t.-cz.) ; a Svéd' és Norvégorsmggal kötött (1890*
évi XVI. t.-cz.); — d^ Német hirodálommal\iötött
(1892. évi IV. t.-cz.) ; végre az Olass királysággal
kötött (1892. évi VI. t.-cz.) áruvédjegy oltalmi
szerződéseink.

De ezen szerződéseket bárki is ha gondo-
san átolvassa, nem talál azokban egyetlen szót
sem, melyből azt lehetne kimagyarázni, hogy
valamely ezen államok polgárai által Ausztriá-
ban belajstromoztatott védjegy törölhető lenne
nálunk csak azért, mert e védjegy hazánkban
belajstromozva lett, vagy megforditva. — Ha
ögy ily külföldi védjegyét csak Ausztriában
jegyeztetné be, annak a törvény, illetve egyez-
mény alapján nem törlés, hanem legfelebb csakis
az lehetne a következménye, hogy ezen véd-
jegytől bitorlás esetén az állam a jogi védelmet
megvonhatná azzal az indokolással, hogy „mivel
a fenálló szerződés szerint azok, a kik védje-
gytik kizárólagos használatát maguknak bizto-
sitani akarják, kötelesek azt ugy Bécsben, mint
Budapesten lajstromoztatni, s mivel ezen a véd-
jegyoltalom alapját képező formális aktust a
védjegytulajdonos megtenni elmulasztotta ; a
védjegybitorlással terhelt vádlottat jogsértés
hiányában a vád alól fel kell menteni!"

Nézetem szerint ezen most felsorolt állam-
szerződéseket lehet ugyan szó szerint igy magya-
rázni, — de hogy ezeknek a helyes értelme-
zése csakis az lehet a mi a második osztályban
felsorolt államszerződéseknek, az kitűnik abból
a tényből, hogy legújabban közölt hasonló szer-

UO 1895. évi védjegy nov. 4 §-a: Tprlós,

ződéseinkben mindinkább világosabban kifeje-
zésre jut azon tény, hogy Magyarország ós
Ausztria két egymástól különálló független
állam, melyet csakis az uralkodó személye és
közös érdekeik fiiznek egymáshoz.

A külföldi védjegyek belajstromozása és
törlése tárgyában egyébként a m. kir. keres-
kedelemügyi miniszer egész 1890. évig az ál-
talam fejtegetett és helyeselt álláspontot fog-
lalta el. — Nem kétlem, hogy ezen tét rendelet
mely egy uj védjegy törlési okot teremtett,
mindenütt a közös ügyek szaporítását czélzó
osztrák cs. kir. kereskedelemügyi minisztérium
kezdeményezésére vezethető vissza ; — pedig a
védjegy oltalmi ügy Magyarország önálló ügy©
és a védjegytörvényünk a külföldi védjegyekre
sem statuált más törlési okot, mint a minő az
1890. évi II. t.-cz. 20. §-ában és a novella 3.
§-ában fel van emlitve.

1896. évi XII. t.-cz. 4. §-a.

Be nem lajstromozott Tédjegy védelme. Törlési
kereset indítási jog, — a kereset Inditásideje.

A^ 1890, évi IL tőrvénycjdkk 21. §-ábanfeU
sorolt eseteken kivül, valamely védjegy törlését ae is
kérelmezheti^ a ki igazolja, hogy az átíala ha-
sonló árunemre helajstromozatlanul használt árujegye
mint vállalata áruinak ismertető jele, az illető for-
galmi körökben azon időben ismeretes vólt^ midőn a
megtámadott és megtévesztésre alkalmas védjegy fte-

1895. évi védjegy nov. 4. §-a. Törlés. 141

lajstromoztatoU, Törlés iránti kereset a védjegy
birtokában levő jogutédd(ü szemben is indithatő.
Nincs azonban helye törlési keresetnek, ha a be-
lajstromozott védjegy tulajdonosa beigazolja, hogy
a védjegy belajstromozása a panaszos beleegyezésével
történtj vagy ha igazolja^ hogy a megtámadott véd-
jegyet belajstromozatíantil ép oly régen vagy régebben
hasznáUa mirU a törlést kérő.

Ezen szakasz alapján védjegy törlését czélző
kereset legkésőbb a védjegy bdajstromozásától szd-
mitoit két év alatt nyújtandó be a kereskedelemügyi
miniszterhez.

A törlési kereset folytán a törölt védjegy olyannak
tekintendő, mintha soha belajstromozva sem leit volna,.

A miniszteri indokolás jelen szakasz tekin-
tetében mely azon régi jogszabálylyal szemben^
hogy jura vigilantibus scripta kivételt állapit meg,
kiemeli, hogy nem ritkák azon esetek, melyek-
ben valamely iparos vagy kereskedő a védjegy
jelentőségének és a törvényes szabályok nem
kellő ismerete miatt áru megjelöléseit vagy
általában bejegyeztetni, vagy ezen bejegyzés
megújítását kérni elmulasztja ; más valaki pedig
ezen körülményt felhasználva ugyan ezen áru
megjelölést a maga részére védjegy alakjában
bejegyezteti, sőt ezen bejegyzés alapján azután
B régi jogszerű birtokost bitorlási keresettel
meg is támadja.

Méltányos tehát, hogy ily esetben a régibb
birtokos szerzett joga védelemben részesüljön
s hogy ezzel a nagy közönség is, mely külön-
ben az áru származása tekintetében félre vezet-
tetnék érdekeiben szintén oltalomban részesül-
jön, — kivánatos nevezetesen, hogy nem csak

142 1895. évi védjegy nov. 4. §-a. Törlés.

a régi birtokos joga védelmeztes^ék a jogtalau
támadások ellen, — hanem az is szükséges,
hogy az ily módon szerzett védjegy kitörülhetö
is legyen.

Ezen szakaszban foglalt jogosítványnak
nem azon tény a feltétele, hogy egy termelő,
iparos vagy kereskedő árujegye a fogyasztó
közönség előtt ugy legyen ismeretes, mint, hogy
az ily árujegygyei ellátott áruk annak üzleté-
ből származnak, — ezen jogositványhoz inkább
annak igazolása szükséges, hogy a termelő,
iparos vagy kereskedő ezen árujegyet biísonyos
árunem megjelölésére aforgahmhan már élőbb hasz*
jiálta és ez mint ilyen ismeretes is volt.

Az ily törlési kereset azonban csak akkor
hatályos, ha az nemcsak a védjegyoltalom első
megszerzője, hanem annak mind azon jogutóda
ellen is, a ki t. i. az ily jogtalanság jellegével
biró védjegyet tőle megszerezte, érvényesíthető
legyen. — Csakis akkor nincs helye ily alapon
törlési keresetnek, ha a sértett fél árumegjelölési
gyakorlatával szemben, a másik fél részéről is
ugyanannyi vagy hosszabb idő óta fenálló hasz-
nálat mutatható ki.

Hogy azonban a bejegyzett védjegy bir-
tokosának hasonnemű megtámadásoktól nosszu
időn át ne kellessen tartania, a kereset elévü-
lési ideje 2 évben állapíttatott meg, mert ezen
idő alatt elég alkalma lehet a sértettnek arra,
hogy másnak a kérdéses védjegyre vonatkozó
használatáról tudomást szerezhessen.

E szakaszhoz hasonló intézkedést sem a
német, sem a svajczi, sem a franczia védjegy-
jtörvény nem ismer, de azért ennek jótétemé-

1895. évi védjegy nov, 4 §-a. Törlés. 143

nyeit hazánkban államszerződések alapján ezek
is élvezik.

Ugyancsak ezen szakasz nevezi először
-a törlési kérelmet keresetnek, megjelölvén ezzel
azon utat és módot, a melylyel a védjegy tör-
lése törvényes utón foganatositható. — A tör-
lési kereset ezen szakasz alapján nemcsak azon
személy ellen érvényesithetö sikerrel a ki a
már előzően használt árujegyet rosszhiszemideg
később hasonnemü árura belajstromoztatta, ha-
nem az ellen is, a ki ezen belajstromozást jóhi-
■szemüleg eszközölte, sőt még oly harmadik
iszemély ellen, a ki azt utóbb a belajstromozó
-vállalatával együtt jóhiszemüleg megszerezte.
Arról, hogy ezen keresetet csakis az indithatna
jnegj a ki a később belajstromozott árujegyet
vállalatában a forgalmi körök ismerete szerint
hasonló árunemre belajstromozatlanul használta,
vagy ilyen keresetet ezen személy jogutóda is
sikeresen indithat, e szakasz nem intézkedik
ugyan, de nem vélem a törvényt helytelenül
értelmezni, ha azt állitom, hogy ezen kereset
ez utóbbi személyt is megilleti, mert azon indok,
a mely ezen intézkedést a belajstromozatlanul
használóra megállapitotta, annak jogutódaira is
fenforoghat.

Az előhasználat megállapitásához, — mely
a szabadalmi törvény II. §-ában szabályozott
joggal azonosnak mutatkozik, — nem szükséges
I annak kimutatása, hogy a használt árujegy
azon árunemnek melyre belajstromoztatott min-
den egyes darabjánál használtatott legyen, az
sem szükséges, hogy azon árujel egyenesen az
elöhasználó áruinak eredete jelzésére használ-

144 1895. évi védjegy nov. 6. §• Költségek.

tátott legyen; — elég ez esetben azon tény
beigazolása, hogy azon árujel előzőleg már mint
a alperes vállalata által forgalomba hozott
bizonyos árunem ismertető jele volt a forgalom-
ban ismeretes.

Ezen rendelkezésből me^állapitható az is,
hogy törvényünk a védjegylajstromozás tényét
nem aMríhutiv ténynek, hanem declarativ illetve
confirmatiy ténynek tekinti ; s hogy bár a véd;
jegyre a kizárólagos védelmet ugy magájijogi,
mint büntetőjogi tekintetben a lajstromba való
bejelentés ténye adja is meg, maga a lajstro-
mozás még nem feltétele magának a védjegy-
oltalomra való jognak, mert a törvény a lajstro-
mozás nélkül használt árujegynek is biztosit
ugy magánjog mint büntetőjogi védelmet
(Lásd a novella 4. és 7. szakaszait.)

Lásd még az 1895. évi XLI. t. ez. 13. §. 2-dik
bekezdését, mely szerint a jelen §. határozmányai
csakis oly védjegyekre nyernek alkalmazást, melyek
a jelen törvény kihirdetése napjától fogva kerülnek
lajstromozás alá; vagyis ezen rendelkezésnek vissza-
ható ereje nincs és ezen törvény életbelépése előtti
(1895. évi aug. 1.) árujegyekre nem alkalmazható.

1896. évi XLI. t.-cz. 6. §-a.

Költségek megállapítása a vé^egy torlése
iránti vitás ügyekben.

A védjegy kizárólagos használaii joga iránti
vitás ügyékben a kereskedelmügyi miniszter szabad
belátása szerint állapilja meg, hogy mily arányban
és mily összegben terhelik az eljárás és a jogi kép-
viselet költségei az érdekélt feleket.

1895. évi védjegy nov 6. § Költ-égek. 145

A MUséget megáUapitó határozat végrehajtható
közokirat. (1881. évi LX. t.-cz. 1. §.)

A végrehajtás az illetékes hiróságnál kérelme-
zendő. (1881. LX. t'Cz. 2. §.)

Ezen §. felvételét a miniszteri indokolás
szerint azon körülmény tette szükségessé, hogy
az 1890-ki védjegytörvény nem jogositotta fel a
kereskedelmi minisztert arra, hogy védjegytör-
lési ügyekben a felmerült költségeket a vitat-
kozó felek egyikével vagy másikával szemben
végrehajthatólag megállapíthassa. — Minthogy
pedig méltányos dolog az, hogy a ki máséhoz
hasonló védjegyet jogtalanul belajstromoztat,
illetve, hogy az, aki másnak a védjegyét alapos
ok nélkül töröltetni kéri, és ez által annak indo-
kolatlan költségeket okoz, a felmerülő költségek
megfizetésére végrehajtható határozat által is
kötelezhető legyen ; nagyon helyes és szükséges
volt ezen § felvétele, különösen a tekintetben,
hogy a kereskedelmi miniszter arra is feljogo-
sitja, hogy concret esetben az ügy körülményei-
hez képest e költségeket a felek egyikének vagy
másikának terhére állapítsa meg vagy pedig a
költségeket kölcsönösen meg is szüntesse.

Ezek a rendelkezések azonban csakis az
1895. évi XLI. t.-czikk kihirdetése után indított
peres ügyekben nyernek alkalmazást. (Lásd a
novella 13. §. 2-ik bekezdését.) A költség meg-
ítélése mindig a concret eset körülményeitől
függ, azonban kétségtelen, hogy költség nem
ítélhető meg az ellen, a ki az ellene indított
védjegytörléisi kereset folytán, a jogosult igazát
belátván, védjegyét minden perbe bocsátkozás
nélkül törli.

Dr. Kosa : Vódjegy-mustraoltalom. 10

146 1895. védjegy 7. §. Törölt védj. ujb. lajstr.

A végrehajtás elrendelésére ilyen ügyekben
az 1881. évi LX. t.-cz. 2. §-a értelmében a
budapesti IV. ker. kir. járásbíróság az illetékes.

1896. évi XLI. t-cz. 7. %.
Törölt yédjegyek ujbóll belajstromozása.

Ají 1890. évi II. t'CZ. 21. §-(1 a) b) és c)
pontjai álapján tőröU védjegyek másnak^ mint az
tUolső tulajdonosnak vagy jogtdödjának javára
ugyanazon vagy hasonló árunemre csak a védjegy-
nek a kereskedelmi- és iparkamaránál történt törlése
napjától számított két évtUán lajstromozhatók újból.

A jelen törvény á. §'a értelmében eszközöli
védjegytörlés esetén a p inaszos jogositva van a töröU
védjegyet a törlés kimondásának jogerőre emelkedése
után saját javára belajsiromoztatni.

Ezen szakasz felvételét a miniszteri indo-
kolás szerint a mindennapi tapasztalat tette
szükségessé. Az egymással folyton versenyző
kereskedők és iparosok ugyanis valamely véd-
jegynek dij nem fizetés vagy az átíratás elmu-
lasztása miatti törlését gyakran arra használ-
ták fel, hogy a maguk részére sürgősen, azonos
vagy hasonló védjegyet lajstromoztattak be; s
az által az előbbi védjegytulajdonosnak olykor
évek hosszú során át szerzett gazdasági tevé-
kenysége eredményét a maguk számára igye-
keztek biztosítani. — így e szakasz szerint a
törléstől számított két éven belől az 1890. évi
II. t.-cz. 21. §. a) b) c) pontjai értelmében tö-
rölt védjegyet más mint az előbbi tulajdonos

1895. védjegy 7. §. Törölt védj. ujb. lajstr. 147

vagy jogutóda újra be nem lajstromoztathatja.
Az 1883-ik évi angol védjegytörv. 79. §-a sze-
rint ezen jog 5 éven belől csakis az eredeti
védjegytulajdonost illeti meg. — Ha mégis ilyen
belajstromozás megtörténnék, az előbbi véd-
jegjrtulajdonos kérelmére a kereskedelemügyi
miniszter a lajstromozott védjegyet törli, és La
ez megtörtént az esetben az előző jogosított —
a védjegyet a maga számára újból belajstromoz-
tathatja.

Kérdés, hogy a kereskedelmi- és ipar-
kamara jogosítva van-e, nála lajstromozás végett
harmadik személy által iDejelentett olyan védj egy
belajstromozását megtagadni, melyről tudja,
hogy az két éven belől a jelen szakasz értel-
mében töröltetett? Nézetem szerint nincs jogo-
sítva, nemcsak azért, mert a lajstromozást kizáró
okok a törv. 3. és 4. §-aiban a novella 1. és 2.
§§-aiban fel vannak sorolva — és ez azok közé
nem tartozik — hanem azért sem, mert a véd-
jegytörv. 7., 13., 18. és 29. §§-ai értelmében tt
felett dönteni, hogy egy védjegy egy már előbb
belajstromozott védjegygyei azonos-e vagy
ahhoz a csalódásig hasonló-e egyedül a keres-
kedelmi miniszter van hivatva dönteni. — Mi
sem gátolja azonban a kereskedelmi- ós ipar-
kamarát abban, hogy ha ily dologról tudomást
szerez, azt a kereskedelemügyi miniszternek
illetékes eljárás végett tudomására ne hozza.

A jelen szakasz 2-ik pontja értelmében
ismételve lajstromoztatott védjegy prioritása,
nem a megtámadott belajstromozás, de az uj
bejelentés napjától számítandó. (Védjegytörv.
19. §.)

10*

148 1890. évi II. t.-cz. 22. §-a.

1890, éyi II. t.-cz. 22. §-a.
A tőrlés feljegyzése és kihirdetése.

22. §• A törlés mind a kereskedelmi- és ipar-
kamara lajstromába mind az ott levő védjegyre
(14. §.) mind a központi védjegylajstromba is be-
jegyzendő és közhirré teendő. (17. §.)

A védj egyek törlése épen olyan fontos moz-
zanat mint annak belajstromozása, azért a mint
a belajstromozás, s igy a kizárólagos használati
jog közhirré tétetik egy erre rendelt hivatalos
közlönyben, ugy a törlés is mint az oltalom
megszűnésének ideje szintén kihirdettetik. A
törlés kihirdetése s a keresedelemügyi minisz-
térium által kiadott „Központi Értesitö'^-ben
eszközöltetik, azonban a törlés megtörténte ugy
a kereskedelmi- és iparkamaránál, mint a keres-
kedelemügyi minisztériumban vezetett központi
lajstromba is bevezettetik. A törlés jogi hatálya
különböző — a szerint a mint a törlés a törv.
21. §. a), b), c) pontjai, d) vagy e) pontja alapján
avagy a novella 4. és 7. §-a alapján történik.

A védj egy törlés törvényünk szerint telje-
sen közigazgatási eljárás utján történik, ezekben
a kereskedelmi- és iparkamarák, illetve a keres-
kedelemügyi minisztérium az első és utolsó
forumot képezik és határozataik ellen jogor-
voslatnak helye nincs.

Ausztriában az eljárás hasonló ugyan, dé
a kereskedelemügyi miniszternek védjegytörlési
perben hozott határozata ellen a legfelsőbb köz-
igazgatási bíróságnál lehet jogorvoslatot keresni.

1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás. i49

m. FEJEZET.

1S95. éyl XLI. t.-cz. S. §-a.
Bitorlás fogalma.

Az 1890. évi IL törvényczikh 23. §a követ-
kezőleg módosittcdik :

A ki másnak hizárölagos használati jogát
képező védjegygyei jogtalanul ellátott ártd, ez tudva,
forgalomha hoz vagy árul, továbbá az, a ki vala-
mely védjegyet ily czéWől utánoz, kihágást követ el
és kétszáz koronától hatszáz koronáig
terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig
ha az utolsó büntetést megállapitő itélet jogerőre
emelkedése óta még két esztendő el nem
telt, két hónapig terjedhető elzárással és
hatszáz koronáig tejedhető pénzbüntetéssel bün-
telendő.

A mennyiben a cselekmény a büntető törvény-
könyv szerint súlyosabb beszámitás alá esik, külö-
nösen a mennyiben a büntető törvénykönyv szerint
cscdás büntette vagy vétsége is forog fenn; a bün-
; tető törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók,

A védjegybitorlást, elözö törvényeink t. i.
, az 1878. évi V. t.-cz. 413. §-a, és az 1890. évi
! n. t.-czikk 23. §-a védjegyhamisitás vétsége-
I képen 3 havi fogházzal és 1000 frtig terjedő
pénzbüntetéssel rendelték büntetni. Jelen tör-
vényszakasz azonban a védjegybitorlást lefo-
kozza és kihágásnak minösiti, s megbüntetését

150 1895, évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás.

a kbtkv. rendelkezései szerint állapitotta meg
analóg egyéb ipartörvényekben hazánkban
megállapitott rendelkezésekhez. — Az idevágó
előbbi törvényes intézkedések következők
voltak :

A bíkv. {1878, évi V. t-cz,) 413. ^-a.

„A ki valamely éruczikken, vagy annak burkola-
tán, más belföldi gyárosnak, iparosnak, termesztőnek
vagy kereskedőnek czégét vagy iparjegyét jogtalanul
azon czélból használja, hogy a közönséget azon áru-
czikk eredete, természete, vagy minősége iránt téve-
désbe ejtse: az ipar védjegy hamiaitás vétségét követi él
és bárom hónapig terjedő fogházzal és 1000 frt pénz-
büntetéssel büntetendő.

Ugyanazon büntetés éri azt is, a ki a jelen
szakaszban meghatározott vétséget külföldi gyáros,
iparos, termesztő vagy kereskedő czégének vagy ipar-
jegyének jogtalan használása által követi el, ha a
viszonosság azon állammal, melynek a sértett fél
honosa, államszerződés vagy egyezmény által me^ van
állapítva. Mindkét esetben ezen vétség csak a sértett
fél indítványára üldözhető."

Az 1890. évi IL i.-cz. 23. §., mely a védjegy-
oltalmat, rendszeresen először szabályozta a most
emiitett 413. §'t igy módosította:

^A ki másnak kizárólagos használati jogát
képező védjegygyei jogtalanul ellátott árut, ezt
tudva forgfiJomba hoz, vagy árul, továbbá az,
a ki valamely védjegyet ily czélból utánoz, a
védjegyhamisitás vétséget követi el és 600
firttól 2000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel bün-
tetendő ; visszaesés esetében ha az utolsó bün-
tetés kiállása óta 10 év még el nem telt, 3
hónapig terjedhető fogházzal és 500 fiitól 2000
fi:^g terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A
mennyiben a cselekmény a büntető törvény-

1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás. 151

könyv szerint snlyosabb beszámítás alá esik,
különösen a mennyiben a btkv. 379. és követ-
kező szakaszai szerint csalás büntette vagy
vétsége forog fenn, a btkv. rendelkezései alkal-
mazandók.''

Hogy a védjegy bitorlása, a novella 8. és
9. §§-ai szerint vétségből kihágássá lefokoztatott,
— annak indoka nem abban rejlik a miben
talán sokat keresnék, t. i. Hogy iparügyi törvé-
nyeink sanctiójául felvett büntető rendelkezé-
sek általában kihágásnak vannak minősítve —
hanem valódi indoka az, hogy a Horvát-Szlavón
országos kormány, igazságügyi autonóm tör-
vényhozása megsértését látta abban és tilta-
kozott az ellen, hogy a Magyar országgyűlés,
Hörvát-Szlavonország területén is érvényes
büntető törvénykönyvbe illő rendelkezéseket
állapítson meg.

Ezen kihágás illetékes bírósága, — a ma-
gyar korona országai egész területén — mivel
az 1890. évi n. t.-cz. 26. §-át a novella 10. §-a
hatályon kivül helyezte — a kir. járásbíróság
mint büntető bíróság; a mely ezen ügyekben
is jelenleg a fenálló bűnvádi eljárási szabályok
szerint (2260/80. I. M. E.), jövőben pedig a
büntető perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII.
t.-ozikk vonatkozó rendelkezései szerint jár el,
azzal a módosítással, a melyet a jelen törvény
Ill-ik fejezete előír.

A szoros értelemben vett Magyarország
területén ezenkívül a kir. járásbíróságok az
1890. évi május 16-án 17662/90. I. M. rendelet
értelmében kötelesek a védjegy bitorlás kihá-
gása miatti büntető ügyekben hozott jogerőre

152 1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás.

emelkedett Ítéleteiket a m. kir. kereskedelem-
ügyi minisztériumhoz megküldeni. (1890. évi
E. T. 800. 1.)

A védjegytörv. 23. §-a; illetve a novella
8. §-a szerint a védjegybitorlás tárgyi tény
álladéka objective abban áll, hogy egy a be-
lajstromozott védjegyet utánzó árujegy jog-
talanul azon árun, csomagolásán, borítékán stb.
alkalmaztassék, a melyre ezen védjegy más
vállalat számára már mint kizárólagos védjegy
be van lajstromozva.

Nem állapítja meg tehát a védjegyhami-
sitás tényét az, ha valaki egy idegen védjegyet
körözvényein, üzleti levelein, hirdetésein, czég-
tábláján, számláin jogtalanul használ, mert a
"^édjögy ^ forgalomba hozott áruk megjelölé-
sére használtatnak. Ez utóbbi cselekvény bün-
tethető esetleg az ipartörv. 68. illetve 167. §-a
szerint de a védjegybitorlás tényáUadékát meg
nem állapítja.

Természetes, ha valaki egy ilyen utánza-
tot utóbb üzlete vagy vállalata számára véd-
jegykép belajstromoztatja, az által meg nem
szabadul a bitorlás jogi következményeitől, és
az előbb lajstromozott védjegy tulajdonosa nem
kényszeríthető jogszerűen a biróság által arra,
^ögy az utánzatot képező belajstromozott
védjegyet előbb töröltesse, mert csak azután
hoznak Ítéletet a bitorló ellen, ily felfogás
érvényesülése mellett a jogvédelem teljesen
illusorius lenne ; a mennyiben az ily ki-
hágási ügyek büntethetősége elévülne azalatt,
Iliig ögy ily védj egy törlési per befejezést
nyerne.

1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás. 153

Ezen felfogás nyer kifejezést az osztrák
cs. kir. semmitöszéknek 1893. évi márcz. 29-én
3587. sz. a. és 1896. évi május 17-én 2566.
sz. alatt hozott Ítéleteiben is, melyek szerint
ha valaki egy védjegy kizárólagos használati
jogát megszerezte, ugy egy ezen előbb lajstro-
mozott védjegyhez hasonló vagy azzal azonos
védjegynek egy más személy részére való be-
lajstromozása, ezen személy felelősségét az
előbbivel szemben meg nem szünteti, — nem
köteles az előző jogosított az utóbb lajstromo-
zott védjegy törlését kérni, mert azon használati
jog, — melyet az ily utóbb lajstromozott véd-
jegy birtokosa a büntető biró előtt érvény esi-
teni kivan nem képez olyan praejudiciális kér-
dést, melynek eldöntésére a védjegytörv. 29.
§-a szerint a kereskedelemügyi miniszter lenne
hivatott.

A yfíidcUosság^ fogalma itten azonos
a btkvben megkövetelt dolus fogalmával;
a dolust csak annál követeli meg a törvény,
^a ki másnak kizárólagos használati jogát ké-
pező védj egy gyei jogtalanul ellátott árut for-
galomba hoz vagy áruP ; de nem kivánja meg
ezen szakasz a dolust annál, ^a ki valamely
védjegyet forgalombahozatal czéljából utánoz",
készit, elad, mert a dolus itt magában a ké-
szités tényében benne van, és abban a czél-
zatban nyeri betetőzését, hogy ezen kószitett
védjegy bizonyos árunemmel kapcsolatba hozva,
— forgalomba hozassék.

A dolus fenforgása a vádlottal szemben
igazolandó, — azonban nem ugy mint a pol-
gári perben, a hol a felperes köteles ténybeli

154 189B. évi védjegy nov. 8. §. Bitóriás.

állításait alperes tagadásával szemben igazolni,
hanem az erre vonatkozó adat a büntető
biró által hivatalból szerzendö be. A „dolus*
megállapításához nem feltétlen szükséges annak
bebizonyítása, hogy a tettesnek a védjegy
belajstromozásáról határozott tudomása volt,
elég erre csak annak az igazolása is, hogy a
tettes fenforgó körülményekből megállapítha-
tóan a védjegyet meg nem engedett módon még
akkor is használta, ha tudta azt, miszerint
a kérdéses védjegy törvényes oltalmat élvez.

A védjegy tudatos használása mellett ok-
vetlen szükséges, hogy ezen használat ^jogtalan^
legyen. — Jogtalan a védjegyhasználat, ha
ugyanazon árunemen annak engedélye nélkül
alkalmaztatik, a ki a belajstromozás által arra
előbb mar kizárólagos használati jogot nyert.
Mellékes dolog, hogy az árún maga a forga-
lombahozó, avagy egy harmadik alkalmazza a
védjegyet.

A jogsértés elkövetésénél a dolus tekin-
tetében a judicatura nem követeli meg a dolus
speciálist, hanem e tekintetben elégnek tartja
ha a tettes könnyelműen, meggondolatlanul
cselekszik. így például ha e^ kereskedő, a ki
mint ilyen tudja azt, hogy a forgalomban hozni
szokott áruk bélyeggel szoktak ellátva lenni,
— látván, hogy bizonyos árun védjegy van,
elmulaszt meggyőződést szerezni arról, hogy
az a ki ezen árut forgalomba hozta a védjegyre
kizárólagos jogot szerzett, vagy ha körözvé-
nyekből, számlákból tudomására jut, hogy a
védjegy lajstromozva van és ő ennek daczára
azt jogtalanul használja.

1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás. 155

Az angol védjegytörvény a dolus bizonyí-
tása tekintetében még tovább megy, és abból
az elvből kiindulva, hogy az utánzatokat csak
a legritkább esetekben készitik véletlenül vagy
tudatlanságból a 2. §-ában elrendeli, hogy „a
ki idegen védjegyet utánoz, vagy az utánzás-
hoz eszközöket készit ; a ki az árukra hamis
feliratokat alkalmaz, vád esetén ő maga köteles
beigazolni azt, hogy a cselekmény elkövetésé-
nél öt dolus nem terheli.'' Az angol törvény-
hozás tehát ily esetben mindig a dolus fenfor-
gását vélelmezi és a bizonyítás terhét arra nézve,
hogy nem járt el dolose, a terheltre hárítja.

A védjegybitorlás kihágása természeténél
fogva a vagyon elleni kihágások közé tartozik,
a miatt hivatalból indítandó bűnvádi eljárásnak
helye nincs és az, mivel csakis magánérdekeket
sért, csakis magánvádra üldözhető.

Az uj bprts életbelépte után az 1896. évi
XXXIII. t.-czikk 41. §-a rendelkezése szerint
ilyen kihágási esetekben a sértett fél mint fő-
magánvádló szerepel, a ki panaszát a bíróság
előtt önállóan, a kir. ügyészségnek, a vád kép-
viseletére való felhívása nélkül is előterjeszt-
heti ; a tárgyalásról, azonban a kir. ügyészség,
a ki a vád képviseletét ily esetekben is bár-
mikor átveheti — értesítendő lesz.

A védjegyet jóhiszeműen utánzó vagy az
ellen, a kit még dolus eventualis sem terhel
bitorlásí kihágás miatt fellépni nem lehet ugyan,
azonban nézetem szerint az ilyen jogtalan hasz-
náló polgári utón a védjegy jogtalan haszná-
latától eltiltható, a hol a kereset a védjegy-
használat abbanhagyására és kártérítésre is

X5B 1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás.

irányulhat, mert kárt másnak szándék nélkül is
lehet okozni.*)

Arról, hogy kiszabandó pénzbüntetés be-
hajthatlanság esetén minő kulcs szerint változ-
tatandó át, hogy az minő czélra fordítandó,
ezen törvény ugyan nem rendelkezik ; de mivel
a védjegytörv. novella a védjegybitorlást kihá-
gásnak minősítette, arra nézve a mennyiben a
jelen törvény rendelkezést nem tartalmaz a
kihágások és azok büntetéséről rendelkező
1879. évi XL. t.-czikk anyagi rendelkezései
nyernek alkalmazást.

Ezek szerint külföldön elkövetett védjegy-
bitorlás kihágás miatt hazánkban büntetésnek
helye nincs, ilyen miatt kiadatás nem engedé-
lyezhető ; (1879. évi XL. t.-cz. 13. és 14. §§.),
belföldön elkövetett védjegybitorlás miatt azon-
ban a külföldi hazánkban épugy felelősségre
vonatik, mint a belföldi ; valamint hogy nálunk
belajstromozott külföldi védjegyek is épugy
élvezik nálunk a jogvédelmet, mint a belföldiek,
sőt az Ausztriával fennálló vám- és kereske-
delmi szövetség XVn. czikkének rendelkezése
folytán a csakis Ausztriában belajstromozott
védjegyeknek hazánkbani bitorlását bíróságaink
a jelen törvény szerint kötelesek megtorolni.

A pénzbüntetés átváltoztatásánál megfe-
lelően szintén kbtkv. rendelkezése alkalma-
zandó, azonban mivel e helyütt a kiszabandó
pénzbüntetés minimuma is meg van állapítva
és ezen alól még enyhitő körülmények fenfor-
gása esetén sem szállhat a biró, — a kiszabott

*) Lásd Szilágyi beszédét az 53-dik lapon.

1895. évi védjegy nov. 8. §. Bitorlás. 157

pénzbüntetés minden 10 frtja után egy napi
elzárás büntetés lesz megállapitandó. A kisza-
bott pénzbüntetések a pénzbüntetések országos
alapja javára forditandók.

Elévülés és egyéb tekintetben is a kbtkv.,
illetve a btkv. rendelkezései nyernek a védjegy-
bitorlásnál is megfelelő alkalmazást. így alkal-
mazandók itten is az 1879. évi XL. t.-czikk 4.,
12., 13., 17., 31. és az 1878. évi V. t.-cz. 2., 4..
6., 6., 19., 76., 84., 88., 90., 91. §. első bekezdése
105., 107-119., 121., 122., 124. és 126. §-ai. —
Mivel' a védjegybitorlás folytatólagos bűn-
cselekmény az elévülés az utánzott védjegynek
legutolsó forgalomba hozatala napjával kezdődik,
egyébként ugy az elévülési idő, úgy a büntető
eljárás meginditására, folytatására mint a kisza-
bott büntetés végrehajtására nézve a kbtkv.
illetve a btkv. általános szabályai szerint számit-
tatik. — így a sértett fél köteles panaszát a
tettes ellen a cselekmény tudomására jutásától
számitott 3 hónapon belől, — de a cselekmény
elkövetésétől számitott 6 hónap alatt az illeté-
kes biróság előtt megtenni; és a jogerős Ítélet
a jogerőre emelkedéstől számitott egy év alatt
végrehajtandó. — Szünetel az elévülési idő ha
a büntető biró az eljárást a védj egy törv. 29. §.
első bekezdésében foglalt előkérdések eldön-
tése végett felfiigeszti, — ha tehát ezen elő-
kérdés a felfüggesztéstől számitott 6 hónap alatt
megoldást nem nyer is, azért a cselekmény
büntethetősége meg nem szűnik.

Az 1890. évi Il-ik t.-czikk 23. §-ába a pénz-
büntetési maximum és mininum, melyet a no-
vella 8. §-a elvileg elfogadott ugyan, de az 1879.

158 1896. évi védjegy nov. 8. §. Eljárás.

évi XL. t.-czikk rendelkezésével^ való összkang
végett leszállított dr. Neumann Ármin képviselő
indítványára fogadta el a képviselőház. —
Ugyancsak az ő javaslata folytán vétetett fel
a 23. §-nak, ezen 8. §. második bekezdésével
szóról szóra megegyező 2-ik bekezdése.

A novella 8. §-nak megfelelő 1890. évi II.
t.-cz. 23. §-a után Jellinék Arthur képviselő a
ni-ik fejezet után egy uj fejezet beiktatását ja-
vasolta :

IT. fejezet: Az eljárásról.

31. §. Az ezen törvény alapján megindí-
tandó magánjogi peresügyek a kir. törvényszékek
mint kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartoznak.

32. §. A 28. §-ban a lefoglalás és zárlatra
vonatkozó intézkedések a polgári peres eljárás-
ban is alkalmazást nyernek.

33. §. A jelen törvény 23. és 24. §§-aíese.
teiben habár a védjegybitorlás büntethetősége
megszűnt ugy az elkobzás mint a megsemmisítés
a 27. §. korlátai között a polgári bíróság előtt
kérhető.

34. §. A védjegybitorlásból eredő magán-
jogi kártérítés iránt támasztható kereset 3 év
alatt évül el. Az elévülés azon a napon kezdő-
dik, a melyen a forgalomba hozatal vagy eláru-
sítás utoljára történt.

Ezen figyelemre méltó javaslat indokolá-
sára nevezett képviselő következő fontos és
figyelemre méltó okokat adta elő:

E fejezet kiindul azon alapelvből, hogy a
védj egy kérdések tisztán magánjogi kérdéseket

1895. évi védjegy nov. 8. §. E 'járás. 159

képeznek és hogy azoknak eldöntése nem köz-
igazgatási, hanem tisztán és kizárólag birói útra
tartozik. — Ezen kivül hatályon kivül helye-
zendőnek és eltörlendönek véli a 29. §-t és az
uj fejezet ^az eljárásról" kimondaná azt, hogy
a meginditandó magánjogi peres ügyek a tör-
vényszékek mint kereskedelmi biróság hatás-
körébe tartoznak. — Annak bizonyítása, hogy
miért tekintendők ezek kereskedelmi ügyeknek,
talán bővebb indokolást nem igényel ; de kimon-
dandó lenne a törvény keretén belől, hogy a
lefoglalás és zárlatra vonatkozó s a 28. §-ban
megállapított jogok érvény esithetők legyenek
a polgári biró előtt is, mert ez a jogérvénye-
sítésnek egyik legfontosabb eszközét képezi.
Kimondandó lenne továbbá, hogy az elkoDzás
és megsemmisítésnek helye lenne a polgári biró
előtt, mert igen gyakran tekintve, nogy e cse-
lekvény inditványi cselekvény, mely rövid idő
alatt elévül, a másik fél kénytelen lesz a pol-
gári biróság elé menni, és ott a büntető egyik
legfontosabb követelményét fogja képezni, hogy
a hamisított védj egy gyei ellátott tárgyak elko-
boztassanak, esetleg azon korlátok között,
melyeket a törvény megszab, megsemmisittes-
senek. Azt hiszem, hogy e jogot határozottan
meg kell adni és ennek csaHs külön szakaszba
foglalásával teszünk eleget.

Felveendőnek tartom továbbá azt is, hogy
a magánjogi igény 3 év alatt évül el. Hivat-
kozom e részben a szerzői jogra, a hol a magán-
jogi kártérítés elévülése hasonló időre van szabva.

A 29. §-t illetőleg már az általános vita
alkalmával jeleztem álláspontomat és azért ismét-

160 1895. évi védjegy nov. 8. §. Eljárás.

lések kikerülése végett itt csak azt jegyzem
meg, hogy a 29. §. kihagyandó volna.

Jellinek módositványa elfogadása ellen
Teleszly István igazságtigyminiszteri államtitkár
és néhai Baross Gábor volt kereskedelmi mi-
niszter szólaltak fel, a^ következőket mondván:

Télesísky István: Én a módosítást elfogad-
hatónak nem tartom. Azt, hogy az eljárásra
vonatkozó szabályok is bevétessenek, egészen
felesleges és szükségtelen. (Helyeslés jobbfelöl.)
De nem fogadhatom el mindjárt például azt
sem, a mi az índitvány homlokzatán áll, t. i.
annak kimondását, hogy a civil kájiiéritési
keresetek mindenesetre a kir. törvényszékek-
hez, mint kereskedelmi biróság hatáskörébe
tartoznak. Nem fogadhatom el először azért,
mert ha a kártérítés összege kisebb és nem
haladja meg azon összeget, a mely törvényeink
szerint a sommás eljárás körébe tartozik, t. i.
nem haladja meg az 600 firtot, akkor egy-
általán nem értem, hogy miért kellene itt
törvényes illetékességet megállapítani. De nem
volna helyes megállapítani a törvényszékeknek
mint kereskedelmi bíróságoknak kizárólagos
illetékességét sem, mert ez a törvény nem csak
a kereskedők és iparosok védjegyéről hanem a
termelő védjegye megvédéséről is szól. Nekem
általában az a nézetem, hogy magánjoga tör-
vényeink azon módosítása mellett, melyek ezen
szakaszokhoz beadattak, hogy t. i. kivan mondva
az, hogy a kár ténye és mennyisége felett a biró
a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett itél
és Ítélhet, magánjogi szabványaink elég módot
nyújtanak arra, hogy a mennyiben az illető sér-

1890. évi Tódjegy nov. 8. §. Eljárás, 161

tett fél nem akar azon jogival élni, hogy a
szigorúbb rendszabályok alkalmazása végett a
büntető biró elé menjen, tisztán kártérítési
követelésének érvényesítését a fenálló törvények
és szabályok értelmében az illetékes biróság
előtt szorgalmazhatja.

Ennélfogya én az indítványozott fejezet
elfogadását nem ajánlom és részemről azt el
nem fogadom.

Baross Gábor kereskedelmi miniszter.
Jellinek Arthur t. képviselő ur módosítására
nézve Teleszky István t. képviselőtársam és
államtitkár ur tegnap már jogi szempontból
nyilatkozott és én csatlakozom az ő jogi fejte-
getéseihez, ezért nem is tartom szükségesnek,
hogy e szempontból visszatérjek a módosit-
ványra.

Csupán egy megjegyzésre kivánok szorít-
kozni. A t. képviselő ur tegnap kiemelte — és
ezt módositványa is kifejezi — hogy ő nem
helyeselheti azt, hogy a miniszternek bizonyos
határozati jog adatik, mert abban a vélekedés-
ben van, hogy a törvényjavaslat azon intézke-
dése, mely a miniszternek bizonyos döntési
jogot enged, mélyen érinti a tulajdon kérdését
éa ő nem tartja helyesnek, hogy ily esetekben
a miniszter döntsön.

Abstract jogi szempontból én is osztozom
e nézetben, mert én is azt hiszem, hogy magán-
jogi kérdésekben közigazgatási utón határozni
nem volna indokolt. Eltérésnek lehet ily esetek-
ben helye midőn nyomós okok vezetnek ily
eljárás indítványozására; a jelen esetben azon-
ban előzetes kérdéseknek eldöntéséről van szó,

Dr. Kosa : Védjegy-mustraoltalom. 11

162 1893. óvi védjegy nov. 8. §. EJjárás.

még pedig szakközeg, a szakminiszter részéről.
: — Tehát a biró a kinek nem lehet elzárkóznia
a kérdés a szakszerű . megítélése elöl, mielőtt
büntetőjogi vagy más értelemben határozatot
hozott, utalva van arra, hogy a kérdést köz-
igazgatásilag szakszerűen kezelő minisztertől
felvilágosítást bizonyos ^tekintetben kérjen. —
A 29. §. is Neumann Ármin képviselő umak
tegnap elfogadott módosítása következtében
szabatosabb alakot nyert és a ki ezt figyelemre
méltatja, látni fogja, hogy ott első sorban ma-
gával a lajstromozással kapcsolatos és közigaz-
gatási utón elintézhető kérdésekről van szó.
De még egy más tekintetre is bátor vagyok
felkérni a t. ház figyelmét és ez . az, hogy
végre is arra vagyunk utalva, hogy óvatos
figyelemmel kisérjük azt, milyen hatáskör adatik
egyik vagy másik államterületen az illető mi-
niszternek, mert fordulhatnak elő esetek,, hogy
miután a törvény bizonyos tekintetben közös
alkalmazást nyer, épen a mi szempontunkból
szükséges, hogy az egyöntetű és korszerű alkal-
mazás biztosittassék. — Már pedig sokkal
könnyebben érintkezhetnek a ^ kormány tagjai
egymással, mint a bíróságok. Épen ezért figyel-
meztetni voltam bátor a t. házat, hogy fordul-
hatnak elő esetek, a melyekben hasonló kérdések
eldöntése ádministrativ hatáskörbe fog soroz-
tatni, holott más tekintetben nem lehetne aggály
iaz iránt, hogy ugyanazon teendők birói hatás-
körbe utaltassanak.

Ezen indokokból a képviselőház Jellinek
Arthur képviselő által indítványozott uj IV.
fejezet felvételét mellőzte.

.18£|5,^vi -véajegy-töí?:/noVel!la 9i §-a. iÖB

1895. éri XLL t.-cz. 9. f-a.

Az iparos és kereskedő neyének^ czégéiiek .

yédelme.

m

Ájsf 1890. évi 11. törvént/c/sikk 24. §-a kövei-
kezőleg módosittatik :

Azok eUén, kik belföldi iermelőj iparos vagy
kereskedő nevével, czégével^ czimerével, vagy üzletének
élrtevezésével jogtalanul megjelölt árukat, ezt tudva
forgahmha hoznak vagy árulnak, továbbá azok ellen)
kik ihf czélból a felsorolt jelzéseket tudva előállítják,
a jelen törvény 8. §rának (az 1890. évi II. t.-ez.
'23. §.) határozmányai aikalmazandők.

Ezen szakaszban felsorolt cselekmény ttilajr
donképen nem képez védjegybitorlást, de sanc-
tióját képezi a védjegytörv. 10. §-á' rendel-
kezésének, mely a védj egy oltalmi körön tul
menve hatályos védelmet biztosit az iparos nevér
vei, czégével, czimerével, vagy üzletének elneve-
zésével, forgalomba hozott áruknak még akkor
is ha az mint védjegy belajstromozva nincs is. — '-
Ez tehát nem védjegybitorlás kihágás hanem
kihágás, mely épen ugy büntettetik mintha valaki
^gy "védjegyet' jogtalanul használna. — A törv.
I szakasz ezen jogot ugyan csak a belföldieknek
'biztosítja, de élvezik ezt azon külföldi államok
alattvalói is, a melyek államszerződések alapján
nálunk erre igényt tarthatnak.

így igényelhetik azt mindazon külföldi
államok alattvalói, melyeknek államszerzödér
aeink ugyanazon j ogot biztositj ák védj egy oltaloaü
stb. tekintetében, mint a minőket saját állam-
polgáraink élvednek.

11*

164 1895. évi véajegy-törv. noveUa 9. §-a.

Belföldi alatt ugyan csakis a magyar korona
országai területének honosai értendők; azon-
ban az Ausztriáv al fe nálló vám- és kereske-
delmi szövetség XVii. czikke és az 1879. évi
Ln. t.-cz. értelmében az osztrák állampolgárok^
jás BoszniBrHerczegovinában állaaipolgársági
joggal birok e tekintetben ugyanazon oltaloxn-
ban részesülnek mint a belföldiek.

A termelő, iparos, kereskedő nene^ esime
vagy üzletének elneveisése alatt először is annak
a polgári életben szokásos, használt vezeték*
és keresztneve, a kereskedőnek czégjegyzékbe
bevezetett vagy nem bejegyzett de használatos
kereskedői neve, czége értendő. Üzletének el-
nevezése alatt értendő oly üzlettelep megjelö-
lés, mely alatt az iparos vagy kereskedő üzletét
folytatja; pld. Károly-köruti szőnyeghez. Nem
ezen szakaszba ütközik, hanem a novella 8. §-a
rendelkezését sérti azon tény, ha valaki másnak
nevét, czégét vagy üzletének megjelölését be-
lajstromozott védjegyébe, mint ennek egyik
alkatrészét felvette, ez esetben nem a novella
8. és 9. §§-aiban statuált kihágások halmazata,
hanem csakis a novella 8. §-ába ütköző véd-
jegybitorlás kihágása forog fenn. A külföldi —
franczia és német judicaturában nagy szerepet
játszanak azon védjegybitorlási perek, a me*
íyekben hasonló vagy hasonló hangzással biró
egyének az előbb bejegyzett védjegyeket utá-
nozzák. Bár kétségtelen az, hogy saját polgári
nevét mindenki jogositva van használni árai-
nak megjelölésére (qui suo jure utitur nemi nem
laedit), — mégis védj egy oltalmi jog szempontjá-
ból egyedül az a helyes felfogás, hogy még teljes

1890. évi II. t.-cz. 25. §-a. 16&

névazonosság esetén is, — az ugyanazon nevet
árui megjelölésére használó személy köteles nevét
olyan toldattal ellátni és használni, melyek azt
az előbbi jogos használatától megkülönböztetik.

Tévedésbe ejtésre alkalmas védjegy használásá-
nak büntetése.

1890. évi IL U'CZ. 25, §. Nem zárja ki a 23.
és 2á. §'Okban (1895. évi XLI. U-cz. 8. és

Om §.) meghatározott cselekmények büntethetőségét,
ha a védjegy, név, czég, czimer vagy a vállalat
üzletének elnevezése^ csekély változtatással vagy oly
annyira nem eléggé észrevehető módon használtatik,
hogy a közönséges vevő az áruk közti kilUmbségét
csak különös figyelem reáforditásával ismerheti fel.
E szakasz specificalja legpraegnánsabban,
kogy mit ért a törvényhozó védjegybitorlás
alatt. — A fökérdés a mi itt minden egyes
esetben eldöntendő az, hogy az utánzat ossz
megjelenésében olyan-e, hogy a közönséges figye*
lemmel vásárló és fogyasztó közönséget és nem a
szakértő kereskedőt vagy iparost az áru pro-
veniencziaja iránt alkalmas-e tévedésbe ejteni?
Szóval, habár a védjegyen változtatások, toldások
vannak is mindig az lesz a bitorlás megállapí-
tásánál a biróra nézve az irányadó, hogy as
utánzat összbenyomása a bejegyzett v^édjegy-
gyel megegyezik-e ? Ily értelemben intézkednek
csaknem valamennyi európai állam védjegytör-
vényei és a judicatura is kivétel nélkül ezen
irányt követi. Ezen szakasz rendelkezése alkal*
mazást nyer ugy a védjegyeknél mint a név,

I

166 1895. védi- nov.. 10.. §.. Illetékes bíróság.

ezég, c^imer, üzlettelep elnevezés bitorlásainak
megbirálásánál is,- — '■ tehát ngy a novella &
§. mint 9. §rábaxi statuált kihágásoknál.

Ezen szakasz tulaj donképen törvényei
magyarázása a védjegybitorlást megállapitó
rendelkezéseknek, vagyis annak, hogy a novella
8; és 9. §§-aiban megjelölt bitorlás mikor álla-<
pitandó meg? — Szabály az, hogy a midőn
a biró a belajstrómozott védjegyet az utánzattal
összehasonlitja á fősúlyt, azoknak . összbenyo-
mására, és ne az eltérést feltüntető egyes fiixom
külömböztetö jelekre fektesse, és ezen. birói
fánctiónál . a biró az utánzatot mindig a közön-
séges meg figyelő képességgel biró vásskrló
szemével tekintse, a ki a védjegyet csak emlé*
kezete után' ismeri.

1896. évi XLL t.-cz. 10. §.á.
Illetékes bíróság a védjegybitorlás kihágásánál.

Jus 1890. évi IL törvénycjsikk 26. §-a kőve^
Jcezőleg mődostítcUik :

Jelen törvény 8. és 9. §'a%ban meghaiározM
kihágások megbüntetése a kir. járásbirósúgok haáás-t
körébe tartozik.

Ezen kihőgási ügyekben úz 1863. évi VI. tör-
vényczikk 7. §-ának a : másodbirősági itélet elleni
felebbviiéU korlátozó intézkedése nem nyer alkaJ/mazást.

1896. évi XII. t.-cz. 11. 8-a.

Az 1890. évi II. törvényczíkk k7. §'ának elsf
és ötödik bekezdésében emiitett vétség helyett ki-
hágás értendő.

1895. védj. nov. 11. §. lUetékes bíróság. 167

Ezen szakasz a büntető utón inegtórlandó
^é^j^gy^^^orlás kihágásának illetékes hatóságát
és a felebbvitel módját állapítja meg ; és pedig
első pontjában egyöntetűen a magyar korona
országai egész területére.

Természetes, hogy ezen szakasz 2-ik pontja
Horvát-Szlavon-Dalmátországokban alkalmazást
nem nyer, mert Horvát- Szlavonország büntető
j ogszolgáltatás tekintetében Magyarországtól
teljesen fiiggetlen s minélfogva az 1883* évi VI.
t.-czik — mint kizárólag a magyar büntető
igazságszolgáltatásra vonatkozó törvény, csakis
Magyarország szűkebb területén joghatályos.

Az eljárásra vonatkozólag, a kir. járásbíró-
ságoknak a vétségi és kihágási ügyekben való

eljárást szabályozó ^. I. M. E. sz. a. kiadott

rendelet az irányadó, — mindaddig mig az uj bün-
tető perrendtartás 1896. évi XXXIII. t. ez. életbe
nem lép, mert ennek életbeléptével ugy az első
bíróság előtt eljárásra, mint a felébb vitebre nézve
is ezen szabályok lesznek alkalmazandók.

A jelen szakaszban hivatkozott 1883. évi
Vl-ik törvényczikk 7. §-a következőleg hangzik :

^A 6. §. szerint másodfokban a kir. itélő
táblák hatásköréhez utalt kihágások és vétségek
eseteiben, a másodbirósági Ítélet ellen a m. kir.
Curiához csupán az anyagi büntető törvénykönyv
nem helyes alkalmazása miatt és ez esetben is
csak akkor van további felebbezésnek helye:

1. ha büntetendő cselekmény esete nem
forog fenn;

2. ha valamely bűntett vagy elsőfokulag
a kir. törvényszékek hatásköréhez utalt vétség;

168 1895. védj. nov. 11. §. lUetékes bíróság

kihágásnak vagy a kir. járásbíróság hatásköréhez
utalt vétségnek minősittetett.

Ezen rendelkezés azonban csak addi£: ma-
rad joghataljros, Biig az uj büntetö penStar-
tás (1896. évi XXXm. t,-cz.) életbe nem lép,
mert az után ugy a büntető eljárásra, mint a
jogorvoslatra nézve ezen törvény rendelkezései
lesznek az irányadók.

A^ uj büntető perrendtartás a^ 1897. évi
XXXIV. t.-czikk 1. §. szerint 1900 január else-
jén lép életbe; ezen időtől kezdve a védjegy-
bitorlás kihágásának tárgyalását a kir. járás-
bíróságok mint a büntető bíróságok az 1896. évi
XXXin t. ez. XlX-ik fejezetében szabályozott
eljárás szerint tárgyalják; és mivel az 1897. évi
XXXIV. t.-czikk 29. §-a szerint ezen naptól kezd-
ve az 1883. évi VI. t.-czikk hatálya megszűnik,
az ilyen kihágási ügyekben is a kir. járásbiró-
ság ítélete ellen csakis a kir. törvényszékhez
lehet felebbezni; további fokozatos felebbezésnek,
— kivéve a bprts. 556., iUetve 441. §-ában a
jogegység érdekében a korona ügyész részéről
való felebbezést — ilyen ügyekben helye nem
lehet.

Mivel e helyütt a törvény a hirői illeté-
kesség kérdését szabályozza, könnyebb áttekint-
hetés végett szükségesnek tartom még e helyütt
együttesen ismertetni azon hatóságokat, melyek
a védjegytörvény végrehajtásánál egyes előfor-
duló esetekben intézkedni hivatottak. — A tör-
vény végrehajtásánál mint az eddigiekből is
kitűnik, mindenesetre első szerepe van:

A) a kereskedelmi' és iparkamaráknak. Ezek
hatáskörébe van utalva a) a védjegyek belaj<«

1895. védj. nov. 11. §. Illetékes biráság. 169

stromozasa (13. §.) s erről bizonyítvány ki-
adái^ (14. §0 ;

b) a védjegyek átírása (20. §.) ;

c) a védjegyek meghosszabbitása (16. §.) }

d) a védjegyek törlése (21. §. a), b), c) pv)

B) A kertskedelmi minisztérium. Hatáskörébe
tartozik :

a) a központi védjegylajstrom vezetése

(17. §.) . ,

b) bizonyos ámnemekre elrendelni, hogy
forgalombahozatalak előtt védjegygyei láttas-
sanak el. (6. §. 2. ü.)

g) Végleges elhatározása annak, hogy egy^
a kereskedelmi- és iparkamara által belajstro-
mozni megtagadott védjegy belajstromozható-e ?
(végr. rend. 7. §-a.)

d) határozás a védj egy törlése iránti kérel-
mek és keresetek felett való (21. §. d. és e*^
pont és novella 3. és 4. §.)

e) határozás a védjegy kizárólagos haszná-
lati joga felett (7. §. 29. §.)

f) határozás a védjegy kizárólagos haszná-
lati jogának elsőbbsége és az átíratás felett (19..
§. és 29. §.)

g) határozás a felett, vájjon valamely be-
lajstromozott védjegy más harmadik személy
által más árunemekre használatba vehető-e vagy
nem? (7. §.) .' '^

h) Figyelmeztetni a folyamodót arra, hogy
bejeeyzetir védjegye egy már előbb lajstromozott
és fennálló védjegygyei azonos vagy ahhoz
hasonló. (18. §,)

C) A védj egy oltalmi törvény alapján indí-
tott kártérítési perek illetékes, bírósága, amenyi-*

170 1890. évi n. t.-t5z. 27. §-a.

ben a káí összeg 500 frtot a Tcítí járásbirősá§4k^
mint kereskedelmi biróságok (1893. évi XVIIIj
t.-czikk 2. §-a 4. p.), ha ezen összeget meglia-
la^a a kárkö vetélés, akkor az e, /. km törvény-
székek mint kereskedelmi bíróságok (3269/81. I. M.
E. rendélet 6. §-ának 12. pontja.)

D) a kir, büntető járásbíróságok és fokozatos
felebbvitelben a kir. Ítélőtáblák és kir. Curia,
melyek a védjegybitorlási ügyekben a büntető
eljárási szabályok szerint ítélkeznek.

; . E) a védjégytanács, ' mely nem decemálő,
de conzultativ fórum, melyet a m. kir. keres**
kedelemügyi miniszter 1896. évi márczins 1-töI
kezdve a kereskedelemügyi minisztérium kebe-^
lében azért állított fel, hogy a központUág be-
lajstromozott védjegyek törlése iránt benyújtott
kórvények felett, valamint a védjegyügyekben
felmerlilö.fontosabb. kérdésekben a miniszternek
véleményt adjon.

F) végre cús iparügyi hatóságok^ melyek mint
kihágási biróságok közigazgatási utón járnak
el és ítélkeznek azok ellen, a kik a kereskede-
lemügyi miniszternek a védjegytörv. 6. §-a alap-
ján a kötelező áruvédjegy használata iránö
kiadott rendeletét megsértik;

£lkobzás. Megsemmisítés. Hírlapi kozzététeL

Kártérités.

27. §. A 23. és 24, §. (1895. évi XLI.

t.-cz. 8, és 90 §'Okban meghatározott híhágásoh
csak a sértett fél indítványára büntetendők. •

Az Ítéletben a sértett félnek a tárgyalás folya-
ma alatt kifejezett kívánatára kinumdandőy hogy aá

1890. éyiH, t.-ca. 27. §-a. Ili

útáneásrá vágy jogialán megjelölésre kizárólag vagy
különösen alkalmai szerszámok és készülékek aJí.
émliteU czélra hasznavehetetlenekké tétessenek; tO"
váibá, hogy az utánzott védjegyeknek és jögtcúanul
készített megjelöléseknek netán meglevő készletei meg^
semmisütessenekj és hogy a jogtalanul alkalmazott
védjegyek, és megjelölések az elitéUnek birtokában
lévő árukról, illetőleg burkólaiaikról, még aa esetben
is eltávolíttassanak, ha az éltávölitás az Uruk.megr
semmisítését okozná is. .

A sértett félnek a tárgyalás folyama alatt
kifejezett kívánatára megrendelendő továbbá: hogy
fltóf Ítélet egész terjedelmében indoJcaíval együtt, am
elítéltnek költségén közhírré tétessék. A. közhirrététel
módja és határideje a sértett fél kivánatának tekin-
tetbevételével az iületben megállapítandó.

A polgári magánjog szerint a sértett fdet megi
illető kártérítés helyett, ez utóbbinak a tárgyalás,
folyama alatt kifejezett kivánatára, a büntető bíróság
az elitélt ellen, az ítéletben a büntetésen felül, a
fenforgó összes körülmények méltatásával szabad
meggyőződése szerint a sértett fél javára ötezer frtig
terjedhető kártérítési összeget is megállapithat.

Ha ugyanazon kihágásért (1895. évi XLI*
tércz. TJLm §*) többen Ítélteinek el, az elitéltek a
kártérítési összegért egyetemlegesen felelősek.

A kártérítésre vonatkozó fentebbi határozatok
akkor is alkalmazandók^ ha a 23. §. (189S. évi
XLI. t,-ez* 8* §.J második bekezdésének rendel"
kezese folytán a vádlott súlyosabb beszámítás alá
eső és a büntető törváiykönyvbe ütköző valamely
esdékmény miatt ítéltetik el.

*) Lásd 6 szakaszt a 16^-ik . oldalon.

$12 1890, évi. II. t.-cz. 27. §-a.

Ezen szakasz 5-ik és 6-ik bekezdései Molnár
Antal képviselő indítványára vétettek fel a tör-
véínybe. A kormányjavaslatból ezen két utóbbi
pont hiányzott, de ezek természetes folyomái-
nyai voltak a 23. §-nál (novella 8. §-a)dr. Neu-
Ibann Annin képviselő javaslatára elfogadott
módosításnak. — Egyébként ezen szakasz ren-
delkezése szerint a bitorlás kihágása csakis
tL. sértett fél indítvány ára üldözhető..

Sértett félnek törvény szerint csakis a véd-
jegy kizárólagos használatára jogosított vállalat
tulajdonosa tekinthető, mig ennek üzleti bizo-
mányosa, külön megbízás nélkül vádat eredmé-
liyesen nem emelhet.

A 2-ik pont szerkesztése nélkülözi ugyan
a kellő praecisitást de azért belőle megállapít-
ható az, hogy a büntető biró, ha a terhelt bűnös-
ségét beigazoltnak látja és igy büntetést kiszabó
Ítéletet hoz a sértett fél vagy igazolt megbízottja
kívánságára, az Ítéletben azt is köteles elren-
delni; hogy

a) az utánzott védjegyek és egyéb meg-
jelölésekmeglevő készlete megsemmisíttessenek,
— togy

b) az utánzat készítésére és megjelölésre
kizárólag és különösen alkalmas mwmaesaköjsök
szintén megsemmisíttessenek, végre hogy

c) a már árukra alkalmazott utánzatok vagy
megjelölések az árukról vagy burkolataikról való
eltávolittatásának még akkor, is ha az eltávolítás
az áru megsemmisítését vonná maga után.

Ezen rendelkezés lényegében teljesen azonos
a btkv. 61. §-ában foglalt rendelkezésekkel^ csak-
hogy itt t. 1. a védjegybitorlásnál, a büntető

1880. évi IL t.-cz. 27. §-a. 173

elj&r&s inditványozás&n kivűl a megsemmisítést
és eltávolítást még külön is indítványozni keli
£zen kérelem csakis a tárgyalás folyama alatt
terjeszthető elő, így az első bírói ítélet meg-
hozatala után előterjesztett ilyen kérelem már
figyelembe nem vehető. Nem rendelkezik ugyan
e pont arról, hogy csakis a vádlott birtokában
levő utánzatok készítésére szolgáló eszközök és
készülékek, továbbá utánzatok semmisitendők
meg, mint ezt a szabadalmi törv. 61. §-a teszi, ■ —
azonban mivel egészen természetes, hogy a bírói
Ítéletben más személyről — mint a kinek bir-
tokában ilyen utánzatok és előállításra alkalmiis
eszközök vannak — szólni nem lehet, — a bírói
ítélet csakis azon tárgyakra rendelheti el a
megsemmisítést, a melyek a terhelt birtokában
vagy bírlalatában vannak.

Ugyancsak a sértett félnek a tárgyalás
folyama alatt külön kifejezett kívánatára ren-
deli el a bíró a büntetést megállapító ítéletek-
nek azon belföldi hírlapokban egész terjede-
enlemb való közzétételét, melyekben azt a sértett
fél kívánja. — A bíróság bűnvádi átalánya ezen
közzétételnek csak egy hírlapban való közlés
költségeit előlegezi, mert több hírlapban való
közzététel elrendelésének kötelezettsége a tör-
vényben kimondva nincs. Ezen rendelkezés igen
nagyfontosságú, mert a kereskedőre, iparosra,
a ki a védjegybitorlás által üzleti érdekeiben
az utánzás által sok kárt szenvedett, — sokkal
fontosabb az, hogy a nagyközönség tudomást
szerezzen arról, hogy védjegyeit utánozták, hogy
azok e miatt el is ítéltettek, mint a csekély
összegű kártérítés. — A közzététel, költségeire

1

174 1890. évi t.-cz. IL 27. §-a,

nézve a törvény világosan meg mondja ugyan,
hogy az mindig az elitélt költségén eszközlendő,
azonban mivel az Ítélet ezen részének végrehaj-
tása' nem várhat addig mig ezen költséget az
elitélt befizeti vagy mig ennek kz esetleges
vagyontalansága igazolást nyer, — bár ezen közzér
tétel a magánvádló érdekében történik is, -— a
bűnvádi eljárási átalány fogja előlegezni, — mely
azt az elitélt vagyonából, esetleg magánvádlótól
ha t. i. több lapban tétetett közzé behajtja.

Ugyancsak a sértett félnek a tárgyalás
folyamán kifejezett kívánatára a büntető biró
y^az összes k&lnűmények méltatásával szabad meg-
győződése szerinf^ 6000 frtig terjedhető kártérítést
Ítélhet meg. Ezen kártáritési összeg azonban
felébb nem emelhető, sőt ha a fél kártérítési
igényét is büntető eljárás folyamán szorgal-
mazza, ezzel lemond arról, hogy esetleges több
kárát polgári iiton érvényesíthesse.

A polgárí utón érvényesítendő kártérítési
keresetek ha a kár 600 firtot meg nem halad az
1893. évi XVIII. t.-cz. 2. §. 4. pontja értehnében
a kir. járásbíróságok mint keresKedelmi bíróságok
előtt a sommás eljárás szerint tárgyalattnak ; —
ha pedig a kár az 600frtot meghaladja a 3269/81.
I.M. rendelet 12-ik pontja szerínt, tekintet nélkül
arra, hogy alperes kereskedő-e vagy nem, a kir:
törvényszékek mint kereskedelmi bíróságok előtt
jegyzőkönyvi tárgyalás utján esetleg rendes el-
járás szerint periratok váltásával tárgyaltatnak;
A szakasz 6. pontja a tettes társak egyetemleges
kötelezettségét, mig a 6. pont azt mondja ki, hogy
a kártérítésre vonatkozó rendelkezések akkor is
alkalmazást nyernek, ha a tettes súlyosabb l)eszá<»

1890. évi IL t;.cz: 27. §-a. 175

mitás alá esö a btkv. rendelkezéseibe ütköző véd-
jegyjögsórtést követett el, és e miatt itóltatett el.
t)r, Neumann Ármin „A védjegyek oltalmá-
róP szóló törvény magyarázata cimti munkájában
a^on nézetének ad kifejezést, hogy a polgári
bíróság előtt, kártárítés iránt addig pert inditani
nem lehet, a mig a büntető biró a bitorló bünösr
ségét meg nem állapította ; kivéve ha a bitorlás
büntethetősége elévült, vagy. ha a tettes elhalt.
Ugyanily nézetnek ad kifejezést dr. Nagy Ferenci
egyet. tan. is a „magyar kereskedelmi jog magya-
rázata '^ oimü művében. — Nézetem szerint ezen
éllitás nem állja meg a szigorú birálatot ; hiszen
ha nem is intézkedik e törvény erről nyilvánosan
j(explícite), dé ha figyelembe vesszük, hogy a tel-
jesen analóg szabadalmi bitorlásoknál az 1895. évi
XXXVn. t.-cz. 53. §-a „a bitorlás megszüntetése
és kártérítési igény"-nek polgári utón való érvé-
nyesítését egyenesen megengedi, — -. tekintettel
arra, hogy azt e törvény sehol el nem tiltja ; ho^
e 29. §. első bekezdésében felsorolt előkérdések
eldöndése iránti megkeresést a kereskedelemügyi
miniszterhez a polgári bíróságok is intézhetik ; —
továbbá, tekintettel arra, hogy midőn egy véd-
jegy törlése iránti perben az utóbb bejegyzett
hasonló védjegy törlése után még mindig fen-
marad a védj egy tulaj donosnak a m agánj og szerinti
kártérítés iránti igénye, a midőn az a terhelt
megbüntetését nem kívánja — akkor nézetem
szerínt nem kényszeríthető a sértett fél arra, hogy
ilyen esetben először a büntető pert indítsa meg,
holott azt kevesebb zaklatással kívánja elérni.

*) Lásd különben Szilágyi beszédét az 53. oldalon.

i^6 a890. évi 11. t-cz. 28. §-a.

Lefoglalás^ zárlat. Birói szabadmérlegelés.

28. §. A sérteti félnek jogában dü, a 37. §^
S'dik bekezdésében emlüett tárgyakra nézve a b&mn
tető Ítélet meghozatala előtt a lefoglalást, kiUön őri^
eet alá vételt és más intézkedések foganaiositását
kérelmezni, melyek által a büntetendő cselekmény
ismétlése megakadályoztathcUá.

Ezen kérvény a birőság részéről azonnal el*-
intézendő, de szabadságában áll a kérelmezett fog*
lálást illetőleg külön őrizet alá vételt, vagy a Mvánt
más intézkedéséket a sértett Jeltől bekővetdendő biz^
tositék letételétől függővé tenni.

Ha a sértett fél a 23-ik és 2á'ik §'ók (1895.
évi XLI. t.'CZ, 8, és 9.) eseteiben kártérítési köve-
telesét a polgári birőság előtt érvényesiti, a birőság
a kár ténye és mennyisége felett a fenforgö körül-
mények alapján saját belátása szerint határoz.

Ezen szakasz 3-dik bekezdése dr. Molnár
Antal képviselő javaslatára vétetett fel a tör-
vénybe, első és második bekezdése lényegében
megegyezik a taláknányi szabadalmakra vonat-
kozó törvény 53. §-a hason rendelkezésével.

A zárlatot, lefoglalást a biróság a végre-
hajtási eljárás erre vonatkozó rendelkezése
szerint foganatosítja ; — a külön őrizet alá véíéU
Hsak akkor, ha ezt a sértett fél kéri és annak
foganatositási módját megjelöli, alkalmas le-
«árolható helyiségről gondoskodik külön őrizet
alá veendő tárgyak biztos megőrzésére. — Mik
legyenek azon y^más intézkedések*^, a melyek foga-
natosítására erre a törvény a birót feljogosiiga,
ezen törvény ép oly kevés felvilágosítást nyújt

1890. évi 11. t.-cz. 28. §-a. 177

mint a szabadalmi törvény melynek teljesen
azonos rendelkezése van.

A lefoglalás, zárlat és külön őrizet alá
vétel iránti kérelmet a sértett fél az Ítélet meg-
hozatala előtt köteles előterjeszteni; — ennek
czélja az, hogy a sértettnek mód nyujtassék
arra, miszerint a bitorló megakadályoztassék a
védjegy további jogtalan használásában. Ezen
kérelem a büntető birónál, esetleg a rendőri
hatóságnál is, mely büntető ügyekben a nyo-
mozás foganatosítására illetékes, a panasz meg-
tételével egyidejűleg terjeszthető elő és arra
irányulhat, hogy a vádlott birtokában levő
utánzott védjegyek, — ilyen védjegyekkel ellá-
tott áruk és ezen védjegyek készitésére szolgáló
és erre alkalmas eszközök lefoglaltassanak hogy
ez által a terhelt bitorlás folytatásában megakadá-
lyoztassék. Bár a törvény nem mondja meg vilá-
gosan azt, miszerint a sértett fél ha ilyen kérelmet
terjeszt elő, köteles valószínűvé tenni azt, mi-
szerint terhelt a bitorlást tényleg elkövette, —
mint a szabadalmi törvény 63. §. 2-ik pontjá-
ban — mégis tekintettel arra, hogy ezen sza-
kasz 2-ik bekezdése szerint is a bíróság jogo-
sítva van a lefoglalás iránti kérelem teljesítését
a sértett fél által adandó biztosítéki összeg leté-
telétől függővé tenni, szükséges, hogy a sértett
fél a zárlati kérvény mellett ugy saját belaj-
stromozott védjegyét mint a vádlott által jog-
talanul használt védjegy egy-egy példányát mu-
tassa be a czélból, hogy a kettőnek összehasonlí-
tása által meggyőződést szerezzen a bíró arról,
miszerint a bitorló által jogtanul használt védjegy
összbenyomásában a sértett fél kizárólagos hasz-

Dr. KÓBa: Védjegy-mustiaoltalom. 12

178 18ÍH). évi II. t.-c2. 28. §-a.

nálati jogát képező védj egyhez annyira hasonló,
miszerint ezen védjegy használása a közönséget
az ára eredete felöl könnyen tévedésbe ejtheti.

A zárlatot illetve lefoglalást nem csak a
büntető biró, hanem a polgári biró is elrendel-
heti, az esetben t. i. ha a sértett fél kereseti
kérelme a kártérítésen, kivül kapcsolatosan vagy
önállóan oda irányul, hogy a terhelt a jogtalanul
használt védjegy további használásától eltiltassók.

Az ily kérelem, épugy mint a végrehajtási
eljárásban, azonnal és pedig rendszerint a ter-
helt meghalgatása nélkül intézendő el ós foga^-
natositandó, mert különben az egész czólját
tévesztené.

A lefoglalás iránti kérelemmel kapcsolato-
san a sértett fél részéről leteendő biztosíték czél-
ját ugyan a törvény nem jelöli meg, de a dolog
természetéből kifolyólag ez másra nem szolgál-
hat, mint azon költség ós kár megtérítésének
biztosítására, melyet a vád alól netán felmen-
tett terhelt az igazolatlannak bizonyult zárlat
vagy más biztositási intézkedések által vagyo-
nában ok nélkül szenvedett, illetve azon költsé-
gek megtérítésére a melyet neki az ellene alap-
talanul indított eljárás okozott. — Az úgy-
nevezett erkölcsi sérelmek, melyet a régi védjegy-
törvény y^Schimpf und Schand^ névvel jelöl,
valamint a vesztett haszonból folyó kártérítési
igény iránt az alaptalanul terhelt a polgári
bíróság előtt kereshet jogorvoslást.

A kár ténye és mennyisége felett ugy a
büntető, mint a polgári biró a fenforgó^ összes
körülmények móltatásával szabad belátása sze-
rint határoz, vagyis a biró ennél a perrendtar-

1890. évi II. t.-cz. 29. §-a. 179

tásban megállapított alaki bizonyítékokhoz kötve
nincs ós a bizonyítékokat szabad meggyőződése
szerint mérlegeli. — (L. 27. §, 4. és 28. §. 3, p.)

Kereskedelmi miniszter blról Illetékessége véd-
jegyperekben.

29. §. Azon kérdés felett, vájjon megillet-e
valakit a védjegy hizárölagos használati joga, vala-
mint ezen jognak elsőbbsége és átruházása felett;
továbbá afelett : vájjon valamely lajstromozott védjegy
egy harmadik személy áltál más árunemekre haszna-
latba vehető-e vagy sem (7. §.) a kereskedelemügyi
miniszter határoz.

1895.éví XLI. t.-cz. 12. §'a.V Ha a büntető
ügyben (jelen törv, 8. és 9. §§'aij oly kérdés merül
fel, melynek előzetes eldöntése az előbbi bekezdés
szerint a kereskedelemügyi miniszter hatásköréhez
iartozikf ez esetben a büntető biróság az illető adatok
közlésével e kérdés előzetes eldöntésére a nevezett mi-
nisztert fölkérni és határozatát bevárni tartozik.

Ezen szakasz rendelkezése ellen egyes
képviselők már a törvény megalkotása alkal-
mával komoly aggályaiknak adtak kifejezést.
így JeUinek Arthur képviselő a szakasz teljes
kihagyását és e helyett a 23. §. után egy tel-
jesen uj fejezet felvételét hozta javaslatba.**)
Figyelemre méltó javaslata indokolására fel-
hozta, hogy ezen szakasz nem emeli érvényre
kellően a védjegyoltalomban azt a mi benne

*) Az 1890. évi n. t.-cz. 29. §-a 2-ik pontja helyett
módosított uj szöveg.

**) Lásd a 158-ik lapon.

12*

180 1890. évi n. t.-cz. 29. §-a.

fő, a magánjogi szempontot, hanem ezen ügyek
elintézését, a kizárólagos használat tulaj donát^
az átruházást, az elsőbbséget, szóval a védj egy-
ben rejlő összes magánjogi momentumokat köz-
igazgatási útra tereli. Nincs állam a continensen,
a mely ezen ügyek elintézését a közigazgatási
hatóság kezéből ki ne vonta volna s ne a bíró-
ság hatáskörébe utalná.

E szakasz második bekezdésének fontos
közjogi következménye is van, a mennyiben
az összefügg a bűnvádi eljárással is, — és a §.
ezen 2-ik pontja ellenmondásban van a bűnvádi
eljárási gyakorlattal is. Ha ezen elvet ily alak-
ban törvénybe iktatjuk, ennek hordereje mér-
hetetlen, mert itt a büntető biróság hatásköré-
ről, a büntető biró és a büntető itélet független-
ségéről van szó.

Ha a fennforgó esetben, ezen kérdésnél
azon álláspontot foglaljuk el, hogy a köz- és
magánjogi kérdések mint praejudicialis kérdések
eldöntése — a mennyiben ezek eldöntésével
kapcsolatban áll egy cselekmény büntetőjogi
viszonyainak meghatározása, — nem a büntető
biróságot illeti meg, — akkor a büntető biróság
hatáskörét szűkre szorítottuk sőt a büntető
Ítélkezés függetlenségének egyik alapzatát el-
vontak ! Felszólaló ezen érveivel szemben Baross
Gábor kereskedelmi miniszternek a 23. §-náI
ismertetett indokai alapján, a képviselőház ezen
szakaszt Neumann Ármin képviselő módosításá-
val fogadta el. Nevezett képviselő ugyanis, —
minthogy a 29. §. első bekezdésének eredeti
szövegezése azon hiedelmet gerjeszthette volna,
mintha a védjegy elsőbbsége és átruházása

1890. évi 11. t.-cz. 29. §-a. 181

érvényének megállapitása, függetlenül annak
kizárólagos használati jogától is, a kereskedelmi
miniszter hatáskörébe tartozik, — javasolta, hogy
a 29. §. első bekezdés 2-ik sorában a „valaminf
szó után, ezen szók helyett „a^ elsőbbség és átru-
hájsfás jogostdésdga^ tétessenek ezen szók: „ezen
jogok elsőbbsége és átruházása'^ ; a mi el is
fogadtatott. — Pedig nézetem . szerint Jellinek
Arthumak nagyon is igaza volt, midőn a 29. §.
teljes kihagyását inditványozta, mert néhány
év múlva a büntető perrendtartásról alkotott,
legközelebb életbe lépő 1896. évi XXXHI.
t.-czikk 7. §-a már megteremtette azon jogi
ellentétet, a melyeket Jellinek beszédében jelr
zett,. a mely ezen 29. szakasz 2-ik bekezdésének
tartalmát kellően reducálta.

„Parliamenten kivül" a „Jogtudományi Köz-
löny" 1889. évi 24— 25-iki számaiban közzétett
czikkeiben különben dr. Neumann Ármin képvi-
selő is azon véleménynek adott kifejezést, hogy
a 29. §-ban institualt megáUapitási kereset, mely
mint praejudicialis kereset, természeténél fogva
csak a perek szükségtelen elhúzását mozditja elő,
veszély nélkül volna a magánjogi keresettel össze-
köthető és a kereskedelmi miniszter hatásköréből
elvonható. — A kereset prakticus eredménye
1 nagyon csekély, hatályos végrehajtása nem kép-
! zelhető, mert a jogtalan használat folytatása
vagy ismétlése ennek alapján meg nem gátol-
ható, miért ne volna tehát a kártérítési kérdés
eldöntésére hivatott illetékes biró ezen előzetes
kérdés felett is Ítélni hivatott? Hisz már a
m.agán- és büntetőjogi eljárás dualismusa is
elég nehézkes, — miért ide egy harmadik ille-í

183 1890. évi II. t.-cz. 29. §-a.

tékességet is csatolni ; az eljárás menetét szük-
ségtelenül akadályozni és költségeit aránytalanul
növelni akkor, a mikor a kár anyagilag úgyis
csekély. így irt a törvényjavaslatróli kritikájá-
ban dr. Neumann is, mert belátta ö is, hogy ezen
kérdés eldöntése nem közigazgatási hatóság elé
tartozik, hanem mint az egyéni tulajdon kér-
dése egyedül csak polgári biróság által oldható
meg helyesen.

Ezen 29. §. czélja különben az, hogy bizto-
sítsa a jogosítottnak belajstromozott védjegyé-
nek kizárólagos használati jogát, elismertetni és
megáUapittatni ezen jogot másokkal szemben a
kik az ö jogkörébe sértöleg bele avatkoztak.

A védjegytörv. 2., 7., 13., 18. és 19. §§-ai
és a' novella 4. §-a megállapítják ugyan azon
módokat és feltételeket, melyekkel valaki vala-
mely védjegy kizárólagos használati jogát a
maga számára biztosithatja, azonban ezen kizá-
rólagos jog még nem absolut, ez attól függ, hogy
ilyen vagy éhez hasonló védjegyet, egy harma-
dik személy ugyanezen árunemre más keres-
kedelmi kamaránál előbb belajstromozás végett
le nem tett. - Annak elbírálására tehát, hogy
több, szabályszerűen belajstromozott hasonló
védjegy birtokosa közül ki van jogosítva azt
ugyanazon árunemre használni, ezen szakasz
szerint a kereskedelmi miniszter az illetékes ; és
igy a korábbi prioritással biró védjegy birtokosa
jogosítva van a később hasonló árunemre be-
lajstromozott védjegy törlését a védjegytörv.
29. és 21. §. e) p. alapján szorgalmazni.

Ezen szakasz másrészről egy olynemű
megállapítási kereset alapjául is szolgál, a minőt

1890. évi II. t.-cz. 29. §-a. 183

a szabadalmi törv. 67. §-a statuált. — Ugyanis
mivel azon kérdés felett, hogy valakit meg-
illet-e valamely védjegy kizárólagos használati
joga, ezen szakasz első bekezdése szerint hatá-
rozni egyedül a kereskedelemügyi miniszter hiva-
tott, a később belajstromozott védjegy tulajdo-
nosa jogosítva van a kereskedelmi miniszter
döntését kikérni oly irányban is, hogy őt — egy
már előbb belajstromozott védjegy fennállása
ellenére — megilleti-e belajstromozott védjegye
kizárólagos használati joga. — Joga van neki
ezt kérni minden oly esetben, a midőn kimutatja,
hogy alapos oka van attól tartani, miszerint az
előbbi jogosított ellene bitorlási panaszszal lép
fel. — A később belajstromozott védjegy tulaj-
donosa ellen emelt bitorlás iránti panasz azon-
ban, az ilyen megállapítás iránti kérelem előter-
jesztését kizárja, — de az előző jogosított bitor-
lás miatt panaszt tehet még azután is, midőn a
későbbi jogosított megállapítás iránti kérelmét
előterjesztette. — Kétségtelen, hogy megállapí-
tási kérelem csak a kizárólagos használati jogot
biztosító belajstromozott védjegyeknél terjeszt-
hető elő, — egy be nem lajstromozott és belajstro-
mozott védjegy között ilyennek helye nem lehet.
Annak megállapításánál, hogy az utóbb
lajstromozott védjegy tulajdonosát, az előbb
lajstromozott védj egy gyei szemben, a kizáró-
lagos használati jog megilleti-e vagy nem, min-
den egyes esetben csakis a két belajstromozott
védjegynek — a lajstromba bevezetett és mus-
trában bemutatott képe, illetve ezen képek össz-
benyomása veendő figyelembe, épen ugy mint
a védjegybitorlásnál, meri a védjegynél mint az

184 1890. évi 11. t.-cz. 29. §.a.

árunemek megkülönböztetésére szolgáló jelvé-
nyeknél az a lényeges, hogy annak össstmegjélenése
oly megkülönböztető jéU tüntessen dő, mely szerint
azokat közönséges vevő is képes egymástól
megkülönböztetni.

A védjegy kizárólagos használati joga
iránti vitás ügyekben követendő eljárást ugyan
ezen törvény nem szabályozta, azonban a ke-
reskedelemügyi minisztérium gyakorlata ezen
ügyekben nagyrészt a polgári perrendtartás szabá-
lyaihoz alkalmazkodik, A magánfél által indított
törlési kereset vagy megállapítás iránti kérelem
a kellő bizonyítékokkal felszerelve 2 példány-
ban a kereskedelmi minisztériumnál adandó be ;
— melynek egyik példánya az ellenfélnek ellen-
irata illetve, nyilatkozata megtétele végett ki-
adatik. — A netán szükséges válasz — viszon-
válasz, végirat és ellenvégirat váltása után a
minisztérium szükség esetén bizonyítási eljárást
rendeli el, hol tanúkihallgatásoknak, okiratok-
nak és szakértőknek, sőt eskü általi bizonyítás-
nak is lehet helye, minthogy ezeket a bizonyí-
tási módokat perrendtartásunk ismeri.

A 29. §. 2-ik bekezdése, melyet a novella
12. §-a kifejezéseiben módosított, hasonló ren-
delkezést tartalmaz a szab. törv. 50. §. 2-ik
bekezdéséhez. — Ezen 2-ik bekezdés a legszigo-
rúbban — strictissime — alkalmazandó, azért a
büntető biró a vádlott részéről előterjesztett
olyan indítványt, hogy az ügyben a kereskede-
lemügyi miniszter nézete kéressék ki, nem min-
den esetben köteles figyelembe venni, hanem
csakis akkor, ha a büntető biró meggyőződése
szerint az ilyen kérelemnek a tényállásban kellő

1890. évi n. t.-cz. 29. §.a. 185

alapja van. — Az ily megkeresésekben a tény-
állás tüzetesen leírandó, mert az ügyet a miniszter
ezen megkeresés folytán is, mint biró dönti el, a
mit mutat az is, bogy e törvényszakasz szerint
a kereskedelemügyi miniszter ilyen kérdések —
megkeresések — felett is j^határozatoi^ boz, me-
lyet a büntető biró bevárni tartozik. — Ezen
Tendelkezésböl folyik az is, hogy a büntető biró
a kereskedelmi miniszter határozatát köteles Ítélete
alapjáifl elfogadni, és nem áll jogában azt vizsgáim,
hogy a kereskedelemügyi miniszter a vitás és ver-
sengő védjegyek hasonlósága tárgyában helyesen hatá-
rozott-e^ hogy határozatának indokai a jogi bírálatot
kiáUják-e, mert e szakasz első pontja értelmében
a védjegy kizárólagos használati joga iránti
kérdésekben egyedül és kizárólag a kereskedelmi
miniszter van jogosítva határozni. — Nem köte-
les azonban a büntető biró a kereskedelmi minisz-
ter véleményét kikérni akkor, ha két védjegy
közül az utóbb bejelentett és igy nyilván ké-
sőbbi prioritású védjegyre nézve maga a biró
megállapítja azt, hogy ezen védjegy a korábbi
elsőbbséggel biró védjegygyei teljesen azonos
vagy ahoz a csalódásig hasonlít, mert ilyen
esetben a büntető Ítéletet minden előkérdés
megoldása nélkül meghozhatja.

A most tárgyalt 29. §. 2-ik bekezdését,
illetve a novella 12. §-át a büntető perrendtar-
tásról alkotott 1896. évi XXXIII. t.-cz. 7. §-a
liatályon kivül helyezte azon jogi elvnél fogva,
hogy: lex prosteriór derogat priori. — Ezen
szakasz szerint ugyanis, y^ha annak megállapitása,
hogy forog-e fenn bűncselekmény és milyen, vala-
^mély köz- vagy magánjogi törvénynek előleges eldön-

186 1890, évi n. t.^cz. 30. és 31. §-ai.

iéséiől függ^ a hüntető hiróság e iérdésben a jelen
eljárás (tehát a hptrs) szerint határoss. A hiróságnák
vagy bármely más hatóságnak ily előleges magánjogi
kérdésre vonatkozó határozata a büntető hirósögra
a büntethetőség kérdésében nem kötelező.'^ — Ezen
törvényszakasz 3-ik pontja szerint továbbá
a bíróság azt látja, hogy valamely „bűnvádi
ügynek eldöntésére nézve lényeges magánjogi
kérdés csak hosszabb eljárás alapján bírálható
el; a büntető biróság az érdekeltek egyikét,
záros határidő kitűzése mellett külön eljárásra
utasíthatja és az indítandó vagy már megindí-
tott eljárás eredményét bevárhatja", — azonban
ezt bevárni, mint ezt a novella 12. §-a köve-
telte a biróság többé nem tartozik, — sem azon
hatóság határozata a büntethetőség megállapí-
tásánál a bíróságra nézve többé nem kötelező.

30. §. Az 1878. évi V. t.-cz. 413. §'a jelen
törvény életbeléptével hatályon kívül helyeztetik.*)

A kényszer jelzés elmulasztásának
megbüntetése.

31. §. Ha a kereskedelmi miniszter a 6. §*
alapján bizonyos árunemekre elrendeli, hogy azok
forgalomba bocsátásuk elölt az általa meghatározott
módon belajstromozott védjegygyei láttassanak el : az
a ki ezen rendeletet megszegi^ kihágást követ el; és
az 1884. évi XVIL t.-cz. 157. §. d) pontjának
megfelelőleg húsz forinttól kétszáz forintig terjedhető
pénzbüntetéssel büntetendő, és azon kiviU az illető
áruk mindenkor elkobzandók.

*) Lásd az 1896. évi XLI. t.-cz. 8. és 9. §-át a
195. és következő lapokon.

1890. évi II. t.-cz. 31. §-a. 187

Ezen MMgásohhan, a bíráskodásra as 1884.
évi XVIL t,'C0, 166, §-ában*) meghcUáro^oU ipar-
hatóságok az illetékesek^ a melyek a hozzájuk utaU
iparkihágási ügyekben előirt eljárást követik.

*) Ipartörvén V 1884. évi XVn-ik t.-cz. YII. fejezet.
Az iparhatóságokról és az eljárásról.

166. §. Az iparügyekben következő hatóságok álla-
píttatnak meg :

I. Elsőfokú hatóság:

a) községekben a szolgabíró ;

b) rendezett tanácsú városban a várostanács;

c) törvényhatósági joggal felruházott városokban
a rendőrkapitány ;

d) Budapest fővárosban a kerületi elöljáróság.

II Másodfokú hatóság :

a) vármegyékben az alispán ;

b) törvényhatósági joggal felruházott városokban
a tanács.

III. Harmadfokú hatóság :

(a földmivelés-. ipar- és kereskedelemügyi mi-;
niszter.)

180. §. Az elsőfokú ip8.rhatóságnál az eljárás szó*
béli, melyről azonban jegyzőkönyv vétetik fel. A végzés
szóval kihirdetendő és a felek kívánatára írásban is
kiadandó.

181. §. Iparügyekben az iparhatóságok által ho-
zott első- és másodfokú határozatok ellen, ideértve a
kihágások tárgyában hozott határozatokat is, a felfolya-
modás a határozat kihirdetése., illetve kézbesítése után
15 nap alatt az elsőfokú iparhatóságnál szóval bejelent-
hető vagy írásban nyújtandó be. Az első- és másodfokú
határozatok ellen kellő időben benyújtott felfolyamodás
a 141. és 176. §§-ban említett esetek kivételével, vagy
ha a végrehajtást köztekintetekből nem szükséges azon-
nal foganatosítani, halasztó hatálylyal bír.

L. még a 165. §. 3. bekezdését és az 1879 : XL.
t.-cz. általános részt.

1

188 1890. évi II. t -ez. 31. §-a.

Ezen szakasz Neumann Ármin képviselő
jnditványára nyerte mai szövegezését. Különben
nem érdektelen kérdés, hogy mi történnék azon
esetben ha egy iparos elnézi, hogy az ö köte-
lezően használt védjegyét valaki silányabb áru-
val utánozza és ez által a fo^asztó közönséget
megkárosítja, nem volna-e ily esetben indok
hivatalból eljárni az ellen, ki az ilyen véd-
jegy ^^ jogtalanul utánozza.

Az iparhatóságok hatáskörébe utalt kihá-
gások eseteiben követendő eljárást az ipar-
törvény végrehajtása tárgyában 1884. évi augttsztas
36' án 39266189. sz. a. kiadott földmivélés-^ ipar-
és kereskedelmi miniszteri rendelet V-ik és 6-ik
fejezete szabályozza. A pénzbüntetés és az áru
elkobzása ilyen esetekben feltétlenül kimon-
dandó, és a két büntetés mindig együtt alkal-
mazandó. — A behajthatlannak bizonyult pénz-
büntetés átváltoztatására nézve az 1879. évi
XL. t.-cz. 22. §-ának rendelkezései, — annak
hová fordítása iránt pedig az 1892. évi XXVli.
t.-oz. rendelkezései az irányadók.*)

♦) 1892. évi XXVII. t.-cz. A pénzbüntetés hova-
fordításáról 8. §. Mindennemű pénzbüntetés akár kir.
bíróságok, akár közigazgatási hatóságok állapították
meg, hacsak az Ítélet alapjául szolgáló törvény vagy
rendelet világosan más rendelkezést nem tartalmaz, az
igazságügy miniszter kezelése alá tartozik és a felmerülő
szükséghez és czélszerüséghez képest letartóztató inté>
zeti építkezésekre, javító intézeti és rabsegélyző czélokra
fordítandó.

1890. évi II. t.-cz. 32. §-a. 189

NEGYEDIK FEJEZET.

A magyar korona területén kivttl enS

vállalatok védjegyei.

33. §. Külföldi vállalatok védjegyeinek, vala-
mint a nevek^ cjségek, czimerek és más üzleti meg^
nevezések védelmére nézve az illető államókkal kötött
államszerződések illetőleg egyezmények irányadók.

Hogy milyen feltételek alatt legyenek az ő
Felsége többi királyságai és országai területén lajstro^
mozott védjegyek^ továbbá az ottani termelő, iparos
vagy kereskedő neve, czége, czimere vagy üzletériek
megnevezése a jelen törvényben biztosított védelemben
részesitendŐk, az a vám- és kereskedelmi szövetség
haiározmányai szerint Ítélendő meg.*)

Lásd a vonatkozó külföldi államszerződé-
seket végül lenyomatva.

Ezekre vonatkozólag tájékoztatásul meg-
jegyzem, hogy ezen szerződések nem egyenlően
vannak szövegezve, sőt szerkezeti tekintetben egy-
mástól nagyon is elütő három osztályba sorozhatok.

Az első osztályba sorozhatjuk azon állam-
szerződéseket a melyek a külföldi államok polgá-
rainak hazánkban teljes viszonoságot biztosítanak
a védjegyoltalomra nézve, mint az a FortugalU-
ával kötött 1872. évi XXX. t.-cz. illetve az ezt
meghosszabbító 1891. évi XLII. t.-czikk a ÍVan-

*) Lásd Sincerus : Védjegyoltalmunk a kiegyezés-
ben czimü czikkét, az Ügyvedek Lapja 1899. évi 10. és
11-ik számában.

190 1890. évi n. t.-cz. 32. §-a.

<^ziaországgal kötött kereskedelmi szerződésbe
(1882. évi XXXVIII. t.-cz. II. ez.) a Svdjczczal
a védj egyek kölcsönös oltalma tárgyában kötött
(1886. IX. t.-cz.) egyezmény első czikkébe ; —
a. Bulgáriával kötött kereskedelmi szerződésünk
(1897, évi XIX. t.-cz.) Ill-ik czikkébe — végre
a Japánnál kötött (1898. évi XXXII. t.-cz)
kereskedelmi és hajózási szerződés XVlII.-czik-
kébe felvett rendelkezésekben kifejezésre jut.

Ezen államok polgárai a védjegyoltalom
tekintetében hazánkban ugyanazon jogokat élve-
zik, mint saját állampolgáraink.

A második osziályha tartozó államszerző-
dések a lajstromozási bifurcatiót elválasztva
állapitják meg, — külön a magyar korona orszá-
gaira, külön Ausztriára. — így például

az orosz birodalommal ipari védjegyoltalom
tárgyában kötött és az 1876. évi XI. t -czikkbe
foglalt szerződés II. czikke szerint, ha az orosz
alattvalók védjegyeik tulajdonjogát nálunk biz-
tosítani kívánják, kötelesek „a^ar orosz eredetű
védjegyeket a bécsi kereskedelmi- és iparkamaránál
Ausztria részére — és a budapesti kereskedelmi-
es iparkamaránál Magyarország részére^ beter-
jeszteni. — Hasonló szerkesztésüek a Belgium-
mal az áruvédjegyek védelme tárgyában kötött
az 1880. évi XXH. t.-czikk H-ik czikkónek
azon rendelkezése, a mely szerint a belga alatt-
valók, ha maguknak valamely árujegy tulajdonát
biztosítani kívánják, az osztrák-magyar monar-
chiában hatályban levő törvények és rendeletek
értelmében megkívánt okmányokat, j^ Ausztriát
illetőleg a bécsi kereskedelmi- és iparkamaránál,
— Magyarországot illetőleg a budapesti keres-

• 1890. évi 11. t.-cz. 32. §-a. 191

kedelmi- ós iparkamaránál tartoznak letétemé-
nyezni. — Ugyanily módon rendelkeznek a
Szerbiával kötött kereskedelmi szerzödósünk
(1893. óvi XX. t.-cz.) XlV-ik czikkének 7-ik
pontja, és Romániával a védjegyek oltalma tár-
gyában (1893. évi XXIII. t.-cz.) kötött egyez-
mény lÜ-ik czikke ; végre a Hollandiával az
áruvódjegyek oltalma tárgyában kötött (1887.
évi XI. t.-cz.) egyezmény első czikkelye ; ós a
Spanyolországgal 1897. évi június 17-én kötött
hasonló egyezmény VlII-ik czikkelye.

Végre a harmadik osztályha sorozhatok
azok az államszerződések, a melyek grammatikai
szövegezése azon magyarázatnak szolgált alapul
a mely szerint külföldiek védjegyoltalmat a
vám- és kereskedelmi szövetségben álló Magyar-
ország és Ausztria területén csakis ugy nyer-
hetnek, ha a védjegyeiket ugy az egyik mint a
másik állam területén belajstromoztatják. — így
van szerkesztve a Nagy-BriUániával kötötl keres-
kedelmi szerződésünk (1877. óvi XXIX. t.-cz.)
a melynek VI. czikke második pontja szerint az
angol alattvalók az osztrák-magyar monarchiában
kizárólagos védjegyoltalmat csak ugy igényel-
hetnek, „ha azt két-két példányban ugy a bécsi
— valamint a budapesti kereskedelmi- ós ipar-
kamaránál letették". — Hasonló szerkesztésű
az észak-amerikai EgyesüU-Allamokkál kölöU és
az 1872. évi XTV. t.-czikkbe foglalt iparvédjegy
egyezmény, melynek Il-ik czikke szerint, ha az
éjszak-amerikaiak iparvédjegyeikre vonatkozó
jogaikat az osztrák-magyar monarchiában bizto-
sítani akarják, „be kell terjeszteni ezen jegyek
másolatait két példányban az ipar- és kereske-

192 1890. évi II. t.-cz. 32. §-a.

delmi kamaráknál Pesten és Bécsben." — Ennek
megfelelően van szerkesztve a Brazíliával kötött
áruvédjegy egyezmény (1887. évi XXXIX. t.-cz.)
Il-ik czikke, a mely szerint a brazíliai alatt-
valók, ha valamely védjegy oltalmát az osztrák-
magyar monarchiában biztosítani akarják, az
itt „fennálló törvények és szabályok értelmé-
ben megkívánt okmányokat a kereskedelmi- és
iparkamaránál Bécsben és a kereskedelmi- és
iparkamaránál Budapesten tartoznak letótemé-
nyezni,"

Hasonló értelemben van szerkesztve a
Spanyolországgal kötött kereskedelmi és hajózási
szerződés (1882. évi XVI. t.-czikk, az uj meg-
szentesitve nincs). VI. czikkének 4, pontja ; — a
Német birodalommal a szabadalmi mustra és véd-
jegyoltalom tárgyában kötött (1892. évi IV. t.-cz.)
egyezmény 9-ik czikke ; — a Svéd- és Norvég-
országokkal a védjegyoltalom tárgyában kötött
egyezmény (1890. évi XVI. t.-cz.) Il-ik czikke;
— a Dániával a védjegyek kölcsönös oltalma
tárgyában kötött (1888. évi XVI. t.-cz.) egyez-
mény Il-ik czikke ; — végre az Olase királyság-
gal kötött kereskedelmi és hajózási szerződés
(1892. évi VI. t.-cz.) Vl-ik czikke.

Nézetem szerint azonban ezen szerződések-
ből sem lehet az illető külföldi államok polgáraira
jogosan azon kötelezettséget is róni, hogy aka-
ratuk ellenére is arra kényszeríttessenek, misze-
rint védjegyeik számára oltalmat biztosítsanak
Ausztriában akkor is, mikor nekiek csakis az a
szándékuk, hogy azt Magyarország területén
szerezzék meg.

1890. II. t.-cz. 33. és 1895. XLI. t.-cz. 5. §-a. 193

ÖTÖDIK FEJEZET.
Zárhatározatok .

33. §. Ass eddigi szabályok*) álapján bejegy-
zett védjegyek közül, azon védjegyek^ melyeknek laj-
stromozása óta jelen törvény életbeléptetéséig tíz év
még le nem járt, ezen határidő leteltéig, újólagos
lajstromozás nélkül is a jelen törvény alapján érvé-
nyesitendö védelemben részesülnek**)

Ellenben azon védjegyek, melyek a jelen tör-
vény életbeléptetése előtt 10 évnél régibb idő óta let-
tek lajstromozva, az eddigi lajstromokból a jelen
törvény Jiatálybaléptétől számitoit három hó elteltével
törlendők, ha az illető védjegytulajdonosok ezen ha-
táridő alatt védjegyük ujabb belajstromozását nem
kérték.

Jelen törvény életbeléptetése előtt védjegybitor-
lás miatt meginditott tárgyalások az eddigi szabályok
szerint és az eddigi illetékes hatóságok előtt befeje-
zendők,

1896. évi XLI. t.-cz. 5. §-a.
Képyiseleti kötelezettség.

Azon külföldi, kinek czége az országban beje-
gyezve nincs, csak azon esetben érvényesitheti az
1890, évi II, törvényczikk, — valamint a jelen
törvény álapján jogait, ha megfelelően meghatalmazott

*) Lásd az 1858. évi decz. 7-éD, a R. G. Bl. 230.
számában kiadott védi egy törvényt.

**) Lásd a 13. §-nál 2. ]d. alatt közölt 7023/91. K.
M. rendelet 4. § a rendelkezését.

Dr. Kosa : Védj egy-mustrao Italom. 13

19i 1895. XLI. t.-cz. 5. §. Képviseleti kötelezettség.

képviselőt nevez, ki a magyar korona területén, a
hirodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá-
gokban vagy Bosznia és Herczegovinában állandó
lakással bir.

A külföldiekre vonatkozó ezen intézkedés alól
kivétetnek a birodalmi tanácsban képviselt király sá-
gok és országok valamint Bosznia és Herczegovina
lakosai, A képviselő neve és lakása, valamint a
képviseletben történt változás az uj képviselő meg-
hatalmazásának bemutatása mzllétt, a lajstromozó
hatóságnál a védjegylajstromban leendő följegyzés
végett bejelentendő.

Ha a képviselő nem lenne bejelentve, a védjegy
törlésére irányuló kérelem fölött a védjegy tulajdono-
sának meghallgatása nélkül is hozható határozat.

A védjegyügyek kezelésénél, különösen a
védj egy törlése iránt folyamatba tett ügyekben
a tárgyalás folytatása, a megtámadott védjegy
birtokosának megballgatása akadályokba ütkö-
zött azért mert a védjegytulajdonos olyan állam-
ban lakott a hol a rendes kézbesités nehéz-
ségekbe ütközött.

Ezen esett forgott fenn akkor is, ha a kül-
földön lakó védjegytulajdonosnak belföldön lakó
megbízottja nem volt, vagy annak megbízotti
minősége igazolható nem volt. Ezen a hiányon
segített ezen §. rendelkezése de talán túl is ment
az állam souverenitása által megengedett korláto-
kon a törvényhozó akkor, a midőn megengedte
azt, hogy hazánk területére meghatalmazott
képviselőül olyan egyén is nevezhető ki, a ki
Ausztriában, vagy Bosznia ós Herczegovinában
lakik. — Hogy képviselő ki lehet^ azt közelebbről
nem jelöli meg a törvény ^ azért képviselőül mindenki

1890. évi II. t.-cz. 34. ós 35. §-ai. 195^

dj elölhető, a ki jogosítva van a feleket ható-
jágok előtt képviselni. — A képviselő ezen
jzakasz szerint a külföldi védjegytulajdonos
liter egója, a kivel a védjegyre vonatkozó min-
ién ügy akkép tárgyaltatik, mintha a védjegy-
íulajdonos lenne; — ha azonban a külföldi
irédjegytulajdonos képviselőről nem gondosko-
iik, — azt itt a lajstromba be nem jegyezteti,
iz esetben a minisztérium nem köteles részére
igygondnokot rendelni, — mint a szabadalmi
iörvény 15. §. utolsó bekezdése előirja, hanem
la ugy tetszik a védj egy törlési kérelem felett,
— a külföldön lakó védjegytulajdonos meghall-
gatása nélkül esetleg kinevezett ügygondnok
űaeghallgatása esetén is határozhat. (Min. indok.)

Horvát magán- és büntetőjog alkalmazása.

34. §• A mennyiben a jelen törvényben a fen-
álló magánjogi vagy büntetőjogi törvényekre történik
hivaikozás^ ezalatt Horvát ^Szlavonor szagokra nézve
az ott fennálló magánjogi és büntető törvények ér-
tendők.

A törvény életbelépési ideje.

36. §. Ezen törvény kihirdetése napjától szá-
müandó 3 hó múlva lép életbe^ — és végrehajtásával
a kereskedelemügyi és igazságügyi miniszterek, —
Horvát' Szlavonor szagokra nézve pedig, a kereskede-
lemügyi miniszter, ki e tekintetben Horvát- Szlavón-
és Dalmátországok bánjával, egyetértőleg jár el —
hizatnak meg,

13*

196 1895. évi XLI. t-cz. 13. és 14 §-ai.

Jegyzet. Ezen törvény t. i. az 1890. évi
II. t.-czikk szentesítést nyert 1890. évi febr. 4-éii.
Kihirdettetett 1890. febr. 16-én, ekképen 1890,
május 16-án lépett életbe; ezt kimondani azért
volt szükség, mert az 1881. évi XVII. t.-czikk
szerint, ha a törvény életbelépési ideje iránt maga
a törvény külön nem intézkedik, akkor az a tör-
vénynek az országos törvénytárban való megje-
lenése napjától számított 16 nap múlva lép életbe.

1895. évi XLI. t.-cz. 13. f-a.

A jelen törvény , ais 5. §. kivételével a kihir-
detés napján, az 5, §, intézkedései pedig a kihir-
detést követő hat hónap múlva lépnek életbe.

A 4. §. határozmányai csak oly védjegyekre
alkalmazhatók, melyek jelen törvény kihirdetése nap-
jától fogva kerülne lajstromozás alá ; hasonlóképen
a 6. §. határozmávyai is csak azon peres ügyekben
alkalmazandók^ melyek ezen időpont után indittai-
nak meg.

Jegyzet. Ezen törvény szentesítést nyert
1896. évi jul. 30-án, az országos törvénytárban
kiadott 1896. évi augusztus 1-én, tehát életbe-
lépett még az 6-ik §-a is: 1896. évi febr. l-én.

1895. évi XLI. t.-cz. 14. S-a.

Ezen törvény végrehajtásával a kereskedelem-
ügyi és igazságügyi miniszterek, Horvát-Szlavonor-
szagokra nézve pedig a kereskedelemügyi mimssster,
-^ ki e tekintetben Horvát- Szlavón- és Dálmáior-
szágok bánjával egyetértőleg jár el — bietUnak meg.

II. RÉSZ.

A MUSTBA- ES MODELL-OLTALMAT

r ••

SZABÁLYOZÓ TÖRVÉNY.

BEVEZETÉS.

A mustra- és mintaoltalom szabályozásával
törvényliozásunk ez ideig önállóan nem foglal-
kozott. A szerzői jogról szóló 1884. évi XVI.
törvényczikk megalkotásakor ugyan ezen rokon-
tárgy szabályozása is szóba került, de ennek
megoldását a törvényhozó mellőzte, sőt a tör-
vényczikk 63. §-ában világosan kimondotta,
hogy a szerzői jog tárgyában alkotott törvény
a mustra és modellekkel közel rokon képző-
művészeti tárgyakra nem alkalmazhatók.

Az ujabb időben az „eszmei tulajdon**
nevezet alatt ismeretes szerzői jog, szabadalmi
jog, és a védjegyoltalom terén is olyan a kor
színvonalán álló törvényeket tudunk felmutatni,
melyek bármely müveit állam hasontárgyu tör-
vényeivel bátran helyezhetők egysorba, de
ezen a téren a magyar törvényhozás önálló
alkotásképen mitsem képes felmutatni. Pedig
ha a szellemi tulajdonnak egyáltalán joga van

200 Mustra-modell. Bevezetés.

a védelemre, — a mit pedig senki nem tagad
— ugy a nem ritkán művészi alkotást feltün-
tető iparczikk készitöje is méltán, söt joggal
igényelheti munkája gyümölcsének a törvényes
védelmet.

Azonban ha ez ideig nincs is e tárgyban
alkotmányos utón alkotott törvényünk, az ipari
jogok ezen része sem nélkülözi hazánkban a
kellő jogi védelmet. Ugyanis az Ausztriával
kötött és az 1867. évi XVI. törvényczikkbe
foglalt vám- és kereskedelmi szövetség XVII.
czikke értelmében, az Ausztriában 1858. évi
deczember 7-én az ipari termékekre szolgáló
mustrák és minták védelme tárgyában (R. G.
Bl. 237.) és az ennek módosítása tárgyában
1866. évi május hó 23-án (E. G. BL 35.) kiadott
császári királyi pátensek, ugy a fennállott
császári királyi kereskedelmi, ipar- ós.középi-
tészeti minisztérium által az ezek végrehajtása
tárgyában 1858. évi deczember 21-én 3970. sz. a.
kiadott utasítás nálunk is kötelező jogszabá^
lyokká válván, ebeket mint honosított törvényéket
tekinthetjük, melyek határ ozmányai alapján sze-
re25hető nálunk az ipari mustrák és mintákra
a kizárólagos használati jog; és tényleg keres-
kedelmi- és iparkamaráink ezen szabályok alap-
ján lajstromozzák be a náluk letett mustrákat
ós mintákat; és iparhatóságaink a mustra- és

Mustra-modell. Bevezetés. 201

mintavédelem bitorlását ezen most említett sza-
bályok alapján bírálják el.

Ezen szabályok, melyek az 60-es évek
végén Ausztria ipari viszonyaínak, különösen
a már akkor is eléggé fejlett textil iparának
teljesen megfeleltek, ma már nemcsak hogy
Ausztriában nem elégítik ki az ottan magas
fokon álló ipar érdekekéit, de még a mi kevéssé
fejlett ipari viszonyaink mellett sem mond-
hatók ezek kielégítőknek; és mindinkább szük-
ségesnek mutatkozik a mustra- és mintaoltalom
hatályosabbá tétele szempontjából való annak
modem szabályozása.

Minthogy azonban a mv^tra- és minia-oltalom-
naTc a hözel jövőben váló szabályozására ez idő sze-
rint kilátás nincs, mivel tudomásom szerint a
jelenleg e tárgyban érvényes szabályok ez ideig
magyarul meg sem jelentek sziűcségesnek tartot-
tam ezt némi magyarázat kíséretében a védjegy-
oltalomról szóló iörvénynyel kapcsolatosan hasábosán
tnagyarul és eredeti német szövegben kiadni.

Mig iparos közönségünk a mustra- és minta-
oltalomról szóló törvény reformálása iránt semmi
mozgolódást nem mutat, addig Ausztria iparos
körei minden oldalról már régóta sürgetik az
1858. évi deczember 7-diki mustra- és minta-
oltalmi törvény reformálását, különösen azért,
mert egyértelmű meggyőződésük szerint a tör-

202 Mustra-modell. Bevezetés.

vény által nyújtott 3 évi oltalmi idő olyan
csekély, hogy e mellett egyes iparágak, különösen
az iparművészet egyenesen pangásra van kárhoz-
tatva, nemhogy fejlődésnek indulna. Ez okból
az osztrák császári királyi kereskedelemügyi
minisztérium e tárgyban már két izben és pedig
1880-ban és 1894. évben teljesen kidolgozott
törvényjavaslatot terjesztett az osztrák biro-
dalmi tanács elé, melyek azonban — mivel
azokat a kormány visszavonta — tárgyalás alá
nem kerültek.

Ez volt az oka annak, hogy az osztrák
birodalmi gyűlés képviselőháza 1896. évben,
midőn a védjegytörvény módositásáról szóló
törvényt tárgyalta olyan tartalmú határozati
javaslatot fogadott el, mely szerint a kormány
utasíttatott, hogy a mustra- és minta oltalomra
az illetékes tényezők meghallgatásával mielőbb
javaslatot dolgozzon ki és mutasson be a háznak.

Kormányunk és törvényhozásunk — mint
már fentebb is emiitettem — e tárgygyal egy-
általán nem foglalkozott, legalább ugy nem^
hogy erről a közönség is tudomást szerezhetett
volna ; minek oka egyrészt az, hogy minden
oly törvényhozási intézkedésnél, mely az ipari
tulajdonjogi védelmének szabályozását czélozza^
rendesen bevárjuk az ipar és kereskedelem
terén összehasonlithatlanul magasabb és fej-

Mustra-modell. Bevezetés. 205

lettebb Ausztria kezdeményezését ; másrészt
pedig az, hogy a magyax ipar a mustra- és
mintavédelmére nézve fennálló szabályok refor-
málását még nem igen igényli, hiszen a magyar
királyi kereskedelemügyi miniszter csak ezelőtt
10 évvel is az országgyűlés elé terjesztett jelen-
tésében, ugy nyüatkozik, hogy az áruminta-
védelem hazánk területén ez ideig alig vétetik
igénybe. (Lásd az 1889. évi keresk. min. évi
jelentést.)

Hogy ez még ma is igy áll, azt a m. kir.
kereskedelemügyi miniszternek az országgyűlés
elé terjesztett hivatalos jelentéseiből összeállított
következő adatok igazolják, a melyek szerint
egész Magyarország területén az 1882-től 1898-ig
belajstromozott áruminták száma a következő
képet tünteti fel:

^04

Mustra-modell. Bevezetés.

A lajstro-
mozás éve

Száma a lajstromoz-
tató magyar

Száma a lajstromoz-
tató külföldi

*

czégnek | mustrának

ez égnek mastrának

1882.

10

49

11

499

4

1883.

7

54

14

539

■

1884.

8

40

16

622

V

1885.

18

49

17

510

1

)

1
1

1886.

22

103

19

402

1887.

12

88

29

780

(

!

1888.

10

21

14

567

1889.

84

174

36

357

1890.

25

124

19

356

1891.

27

834

24

369

1892.

57

345

25

325

1893.

43

881

25

251

1894.

77

846
513

36

838

1895.

83

45

513

1896.

151

782

43

314

1897.

113

538

41

486

(

Mustra-model). Bevezetés. 205

Feltüntetése ft nem budapesti keresk*- és ipar-
kamaránál lajstromozott minták számának

Mind a budapesti kamaránál lajstromoztatott.

A magyar mustrák közül belajstromoztatott :

1. Az aradi kamaránál 1 czég, 3 mustrát ) a többi

2. A zágrábi , 1,1 v ) budap esti.

Mind a budapesti kamaránál lajstromozva.

A magyar mustrák közül belajstromoztatott :

1. A zágrábi kamaránál 1 czég, 1 mustrát.

2. A pozsonyi , 1,1 „

1. A brassói kamaránál 2 czég, 3 mustrát.

2. A temesvári , 1 , 47 ,

1. A pozsonyi, fiumei, zágrábi, temesvári kamaráknál
1 — 1 czég, 1 — 1 mustrát.

2. A soproni, debreczeni kam. 1 — 1 czég, 2 — 2 mustr át.

1. Brassói kamara 1 czég, 4 mustrát.

2. Zengg „1,1,

8. Fiume , 1,2,

1. Debreczen 1 czég, 1 mustr. 4. Brassó 3 czég, 5 m.

2. Kassa 2,2, 5. Fiume 2,9,

3. Pozsony 1,4,

1. Zágrib 1 czég, 1 mustr. 4. Fiume 1 czég, 2 m.

2. Brassó 1 , 1 , 5. Miskolcz 1 , 3 ,
8. Győr 1,1, 6. Pozsony* 1 , 41 ,

1. Fiume 1 czég, lm. 8. Kassa 1 czég, 4 m.

2. Kolozsvári , 1 , 4. Pozsony 2,2 ,

Arad 2 czég, 8 mustrát.

1. Kassa 1 czég, 1 mustr. 3. Pozsony 1 czég, 10 m.

2. Sopron 1,2, 4. Győr 2 , 3 ,

1 . Beszterczebánya 2 czég, 4 m. 4. Kassa 1 ez , 2 m.

2. Fiume 1 , 47 , 5. Pozsony 3,8,

3. Győr 2.8,

^06. Mustra-modell. Bevezetés.

E kimutatás igazolása szerint még ma is
tevésen igényelik hazánkban a mustra- és minta-
oltalmat, iparosaink nem érzik szükségét még
ma sem annak, hogy e tekintetben a most
élvezett oltalomnál hatályosabb oltalomban
részesüljenek. — Ebből látszik az is, hogy
évek multak el hazánkban amig — Budapestet
kivéve — hazánk területén egyetlen mustra be
sem lajstromoztatott; a mi sajnos fejletlen
iparunknak legkiáltóbb bizonyítéka, mert az
ipari élet fellendülése mellett — az iparosra
az a legfontosabb, hogy forgalomba hozott
mustrái és mintái hatályos oltalomban részesül-
jenek.

Igaz, hogy ezen statisztikai adatokból
ipari életünk fejletlenségére alaposan lehet
következtetni, de épen ezért abban a nézetben
vagyok, hogy egy modern uj mustra- és minta-
oltalmi törvény ipari- és műipari életünk fej-
lesztésére előre nem látható nagy befolyással
lenne. — Hiszem is, hogy ez nem soká fog
magára váratni, mert az ipari mustrák és minták
védelmének jogi alapja a tulajdon védelmével
egy forrásból származik. Az állam, midőn az
anyagi tulajdon mellett a szellemi tulajdont is
jogvédelemben részesíti, akkor kimondotta azt
is, hogy az írónak biztosított szerzői jog, —
a feltalálónak biztosított szabadalmi, — mustra
és minta készítőjének és alkalmazójának biztosí-
tott oltalmi jog épen olyan tulajdonjog, mint más
egyéb, a melynek jogi védelme felől senkinek
kétsége nincs. — Nem szenved kétséget, hogy
egy szép virágváza, gyertyatartó, lámpa stb.
mintájának megszerkesztése olyan iparilag érté-

Mustra-modell. Bevezetés. 207

kesithetö szellemi alkotást képez, a mely épugy
megérdemli, épu^ jogosan megköveteli a jogi
védelmet, mint bármely más szabadalommal
védett iparilag értékesíthető találmány. Ezen
elvitázhatlan tényben rejlik jogosultsága annak,
hogy ugy az eredeti alakú iparczikkek alkotói mint
azok, a kik egyes iparczikkekre valamely az
aesthetikai Ízlést fejlesztő díszítéseket alkalmaz-
nak és ez által az iparczikkeknek — a csinos-
Ízléses külső megszerkesztésével — a forgalomban
nagyobb kelendőséget szereznek ; — alkalmazott
mustráik és mintáik tekintetében olyan, vagy
legalább ahhoz hasonló törvényes oltalomban
részesüljenek, mint a minőt a szorosabb érte-
lemben vett feltalálók találmányaik tekintetében
élveznek. — Az a személy, a ki valamely
mustrát vagy mintát egy iparterméken alkal-
maz, ugy tekintendő, mint azon mintázott
iparczikk feltalálója, mint azon modell szer-
zője, és a midőn a törvény ezeknek védelmet
biztosit, nem tesz egyebet, mint a szerzői jogot
biztosítja.

Kormányunk 1893. évben, — nem ugyan
aás ipari mustrák és minták ezen nemére — de
az úgynevezett „Használati mustrák és minták
oltalmára^ nézve törvényjavaslatot dolgozott ki
ós azt 1894. évben a találmányi oltalom tárgyában
készített szabadalmi törvényjavaslat tárgyalására
a kereskedelemügyi minisztériumba egybehívott
szaktanácskozmány elé , terjesztette; azonban,
miután a szakértekezlet a javaslatot, — mely
egyébként teljesen az 1891. évi július 1-én kelt
német birodalmi „Gebrauchs-Muster Gesetz".
rendelkezéseit czélozta hazai jogunkba átültetni

208 Mustra-modell. Bevezetés.

— mint hazai viszonyainknak meg nem felelöt
egyértelmtileg félretenni javasolta, kereskedelmi
kormányunk azt a törvényhozásnak be sem ter-
jesztette.

Egyébként a kizárólagos mustra- és minta-
oltalom megszerzésének előfeltétele nálunk mai
jogunk szerint ugyanaz, mint a kizárólagos véd-
jegyoltalom megszerzése-é, t. i. hogy az illető
mustra vagy minta az illetékes kereskedelmi-
es iparkamaránál bemutattassék, letétessék és
belajstromoztassék. — Vagyis mint ezt a m.
kir. kereskedelemügyi miniszter 1891-iki évi
jelentésében mondja: „árumustra oltalmat élvez-
nek hazánkban mindazok, kik készitményük uj
alakját, vagy árujokra alkalmazandó uj ékit-
ményt az illetékes kereskedelmi- és iparkamará-
nál az áru forgalombahozatala előtt bejetentik
és árujok egy ily példányát ott leteszik." — A
belajstromozási eljárás teljesen azonos a véd-
jegybelajstromozás módjával, minél mellékes
dolog az, hogy a mustra vagy minta munka-
eszköz avagy használati tárgy-e ; — vagy hogy
annak czélja az ízlésre vagy a szépészeti érzéket
emelni! A törvény végrehajtásánál eljáró ható-
ságok ugyanazok, mint a védjegyoltalomról
alkotott törvénynél. Azzal a külömbséggel, hogy
a mustra' és mintaoltalom bitorlása által elköve-
tett kihágások felett nem a kir. járásbirőságok,
hanem az 18S4. évi XVII-ik törvényczikkben
szervezeit iparhatóságok biráskodnak; a bitorlás-
ból eredő polgári kártérítési perekben pedig
az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 1., 4., 5. pont-
jainak korlátai között 500 frtig sommás eljárás
utján a kir. járásbíróságok ; 500 frton felül pedig

A mustra- és mintaoltaJmi törvény.

209

a 3269 81. 1. M. E. rendelet 6. §. 12. pontja
értelmében a kir. törvényszékek mint kereske-
delmi bíróságok Ítélkeznek.

A mustra- és mintaoltalom tárgyában 1858.
éji deczember hó 7-én kiadott cs. kir. pátens

(E. G. Bl. 237).

Mi első Ferencz-
József, Isten kegyelmé-
ből Ausztria császára,
Magyar és Csehország
királya stb., hogy a bel-
földi iparnak a készümé-
nyelnél alkcdma/sandő uj
mustrák és mintákra meg-
felelő védelmei nyújt-
sunk, miniszterünk és

birodalmi tanácsunk
lűe'ghallgátása után jó-
nak találtuk az alábbi
törvényt kibocsátani és
elrendelni, hogy ez 1859.
évi márczius 1-től kezdve
Birodalmunk egész terü-
letén hatályba lépjen.

Wir Franz- Josef der
erste,. von Q-ottes Gna-
den Kaiser von Oester-
reich, König vonUngarn,
Böhmen etc, um der
inlandischen Industrie

einen angemessenen
Schutz, fiir die bei ihrem
Erzeugnissen in Anwen-
dung kommenden neuen
Muster und Modellé zu
gewahren und dadurch
ihre Entwickelung zü
fördem, finden wir nach
Vemehmung unser Mi-
nister und Anhörung

unseres Eeichsrathes
nachstehende Gesetz zu
erlassen und verordnen,
dass dasselbe im Ganzén
Umfange unseres Eei-
ches mit 1-ten Márz
1859 in Wirksamkeit
trete.

Dr. Kosa: Vódjegy-mustraoltalom.

14

210

Mustraoltalom 1. §-a«

I. Általános határo- ] I. Állgemelne Bestim-

zatok.

!• §• Jelen törvény
szerint mustra és niodell
alatt minden valamely
ipartermék alakjára vonat-
kozó és egy ilyen ipar^
terméken alkalmazható pél-
dány értetik*

A mi az alábbiakban
a musirákről mondatik, az
egyúttal a modellekre is
érvényes.

mimgen.

1. §. Unter Muster
und Modellé wird in die-
sem Q-esetze jedes ftuf
dieFórm eines Industrie-
erzeugnisses bezügliche
zur Übertra^ng auf ein
solches geeignete Vor-
bild verstanden.

Was im Nachs tehen-
den von Mustern gesagt
ist, gilt immer auch von
Modellen.

E szakasz hiányosan ugyan de mégis meg-
^áUapitja az ipari mustra fogalmát; ebből ki-
tetszik, hogy e törvény csakis az iparczikk külső
alakján látható, vagy magában az alakban meg-
nyilvánuló figurális olyan tárgyat kivánja jogi
védelemben részesíteni, a mely más hasonnemü
iparczikk példányokon is alkalmazható. Ennél-
fogva olyan tulajdonságok, melyek az iparczikk
készítésénél alkalmazandó anyagok belső tulaj-
donságain alapulnak, a moistra- vagy modellolta-
loDűL tárgyát nem képezhetik. E törvény csakis az
Iparczikk felületét, külső ábráját védi, a mihez
'természetesen az illető ipartermék szine is tar-
tozik.^ Bár a mustra az iparczikk külsején nyer
is alkalmazást,. . e törvényszakasz értelmében
mustrának va^y modellnek nem tekinthető és
igy 1^0 sem lajstromozható egy olyan alakítás,

■i ;.

;í i —

■Mustraoltaíotti 2; §^. í*ill

XD6l3mek összeállításában magasabb képzettsége
műipari tanulmány ós Ízlés nyUatkozik meg, li
mely magában véve önálló mübecscsel bir. (Lásd
3. §«). Nem mondja azonban meg e szakasz azt,
hogy mi tekintendő tulaj donképen mustrának,
s hogy voltaképén mit éttöünk modell alatt —
csakis annnyit mond meg, hogy a mit a törvény
az egyikre. nézve rendel, az a másikra is álL
JEa e két fogalmat egymás mellé állítjuk és
összehasonlítjuk, ugy találjuk, hogy essdc étfy*
mással abban egyetmek, hogy ugy az egyiky.
inint a tüásik á közönség izlési igényét igye-
kezik kielégíteni, fejleszteni,' a nélkül azonban,
hogy általuk azon tárgy' értéke, melyen alkal-
mazást nyer, használhatóság, belső érték tekint
tétében bármit is eiáelkednék; — hülömböznek
azonban egymástól abban, hogy a mustrák nem
magukért készíttetnek, hanem azért, hogy általuk
egy iparczikk külseje ékesittessék, míg a modell
áltel maga az iparczikk anyaga nyer egy tet-
szösebb, ízlésesebb alakot. — Egyébként modell
és mustra között a törvény külömbséget nem
-tesz, csakis azon egy közös mozzanatot emeli
ki, hogy mind a kettőnek iparczikken kell alkal-
maztatni, ha e törvény szerinti védelemben
akarnak részesülni.

3. §• Mindenki a ki
egy mintát eredetileg vagy
maga készít, vagy más
áltál saját számlájára ké-
szíttet, a jelen törvényben
megállapított idő diait és

3. §. Derjenige der
ein Muster entweder
selbst oder durch einen
Andern fur eigene Reöh-
nung ursprünglich zu
Standé gebracht hat; íst

feltételek mellett kizárólag ^fav die Zeit tmd üntér

14*

n

312

Mustraoltalom 2. §^a.

jo00$tMt ast ipari ■késeü-
niényein áücalmazm.

E jogát egészben vagy
réBzhen másra Í8 átruház-*
hatja. ■ ■

Olyan mustrára, wc-
Jyet vátaki beír vagy kül-
földön jogellenesen szerzett
meg, e törvényben biztosí-
tott kizárólagos jogot soha
níegszerezni nem lehet.
(10:'§. d) pont).

Bédingóngen die in die-
sem Gresetze festgesetzt
sind aüein * berechtigt,
dasselbe auf Industrte-
erzeugnissé anzawenden.

Erkann diesesReckt
ganz oder theilweise an
Andem übertrágen.

Auch Musfter, die
Jemand, es sei aus dem
Inn- oder Auslande wie-
derrechtlich an sich ge-
brácht hat, kaim érdas
in diesem G-esetze be-
stímmtes ausschliessU-
ches Bénützungsrecht
m« erwerben (§10. lit-d).

E szákasz szerint ^mindenki^ alatt csakis
iparos (nagy vagy kisiparos) érthető, ' mert e
törvéiiy iparczikkeken alkalmazandó mustrák
és modelleket alkalmazó és használó személyek-
nek biztosit jogvédelmet, tehát nem más sze-
mélyeknek is ; — ámbár ipartörvényünk azOn
rendelkezéséből kifolyólag, hogy bizonyos ipar-
ágakat nem iparosok is űzhetnek^ mivel tiltó
rendelkezést, vagy egyes személyeket kizáró
sánctiót e ' törvényszakasz • nem ismer, azt is
lehet következtetni, hogy kizárólagos mustra-
oltalmi, jogot bárki is megszerezhet magájiak,
egy olyan modellre a mit vagy maga készít,
vagy más által a maga számára készittett. —
A mustraoltalmi idő tartama 3 év (4. §.),
mig^ megszerzésének egyéb feltétele a jelen

•Mustraoltalom -3. §-á. 213

törvény 6,. 9. és 10. §-aiban- vannak fel-
sorolva. •

A mústfaol talmi jog -vagyoni értéket kép-
viselvén, az egészben vagy -részben épugy mint
a -szabadalomátruházhato^ jogelleneáen &zerfc.ett
xaustrára érvényes kizárólagos használati jog
nem szerezhető, ha ilyen valakinek belajstro-
moztatott, az a 10* §. d) pontja dapján meg-
semmisithetö.

3. §• Olyan mustrákra,
melyek a művészet önálló
alkotásainak ptiszta máso-
latai, Meárőlagos jog nem
adhaiö.

3. §• Áuf Muster,
welche blos die NacH-
bildungen von selbstán-
digen Werken derKunst,
wird eín ausschliessH-
ches Recht nicht er-
kannt.

Ezen szakasz az egyedüli praecis tilalmat
-foglalja e törvényben arra íiézve. hogy kizáróla-
gos oltalmat élvező mustra- vagy modell gyanánt
minő tárgy nem lajstromozható be. ■ — A beje-
- lentett mustrák és. modellek, a lajstromozó ható-
ság által e^§ tekintetében megvizsgálhatók, — bár
-egyéb tekintetben vizsgálatnak helye nincs is, —
hogy -a mustra- vagy modell nem egyszerű má-
solata-e valamely művész műalkotásának? há
a lajstromozó hatóság a belajstromozni kért
-modellt ilyennek találja, akkor a lajstromozást e
; szakaszra való hivatkozással megtagadni köteles.
Egyébként concret esetben fiagyon nehéz
eldönteni azon kérdést, vájjon valamely tárgy
■ a művészet olyan önálló alkotása-é, a mely e
törvény szerint védelemre igényt nem tarthát ;
vagy az csak olyan mustra vagy modeil-e,- a

214

Masttaolt&lom. 4* §:&•

njély é törvény védelme alá esik ? Fontos ez a
kérdés azért, mert a műipar termékei gyakran
csak abban külömböznek a művészet alkotásai-
tói, hogy azok használati tárgyakat képednek;
mig ezeknél a művészi gondolat mindén itiellék
czél nélkül szabadoii fejlődött és nyert meg*
nyilatkozást; de ha egyébként ezen műipari
tárgyak alakjának tökéletességét, kidolgozását
és izlésteljes voltát tekintjük, ezeket bátran
sorozhatjuk a művészet alkotásai közé. — A
képzőművészet öüálló alkotásainak szerzői jog-
ról szóló törvényünk nyújt kellő védelfeet, de
a műipar tárgyai sajnosán nélkülözik — a fej-
lődésük előfeltételét képező hatályos védeliaet,
'a mennyiben ezen törvény rendelkezései arra
nem kielégítők. — (Lásd az 1884. évi XVL
t.-cz. 66. §-t.)

4. §• A kizárólagos
használati jog a minta
belajstromozásátől kezdve
hg feljebb 3 évig tarthat.
Ezen időn belől a védelem
tartamát megválasztani a
védelmet igénylő tetszésére
vafi bízva. Az egyszer
maghatározott és engedé-
lyezett védelmi idő meg
nem hosszabbittatik. (A
4. §. ezen módosított
szövege az 1865. évi má-
jus 23-iki törvény által
eszközöltetett. (E». Gr. Bl.
lír. 65.)

4« ^. Das ausschlíed-
liche Bénützungsrecht
dauert höchstenis 3 Jahre
vom Zeit^unkte d&r B6-
gistrirung des Musters.
Es wird dem Sohutz-
werber überlassen inner-
halb dieses Zeitraumes
die Anzahl der Jahre
der Schutzdauer zu wUh-
len. Eine Verlangerung
dereinmalausgesproche-

nen tind beSgten
Zeitdauer findet nicht
statt. -

Mustraoltalom 5. §-a.

215

A mustra-oltalmi törvény azon rendelke-
zése, hogy a védelmi idő legfeljebb 3 évig
tarthat, — a szövő- és csipkeij)ar kivételével —
egyetlen iparágnak sem nyújt elegendő védel-
met, legalább, annyit nem a mennyit az jogosan
igényelhet. Nem egy iparág érzi ezen intéíske-
dés hátrányait. Hogy a védelmi időtartamának
megválasztása a jogosított tetszésére van bízva,
az helyes rendelkezés ugyan, de helytelen azon
rendelkezés, hogy a már választott időtartam
meg nem hosszabbítható, mert a mustra-olta-
lomnál e tekintetben ugyanazon elvnek kellene
érvényesülni, mint a találmányi szabadalmak-
nál, a hol a védelem tartama tetszés szerinti
évekre meghosszabbítható a megengedett maxi-
mum keretén belől. » ^

II. Á minta letétele,

r

5. §• A ki egy mustra
Jeizáfvhgoshasj^nalaH jogát
magának biztosítani ki-
vánja^ köteles — mielőtt
egy e szerint készített ipar-
terméket forgalomba hozna
'^— (*ffy mintát azon keres-
kedelmi és iparkamara
irodájában^ melynek kerü-
letében lakik vagy, a mely-
ben a mintát alkalmazó
üzleti telepe van, letenni.

II. Hinterlegong der
Muster.

5. í|. Wer sich das'
ausschliesliche Recht
auf die Benützung eines
Musters sichem will,
muss — bevor er ein
nach demselben verfer-
tigtes Erzeugniss in den
Verkehr bringt — das
Muster in der Kanzlei
der Handels- und Ge-
werbekammer in derén
Bezirk er wohnt oder
sein zur Anwendung des

Musters bestimmtes
Etablissement gelegen
ist, hinterlegen.

216

Mustraoltalom 6. §-a.

Sjsabadságában áU a
félnek a mintát nyitva
vagy lepecsételve boríték
alatt benyújtani.

A kereskedelmi kamor
rának ezzel megbízott kö-
zege a mintát vagy csoma-
got folyó számmal ellátva
a mustralajstromba be-
vezeti.

A letételről jegyző-
könyv vétetik fel, melybe
a letevő nevét vagy czégét
és lakását j a letétel napját
és óráját és a lajstrom
vonatkozó számát kell tar-
talmazni és ezt a féllel
alá kell iratni.

A letelt nyílt mustra
vagy lepecsételt csomag,
egy pecséttel megerősitett
zsineggel a jegyzőkönyvhöz
kellően oda füzetik és erre
a lajstrom száma hivaiálos
igazolás mellett feljegyez-
tetik.

Es steht der Partei
frei das Muster oflfen
oder unter einem ver-
siegeltem ümschlage zu
überreichen.

Das hiezubestimmte
Organ der Handelskam-
mer, tragt das Muster
oder Packet nach der
laufenden Zahl in das
Musterregister ein.

• Über die Hinterle-
gung wird ein Protokoll
aufgenommen, welches
den Namen oder die
Firma und den Wohn-
sitz des Hinterlegers,
den Tag und die Stunde
der Hinterlegung und die
diesbezüglicne Zahl des
Eegisters zu enthalten
hat und Yon der Partei
mit unterzufertigen isi

Das hinterlegte of-
fene Muster oder. versie-
gelte Packet wird durch
einen unter Siegel be-
festigten Bindfaden mit
den Protokoll gehörig
in Yerbindung gebracht
und darauf die Nummer
des Registers unter amt-
lichen Fertigung in Ver-
bindung gebracht.

Mu^traoltalom 5. §-a.

217

AjegysSkönyvazirai"
tárban megőridetik és egy
hasonlő adatokat tártai-
mazö hivatalos igazdváwy
a. félnek kiadatik.

Ha a fél a mintát
nyitva és két példányban
adta át akkor a fentebbi
adatok a Il-od példányra
magára a hivatalos bizony-
lat mellett rávezetendők,
és. ez a félnek a fent em-
litett igazolvány helyett
kézbesítendő.

Das Protokoll wírd
im Archive aufbewahrt
und ein, die gleichen
Angaben enthaltendes,
áhnliches Certificat der
Partei ausgefertigt.

Hat die Partei das
Muster offen und in zwei
Exemplaren überreicht,
so sind die obigen An-
gaben auf dem Duplicate
selbst unter amtlichen
Fertigung anzumerken
und dieses statt des oben
erwahnten Certificates
der Partei aus zu hSLn-
digen.

A kizárólagos mustraoltalmi jog a belajstro-
mozás illetve leiélel által szerezhetömeg. A lajstro-
mozás ezen szakasz ós az 1868. óvi VI. törvóny-
czikk 3. . §-a szerint a kereskedelmi- ós ipar-
kamarák joga ós kötelessóge, a most hivatkozott
törvónyszakasz szerint ugyanis a kamarák köte-
lesek „a náluk letett árubólyegek, mustrák és
mintákról pontos lajstromot vezetni ; miből következik
az is, hogy egy ületókes kamara sincs jogosítva
arra, hogy egy törvónyes alakban belajstromozás
végett letett mustrát — ha csak a 3..§-ban fel-
hozott ok nem forog fenn — visszautasítson, mert
a mustra belajstromozása pusztán egy alaki cselek^
meny ós a lajstromozó hatóság nincs jogosítva
sem a kórelem órdemóben, sem egyób irányban
.vizsgálatot tartani; különösen nincs jogosítva

219 Mustraoltalom .5. §-a».

vizsgálni azt,íht)gy a benyújtott mustra a letétel
idejében már forgalomban lévő iparczikken egy-
általán alkalmaztatott-e vagy nem. A lajs^o-
mozást különben ezen szakasz szerint kérni
nem is kell, elég csak annak a mintának az
illetékes kereskedelmi kamara irodájában való
letétele, melynek kerületében, tudniillik a minta
tulajdonosa lakik vagy a melynek kerületébe
üzleti telepe közigazgatásilag tartozik.

Az ilyen kérelemről természetesen jegyzö-
könyvet kell felvenni, a melyhez a letett eredeti
minta hozzá erősítendő. Lehet azonban a kérel-
met Írásban is előterjeszteni, de ez nem teszi
feleslegessé a jegyzőkönyv felvételét, melyet e
§. kötelezően elöir. Mivel védelemben ezen
szakasz szerint csakis uj mustra részesülhet, &
letételnek olyan időben kell történni, a midőn
még a letett mustrával ellátott iparczikk
forgalomba nem hozatott, de nem szükség &
letételnél kijelenteni azt a letevőnek, hogy
mustrájában ini az uj, mi annak lényeges ismer-
tető jele, mert a mustra a maya egészeben ugy
a mint letétetik részesül oltalomban és nem vizs-
gálja a hatóság hivatalból azt, hogy valóban
uj-e a bemutatott minta?

A mustraoUalom, -, — ellentétben a védjegy-
oltalommal — a mustrának nemcsak azon áru-
nemen való kizárólagos használati jogára terjed
ki, meljnre a mustra lajstromoztatott, hanent
küerjed az a mustrának más árunemeken és más
mint a letett szirtben való alkalnuizására %s.

E tekintetben a volt császári királyi osztrák
kereskedelmi ipar- és középitészeti minisztérium
e szakaszra vonatkoizólag 1869. évi január 29^-6n.

JfnsttapItíiJom 5. §-a. ^ 19

232. szám alatt yalaliiecimyi keíéskedeiíni'^ és ipa]>
kamarához körrend^latet adatt ki,' melynek szö-
vegét tekintettel arra; hogy az- AnsztaiáYal
felmálló vám- és kereskedelmi saöveiség XVII.
czikkének relidelkezése folytán ezen,.- rendelhet
hazánkban is alkalmazandó, a következőkben
közlöm: : * :' :,^vv[

^Habár az 1868. évi deczember 7-iki'iörr
vény a belaj^troiíiozott mustrák_.ég modéUe'knek
bármély iparczikkra.: való alkalmíizását kiüöiíb>-
ség nélkül egyenlően védi is, és ,a' bejelentő
nincs kötelezve íura, hogy a lajstromozó hivar
talnál kijelentse azt is, hogy, a mustrát minő
iparczikken kivánj a alkalmazni, : mégisl igen
gyakran a letevő érdekében fek»^ik, hogyi ea3>
.a kijelentést a letételnél megtegye;

Ez /annál könnyebben megtehető, > meit
ebből a bejelentőre sfemi^iiiemü joghátrány nem
származik, a mennyiben e kijelentésétől :el-
tekintve még mindig szabadságában áll, Hogy
* a letett ínüötrát vagy Inódellt más miiit az
áltfidam^ elölt iparczikkre alkalmazza. Ez a
törvény 9. §-a rendelkezésének is teljesen meg-
felel, feltéve, hogy a belajstrpmozott mustrát
vagy modellt a védelmi idő első évében egy-
általában bárminő iparc2ikken is alkalmazza;.
A letevőnek a letett mustra vagy modell leg-
közelebbi használati módja iránt tett ilyén
kijelentése, a lajstromban alkalmas helyen meg-
jegyzendő; és a kamarát semmi nem gátolja
abban, hogy a mustra vagy modell letételénél
.a feleket/ — de minden kényszer alkalmazása
nélkül -— megkérdezze ez iránt, és hogy annak
mi módon való n&aimazását a lajtromba fel-

2*20 Mustfaoltalom 6.§-a.

jegyezze. Ha- a fél vonakodik e kijelentést meg-
tenni ugy a; belajstromozása ennek daczára is,
minden nehézség, nélkül foganatosítandó."

Egyébként a törvény ezen szakasza álla-
piig a . meg V a, mustraoltalom kizárólagos • hasz-
nálásának feltételét, melyet, a törvény a mustra
letételéhez köt ; ezen actus azonban nem teremti
•meg a mustraoltalmi jogot, mert ezt a mustra
tészitöje megszerezte már , akkor, a midőn azt
elkészitette ; a lajstromozás amustra oltalmi jogot
mem alapitjameg (ez nem attributiv tényező),
hanem csak nyilvánvalóvá teszi (deiclaralja) azon
jogot, melyet a mustra készitöje már megszerzett,
i A lajstromozást egyedül a kereskedelnii
kamarák teljesítik, — erről lajstromot egyedlil
ők vezetnek 'és az árumvstrákról központi lajstro-
mot a kereskedelmi minisztérium nem vezet j a nai
^egyik • legnagyobb ■■ hátránya ennek a tör-
•vénynek.

6. §. Die Eegistri-
ripigunterliegt íur jedes
Muster eine Gebuhr,
welche in die Cásse der

Handelskammer ein-
fliest. Die Taxe wird
mit 50 kr. ö. W. für je-
des. Jahr ^ bemessen, fijr

welches der Muster-
schutz angesucht wird.

. > . A íelen szakasz az 1866. évi május- 23-án
(R. G-. Bl. Nr. 35.) kiadott törvény által módo-
sított alakban van: felvéve. — A mustrá-véde-
iem dija évenként és darabonként 50 kr., a mely

6. §• Minden mustra
bejajstrom^pzásaért bizo-
nyos illeték fizetendő, mely
a Jcereskedelmi kamara
pénztárába f oly Ezen ille-
:tck minden évre — melyre
a musiravédelem kéretik
— 50 krban dllapittatik

Mustraoltalom 7. és 8. §-ai.

221

a letételnél elöré lefizetendő,, annak hitelezése.
vagy elengedése semmi körülmények között nem\
foglalhat helyt. — E szakasz minden évre
egyenlő mennyiségben állapitja meg e dijat, hol-
ott a külföldi államok legnagyobb része succe-
sive progsiv irányban emelkedő dijakat szed.

7. g. Egy boriiék
alatt több mustra is be-
mutathatod ez esetben azon-
ban a borítékon a mustrák
száma megjegyzendő és a
dif minden egyes mustra
után lefizetendő.

Minden ezen dijat be-
folyásolod a borítékon levő
helytelen megjelölésért a
letevő az elvont illeték há-
rőmszm ósával büntettetik.

7. §• Es ist gestát-
tet, unter einem Unf-
schlage méhrere Mustét
zu überreichen, doch
muss in diesem • Falle
die Anzahl der Muster
auf dem Umschlage ;
angemerkt sein und '
die Taxe fiír jedes ein-r^
zelne Muster ehtrichtet
werden.

Jede, diese Taxe
beeintrachtigende ' un-
richtige Angabe wird arf
démHinterlegermit denf
dreifachem Betrage det

ümgegangenen ' öebühi*
gealindet.

Lásd az utasítás 13. §-át, mely szerint a'
2-ik pontban emiitett költségek a kereskedelmi,
kamara megkeresésére a közigazgatási hatóság!!
által hajtandók be, és a dij a kamarát illeti.

%. %^ Az a kinek ne-
vére egy mustra belajstro-

addig a minta jogos tulaj-
donosénak tekintendő, mi(i

8. §• Derjenige, auf
dessen Namen ein Mus-

moztatótt (a letevő) mitid-^ ter registrirt wurde (der

Hinterleger), wird so-
lange als wirklicher

i2^2

Mustrac^talom 9. §-a:

annak ellenkezője heiga- Eigenthümer des Mus-
sóUatik. ters angesehen, bis das

Gegentheil erwiesen ist.
E szakasz szerint a kamara nincs jogo-
sitva vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy a letevő
valóban tulajdonosa-e a bemutatott mintának,
Jh-Ogy azt jogos utón szerezte-e vagy nem, mert
a, törvény a letevőt jogos tulajdonosnak vélel-
mezi, melynek ellenkezője bárki által igazol-
hat, mikor is a 10. §. szerint a lajstromozás
hatálytalan lesz.

9. §. Innerhalb eines
Jahres nach. Hinterle^
gung, muss die Schutz-
berechtigte das Mnster
im Innlande auf Indus-
trieerzeugnisse anwen-
den, und die Letzteren

in Verkehr bringen.
Wáhrend dieser Zeit
werden die unter v^:-

sieg^lten Umschlage
hinterlegten Muster in
diesem Zustande auf-
bewahrt, Nach einem
Jahró werden die Siegel
in G-egenwart.von zwei
Zeugen und Au&ahnae
eines Protokolles ab-
genömmen, und ^es ist
die Einsiöht der Muster
wie bei den* offen hinter-
legten schón úrsprünng-
lich Jedermann gestattet.

9. §. A letételtől szá-
müott egy éven l>elŐl^ köte-
les a védelemre jogosított
a mintfU belföldön ipari
készUményein. alkalmazni
és azokat forgalomba hozni,
^en idő alatt a lepecsé-
telt borítékban letett mus-
trák ezen állapotban meg-
őriztetnek. Egy év eUeUével
a pecsét jegyzőkönyv /elő-
vétele mellett két tanú je-
lenlétében levétetik, és a
minta megtekintése épúgy,
: mintha eredetileg már
nyitva tétetett volna le, —
mindenkinékmegengedteiik.

Múatraoltalom 10. §>á.

á23

'E szakaszban a mustra* vagy modell-tnlaj-
-donosra kötelezően meg van álfapítva, á gya-
iorlatbavételi kötelezettség, azaz, hogy a be-
lajstromozás, illetve a letételtől számított egy
•éven belől a hemuiatoü mmtrát bef/öldön ipari
készüményein alkalmazni; továbbá az ily mustrá-
-val ellátott készítményt forgalomba hozni köteles.
Ez természetes és jogos követelménye is a tör-
vénynek, mert a mustra-oltalom adásának egyik
közérdekű czélja a beJfőMi ipar feUenditése ; ezen
alapon tehát a 11. §. a) pont szerint meg-
szűntnek mondható ki a mustraoltalom, hogy
a jogosított a védett mustrával ellátott áru-
czikkeket külföldről hozza be, vagy ha bel-
földön azt csak látszólag gyakorolja, mert e
törvény valóságos gyakorlatba vételt követel.
-A gyakorlatba vétel tényét azonban a jogosított
a kamaránál, nem köteles igazolni, — ezt csak
akkor köteles megtenni, ha valaki ezen okból a
mustra-bltálom megszűnését kéri kimondatni.

III. Á lajstromozás ér-
vénytelensége, a mnstra
oltalmi jog elvesztése.

' 10. %. A mustra be-
lajstromozása semmis és
hatáh^lan, ha az alábbi
körülmények egyike beiga-
zoUatik:

a) hogy a letett mus--
tra szerint készített, ipar-

III. Ungiltigkeit der

Begistrimng, Yerlust

des Musterrechtes.

10. §. Die Erfolgte
Registrirung eines Mus-
ters ist nichtig und ohne
Wirkung, wenn eine der
nachstehenden Anstánde
bewiesen wird:

a) dass schon vor
dem ^ö'itpunkte der

224

Mustr&.oltalom 10. §-a.

czilhek már a letétel ideje
elolt bél- vagy külföldön
forgalomban voltak;

b) hogy a mmtra már
előbb közzétett nyomtat-
ványban megjelenti

c) ho^ iigyanaz a
belföldön már előbb más
javára belajstromoztatoti ;

d) hogy a letevő a
mustrát jogellenes úton
szerezte meg.

Hinterlegung nach der
hinterlegten Muster ver-
fertigte Industrieerzeug-
nisse im Inn- oder Aus-
lande in Verkelír waren ;

b) dass schon früher
das Muster in einem ver-

öffenüichtem Druck-
werke erschienen ist ;

c) dass dasselbe
schon fiülier auf den
Nameneinesanderenim
Innlande registriit wor-
den ist ;

d) dass der Hinter-
leger das Muster wieder-
réchtlich an sich ge-
bracht hat.

Ezen szakasz tulajdonképen kiegészíti az
1. §-t, mely szerint csakis az uj mustrák és
modellek iparczikkeken való alkalmazása élvezi
az ezen törvényben biztosított oltalmat. Az
újdonság fogalma itt sem az absolut újdonság
értelmében veendő, hanem csakis e § által
vont korlátok között. A gyakorlat, mivel a
letevő mustráját nemcsak a bemutatott, hanem
más iparczikken is alkalmiazhatja, újdonság-
hiánynak vette azon tényt, ha a mustrát a laj-.
stromözás előtt harmadik személy — nem a.
letevő által megjelölt és készített, de másnemű
iparczikken alkalmazta is ; ezzel szemben azon-
ban, mivel a törvény a mustrától nem követel
meg absolut újdonságot, helyesnek kell mon-

Mustraoltalom 10. §-a. 225

dánunk a svájczi judicaturában elfogadott azon
nézetet, a mely nemcsak magát a mustrát, hanem
a mustrának különös, az eddig használt módtól
teljesen elütő uj alkalmazását is, melyre eddig
senki nem gondolt, ós a melylyel egy iparczikk
épen ezen jellegzetes diszitési módnál fogva
tetszetősebbé és a forgalomban keresettebbé
válik olyan uj mustrának tekinti, a mely a tör-
vényben nyújtott oltalomban részesítendő.

Ez külömben ezen törvényszakaszból is
okszerűen levezethető, mert a mint ezen sza-
kasz minden pontja semmiségi okul lényegében
az uj donsághiányt emeli ki, ugy ezzel ellentét-
ben megállapítható, hogy minden mustra, mely-
ben bizonyos fokú találmányi gondolat van, ha
az nem is valami nagy szellemi munka ered-
ménye, de az legalább összbenyomásában az
eddig ismert és használt formáktól eltérő uj alakot
tüntet fel, újnak tekintendő, ós ennek megbirá-
lásánál azon tény, hogy az egyes alkotórészek
magukban véve ujak-e vagy nem, figyelembe
nem vehetők. — E tekintetben minden mustra
önállóan magában véve bírálandó meg; nem
jöhet itt figyelembe a czél, a melyre szolgálni
hivatott az a iárgy a min alkalmazást nyer,
hogy czéljának valóban megfelel-e? a kérdés
egyedül az, hogy a mustra alkalmazásában olyan
uj-e, hogy mint ilyennek joga van létezni és
védelmet igényelni.

Külömben a felsorolt semmiségi okok alap-
ján bárkinek joga van a mmtra-oUalom meg-
semmisítése iránt az illetékes politikai hatóságnál
{19. §.), tényleg a kereskedelemügyi minisz-
tériumnál kérvényezni, illetve keresetet indítani.

Dr. Kosa: Védjegy-mustraoltalom. 15

226 Mustraoltalom 10. §-á.

E jog adio ptíblica, melynél a felperesnek sem
jogos magánérdéket, sem közérdek fenforgását
nem kell igazolni a czélból, hogy keresete indí-
tásának okát adja. A kereskedelmi miniszter
ilyen ügyekben az osztrák cs. kir. kereskedelem-
ügyi minisztertől függetlenül, önállóan határoz
és pedig első és utolsó fokban jogerősen.

A hozott határozat, a végrehajtási utasítás
10. §-a értelmében a mustra-lajstromban fel-
jegyeztetik. A megsemmisítési eljárásra a törv.
semmi határozott utasítást nem ad, a törv. 19. §.
erre nézve csakis annyit mond, hogy „a poliU'
Icai hcUőság határoz a letétéi érvénytelensége va^ a
minta védelmi jog elvesztése felett,"^ az eljárási mód-
ról azonban egyáltalán nem rendelkezik sem e
törvény sem a hozzá kiadott miniszteri utasítás.
A gyakorlat tényleg az, hogy ezen ügyekben
a 10. §. eseteiben, épúgy mint a védjegyügyek-
ben a vódjegytörv. 29. §. eseteiben a keres-
kedelemügyi minisztérium a polg. perrendben
szabályozott eljárás mellett közigazgatási úton
dönt, ugyanazért ilyen ügyekben — kötelező
szabály nem létében — az eljáró hatóság be-
látására van bízva szakértőket meghallgatni,
melyeket hivatalból esetleg a felek meghallga-
tásával a hatóság nevez ki; az eljárás pedig
contradictorius a mennyiben a megtámadott
félnek mód nyuj tátik arra, hogy a vele közölt
keresetben foglalt állításokkal szemben véde-
kezhessék.

11. §• A mustra lei- 11. §. Das Recht

zárólagos használati joga des ausschliesslichen
megszűnik: Gebrauches eines Mus-

ters erlischt:

Mustraoltalom 11. §-a.

227

a) ha a letevő a vé-
dett mintát a letételtől
seámitoU egy éven hélől az
osztrák birodalom terüle-
tére nem használja;

h) ha a letevő a kül-
földön a minta szerint ké-
szített árúczikket az osz-
trák birodalom területére
behoz.

a^wennderHmter-
leger das geschiitzte
Muster binnen einem
Jahre nach der Hinter-
legung im Umfange des
österreichisclien Reichs-
gebiete nicht benützt;

b) wenn der Hinter-
leger nach dem Muster
im Auslande verfertigte
"Waaren in das öster-
reichische Reichsgebiet
einftthrt.

Ezen szakasz a 9. §. egy pontjában con-
stituált kötelezettség sanctiója; ennélfogva a
mustra oltalom jogi hatálya megszűnik, ha a
jelen szakasz a) vagy b) pontjaiban felsorolt
esetek egyike beáll. Ezt nem szükséges a tör-
vény szerint külön peres eljárásban beigazolni,
mert a megszűnés az a) és b) pontok eseteiben
eo ipso beáll, de mivel hivatalból nem ellen-
őriztetik az, hogy valaki védett mustráját gya-
korlatba vette-e, ugyan azért a mustraoltalom
megszűnéséhez is szükséges, hogy ezt az illeté-
kes hatóság határozatilag kimondja. Ennek ki-
mondására szintéin csak a kereskedelmi miniszter
az illetékes.

A megsemmisítést kimondó Ítéletek jogi
hatálya visszahat a mustra letételének napjára
vagyis a mustra ugy tekintetik, mintha le sem
tétetett volna; mig a megszűnést az a) pont
esetében csakis az első védelmi év utolsó napjától
kezdő joghatálylyal; a b) pont esetében pedig

15*

228 Mustraoltalom 11. §-a.

azon időponttól kezdő joghatály lyal lehet meg-
ádlapitani mikorra beigazolást nyer azon tény,
hogy a mustra védelemre jogositott a védett
minta szerint készitett iparczikkeket Ausztria
vagyMagyarországjilletveBosznia-Herczegovina
területére behozott ; és pedig még az első védelmi
évben is, ha az ez idő alatti behozatal a jogosi-
tott ellenében törvényszerű beigazolást nyer.
Ugy a megsemmisítést, mint a megszűnést ki-
mondó Ítéletek abszolút hatályúak, vagyis azokra
mindenki jogosan hivatkozhat, eltérően a bitor-
lási ügyekben hozott Ítéletektől a melyek relativ
hatályuk, tudniillik csakis a mustraoltalomra
jogositott és a bitorlás miatt panaszlott fél közt
rendezi a vitás jogi kérdést.

Az a) pontban emiitett „belföld" ; a h) pont
alatt emiitett „osztrák birodalmi terület" alatt
azon terület értendő, a melyet az 1898. évi
I. t.-czikkel meghosszabbított vám- és kereske-
delmi szövetség szerint egy kereskedelmi és
vámvonal vesz körül. így ha valaki egy mustrát
Debreczenben lajstromoztat be, s azt nem Ma-
gyarországban, hanem csakis a birodalmi tanács-
ban képviselt valamely országban készítteti,
gyakorlatba vételi kötelezettségének e törvény
szerint megfelelt és ez okból „belföldi" gya-
korlatba vétel hiánya miatt a mintavédelem
megszűntnek ki nem mondható. A megszűnés
a lajstromba, ép ugy, mint a megsemmités a
lajstromba bejegyzendő (utasítás 10. §.)

A mustra- és mintaoltalom tekintetében
nagy feltűnést, jobban mondva visszatetszést
sziüt legutóbb a Párisi Cour d'appelnek 1898.
évi május 20-án a Grauer-Frey ca Daltroff M.

Mustraoltalom 12. §-a.

229

elleni perben hozott Ítéletében, az eddigi gya-
korlattal teljesen ellentétes azon rendelkezése,
a mely kimondja, hogy a nem franczia állampol-
gárnak Francziaországon kivül készített gyártmá-
nyai mustra- vagy modelloltalmat nem nyerhet-
nek ; a mi ismét csak azt igazolja, hogy a mustra-
oltalom a belföldi ipar fejlesztését czélozza, hogy
ezt a bíróságok is a legnagyobb figyelemmel
kisérik, habár a jelen esetben a franczia legfőbb
biróság Ítélete aligha nem sértette meg az egyes
államokkal kötött kereskedelmi szerződéseket.

IV. Bitorlások, kihágá-
sok és büntetéseik.

18. §. A mustraól-
talmi jog minden megsér-
tése^ akár a védett mustra
fogtálán alkalmazása vagy
utánzása; akár az e sze-
rint készített árúk eladása
által követtessék is az el,
feljogosifja a sértett felet
arra, hogy a mustra to-
vábbi használásának és az
illető árú további eladásá-
nak megtiltását szorgal-
mazhassa. Követelheti azt
Í5, hogy a kizárólag vagy
főképen az utánzatok ké-
szítésére szolgáló szerszá-
mok és segédeszközök e
czélra hasznavehetetlenné

lY. Elngriflfe, Űbertre-
tungen und Strafen.

18. §. Jede Eingrijff
in das Musterrecht, sei
es durch unbefugteUber-
tragung eines geschütz-
ten Musters, sei es durch
den Verschleiss derhier-
nach verfertigten Waa-
ren, begründet fíir des
Verletzten das Recht auf
die Einstellung der fer-
neren Anwendung des
Musters, und des ferne-
ren Verschleisses der
Waare zu bringen. Auch
kann er verlangen dass

die zur Nachbildung
ausschliesslich oder vor-

zugsweise dienlichen

280 Mustraoltalom 12. §-a.

tétessenek. A sértett félnék
mustraoUálmi joga meg-
sértéséből származó kár-
térítés iránti igényei a
jpolgári törvények szerint
bírálandó el.

"Werkzeuge und Bűlfc-
mittel fíir diesen Zweck
unbrauchbar gemacht
werden. Ansprüche des
Yerletzten aui Ersatzdes
durch den Eingriff in
sein Musterrecht erlitte-
nen Schadens sind nach
dem bürgerHchen Ge-
setze zu beurtheilen.

A mustra-oltalmi jognak ezen szakaszban
felsorolt megsértése miatt, (t. i. ha a mustra
jogtalan alkalmazása nem szándékos, de jog-
talan és az ilyen mustra szerint jogtalanm
készített áruczikkek eladása miatt) a sértett fél
tulajdoni jogának elismerése, a mustra további
használatának eltiltása, az eladás beszüntetése
iránt önállóan vagy kártérítési igény érvénye-
sítésével kapcsolatban a törv. 19. §-a utolsó
pontja szennt az illetékes polgári bíróságnál
keresetet indíthat, mely az ilyen kérdések-
ben polgári perrendtartás szabályai szerint

tárgyal.

Minthogy e szakasz rendelkezése szerint a
jogaiban sértett fél azt is követelheti, hogy a
kizárólag vagy főképen az utánzatok készíté-
sére szolgáló szerszámok és segédeszközök ezen
czélra hasznavehetetlenné tétessenek és ez által
a további utánzás megakadályoztassék, a bíróság
a fél kérelmére a per folyama alatt ezeknek
zár alá vételét elrendelni nemcsak jogosított,
hanem erre kötelezve is van, mert külömben
az megvalósítható soha nem lenne.

MnstraoltBlom 18. és 14. §-ai.

231

13. §• A^ utánzás
tíltoU voltát nem szünteti
meg az, ha a mustra csu-
pán méreteiben vagy a szí-
nekben váUoztatík meg.

18. §. Eine Nach-
bildung hört deshalb
nicht auf einer verbote-
ner zu sein, wenn blos
Dimensionen oder die
Farben des Musters ver-
andert wurden.

Ezen szakasz megerősíti azon fentebb
kifejtett nézetemet, hogy a midőn két mustra
összehasonlításánál azon kérdés elbírálandó,
vájjon egyik a másikat sérti-e vagy nem, min-
dig azok összbenyomása veendő figyelembe; a
puszta méret és szinváltoztatás által a bitorlás
következményei elől menekülni nem lehet, mert
ez a cselekmény tilos voltára befolyással nincs,
de ha valaki az iparczikket a mustrához hasonló
fénynyel olyan anyagból állitja elő, a mely
anyag benső természeti minősége a kidolgozás
után a mustrához hasonló szint vagy fényt tüntet
elő, az nem követ el bitorlást, mert anyagter-
mészeti minősége mustra-oltalom tárgyát nem
képezheti.

14. §. Ha a bitorlás
szándékos, a vétkesre az
általános büntető törvény
szerint netán kiszabandó
büntetésen felül még 25
frttól 500 frUig terjedhető
pénzbüntetés is áUapitandő
meg.

14. §. Ist die Ein-
griflf wissentlich began-
gen worden, so ist gegen
den Schuldigen nebst
der dagegen etwa auch
nach dem allgemeinen
Strafgesetze eintreten-

den Bestrafiing eine
Geldbusse von 25—600
Gulden zu verhangen^

232

Mustraoltalom 15. §-a.

16. §, Visszaesés ese-
tén a büntetés megJcétsjue-
rezhető. Isméiéit vissza-
esésnél a pénzbüntetés mel^
lett vádlottra egy héttől
három hónapig terjedhető
elzárás is szabandó ki.

Ha a bitorlást sér-
tettnek egyik munkása vagy
alkalmazottja vagy bizal-
mával egyébként visszaélő
egyén követte el^ ez a bün-
tetés kiszabásánál mint
különösen súlyosító körüU
meny veendő figyelembe

16. §• Bei einem
Eückfalle kann die Strafe
verdoppelt werden. Bei
neuerlicheii Bückfalle
ist .wieder den Schuldi-
gen nebst der Geldstrafe
auch eine Arrestetrafe
von einer Woche bis
zu drei Monate zu ver-
hangen.

Wurde der Eingrtff
in der Musterrecísfce
durcli einen Arbeíter
oder Angestellter áes
Verletzten oder sonst
mit Missbrauch seines
Vertrauens begangen, so
ist dies bei Bemessung:
der Strafe als ein besoi»-
ders erschwerende Um-
stand in AnscLlag zu:
bringen.

A 14. és 15. §§-ok a tudatos, dolosus bi-
torlás büntetéseiről rendelkeznek. Mikor dolosus
a bitorlás, azt a törvény nem mondja meg,
miből önként folyik az, hogy tudatosnak a
bitorlás akkor mondható, ha a tettes ellen be-
igazolást nyer az a tény, hogy tudomással birt
arról, miszerint az általa készített, habár for-
galomba nem is hozott mustra^ más személy
javára be van lajstromo2íva. A ^^tudatos" cse-
lekvés azonban itten ép oly kevéssé magyará-
zandó absoíut értelemben mint a védj egy bitor-

Mustraoltalom 15. §-a. 233

lasnáíj azért tudatosnak veendő a bitorlás már
ükkor is, h-a a bitorló, ki rendszerint iparos és
igy versenyzötárs, a közönséges gondossággal
való körültekintés mellett megtudhatta volna,
hogy az utánzott mustra jogvédelem alatt áll.
Téves lenne azt hinni, hogy ezen szakaszok
alapján bitorlás miatt csakis akkor léphetne fel
a sértett fél, ha a „dolus*^ fenforgása úgyszólván
nyilvánvaló^ mert ily esetekben a szándékos, czél-
tudatos cselekmény és a köteles figyelem alkal-
mazásának elmulasztása által elkövetett cselek-
mény között csakis a büntetés kiszabása tekinte-
tében lehet csak külömbség. — A bitorlási ügyek
elbírálásánál a biró teendője mindig abban áll,
hogy a belajstromozott és igy védelem alatt
álló mustrával összehasonlítja a bitorló által
készített és forgalomba hozott mustrát, mely a
jogosított érdekét sérti. Megállapítandó a bitorlás
nem csak akkor, ha az utánzat a védelem alatt
álló mustrával teljesen azonos, hanem akkor is,
h.a az utánzat azzal lényeges részeiben meg-
egyez, ha az utánzaton a védett eredetivel
szemben csekély és oly lényegtelen változtatá-
sok alkalmaztatnak, melyek csak nagyobb figye-
lem és gondos szemle után vehetők észre.

A büntető utón megtorlandó bitorlások
illetékes bírája a közigazgatási hatóság, és pedig
íiz iparhatóság, a mely az ily ügyekben az ipar-
törvényről szóló 1884. évi XVII. t.-czíkk 183.
'§-ában megállapított fokozat szerint az erre
vonatkozólag megállapított szabályok szerint
jár el. — Az eljárás az iparhatóságoknál szó-
beli ; a panasz szóval avagy írásban megtehető,
«, tárgyalásról jegyzőkönyv vétetik fel, a hatá-

234

Mustraolialom 16. §-a.

rozatot az eljáró hatóság szóval hirdeti M, és
ajst a feleknek kivánatukra Írásban is köteles
kiadni. A határozat eUen a törvényben meg-
állapított módon fokozatos felebbezésnek van
helye. £zekből kitűnik, hogy mig a szabadalom
és védjegyoltalom bitorlása által elkövetett kihá-
gások illetékes bírósága minden esetben a kir.
büntető bíróság, addig a mustra-oltalom szán-
dékos megsértése által elkövetett kihágások
illetékes bírósága a jelen törv. 19. §-a értelmé-
ben még mindig a közigazgatási hatóság.

16. §• Ha a pénz-
büntetés a elüéltet vagy
hozzátartozóü vagyoni vi-
szonyaiban, vagy megélhe-
tési módjában érzékenyen
stdjianá, vagy ha azt a
büntetendő cselekményből
folyó káriériiési kötelezett-
ség teljesítésében meggá-
tolná, ez esetben az — 5
frtot egy napra számítva
— elzárás büntetésre vál-
toztatandó át.

16, §. Wenn die>
Geldstrafe den Vermö-
gensumstandenoderdem
Nahrungsbetriebe des zu
verurtheilenden oder sei-
ner An|;ehörigen zmo.
empnndlichen Abbruche
gereichen oder ihn an
der Erfíillung der aus
der straf baren Handlung
entspringenden Ent-
schádigung hindem
würde, ist sie in Arrest
— von einem Tagé j&
5 Gulden — umzuwan-
deln.

A jelen szakasz szerint tehát a kiszabott
pénzbüntetés nemcsak az esetben változtatandó
át elzárásbüntetésre, ha az elítélt teljesen vagyon-
talan és a pénzbüntetés ez okból nem hajtható
be, hanem akkor is, ha az elitéltnek van ugyan
vagyona, de a kiszabott pénzbüntetés végre-

Mustraoltalom 17. és 18. §-ai. 285

hajtása az elitéltet vagy családtagjait vagyoná-
ban aránytalanul sújtaná, vagy képtelenné tenné
arra, hogy a sértettnek megítélt kártérítési
összeget megfizethesse.

17. §. A büntető ha-
tóság elrendelheti ad is,
liogy a büntető üéUt köz-
hirré tétessék.

n. g. Die Straf-
behörde kann auch ver-
ftigen, dass das Straf-
erkenntniss veröffent-
licht werde.

Mi módon történjék a közhirrététel, hir-
lapokban-e vagy a helyi szokás szerint, arról
a törvény nem rendelkezik, valamint arról sem,
hogy az ilyen rendelkezést az itélöbiróság
a sértett fél kérelmére, avagy hivatalból is meg-^
teheti-e? azonban tekintettel a szabadalmi és
védjegy oltalomról szóló törvények hasonló
rendelkezéseire, nézetem szerint, helyesen csak-:
is akkor jár el a hatóság, ha ilyen rendelkezést
az Ítéletben akkor mond ki, ha a sértett az el-
járás folyamán ilyen irányban kérelmet terjesz-
tett elő. Ez ugyan nincs bent e törvényben^
de mivel a büntető utón megtorlandó mustra
védelem megsértése miatt az eljárás csakis
magánvádra teendö-e folyamatba (lásd 21. §-t)
kétségtelen, hogy ilynemű rendelkezés is csak.
a sértett fél indítványára rendelhető, mert a
bitorlás által érdekeiben csak ő szenved sérelmet.

18. §. A pénzbüntetés
azon község szegényalap-
jába folyik, a hol a kihá"
gás elkövettetett.

18- «• Die Straf-
betráge fliessen in den.

Armenfond des Ortes
der begangenen Uberr
tretung.

236

Mustraoltalom 19. §-a.

A szabadalom bitorlási kihágási ügyekben
kiszabott pénzbüntetések az ipari és kereske-
delmi iskolai alap javára; a védjegyoltalom
bitorlása által elkövetett kihágási ügyekben
kiszabott pénzbüntetés az állam pénztárába az
országos javitóintézeti és pénzbüntetési alapba,
mig az e törvény alapján kiszabott pénzbünte-
tés a községi szegényalapba folyik.

T. Hatóságok és eljárás.

19, §. A minta vé-
delmi jog bitorlása felett
a tárgyalás és ítélkezés,
valamint a Iá. és 15, §-
okba ütköző kihágások meg-
vizsgálása és büntetése az
iparügyi kihágások és át-
hágásokra fenállő szabá-
lyok szerinti eljárás és
felebbezési fokozat meg-
tartásával az első fokú
politikai közigazgatási ha-
tóság hatáskörébe tartozik.

A politikai hatóság
határoz a letétel érvényte-
lensége vagy a minta vé-
delmi jog elvesztése felett

V. Behörden und Ver-
fahren.

19. §. Die Verhand-
lung und Entscheidung
über Eingriffe in das
Musterrecht, sowie die
Untersuchung und Be-
strafiing derselben, wenn
sie sich nach § 14 und
15 zu einer Übertretung
gestalten, steht den poli
tischen Verwaltungsbe-
hörden erster Instanz
nach den fur das Ver-
fahren und den Instan-
zenzug bei Gewerbsstö-
rungen und Gewerbs-
übertretungen bestehen-
den Vorschriften zu.

Die politische Be-
hörde entscheidet auch
über die Giltigkeit der
Hinterlegung oder den

Mastraoltalom 19. §-a. 237

is. A 12, §'ban emliteít Verlust des Musterrech-
Jcáriérüésiigényés aminta tes. Über die im § 12

tulajdonjoga iránti vitás
ügyekben a polgári bíró-
ságok határoznak.

erwáhnten Entschádi-

gungsansprüche und
über Streitigkeiten in
Ansehung des Eigen-
thums eines Musters,
steht die Entscheidung
dem Civilrichter zu.

E szakasz a mustra-védelmi jogból szár-
mazható különböző vitás jogkérdések eldön-
tésére hivatott hatóságok illetékességét szabá-
lyozza. Mig a védjegy-oltalomról szóló törvény
rendelkezése szerint a végjegy jogtalan hasz-
nálása által elkövetett kihágás elbírálására a
királyi büntető bíróságok illetékessége állapít-
tatott megbizonyos összeg erejéig még akártérités
kérdésében is Ítélkezni, addig a mustra-oltalmi
jog megsértése által elkövetett kihágás felett
elsőfokban az ipari kihágási ügyekben eljáró
elsőfokú közigazgatási hatóság illetékes eljárni,
a mely hatóság e tekintetben az iparügyi ki-
hágások feletti eljárás szerint az 1884. évi
XVII. t.-czikkbe foglalt ipartörvény rendel-
kezései szerint jár el. Ezek a kihágási ügyek
egyébként teljesen ugy kezelendők, mint egyéb
rendőri kihágási ügyek, azzal a különbséggel,
hogy a felebbvitel legutolsó fokban nem a bel-
ügyminiszterhez, hanem a kereskedelemügyi
miniszterhez történik.

A minta letételének érvénytelensége és a
mustra-oltalom elvesztése felett is politikai
hatóság itél, és pedig bár e szakaszban kifej e-

238 Mustraoltalom 19. §-a.

zésre nem jutott ilyen ügyekben első és utolsó
fokon a kereskedelemügyi miniszter határoz.

A letétel érvénytelenségének eseteit a
10. §. a)^ b), c) pontjai, a jogelveszés eseteit a
10. §. d) pontja, a megszűnés eseteit a 11. §.
a) b) pontjai állapitják meg. Lásd még az
utasítás 2. §. 3. pontját és ennek 10. §-át.

Miután a mustra-oltalomra jogosított bitor-
lás esetén kártérítési igényét a kihágási eljárás-
ban nem érvényesítheti, a törvény ugy a kár-
igények érvényesítését, mind ason esetet, midőn
a minta tulajdonjoga a vitás, a polgári bíró-
ságok hatáskörébe utalta. A kártérítési igények,
ha a kárösszeg 500 frtot meg nem halad az
1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 1., 4. és 5. pontjai
értelmében a királyi járásbíróságok előtt sommás-
eljárás szerint ; — 500 Mot meghaladó kár
érvényesítésénél pedig a királyi törvényszékek,
mint kereskedelmi biróság előtt érvényesíthetők.
(Lásd keresk. elj. 6. §. 12. pont).

A mustra tulajdonjoga iránti vitás perek
elbírálására a rendes polgári bíróságok az ille-
tékesek, melyek az ily ügyekben a polgári per-
rendtartás szabályai szerint járnak el. Az ipari
kihágási ügyekben való eljárást, a magyar királyi
fbldm. ipar- és keresk. miniszter által 1884. évi
aug. 26-án 39266 84. sz. alatt kiadott az iparügyi
hatóságok hatáskörébe utalt kihágások eseteiben
követendő eljárás szabályozza, azokkal az eltéré-
sekkel, a melyeket erre nézve különösen a f eleb-
bezési fokozat tekintetében az 1884. évi XVIL.
t.-czikkbe foglalt ipartörvény és az ennek végre-
hajtása tárgyában kiadott földmivelés-, ipar- és
kereskedelmi miniszteri rendelet megállapított.

Mustraoltalom 20. §-a.

289

20. §• Ha a tárgya-
iás vagy vizsgálat során
az tűnik ki, hogy a hatá-
rozás oly előkérdés elcUhí'
tésétől függ^ a mely feleit
a polgári birőság jogosí-
tott ítéletet mondani, az
esetben a politikai hatóság
a feleket az 'illetékes pol-
gári bírósághoz utasítja,
és ilyen esetben csakis az
e kérdés felett hozott jog-
erős polgári birósági ítélet
bemutatása után hozhatja
meg ítéletét.

Egyébként a politikai
hatóság oly jogerős határo-
zata, melylyel valaki a
mustra védelmi jog meg-
sértésében vétkesnek mon-
datott ki, a sértett kártérí'
tési igényeinek a polgári
hiró előtt váló érvényesíté-
sére alapul szolgál.

20. §• Érgiebt sicli
wáhrend der Verhand-
lung oderUntersuchung,
dass die Entscheidung
von einer Vorfrage ab-
liangt, tiber welche das
Civilgericht zu sprechen
hat, — 80 verweist die
politische Behörde die
Partéién an das zustán-
dige Civilgericht und
kann in einem solchen
Falle nur nach hierüber
vorgelegten rechtskraf-
tigen oivilgerichtlichen
Spruche ikre eigene Ent-
scheidung schöpfen.

Übrigens dient dem
Verletzten die rechts-
kraftige Entscheidung
der politischen Behörde,
womit jemand des Ein-
griífes in das Muster-
recht schuldig erkannt
wurde, zur Geltendma-
chung der Entschádi-
gungsansprüche vor dem
CivUrichter.

E rendelkezés analóg a szabadalmi törvény
54. §. első, a védjegytörvény 29. §. 2-dik be-
kezdésével, illetve a védjegytörvény novella
12. §-a rendelkezéseivel. Jelen esetben csakis
azon kérdés merülhet fel a mustraoltalom

240

Mustraoltalom 21. §-a.

bitorlása iránti ügy tárgyalásánál, hogy a mustra,
a törvény 10. §-a szerint érvénytelenül van
lajstromozva, hogy az a törvény 11. §-a szerint
érvényét elveszitette, végre hogy annak tulajdon
joga nem a lajstromozott tulajdonost illeti. Ezen
kérdésekben azonban nem kizárólag a polgári-
bíróságok, hanem legnagyobb részt a kereske-
delmi minisztérium van hivatva Ítélkezni, minél-
fogva a bitorlási ügyben eljáró hatóság a ki-
fogást emelő terheltet ezen hatóságokhoz uta-
sítja, hogy záros határidő alatt a mustra törlése
vagy tulajdonjoga iránt a pert inditsa meg és
ezt előtte annál inkább igazolja, mert akkor
erre való tekintet nélkül fog az ügyben hatá-
rozni. E szakasz kimondja azt is, hogy a bitor-
lási ügyben hozott itélet a polgári bíróságok
előtt kártérítés iránt indított perekben — a
kártérítési kötelezettség megállapításánál alapul
szolgál, — az összeg megállapítása azonban a
bíróság szabadmérlegelésének képezi tárgyát.

21. g. Eine Straf-
verhandlung wegen der
in diesem Gesetze be-
zeichneten Gesetzüber-
tretung darf, insoweit
nicht eine nach dem all-
gemeinen Strafgesetze
von amtswegen durch
die Strafgerichte zu ver-
folgende straf bareHand-
lung unterlauft nur auf
Anlangen des Verletzten
eingeleitet werden.

21. §. A jelen tör-
vényben megjelölt kihágá-
sok midit, a mennyiben az
általános büntető törvény
szerint nem a büntető bíró-
ság áltál hivatalból meg-
torlandó cselekményről van
szó, a büntető eljárás csakis
a sértett fél indítványára
tehető folyamatba.

Mustraoltalom 21. §-a.

241

Ha azonban ez, a vád-
lott megbünMésére irány-
zott heréimét még a ható-
sági határozat kihirdetése
előtt visszavonja^ ez eset-
ben a sértett félnek kár-
térítésre vonatkozó igényeit
nem érintve^ minden bün-
tetésre irányzott vizsgálat-
tól el kell tekinteni.

Wenn jedoch der-
selbe sein Ansuchen um
Bestrafung noch vor
Kundmachung der be-

hördlichen Entschei-
dung an den Angeklag-
ten wiederruft, so hat
es, unbeschadet der pri-
vatrechtlichen Ansprü-
che des Yerletzten auf
Entschadigung, von je-
der Bestrafung und auch
von jeder weiteren Un-
tersuchung zum Behufe

der Bestrafung abzu-
kommen.

Elvként vonul végig az ipari jogok védelme
tárgyában alkotott törvényeinken, hogy a tettes
ellen azok jogtalan megsértése miatt csakis
a sértett fél indítványára lehet fellépni. Mennyi
idő alatt teheti meg indítványát a sértett fél,
erre nézve mivel a törvény külön rendelkezé-
seket nem tartalmaz, a kbtkv. törv., illetve a
bkv. rendelkezései a mérvadók ; a vád az első-
fokú hatósági határozat kihirdetéséig, tehát nem
a H-od vagy Ill-ad fokú hatóság kihirdetéséig
vonható vissza. A vád visszavonása a terheltet
csakis a büntetéstől menti fel, nem szünteti
azonban meg ennek kártérítési kötelezettségét,
melyet ellene a sértett fél az illetékes biróság
előtt akkor is érvényesíthet, ha büntetés iránti
panaszát visszavonta.

Dr. Kosa: Védjegy-mustraoltalom.

16

242

Mustraolcalom 22. §-a.

23. §. Minden oly
esetben, midőn a bitorlás
megáUapUása végett két

minta egybehasonlitása
szükséges, a hatóság el-
fogulatlan szakértők általi
szemlét rendeljen.

A szemle megejtésé-
hez a felele is meghivan"
dók, hogy felvilágosüásai-
kat és esetleges kifogásai-
kat hodlassák, A szemlét,
csakis a szákértők elleni
kifogás vagy alaki sérelem
miatt lehet megtámadni.
Ha ez hiányos vagy nem
világos, ennek pótlása kö-
vetelhető. Felülvizsgálat-
nak helye nincs.

23. §. So ofib es sich
zur Constafcirung eines
Eingriffes um die Ver-
gleichiing zweier Muster
handelt, hat die Behörde
einen Befund durch un-
befangOQe Sachverstan-
dige zu veranlassen.

Zu der Aufnahme
des Befandes sind auch
die Partéién beizuzie-
hen, und mit ihren Auí-
klárungen und allíálli-
gen Einwendungen zu
hören. Ein Befond kann
nur wegen Bedenken
gegen die Sachverstán-
aigen oder wegen Form-
gebrechen angefochten
werden. Ist er mangel-
haft oder undetitlich,
kann auf dessen Yer-
vollstándigung gedrun-
gen werden. Eine sckau
findet nicht statt.

A jelen szakasz szerint a hatóság a szak-
értői szemlét, ha szükségét látja hivatalból, tehát
nem a felek kérelmére rendeli el; nem szűk*
séges tehát az sem, hogy a felek a meghallga-
tandó szakértőket kijelöljék, vagy hogy az iránt
meg is hallgattassanak. Mivel azonban a jog-
szolgáltatás czélja az is, hogy a feleket a birói
határozat megnyugtassa, czélszerü a feleket ez

Mustraoltalom 23. és 24. §-ai.

213

iránt meghallgatni és méltányos kívánságai-
kat figyelembe is venni.

23. §. TJgy a politi-
Jcai hatóság, mint a birö-
ság jogosítva van minden
peres ügyben a kereske-
delmi és iparkamarától,
átvételi elismervény ellené-
hen a letett minta meg-
küldését kérni, A minta
burkolat netán szükséges
félnyitásához a letevő meg-
hivandój ha nem jelenik
^wegr, ugy erről a pecsét-
nek két érdektelen tanú
jelenléiében leendő eltávo-
Utasa mellett jegyzőkönyv
veendő fel, (Lásd utasítás
9. §-át.)

24. §• A sértettnek
jogában áll, mielőtt még
panasza felett határozná-
nak^ a minta védelmi joga
megsértésével készítettnek
jelzett gyártmányok és az
ezek készítéséhez használt
szerszámok és segédeszkö-
zök (12. §.) zár alá véte-
lét vagy bármely más mó-
don való őrizet alá vételét

23. §. In allén Streit-
fállen, ist sowohl die
polítische Behörde al3
das Gericht berechtigt,
die Übermittlung des
hiaterlegten Musters von
der Handels- und Ge-

werbekammer gegen
Empfangsbestattígung
zu yerlangen. Bei de?:
etwanöthígen Eröffnung
des Musterums chlage^
ist der Hinterleger vor-

zuladen. Ercheint er
nicht, so sind zwei un-
befangene Zeugen bei-
zuziehen. Über die Ent-
scheidung ist ein Proto-
koll aufzunehmen.

24. §. Der Verletzte
ist berechtigt, noch vor
der Entscheidunff über
seine Beschwerde die

Beschlagnahme oder
sonstige Verwahrung
der vor ihm als mit Ver-
letzung seines Muster-
rechtes bezeichneten Er-
zeugnisse und der dazu
verwendetenWerkzeuge

16*

244

Must raolt alom 24. §-a.

und Hilfsmittel (§. 12)
zu verlangen. Die poli-
tische Behörde hat die-
selbe, über Yorweisung
des nach §. 5 hinaus-

gegebenen ámtlicken
Certificates, beziehungs-

weise Duplicates so-
gleich zu veranlassen.
Es bleibt jedoch ihrem

Ermessen überlassen,
fiüher eine Sicherstel-
lung för Schinipf und
Schaden des Geklagten
zu verlangen. Gleich-
zeitig mit der Anord-
nungderBeschlagnahme
oder sonstigen Verwah-
rung hat die Behörde
die Einsendung des bei
der Handels- und Ge-
werbekammer erUegen-
den Musters im Sinne
§. 23 zu veranlassen.

Ezen szakasz lényegében a szabadalmi
törv. 63. §-ával megegyez. Czélja ennek, hogy
a sértett a bitorlót megakadályozza abban, hogy
a bitorlást a hatósági eljárás ideje alatt foly-
tassa. — (Lásd szerzőnek ^A magyar szabadalmi
törvények magyarázata*^ czimü munkájának 5ál2
— 214. lapján idevonatkozólag a fejtegetéseit.)
Az óvadék összegének nagyságát a hatóság a
körülmények gondos mérlegelése után állapítja

kérni, A politikai hatóság
kötdes azt az 5. §. sze-
rint kiadott hivatalos iga-
zolvány iUetve másodlat
bemutatása tUán azonnal
elrendelni. Belátására van
azonban bízva, a pana-
szos erkölcsi és anyagi

kára (Schimpf und
Schaden) biztosüása végett
élőbb óvadékot követelni.
Egyidejűleg a zárlat vagy
más őrizet alá vétel el-
rendelésével köteles a ha-
tóság a kereskedelmi- és
iparkamaránál letett minta
beküldését a 23. §. értel-
mében elrendelni.

Mustra olt alom 25. §-a.

245

meg, s ez ellen jogorvoslatnak helye nincs. —
A zárlat elrendelésével egyidejűleg köteles a
hatóság az eredeti letett mustrát a kamarától
bekivánni, és ha meggyőződik arról, hogy a
letett mustrával a zár alá vett tárgyak nem
egyeznek, a zárlatot feloldja, nehogy a terhelt-
nek előre láthatóan indokolatlan kárt okozzoü.

35. §• Ha a minta
védelmi jog megsértése he-
igazolást nyerj az esetben
az illető tárgyak a védelmi
idő lejáraiáig hivatalos
zár aíatt maradnak^ és
ezeknek az elitéU költségére
és veszélyére leendő meg-
őrizése iránt intézkedni
kellj a mennyiben az érde-
kelt felek egyébként meg
nem egyeznek, vagy hiva-
talos ellenőrzés mellett
azok megfelelő átoHakilása
el nem rendéltetik.

25, §. Wird erkannt,
dass ein Eingriff in das
Musterrecht stattgefun-
den habé, so habén die

betreffenden Gegen-;
standé bis zum Ablaufe
der Schutzfirist unter
amtlichen Siegel zu ver-
bleiben und es ist fíir
derén Verwahrung auf
Kosten und Gefahr des
Vefurtheilten Vorkeh-
rung zu treffen, inso-
ferne nicht zwischen den
Betheiligten durchUber-
einkommen etwas ande-
res verfugt wird, oder
die entsprechende Um-
staltúng unter amtlichen
Aufsicht bewerkstelligt
wird.

E rendelkezés analóg a szabadalmi törv.
51. §-a rendelkezésével ; ennélfogva a mustra-
oltalom megsértésével létrehozott és a ^24. §.
szerint zár alá vett áruczikkek hováfordítása

246

Mustraoltalom 26. §-a.

iránt a felek a birói határozat jogerőre emel-
kedéséig megegyezhetnek ; — ha ezt nem teszik,
az esetben, ha azok megőrzésére alkalmas helyi-
séget a sértett fél ki nem jelöl, a hatóság oly
intézkedést rendelhet el, a mely szerint az után-
zatok hivatalos ellenőrzés mellett akképen ala-
kittatnak át, hogy azok többé a sértett mustra-
oltalmi jogát nem sértik. — Ugy a megőrzésre
szolgáló hely bérköltségét, valamint az átala^
kitás költségeit a bitorló köteles viselni.

26. §. Ha heigazólást
vyer^ hogy a panaseloU
ártatlan és a panasz rósz
akaróiból eméUetettj az
esetben a hatóság — a
panaszlott elégtételi igényei
épségben tartásával — pa-
naszost, a községi szegény-
alap javára 300 frtig
terjedhető pénzbüntetéssel
sújthatja.

26, §. Wird der Ge-
klagte schuldlos, und
die Beschwerde zugleich
als muthwillig erkannt,
so kann die Behörde
d en B es chwerdeflihrer
in eine in den Orts-

armenfond fliessende
Geldstrafe bis zum Be-
trage von 300 fl. ver-
fallen, unbeschadet des
Anspruches des Geklag-
ten auf Genugthuung.

E szakaszban statuált rendelkezés a köny-
nyelmüen emelt bitorlási panaszok megakadá-
lyozását czélozza ; ennek inkább rendészeti, mint
büntető jellege van, mert alkalmazására a l3Ítor-
lási ügyekben bíráskodó iparhatóság van hi-
vatva, a mely ha meggyőződik a panasz alap-
talanságáról és a panaszos rossz szándékáról,
ez ellen hivatalból 300 frtig terjedhető pénz-
büntetést szabhat ki, — fenmaradván a sértett-

Mustralajstromozási utasítás. 247

nek a panaszos ellen a bitorlási eljárás folyamán
szenvedett kárai megtérítése iránti igénye. —
Tulaj donképen e szakaszt ma már az 1878. évi
V. t.-cz. 227. §-a hatályon kivül helyezte és az
e szakaszban szabályozott eset mint hamis vád
büntetendő, a btkv. 227., 228., 229. és 231. §§-ai
szerint.

Utasítás

a kereskedelmi- és iparkamaráknak az ipar-
czikkek védelmére alkotott mustra- és minta-
oltalomról szóló 1868. évi deczember 7-iki (R.
G. Bl. 237.) törvény hatályba léptetésére. (A cs.
kir. keresk. ipar- és középi tészeti minisztérium
1858. évi decz. 21-én 3970. sz. a. kibocsátott

rendelete.)

1. §. Minden kereskedelmi kamaránál egy
mustralajstromozó-hivatalt kell berendezni, és
e czélból:

a) hivatali helyiséget kell kijelölni, mely-
ben az általa a fent hivatkozott törvény Il-ik
fejezete értelmében végzendő hivatali cselek-
mények elintézendők, és azt a belajstromozott
mustrák és modellek megőrzésére szükséges
tartályokkal (2. §.) és az egyéb teendőkre szük-
séges berendezési és felszerelési eszközökkel
ellátni ;

b) egy mustralajstromozó egyént kiren-
delni, a ki a legmagasabb törvény által a ka-
marához utalt hivatali cselekményeket közvet-
lenül elintézi;

c) előirás szerint mustralajstromot vezetni.

248 Mustralajstromozási ui4isitás.

2. §. A hivatali helyiségben elkülönített
tartályokat kell felállítani:

1. a lepecsételve benyújtott mustrák és
modellek megőrzésére (titkos irattár);

2. a nyitva benyújtott és oly minták és
modellek megőrzésére, melyek eredetileg ugyan
lepecsételve nyújtattak be, de a melyek a vé-
delmi idejének már első éve lejárt (nyilvános
irattár a védett minták számára);

3. a köztulajdonba átment mustrák és mo-
dellek vagyis azok megőrzésére, melyek védelmi
ideje vagy a törvényes időtartam teljes lejárata
folytán töröltettek (4. §.) vagy ezen idő lejárta
előtt jogerősen megsemmisittettek. — (Törv. 11.
és 19. §.), (Nyilvános irattár a köztidajdonha átment
mustrák számára).

3. §. A titkos irattárt kettős zár alatt kell
tartani, melyeknek egyik kulcsát a mustralaj-
stromozó, másik kulcsát pedig a kereskedelmi-
es iparkamarának, a kereskedelmi- és iparka-
mara elnöke által kinevezett tagja őrzi.

A nyilvános irattárt bárki megtekintheti.
Ezek szükség esetén megfelelő alosztá-
lyokkal is elláthatók.

4. §. A kinevezett mustralajstromozó, mi-
előtt hivatalát elfoglalná, a politikai orsz. ha-
tóságnak bejelentendő a végből, hogy ez annak
megesketését elrendelje.

5. §. A mustralajstrom az A) minta szerint
vezetendő, átfűzendő és a következő rovatokat
kell tartalmaznia:

a) folyó szám, mely alatt a lajstromozás
történik ;

b) a mustra- vagy modell benyújtásának

Mustralajstromozási utasítás. 249

napja és órája, azok száma, s hogy lepecsételve
vagy nyitva mutattattak-e be ;

c) a védelemért folyamodó neve vagy
ozége, állása és lakóhelye;

d) a védelem megszűnésének napja és oka.

6. §. Ha valaki egy mustrát vagy modellt
bemutat, a lajstromozó a dijak lefizetésének
igazolása után (6. és 7. §.) köteles mindenek-
előtt a lajstroma — c) rovatait kitölteni, — ezután
«z előirt B) minta szerinti jegyzőkönyvet (5. §.)
felvenni, és az esetben, ha a mustra vagy mo-
dell lezárva, — vagy nyitva ugyan, de egy pél-
♦dányban adatik be, a C) alak szerint bizony it-
'ványt állit ki.

Ha a mustra vagy modell nyitva és két

Íéldányban adatik be, akkor a D) minta szerint
iállitandó igazolvány magára a felnek vissza-
adandó példányra állíttatik ki. — Ha ez a mustra
v^agy minta természete szerint lehetetlen, az
igazolvány (E) önállóan állíttatik ki zsinórral
•<s pecséttel a bemutatott és a félnek vissza-
."jidandó másodlattal összeköttetik.

7. §. Minden kamara köteles a szükséges
lejárati előjegyzéseket vezetni, hogy a titkos
irattárba elhelyezett mustrák ós modellek az
-első védelmi év lejártával, a védelem alatt álló
jnustrák nyilvános irattárába és annak teljes
lejárata után a köztulajdonba átment szabad
minták irattárába késedelem nélkül átvezethetök
legyenek.

8. §. A lajstromozott mustrák és modellek
az irattárban gondosan megőrzendők, és különö-
sen arra kell vigyázni, hogy ezek a vonatkozó
letéti jegyzőkönyvtől el ne választassanak. (5. §.)

250 Mustra] aj átroiifKMsási utasítás.

Minden irattár számára egy rendes név-
mutató vezetendő az ott őrzött mustrák ós mo-
dellekről.

9. §. Ha a törvény 23. §. esetében egy
mustrát vagy modellt a kamarától elkérnek,
akkor a megkereső hatóság által kiállított átvé-
teli elismervény a levéltárban ennek a helyére
teendő és erről a mustralajstromban is meg-
jegyzés teendő; valamint feljegyzendő ugyan-
ottan az a nap is, mikor azok ismét visszaér-
keztek.

Ha az (4) négy hét alatt vissza nem
érkezik, köteles a kamara azt megsürgetni.

A visszaküldött mustra vagy modell kése-
delem nélkül az illető irattárba elhelyezendő.

10. §. Ha egy mustra vagy modell védelmi
jogát elveszti, akár a törvényes időtartam le-
járata, akár az illetékes hatóság jogerős ítélete
által (törv. 10., 11. és 19. §§.) ugy ez a lajstrom
vonatkozó rovatában feljegyzendő.

Ha a jogvédelem azért szűnt meg, mert a
lajstromozott minta letevőjétől az elsőbbség
jogerős Ítélettel megvonatott (10. §. c) pontja)
az esetben ezen mustra vagy modell az irattár-
ból eltávolítandó ; minden más esetben azonban
azon mustra vagy modell, melynek jogvédelme
megszűnt a szabad minták nyilvános irattárába,
átteendő.

11. §. A mustralajstromozó hivatalnak,
vasár- és ünnepnapok kivételével naponkint
délelőtt és délután, meghatározott hivatalos
órák alatt a közönség számára nyitva kell lenni^
hogy ott a mustrák és modellek belajstromo-
zását eszközöltethessék, — felvilágosítást nyer-

Mustralajstromozási utasiiás. 251

jenek, vagy a lajstromot, — vagy a nyilvános
irattárban megőrzött mustrákat és modelleket
betekinthessék, mely okból az illető hivatal-
noknak, — a pontosság és előzékenység a felek
kivánságai tetjesitésóben — kötelességévé tétetik.

12. §. Minden kereskedelmi- és iparkamara
kötelessége a mustra lajstromozása felett felü-
gyelni és azt ellenőrizni.

13. §. Ha kiderül, hogy egy fél két vagy
több mustrát tett le egy borítékban, és e tekin-
tetben az előirt dij fizetését befolyásoló beje-
lentést tett, ez esetben a kamarának jogában
áll a törvény 7. §-a esedékes büntetési összeget
az illetékes hatóság által közigazgatási utón
behajtatni.

14. §. Az 1858. évi decz. 7-iki törv. 22. §-a
szerint igényelhető szakértőkre vonatkozólag a
kamara köteles az ipar minden főosztálya szá-
mára kerületében szavazattöbbséggel legalább
is 3 — 3 szakértőt választani és az igy megvá-
lasztottak névjegyzékét a közigazgatási ható-
ságnak megküldeni, hogy ezáltal a törvény
22. §-a esetében alkalmas szakértők legyenek
kinevezhetők.

A szakértők számában beálló hiány válasz-
tás által gyorsan pótlandó, és erről a közigaz-
gatási hatósághoz jelentés teendő.

16. §. A mustralajstromozásért befolyó
dijak, épugy mint a 13. §. szerint minden
esetben befolyó büntetések a kamara bevételét
képezik; — ezzel szemben a mustralajstro-
mozási hivatal költségei mint a kamara kiadása
elszámolandó és a kamara évi számadásában
nyilvántartásba teendő.

A. minla &z 5.

inták:

í

és hfireBí't-
lakóhelye

3r

eeáma,

oek okn
napja

Megiegrzis

1898.évi

Tóth

2 minta

A __i«>int»

Mustralajstromozási utasítás. 253

B. minta a 6. §-hoz.

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Debreczenben 1898. jun. 8-án
d. e. 10 órakor a debreczeni kereskedelmi- és
iparkamara hivatalos helyiségében megjelenik
Bészler Gyula debreczeni lakos vaskereskedő
és az alólirt hivatalnál benyújt lajstromozás és
megőrzés végett egy lepecsételt csomagot^ melyben
állitólag (ide beírandó a mustrák vagy modellek
száma).

{Megjegyzés : Ha mustra vagy modell nyitva
adatik át, akkor a fenti rész igy hangzik: 1
nyitott mustrát).

Ezen mustra a letevő jelenlétében a mustra-
lajstrom . . . kötet . . . lapján szabályszerűen
belajstromoztatott, és ezután a letevő . . . frtot
lefizetett.

Kelt Debreczen, 1898. jun. 8.

A kereskedelmi' és iparkamara
mustralajsirom^ző hivatala:

Bészler Gyula s. k. Nagy János s. k.

letevő.

P. H.

C. minta a 6. §-hoz.

Igazolvány.

Miután (Bészler Gyula debreczeni lakos
vaskereskedő 1898. évi június 8-án d. e. 10
órakor alólirott hivatalnál) egy lezárt csomagot,
melyben állitólag (mint a B. mintánál) vagy
egy nyitott mustrát nyújtott be, ezennel hiva-

254 Mustralajstromozási utasítás.

talosan igazoltatik, hogy ez a mustraletét a
mustralajstrom . . . kötet . . . lapján szabálysze-
rüleg bejegyeztetett, és hogy a letevő az ezután
esedékes ... fii; dijat lefizette.
Debreczen, 1898. évi jun. 8.

A 'kereskedelmi'' és iparkamara
mustralajstromozó hivatala.

P. H.

D. minta a 6. §-lioz.

Igazolvány.

Miután N. N. (mint C. alatt), egy mustrát
nyitva és két példányban letett és az ezért járó
. . . fi:t dijat lefizette, ezen másodlat a letevő-
nek annak az igazolásával adatik vissza, hogy
az első példány letétele a mustralajstrom . . .
kötet . . . lapján szabály szerüleg belajstromoz-
tatott.

Debreczen, 1898. jun. 8.

A kereskedelmi' és iparkamara
miistralajstromozó hivatala :

Nagy János, s. k.

P. H.

)

in. RÉSZ. FÜGGELÉK.

A KÜLFÖLDI ÁLLAMOKKAL

A VÉDJEGY- B8 MÜSTRAOLTALOM

TÁRGYÁBAN KÖTÖTT ÁLLAMSZERZŐDÉSEK
ÉS EZEKRE VONATKOZÓ RENDELETEK.

*.

J

1

» <

Észak-Amerikai Egyesült-AUamok szerződése 257

Az észak-ameHkai Egyesült- Államok^

bal az iparvédjegyék tárgyában 1871, évi november
iö'én kötött és az 1872. évi XIV. t.-czikkbe be-
mhkelyezett egyezmény.

I. czikk.

A két szerzödöfél bármelyikének orszá-
gaiban tilos oly iparvédjegyek utánzása, melyek
\ másik szerződő fél országaiban vagy területein
)izonyos áruczikkekre származásuk és minö-
jégük igazolása végett alkalmaztatnak és ezen
iilalom áthágása a sértett félnek jogot ad az
itánzás meggátlása, valamint a kártérítés kiesz-
cözlóse végett azon kereset vagy eljárás meg-
nditására, melyet megenged a törvényhozás
izon államban, hol a hamisitás bebizonyittatott,
)pugy mintha a panaszló ezen állam polgára
enne.

Bizonyos iparvédjegy használatára való
dzárólagos jog nem illetheti az Egyesült-Álla-
aok polgárait az osztrák-magyar monarchiában
^agy az osztrák-jnagyar birodalom polgárait az
Egyesült-Államok területein hosszabb időre
aint a milyenre azt az illető állam törvényei
aj át polgárai számára megállapítják.

Ha az iparvédjegy azon államban, honnan
eármazik, köztulajdonná vált, olyanná lesz az

Dr. Kosa : Védjegy-mnstraoltalom. 17

258 Fortugall és Orosz szerződések.

a másik szerződő fél országaiban vagy terüle-
tein 18.

n. czikk.

Ua az iparvédj egy éknek a két szerződő
fél bármelyikének országaiban vagy területein
lakó tulajdonosai jogaikat a másik szerződő fél
területein biztositani óhajtják, be kell terjesz-
teniök ezen jegyek másolatait két példányban
az ipar- és kereskedelmi kamaráknál Buda-
pesten és Bécsben, és a szabadalmi hivatalnál
Washingtonban.

(Angol-magyar szöveg.)

JPúrtiigaUiával kötőit ae 1872. évi XXX-ifc
t'CziMbe fogíaU kereskedelmi és hajózási seerződés;
meghosszabbiiva az 1891. évi XLIL t-czikkel.

V. czikk.

A mi illeti az áruczikkeket, az áruczikkek
vagy azok burokjainak feliratait (etiquette) a
kereskedelmi- és iparvédjegyeket, mindegyik
szerződő fél alattvalói a másik területein ugyan-
azon oltalomban részesülnek, mint a nemzet-
béliek.

Ajs orosz birodalommal az ipari védjegyek tár-
gyában 1874. évi február 5-én kötőit nyüatícozd
beczikkelyezéséről szóló 1875. évi XL t.-czíkk.

I. czikk.

Az osztrák és magyar állampolgárok Orosz-
országban, és az orosz állampolgárok az osztrák-

Orosz birodalmi ezerzödés és rendelet. 259

magyar monarchiában az árujelvények, ipar-
védjegyek és gyári jelvények tekintetében
ugyanazon jogokat élvezendik, mint a nemzet-
béliek.

II. czikk.

Az osztrák vagy magyar állampolgároknak,
a kik Oroszországban, és az orosz állampolgá-
roknak, kik az osztrák-magyar monarchiában
gyári jelvényük tulajdonát biztosítani kívánják,
be kell terjeszteniök ezen jegyeket, és pedig az
osztarák va^ magyar gyári jelvényeket a keres-
kedelmi és iparügyi hivatalnál Szent-Pétervárott,
és az orosz eredetű jegyeket a bécsi kereske-
delmi és iparkamaránál Ausztria részére; és a
budapesti kereskedelmi- és iparkamaránál Ma-
gyarország részére.

in. czikk.

A jelen megállapodás szerződés erejével
birand mindaddig a mig az egyik vagy másik
fél részéről fel nem mondatik.

(Franczia-magyar szöveg.)

A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896.
évi szeptember 26- án 58818, sz. a. Oroszországban
bejegyzett védjegyek belajstromoztcUása tárgyában
következő rendeletet intézte az ország összes kereske-
delmi' és iparkamaráihoz:

A cs. és kir. közös külügyminiszter úrtól
vett értesítés szerint az orosz császári pénzügy-
miniszter a f. évi febr. 26-án kelt uj (orosz)
védjegytörvényre való tekintettel elrendelte,
hogy az eddig bejegyzett összes védjegyek az

17*

260 Orosz birodalmi szerződés és rendelet.

említett törvény kihirdetésétől, azaz folyó (1896)
évi márczius hó 31 19 tői számított egy év lefor-
gása alatt megujitandók.

A védjegylajstromozási kérelem benyúj-
tását illetőleg a következő változások rendel-
tettek el:

1. A kérvényhez csatolandó külföldi ke-
reskedelmi- és iparkamarai védjegylajstromozási
igazolványok hitelesített orosz fordítással látan-
dók el.

2. Minden belajstromoztatni kívánt véd-
jegyből tartós színnel nyomtatott száz példány
csatolandó.

3. A kérvény 80 kopekás orosz okmány-
bélyeggel látandó el, azonkívül minden egyes
védjegyhez hasonló értékű okmánybélyeg csa-
tolandó.

4. A lajstromozási díj, mely a jövedéki
főpénztárnál (mint a kereskedelmi- és ipari osz-
tály letéti hivatalánál) fizetendő le, minden egyes
belajstromozandó védjegy után, melynek oltalma
kívánat szerint egytől tíz évig terjedhet, az
első évre 3 rubel, minden következő évre egy
rubel, tehát 10 évre összesen 12 rubel.

5. A védjegytulajdonosok érdekében kívá-
natosnak találja az említett osztály, hogy a laj-
stromoztatni kívánt védjegyek clíchéít mentől
hamarabb megkaphassa, melyek vett használat
után a védjegyeknek szélesebb körben való
ismertetése czéljából ismét vísszaadatnak.

Értesítem továbbá a kamarát, hogy szent-

E étervári konzulátusunk, mint eddig ezután is
észséggel elvállalja a védjegyek belajstromözta-
tását: a kérvényezőknek előre látható nagy

Nagy-Brittaniával kötött szerződés. 261

száma miatt azonban kívánatos volna, ha a
kamara a kérvényeket a pénzösszeggel össze-
gyűjtve küldené az említett konzulátushoz. A
konzulátus által fedezendő fordítási és hitelesí-
tési, esetleg letéti dijak fejében a lajstromozási
illetéken kívül védjegyenként öt rubel küldendő
a nevezett konzulátushoz.

Felhívom a kamarát, hogy ezen körren-
deletem tartalmát megfelelő módon hozza az
érdekeltek tudomására.

A Nagy-Brittaniával 1876. évi deczemler
5'én Jcöiött és az 1876, évi XLIX. t-czíkkhe he-
czikkelyezeit és az 1877, évi XXIX. i.-czikk által
meg nem határozott időre meghosszabhitott kereske-
delmi egyezmény:

VI. czikke.

A magas szerződő felek egyikének alatt-
valói, a kereskedelmi- és ipari védjegyek, az
áruk vagy begöngyöléseík más megjelölése,
valamint az iparczikkek mustrái és mintái tekin-
tetében a tulajdonjogot illetőleg, ugyanazon
oltalmat élvezendík a másik fél területein mint
a belföldiek.

Felsége a nagy-brittaniai királynő alatt-
valói azonban az osztrák-magyar monarchiában
csak akkor fogják a kizárólagos tulajdonjogot
valamely védjegy vagy más jelvény és valamely
mustra vagy minta tekintetében igényelhetni,
ha azt két-két példányban ugy a bécsi, vala-
mint a budapesti kereskedelmi kamaránál le-
tették.

(Angol-magyar szöveg.)

262 Belgiummal kötött szerződés.

JBélgiummál az áruvédjegyék tárgyában
1880. évi január 12'én kőtőU egyezmény becjsíkke'
lyezéséről szóló 1880. évi XXIL t.-cz.

I. czikk.

Az árukon vagy csomagolásokon alkalma-
zott, úgyszintén a gyári és kereskedelmi véd-
jegyek tekintetében az osztrák és magyar alatt-
valók Belgiumban és a belga alattvalók az
osztrák-magyar monarchiában ugyanazt a vé-
delmet élvezendik, melyben a saját alattvalók
részesülnek.

II. czikk.

Az osztrák vagy magyar alattvalóknak, ha
maguknak Belgiumban vítlamely árujegy tulaj-
donát biztosítani óhajtják az e tárgyban Bel-
giumban hatályban levő törvények és szabály-
rendeletekhez kell alkalmazkodni. Viszont a
belga alattvalók, ha maguknak az osztrák-ma-
gyar monarchiában valamely árujegy tulajdonát
biztosítani kívánják, az osztrák-magyar monar-
chiában hatályban levő törvények és rendeletek
értelmében megkívánt okmányokat Ausztriát
illetőleg a bécsi kereskedelmi- és iparkamaránál,
Magyarországot illetőleg a budapesti kereske-
delmi- és iparkamaránál tartoznak letétemó-
nyezni.

III. czikk.

Ezen egyezmény szerződés erővel és ha-
tálylyal bir mindaddig, mig egyik vagy másik
fél 6 hónapi fehnondási jog szerint azt meg nem
szünteti.

Spanyolországgal kötött szerződés. 263

Spanyolországgal 1880. évi jun. S-án
köiöU, az 1881. évi XVL L-czíkkhe foglalt keres-
kedehni és hajózási szerződés.

VI. czikk.

Az egyik szerződő fél alattvalói a másik
fél területein ugyanazon védelmet élvezendik
mint a nemzetbeliek, mindenben, a mi a gyári
és kereskedelmi jegyeknek, az áruk vagy cso-
magolásaik megjelölésének, valamint a mustrák
és minták tulajdonjogát illeti. — E tekintetben
mindazon által az illető országban érvényes tör-
vények és szabályok által megszabott feltéte-
lekhez és alakszerűségekhez tartoznak alkal-
mazkodni. — Magától értetődik az, hogy a
szerződő felek egjákének alattvalói a másiknak
területén gyári és kereskedelmi jegyeik védel-
mét csak annyiban és addig érvényesíthetik,
mennyiben és a meddig ezen védelmet saját
országukban élvezik.

A spanyol alattvalók gyári vagy kereske-
delmi védjegyeik, vagy más jelvényeik, mustráik
vagy mintáik kizárólagos tulajdonjogát az
osztrák-magyar monarchiában nem érvényesít-
hetik, ha azokat mind a bécsi, mind a buda-
pesti kereskedelmi kamaránál két-két példány-
ban be nem terjesztették.

Viszont az osztrák és magyar alattvalók
Spanyolországban gyári vagy kereskedelmi véd-
jegy öi^ vagy más jelvényeik, mustráik vagy
mintáik kizárólagos tulajdonjogát nem érvénye-
síthetik, ha azokat két példányban Madridban
a del Fomento minisztériumban levő közoktatás-,

264 SpaDyolorázággal kötött szerződés.

fbldmivelós- és iyarügyi főigazgatóságnál be nem
terjesztették.

Külügyi kormányunk Spanyolországgál 1897,
évi január 21-én a találmányok, védjegyek 6>
mustrák oltalma tekintetéhen ujabb egyesményt^
kötött. Ezen egyezményt, mely valamennyi ha-
sonló szerződésünk között a legnagyobb gond-
dal van készítve, a Magyarország képviselőháza
és főrendiháza még 1897. év őszén letárgyalta,
azonban szentesités alá ez ideig nem került,;
mert Ausztriában az ottani törvényhozás azt ez
ideig alkotmányosan nem tárgyalhatta. Ezen
egyezmény következőleg hangzik:

Spanyolországgal a találmányok, védje-
gyek és mustrák oltalma tárgyában Madridban
1897. évi január 21-ikén aláirt külön egyezmény
szövege a következő :

Egyezmény

az Osztrák-Magyar monarchia és Spanyolország
között a találmányok, védjegyek és mustrák
kölcsönös védelme érdekében. Azon czélból,
hogy az osztrák vagy magyar alattvalók részére
Spanyolországban és viszont a spanyol alatt^
valók részére az osztrák-magyar monarchiában
a találmányok, gyári- és kereskedelmi védjegyek
és mustrák oltalma biztosittassék a kellően
meghatalmazott alólirottak a következőkben
állapodtak meg:

I. czikk.

Az osztrák- vagy magyar alattvalók Spa-
nyolországban, ideértve ennek tengerentúli bir-
tokait és viszont a spanyol alattvalók az osztrák-

Spanyolországgal kötött szerződés. 265

magyar monarchiában a találmányok, mustrák
és minták, gyári- ós kereskedelmi védjegyek,
valamint a czégek, nevek s egyéb árumegjelö-
lések tekintetében ugyanazon jogokat élvezik,
mint a honosak.

II. czikk.

A honosokkal egyenlő jogokat élveznek
azon személyek is, kik a szerződő felek vala-
melyikének területén laknak vagy ott ipari
főteleppel bimak.

m. czikk.

Ha a szerződő felek egyikének alattvalói
hazájukban valamely találmányra szabadalmat
kértek, az ezen bejelentés napjától számítva 90
napon belől a másik szerződő fél területein való
bejelentésre elsőbbségi joggal bimak, s a későbbi
bejelentés minden tekintetben ugyanazon ha-
tály lyal bir, mintha az első bejelentéssel egy-
idejűleg tétetett volna.

Ugyanez áll a szerződő felek egyikének
területein bejegyzett azon gyári vagy kereske-
delmi védjegyek, mustrák és mintákra nézve
is, melyekre a másik szerződő fél területein, az
első bejegyzéstől számitva legkésőbben 90 napon
belől tétetik a bejelentés.

A találmányokkal egyazon szempont alá
esnek ama használati minták, melyek a szerződő
felek területein törvényes oltalmat élveznek.

Az előző pontban engedélyezett 90 napi
határidő a tengerentúli spanyol tartományok ós
birtokokból eredő bejegyzési kérelmeknél 120
napra terjesztetik ki.

266 Spanyolországgal kötött szerződés.

IV. czikk.

A ni-ik szakasz rendelkezéseinek megfe-
lelően bejegyzett gyári és kereskedelmi véd-
jegyek, árunemek, mustrák vagy minták vé-
delme a másik szerződő fél területein sem ter-
jedhet hosszabb időre, mint a származási ország
területén nyújtott oltalom.

Másrészt azonban az egyik szerződő fél
államának csakis azon alattvalói nyerhetnek a
másik fél területein is kizárólagos használati
jogot valamely védjegy vagy árujelzőre vonat-
kozólag, ha ezen jog a saját országukban már
törvényesen biztositva van.

. V. czikk.

Az egyik szerződő fél területein előállított
áruk a másik szerződő fél területeire való be-
vitel által nem vesztik el azon jogukat, melyeket
ezen utóbbi területein a találmány, mustra- vagy
mintaoltalom élvez.

Eme jog tulajdonosa minden esetben kö-
teleztetik azonban, hogy találmányát, mustráját
vagy mintáját azon ország törvényeinek szab-
ványai szerint vegye használatba, a mely országba
a védett árukat beviszi.

VI. czikk.

A származási országban bejegyzett véd-
jegytől, vagy az eredeti államban a védjegygyei
egyenlő oltalomban részesített árujelzőtől a
másik szerződő állam illetékes hatósága a be-
jegyzést csakis azon esetben tagadhatja meg,
ha az illető védjegyek vagy árujelzők:

Spanyolországgal kötött szerződés 267

a) Ö Felségeiknek vagy a kiiályi család
valamelyik tagjának arczképót, állami vagy
közhatósági czimert viselnek magukban;

b) a forgalomban bizonyos árunemek meg-
jelölésére általánosan szokásosak;

c) erkölcstelen vagy közbotrányt okozó ;
vagy

d) a valóságnak meg nem felelő s a kö-
zönség tévedésbe ejtésére alkalmas feliratokat
tartalmaznak.

A szerződő felek fentartják maguknak a
jogot, hogy az eredeti államban oltalomban
részesített védjegytől a bejegyzést megtagadják
azon esetben is, na ezen védjegygyei azonos,
vagy hozzá a megtévesztésig hasonló védjegy
már élőbbről be van lajstromozva; ugyancsak
törölhetők (bejegyzés esetében) ezen fentjelzett
védjegyek az első bejegyzés folytán jogosult
személyek kérelmére.

VII. czikk.

A szerződő felek, a mennyiben azt már
előzőleg nem tették, ezentúl megfogják akadá-
lyozni oly áruk eladását és áruba bocsátását,
melyek csalárd szándékkal vagy a jogos keres-
kedelem sérelmével a másik szerződő fél állami
czimerével vagy az illető áru eredetének jelzé-
séül a másik szerződő fél területeihez tartozó
helyeknek, kerületeknek nevével vagy czimeré-
vel vannak ellátva.

Vni. czikk.

Az egyik szerződő fél államának azon
alattvalói, kik maguknak a találmány, védjegy,

268 Francziaországgal kötött szerződés.

mustra vagy minta tulajdonjogát a másik szer-
ződő fél területein biztosítani akarják, tartoznak
az utóbbi fél törvényhozása által előirt alaksze-
rűségeket teljesíteni.

Különösen pedig találmányaik leírását,
valamint védjegyeiket, mintáikat és mustráikat i
a fenálló szabályok értelmében bejelenteni tar-
toznak: Spanyolországban a. művészeti és ipari
conservatoriumiiál Madridban; az Osztrák-Ma- '
gyár monarchiában, Ausztriára nézve a talál-
mányok leírását az illető tartományok közigaz-
gatási főnökségénél, a védjegyeket, mustrákat
és mintákat a kereskedelmi- és iparkamaránál
Bécsben ; — Magyarországra nézve : a találmá- \
nyok leírását a magyar királyi szabadalmi hiva-
talnál, a védjegyeket, mustrákat és mintákat a <
kereskedelmi- és iparkamaránál Budapesten.

IX. czikk.

Jelen egyezmény a jóváhagyások kicseré-
lése után IB nap múlva lép életbe és a szer-
ződő felek valamelyike által való felmondás
után még 6 hóig ínarad érvényben.

X. czikk.

Ezen egyezmény jóváhagyandó és a jóvá-
hagyási okmányok mielőbb kicserélendők. Minek
hiteleül alulírottak azt aláírták és czimeres pe-
csétükkel ellátták. Kelt két egyenlő példányban
Madridban, 1897. évi január 21-ón.

Francziaországgal a JceresJcedelmi viszo-
nyók ideiglenes szahályozá^áról szőlő 1882'ik évi
XXXriII-ik t.-czikk.

SvájczCzal és Braziliával kötött szerződés. 269

II. czikk.

A két ország mindegyikének alattvalói, a
másik fél területéin a gyári- és kereskedelmi
jegyek, valamint az ipa.ri mustrák és minták
oltalma tekintetében ugyanazokat a jogokat
élvezik, mint a nemzetbeliek.

Svájczczal 1885. évi jun. 22-én védjegyek
kölcsönös oltalma tárgyában kötött egyezmény be-
czikkelyezéséröl szóló 1886, évi IX. L-czikk.

I. czikk.

Az osztrákok ós magyarok Svájczban, és
a svájcziak az osztrák-magyar monarohiábán
gyári- ós kereskedelmi védjegyeik tekintetében
ugyanazon védelmet élvezik, mint a honosok.

Sraziliával az áruvédjegyek oltalma tár-
gydban 1886. évi aug. 28-án kötött egyezmény
beczikkdyezéséről szóló 1887. évi XXXIX. t.-czikk.

I. czikk.

Az osztrák vagy magyar alattvalók Bra-
ziliában ós a brazíliai alattvalók az osztrák-
magyar monarchiában mindarra nézve, a mi az
áruk és borítékaik jelvényeit és a gyári- és
kereskedelmi védjegyeket illeti, kölcsönösen
ugyanazt az oltalmat fogják élvezni, mint a
honosok.

n. czikk.

Az osztrák vagy a magyar alattvalóknak,
ha maguknak Braziliában valamely védjegy

270 Görögországgal kötött szerződés.

tulajdonát biztosítani akarják, az e tárgyban
Braziliában hatályban levő törvények ós szabá-
lyokhoz kell alkalmazkodniok.

Viszont a brazíliai alattvalók, ha maguk-
nak az osztrák-magyar monarchiában valamely
védjegy tulajdonát biztosítani akarják, az osztrák-
magyar monarchiában fennálló törvények és
szabályok értelmében megkívánt okmányokat
a kereskedelmi- és iparkamaránál Bécsben és a
kereskedelmi- és iparkamaránál Budapesten tar-
toznak letéteményezni.

m. czikk.

Ezen egyezmény szerződési erővel és
hatálylyal bir mindaddig, míg az egyik vagy
másik fél a 6 hónapi felmondás jogával nem él.

Jegyzet: Brazíliában a védjegyek lajstro-
mozását és az e körüli eljárást az 1876. évi
október 23-án kiadott császári decretum sza-
bályozza.

Görögors^eággal 1887. évi ^^^^^-

TcöiöU kereskedelmi egyezmény heczikkdyezéséről szőlő
1887. évi XXXV 11. törvényczikk.

I. czikke.

Mindkét magas szerződő fél alattvalói,
hajói és árui a másik fél területén ugyanazon
jogokat, kiváltságokat és kedvezményeket fog-
ják élvezni, melyek a legnagyobb kedvezésben
részesülő nemzetnek nyújthatnak.

Ezen szerződés 1. czikkében foglaltakon
kívül a védj egy- oltalom kölcsönössége tárgyá-
ban a császári királyi osztrák kereskedelemügyi

Görögországgal kötött szerződés. 27 L

miniszter, a magyar királyi kereskedelemügyi
miniszterrel egyetértöleg 1895. évi február 10-én
egy rendeletet adott ki, mely az osztrák R. G.BL
1895. évi 29-ik számában jelent meg. E^en
rendéletnek megfelelő magyar miniszteri rendelei
tudomásom szerint a magyarországi rendeletek tárá-
ban nem jelent meg. E rendelet következőleg
hangzik :

„Egyetértésben a magj'^ar királyi kereske-
delemügyi miniszterrel közhirré tétetik, hogy
az osztrák-magyar monarchia és Görögország
között 1887. évi április 11-én kötött kereske-
delmi szerződés I. czikke alapján, tekintettel
arra, hogy az 1893. évi február 10-iki görög
védjegytörvény 13. czikke a gyári-jegyek védel-
mére nézve világosan előirja azon alakiságokat,
melyeket a külföldieknek teljesíteni kell, ha a
védjegy oltalmat maguk számára ezen uj hatá-
rozatok szerint biztosítani akarják, az athéni
császári és királyi ügyvivő és a görög királyi

külügyminiszter 1894. évi ^Sot ^t^^én-
ben oly tartalmú nyilatkozatot cseréltek ki,
melynek értelmében az I. czikk szabályai és az
emhtett kereskedelmi szerződés tartama alatt
a görögök Ausztria-Magyarországban és az
osztrák és magyar állampolgárok Görögország-
ban gyári-jegyeik tekintetében ugyanazon jogo-
kat élvezik, mint a belföldiek; ennélfogva a
görög állampolgárok a birodalmi tanácsban kép-
viselt országok részére az 1890. évi január 6-iki
törvényben, a magyar korona országai területén
az 1890. évi 11. t.-czikkben, az osztrákok és
magyarok pedig az 1893. február 10-én a gyári-

272 Egyp tómmal és Hollandiával kötött szerződés.

jegyek oltalma tárgyábaa alkotott görög törvény
és az ennek végrenajtása tárgyában 1893. évi
deczember 19-én kiadott királyi rendeletben
előirt alakiságokat teljesitik.

Egyúttal utasittatik a bécsi kereskedelmi-
es iparkamara, hogy azon esetben, midőn egy
görög alattvaló védjegyét, — melyet a buda-
pesti kereskedelmi- és iparkamaránál is be kell
jelenteni -^ lajstromozás végett bejelenti, magát
azon szabályokhoz tartsa, melyek a külföldi
védjegyek lajstromozására nézve fennállanak.

Egyptommal nem törvényhozási utón
ugyan, de a cs. és kir. közös külügyminiszter
közvetítésével a m. kir. és osztrák cs. kereske-
delmi miniszterek abban állapodtak meg, hogy
a védjegyek kizárólagos használatát, az illető
államok polgárainak egymás területein kölcsö-
nösen biztosítják ; az egyptomiak azonban véd-
jegyeik jogvédelmét Ausztriában és Magyar-
országon csakis ugy biztosithatják maguknak,
ha a törvényes feltételek mellett azokat ugy a
budapesti, mint a bécsi kereskedelmi és ipar-
kamaránál belajstromoztatják. (Lásd a 9988/1890.
és 36384/90. K. M. számokat.)

Hollandiával az áruvédjegyek oltalma iár-
gydtían kötött szerződést beczikkelyezü 1887. évi
XL, t.'Czikk.

I. czikk.

A magas szerződő felek azon alattvalói,
a idk az 1867. év^i márczius 26-iki kereskedelmi

Dámával kötött szerződés. 273

szerződés V. czikke értelmében*), a másik
államterületén a gyári- és kereskedelmi véd-
jegyek tulajdonát, illetőleg minden tekintetben
ugyanazon védelemben kivannak részesülni,
mint a honosok, az ezen államban érvényes
szabályokhoz alkalmazkodni tartoznak. Külö-
nösen, a mi az osztrák-magyar monarchiát illeti
a szóban álló védjegy Ausztriát illetőleg, a bécsi
kereskedelmi- és iparkamaránál, Magyarországot
illetőleg a budapesti kereskedelmi- és iparkama-
ránál teendő le.

n. czikk.

Jelen megállapodás addig marad érvény-
ben, mig az előbbeni czikkben emiitett kereske-
delmi szerződés kötelező ereje meg nem szűnik.

Dániával a védjegyek kölcsönös oUalma tár-
gyában 1888. évi február O-én kötött, és az 1888.
évi XVI. t.'Czikkbe foglalt egyezmény.

*) A Hollandiával 1867. évi márczius 26-áii kötött
kereskedelmi szerződés, a melyre itt hivatkozás tör-
ténik, de a mely hazánkban törvénybe iktatva nem lett
Ausztriában az 1867. évi R. Gr. Bl. 102. számában jelent
meg, ennek V-ik czikke következőleg hang2ik: „A ma-
gas szerződő felek egyikének alattvalói a másik állam-
ban mindenben, a mi a gyári- és kereskedelmi jegyek
tulajdonának védelmét illeti, ugyanazon jogokat élvezik,
mint a belföldiek. Az osztrákok Németalföldön gyári- és
kereskedelmi jegyeik kizárólagos tulajdonát nem igényel-
hetik, ha azokat Amsterdamban a kerületi törvényszék
irodájában két példányban le nem tették. Viszont nem
lehet a németalföldieknek Ausztriában igénye a gyári-
f s kereskedelmi védjegyek tulajdonára, ha azokat Bécs-
ben a kereskedelmi- és iparkamaránál két példányban,
le nem tették.

Dr. Kosa : Védjegy-mnstraoltalom. 18

274 Svéd- és Norvégországgal kötött szerződés.

I. czikk.

A magas szerződő felek mindegyikének
alattvalói; a másiknak területein és birtokain
bárminemű gyári- és kereskedelmi védjegyek
oltalma tekintetében ugyanazon jogokban része-
sülnek; mint a honosok. Mindazonáltal az osz-
trákok és magyarok Dániában és a dánok az
osztrák-magyar monarchiában nem részesülhet-
nek több jogban és nem élvezhetik az oltalmat
hosszabb ideig, mint saját hazájukban.

n. czikk.

Mindkét magas szerződő fél azon honosai,
kik védjegyeikre nézve a másik fél területein
oltalomban részesülni óhajtanak, az ezen terü-
leteken érvényes szabályoknak megfelelően véd-
jegyeiket bemutatni tartoznak, nevezetesen az
osztrák-magyar monarchiában a kereskedelmi-
es iparkamaráknál Bécsben és Budapesten,
Dániában pedig a gyári- és kereskedelmi véd-
jegyeket lastromozó hivatalban, Kopenhágában.

ni. czikk.

Jelen egyezmény, bármelyik magas szer-
ződő fél részéről történt felmondás után még
egy évig érvényben marad.

A Svéd- és Norvégországokkal gyári-

és kereskedelmi védjegyek kölcsönös oUcUma tárgyá-
ban 1889. évi szept 20'án kötött egyezményt be-
czikkelyező 1890. évi XVI, t-czikk.

Azon czélból, hogy az osztrákok és a ma-
gyarok részére Svéd- és Norvégországokban és

Svéd- és Norvégországgal kötött szerződés. 275

viszont a svédek ós norvégek részére az osztrák-
magyar monarchiában gyári- ós kereskedelmi
védjegyeik oltalma biztosittassék, a kellően
meghatalmazott alólirottak a következőkben
állapodtak meg:

I. czikk.

A svédek ós norvégek az osztrák-magyar
monarchiában, ós az osztrákok és a magyarok
Svéd- ós Norvógországokban mindennemű gyári--
és kereskedelmi védjegyek tulajdonára nézve
ugyanazon oltalomban részesülnek mint a ho-
nosok.

Valamely gyári- vagy kereskedelmi véd-
jegyre vonatkozó kizárólagos használati jog, a
svédek ós norvégek javára az osztrák-magyar
monarchiában ós viszont az osztrákok ós a ma-
gyarok javára Svédországban ós Norvégiában
nem lehet sem nagyobb terjedelmű, sem hosszabb
tartamú mint a saját hazájukbeli.

II. czikk.

A szerződő országok egyikének honosai,
kik védjegyük tulajdonát a másikban biztosítani
/óhajtják, az utóbbi országban a törvényhozás
által e tekintetben előirt alakszerűségeknek
megfelelni tartoznak.

A mi a vódj egyek bejegyzését illeti, ezek
Svédországban a stockholmi kir. szabadalmi
hivatalnál, Norvégiában a christianiai gyári- és
kereskedelmi védjegyek lajstromozási ós letéti
hivatalánál ; az osztrák-magyar monarchiában

18*

276 Német birodalommal kötött szerződés.

pedig a bécsi és a budapesti kereskedelmi- és
iparkamaráknál letéteményezendök. Q-yári- vagy
kereskedelmi védjegyekül, a melyekre az előző
megállapodások alkalmaztatnak, azok tekintet-
nek, melyeket az illető országban az illető
iparos vagy kereskedő, a ki azokat használja
törvényesen megszerzett, vagyis a svéd- vagy
norvég védjegy jellege a svéd- és norvég tör-
vények szerint bírálandó meg, épen ugy, mint
á hogy az osztrák vagy magyar védjegy jellege,
az osztrák, illetve a magyar törvények szerint
Ítélendő meg.

Mindazonáltal a bejegyzés megtagadható,
ha a védjegy, melyre nézve az kéretett, az
illetékes hatóság által az erkölcsiséggel vagy a
közrenddel ellenkezőnek találtatnék.

III. czikk.

Jelen egyezmény kihirdetése napján lép
életbe és az egyik vagjr másik magas szerződő
félnek felmondása napjától számítandó egy év
lefolyásáig marad érvényben.

Ezen törvény Svéd- és Norvégországgal első ízben
kötött ilynemű szerződést czikkelyez meg, mert addig
e tárgyban ezen államokkal szerződésűnk nem volt.

A Német birodalomm€il a sjsabadalmi,

mustra- és védjegyoltalom tárgyában 1891. évi
deczemher 6 án kötőit és az 1892'ik évi IV-ik tör-
vényceikkhe foglalt egyezmény.

I. czikk.

A szerződő felek egyikének alattvalói a
másik fél területein a találmányok, a mustrák

Német birodalommal kötött szerződés. 277

(ideértve a használati mintákat is) és minták, a
kereskedelmi- és gyári védjegyek, czégek és nevé^
oltalma tekintetében ugyanazon jogokat ólve-
zendik mint a saját alattvalók.

II. czikk.

A jelen egyezményben értett alattvalókkal
egyforma elbánás alá esnek más személyek is,
kik a szerződő felek egyikének területein laknak
vagy ott főteleppel bimak.

III. czikk.

' Ha valamely talábnány , mustra vagy minta;

gyári- vagy kereskedelmi védjegy a szerződő
felek egyikének területein oltalomnyerés végett
jelentetik be, és ha három havi határidőn belől
a bejelentés a másik szerződő fél területein is
eszközöltetik, akkor:

a) ezen későbbi bejelentés megelőzi, mind-^
azon bejelentéseket, melyek a másik fél terü-
letein az első bejelentés időpontja után
nyújtattak be ;

b) oly körülmények miatt, melyek az első
bejelentés időpontja után következtek be, a
bejelentés tárgyától az újdonság jellege a másik
fél területein meg nem vonható.

IV. czikk.

A Ill-dik czikkben említett határidő kez-
dődik :

a) mustrák és mintáknál, valamint keres-
kedelmi- ós gyári védjegyeknél azon időponttal,
midőn az első bejelentés történt;

278 Német birodalommal kötött szerződés.

b) találmányoknál azon időponttal,, midőn
az első bejelentésre a szabadalom megadatik;

c) oly tárgyaknál, melyek Németországban,
mint használati minták, az osztrák-magyar mo-
narchiában, mint találmányok jelentettek be, az
első bejelentés időpontjával ha az Németország-
ban történt és azon időponttal, midőn az első
bejelentésre a szabadalom megadatott, a mennyi*
ben az az osztrák-magyar monarchiában történt.
A bejelentés, illetve szabadalmazás napja a ha-
táridőbe be nem számíttatik. A szabadalmazás
napjául azon nap tekintendő, melyen a szaba-
dalom végérvényes megadására vonatkozó ha-
tározat kézbesittetett.

V. czikk.

Az egyik fél területein előálKtott áruknak,
a másik fél területeire való bevitele nem von-
hatja maga után azon oltalomnak elvesztését,
mely ez utóbbi területeken ezen áruknak vala-
mely találmány, mustra vagy minta alapján
biztosíttatott.

VI. czikk.

A szerződő felek egyikének területein be-
jegyzett kereskedelmi- és gyári védjegy tulaj-
donosától a másik fél területein való bejegyzés
nem tagadható meg azon okból, mert a védjegy-
a védjegyek összeállítása és külső alakja tekin-
tetében itt fennálló szabályoknak nem felel meg.

Ezen a védjegyek összeállítására és külső
alakjára vonatkozó szabályok közt nem értetnek
azon szabályok, melyek tiltják uralkodók vagy

Német birodalommal kötött szerződés. 279

az uralkodóliázak tagjai arczképeinek, vagy
állami és más nyilvános czimereknek a védje-
gyekben való felhasználását.

VII. czikk.

Oly kereskedelmi- és gyári védjegyek, me-
lyek az egyik fél területein, mint ismertető jel-
vényei valamely iparszövetséghez, bizonyos
helyhez vagy kerülethez tartozók áruinak, oltal-
mat élveznek és a mennyiben ezen védjegyek
1876. évi október 1-je előtt a másik fél terü-
letein be lettek jelentve, ugyanott szabadon
használható jegy ékül nem tekinthetők. — Az
ily szövetséghez, helyhez vagy kerülethez tar-
tozókon kivül más ilyen védjegyek oltalmát nem
igényelheti.

Árumegjelölések, melyek az egyik fél
területeinek közczimereit tartalmazzák, a másik
fél területein szabadon alkalmazható jegy ékül
nem használhatók. — Más mint az, ki ily ezi-
merek használatára engedély ly el bir, ily jegyek
oltalmát nem igényelheti.

Vin. czikk.

Mindegyik szerződő fél a mennyiben az
még nem történt volna meg, intézkedéseket fog
tenni oly áruk eladása és áruba bocsátása ellen,
melyek a másik fél állami czimereivel vagy a
származás megjelölése végett a másik fél terü-
letein fekvő helyek és kerületek nevével és
czimereivel a kereskedelem és forgalomban való
megtévesztés czéljából vannak ellátva.

280 Német birodalommal kötött szerződés/

IX. czikk.

Mustrák és minták, valamint kereskedelmi-
es gyári védjegyek, melyek részére német alatt-
valók az osztrák-magyar monarchiában oltalmat
kivannak szerezni, ugy a. kereskedelmi- ós ipar-
kanjaránál Bécsben a birodalmi tanácsban kép-
viselt királyságok és országokat illetőleg, vala-
mint a kereskedelmi- és iparkamaránál a magyar
korona országait illetőleg bej elén tendők.

X. czikk.

A jelen egyezmény 1892. évi február 1-én
lép hatályba és a szerződő felek egyike részéről
történt felmondása napjától számítandó hat hó-
napig marad érvényben. — Jelen egyezmény
jóváhagyandó és a jóváhagyási okmányok Bécs-
ben kicserélendők.

Zárjegyzőkönyv.

Az egyezmény Vl-dik czikkével első be-
kezdésében foglalt határozatnak nem az a czél-
zata, hogy az egyik szerződő fél területein
belajstromozott védjegy számára, akkor is igényt
biztosítson a másik szerződő fél területein való
belajstromoztatásra, hogyha ez utóbbiban az
találtatnék, hogy a védjegy tartalma az erköl-
csöt sérti, vagy a közrendbe ütközik, vagy
pedig a tényleges viszonyokkal — a közönséget
megtéveszteni alkalmas — ellentétben van. Ha
ezen feltevések valamelyike fennforog a be-
lajstromozás megtagadható.

Ezen külön áruvédj e?y-szerzödést megelőzőleg az
áru védjegy-oltalom tárgyában Németországgal kölönös

Német birodálomm&l kötött szerződés. 281

szerződésünk nem volt, hanem ezen viszoDvainkat az
lb78. évi XXXVI. tör vény czikkbe foglalt 1878. évi
deczember bó 16-án kötött kereskedelmi szerződés XX.
czikke és az ezen szerződéshez tartozó zárjegyzőkönvv
20-ik czikke szabályozta, melynek hatályát az 1879. évi
LVIII. t.-czikk, az 1880. évi XXVIII. t-czikk, az 1881.
tVII. t.-czikk, az 1887. évi XLI. t.-czikk, végre az 1888.
évi V. t.-czikk 1888. évi június 30 ikáig meghosszabbi-
totta, azzal a kikötéssel, hogy ha 1888. évi február
15-dike előtt a szerződő felek egyike sem nyilvánítaná
a szerződés hatályának megszüntetése iránti szándékát
akkor az érvényben marad egy év lefolytáig azon nap-
tól fogva, a melyen azt es:yik vagy másik magas szer-
ződő fél felmondja. (I czikk.)

Még ezen szerződést megelőzően a német vám-
egyesülettel fennállott és az 1869. évi VII. t.-czikkbe
foglalt vám- és kereskedelmi szerződés 19 -ik czikke
szerint ^az áruk megjelölése és jegygyei ellátása
(Etiquettirunff) vagy azoknak csomagolása tekintetében
a szerződő felek mmdenikének alattvalói a másik terü>
létén ugyanazon védelmet élvezik, mint a belföldiek^ ;
ugy, hogy bátran állithatjuk, hogv Németország volt
az első, a melylyel Ausztria után a védjegyoltalom
kölcsönössége iránt a magyar állam szerződésben intéz-
kedett

73311/92. M. kir. JceresJcedelmi minisdertől kör-
rendelet valamennyi kereskedelmi- és iparkamarához*

A német birodalommal a szabadalmak,
védjegyek és mustrák kölcsönös oltalma tár-
gyában kötött egyezmény (1892. évi IV. t.-cz.)
3. ós 4. czikkónek végrehajtása iránt.

A Német i irodalommal 1891. évi deczem-
ber 6-án a szabadalmak, védjegyek ós mustrák
kölcsönös oltalma tárgyában kötött egyezmény
3. ós 4-ik czikkónek végrehajtása iránt a követ-
kezőket rendelem:

A német birodalom alattvalói, valamint az

282 Német birodalommal kötött szerződés.

ezekkel egyenjogú személyek, kik a fentemiitett
egyezmény 3. és 4. czikke által az osztrák-
magyar monarchiában szabadalmaik, használati.
ós izlósi mustráik, mintáik és védjegyeik oltalma
tekintetében biztosított jogokat igénybe venni
akarják, a magyar korona országaiban eszköz*
lendő bejelentésük alkalmával tartoznak a kö-
vetkező igazolványokat bemutatni, és pedig:

I. A szabadalmak bejelentésénél, a meny-
nyiben az igény a német birodalomban adott
szabadalomra alapittatik :

1. A német birodalomban kiadott szaba-
dalmi okmány egy példányát, vagy annak
hiányában

a) a német birodalomban benyújtott és
az ott engedélyezett szabadalom alapját képező
találmányi leirásnak és rajznak hitelesített
másolatát ;

b) a találmány bejelentésének napját iga-
zoló bizonyítványt;

c) a találmány leirása alapján kiadott
német szabadalom engedélyezését igazoló bizo-
nyítványt.

2. A német szabadalom végleges engedé-
lyezésének kézbesítési napját igazoló bizo-
nyítványt.

II. A szabadalmak bejelentésénél a meny-
nyiben az igény a német birodalomban beje-
lentett használati mustrára alapittatik:

a) A német birodalomban bejelentett hasz-
nálati mustrának (mintának) hitelesített után-
zatát vagy rajzát ; annak hiteles igazolásával^
hogy minő uj alakra, berendezésre vagy. készü-

Német birodalommal kötött szerződés. 283

lékre nézve jelentetett be a német birodalomban?
A mennyiben a német birodalomban a hasz-
nálati mustrának külön leirása nyújtatott volna
be, ezen leirásnak hitelesített másolatát is;

b) az illető használati mustrának a hasz-
nálati mustra-lajstromba történt bejegyzéséről
szóló igazolványt a védelem tartamára szóló
igazolványnyal együtt, vagy e két igazolvány
helyett az ezen adatokat tartalmazó használati
mustra-lajstrom hiteles másolatát;

c) a használati mustra bejelentésének nap-
ját kimutató igazolványt, a mennyiben a hasz-
nálati mustra-lajstromnak ezen adatot is igazoló
kivonata be nem mutattatott volna.

m. A mustrák és minták bejelentésénél:

a) A német birodalomban bejelentett hasz-
nálati vagy ízlési mustrának, vagy mintának
hitelesített utánzatát vagy rajzát; vagy a
mennyiben a mustra vagy minta bepecsételve
tétetett volna le: vagy a mustra-jegyzéknek
hitelesitett kivonatát, a melyből a gyári vagy
üzleti szám kivehető, vagy pedig a német biro-
dalmi Ertesitő (Beichs-Anzeiger) azon példányát,
melyben a bepecsételve letett mustra vagy
minta szabályszerűen ki van hirdetve;

b) az illető használati mustrának a hasz-
nálati mustra-lajstromba történt bejegyzéséről,
illetve a mustrának vagy mintának a mustra-
jegyzékbe történt bevezetéséről szóló igazol-
ványt; vagy a használati mustra-lajstromnak,
illetve mustra-jegyzéknek hiteles kivonatát ; vagy
végre a német birodalmi Értesítőnek (Eeichs-
Anzeiger) azon példányát, melyben a használati
mustrának a használati mustralajstromba vagy

281 Német birodalommal kötött szerződés.

a mustra, avagy a mintának a mustra-lajstromba
történt bejegyzése ki lett hirdetve;

c) a használati mustra vagy mustra, avagy
minta bejelentésének napját kimutató igazol-
ványt, a mennyiben a használati mustra-
lajstromnak vagy a mustra-jegyek kihirdetését
magában foglaló és ezen adatokat tartalmazó
német birodalmi Értesítőnek példánya be nem
.csatoltatott volna.

IV. A védjegyek bejelentésénél:

a) a német birodalomban bejelentett véd-
jegy hitelesített példányát;

b) az ezen védjegynek a védjegy-lajstromba
történt bejegyzéséről szóló igazolványt, vagy
az emiitett bejegyzést kihirdető német biro-
dalmi Ertesitő példányát is;

c) a védjegy bejelentésének napját kimu-
tató igazolványt, a mennyiben az ezen adatot
kimutató német birodalmi értesítő nem csatol-
tatott volna.

A német császári szabadalmi hivatal áltaí
nyomtatásban kiadott szabadalmi okmányokat,
vagy a német birodalmi Ertesitő példányait nem
szükséges még külön hitelesíteni.

Az igazolványok a bejelentések elfoga-
dására hivatott hatóság által állitandók ki és
a német birodalommal 1880. évi február 25-én
kötött hitelesítési szerződés (1880. évi XXXVI.
t.-czikk) 1. czikke és 4. czikkének c) pontja
értelmében további hitelesítést nem igényelnek.

Ezen rendelet kihirdetése napján lép életbe.

Kelt Budapesten, 1892. év nov. hó 8-án

E. T. 1892. évi 3165. lap.

Német birodalommal kötött szerződés. 285

Melléklet az 1891. IV. t.-cz. vógr. tárgy,
kiadott 73311/92. XI. 8. rendelet IV. b) pont-
jához.

A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896.
évi október 7-én 48903. sz. a. következő rende-
letet intézte a budapesti kereskedelmi- és ipar-
kamarához: A német birodalommal a szaba-
dalmak, végjegyek és mustrák kölcsönös oltalma
tárgyában 1891. évi deczember hó 6-án kötött
egyezmény (1892. évi IV. t.-cz.) 3. és 4. czik-
keinek végrehajtása tárgyában 1892. évi nov,
8-án 73311. sz. a. kiadott körrendelet IV. részé-
nek b) pontja következőképen értendő :

A német birodalom alattvalói, valamint az
ezekkel egyenjogú személyek, kik a fentebb
említett egyezmény 3. és 4. czikke által az
osztrák-magyar monarchiában védjegyeik tekinte-
tében részükre hizlositott jogokat igénybe venni
óhajtják j ezen jogaikat olyképen is érvényesít-
hetik, hogy az említett egyezmény által a
németországi bejegyzést igazoló bizonyítékaik
utólagos bemutatása az egyezményben kikötött
3 havi határidő elteltével is helyt foghat.

Ily esetben azonban a védjegytulajdonos
a lajstromozás iránti kérvényében kifejezett okok
kellőleg mérlegelendők s az esetről esetre vég-
zésileg kiszabandó ujabb határidő ismételt ké-
relem folytán meg is hosszabbítható, azonban
minden ily irányú kérelemre hozott végzésben,
mely által az egyezményben kikötött három
havi határidőn túl engedélyezett ujabb határidő
engedélyeztetik vagy meghosszabbittatik, vilá-
gosan hangsúlyozandó, hogy a német birodalmi
bejegyzést bizonyító igazolvány bemutatása-

^86 Olaszországgal kötött szerződés.

liak az engedélyezett, vagy meghosszabbitott
határidő alatt való elmulasztása esetén a be-
jelentés visszavontnak tekintetik s végleg el-
utasittatik.

Ily védjegyek kezelését illetőleg utasítom
a kamarát, hogy azokat csupán akkor iktassa
a bejelentés által igazolt elsőbbséggel a kama-
rai lajstromba, s a lajstromozási igazolványokat
is csupán azon esetben szolgáltassa ki, ha az
említett igazolványt a lajstromoztató bemutatja,
ezen időpontig azonban a bejelentés nyilván-
tartandó.

A^ (Maszorazággal kötött és az 1879. évi
L L'CZÍkkbe foglalt vám- és kereskedelmi szerződés,

XVI. czikk.

Az egyik szerződő fél alattvalói a másik
fél területein ugyanazon védelmet élvezik mint
a nemzetbeliek mindenben, a mi a gyári-^ és
kereskedelmi jegyeknek, az áruk vagy csoma-
golásaik megjelölésének, valamint a mustrák és
minták tulajdonjogát illeti.

Az osztrák és magyar alattvalók azonban
Olaszországban gyári jegyeik vagy egyéb jel-
vényeik, mustráik vagy mintáik kizárólagos
tulajdonjogát nem érvényesíthetik ha azokat
egy vagy több példányban az illetékes hivatal-
nál be nem terjesztették.

Viszont az olasz alattvalók gyári- vagy
ögyéb jegyeik, mustráik vagy mintáik kizáró-
lagos tulajdonjogát az osztrák-magyar monar-
.chiában nem érvényesíthetik, ha azokat mind a

Olaszországgal kötött szerződés. 287

bécsi, mind a budapesti kereskedelmi kamará-
nál két-két példányban be nem terjesztették.

Valamely gyári jegynek, mustrának vagy
mintának utánzása és utánzó által eszközölt
letétele, mielőtt az igazi tulajdonos a letételt
eszközölte volna, semmi tekintetben nem csor-
bítja ez utóbbinak jogait az utánzóval szemben.

Ezen szerződést hatályon kivül helyezte az
1892. évi VL t.czikkbe foglalt uj kereskedelmi
szerződés, a melynek vonatkozó czikke következőleg
hangzik :

Az Olasz királysággal, kötött és az 1892.
évi Vl'ík L'Czikkhe foglalt kereskedelmi és hajózási
szerződés.

VI. czikke.

Az olaszok Ausztriában és Magyarorszá-
gon, továbbá az osztrákok és magyarok Olasz-
országban a gyári- és kereskedelmi jegyek, az
iparczikkek mustrái és a minták tekintetében
ugyanazon védelmet élvezendik mint a nemzet-
béliek. — Az egyik magas szerződő fél alatt-
valói, kik a másik magas szerződő fél területein
jögyöitj mustráik vagy mintáik védelmében
kivannak részesülni, ezen jegyeket, mustrákat
vagy mintákat az ezen utóbbi területeken fen-
álló szabályok szerint, vagyis Olaszországban
a fbldmivelés- ipar- és kereskedelmi minisztéri-
umnál vagy az ország egyik praefecturájánál;
és az osztrák-magyar monarchiában a bécsi és
budapesti kereskedelmi- és iparkamaránál letétbe
helyezni tartoznak.

288 Szerbiával kötött szerződés.

xxvni. czikk.

Jelen szerződés 1903-ig marad érvényben.
Ha azonban a lejárat előtt 12 hónappal előbb
valamelyik fél fel nem mondja, érvényes marad
további egy évre.

A Szerbiával 1892. évi aug, 2'án kötöU
és az 1893. évi XX. t.-czikkhe beczUckeJyejsett keres-
kedelmi szerződés.

XIV. czikk.

1. A szerződő felek egyikének alattvalói
a másik fél területén a találmányok, a mustrák
és minták, a gyári- és kereskedelmi védjegyek, ceé-
gek és nevek oltalma tekintetében ugyanazon
jogokat élvezendik, mint a saját alattvalók. £
tekintetben az alattvalókkal egyforma elbánás
alá esnek mindazon személyek is, kik a szer-
ződő felek egyikének területein laknak, vagy
ott birják ipari főtelepüket.

2. Ha valamely találmány, mustra vagy
minta, gyári- vagy kereskedelmi védjegy a szerződő
felek egyikének területein oltalom elnyerése
végett bejelentetik, és ha hároni havi határidőn
belől a bejelentés a másik szerződő fél területein
is eszközöltetik, akkor

a) ezen későbbi bejelentés megelőzi mind
azon bejelentéseket, melyek a másik fél terü-
letein az első bejelentés időpontja után nyúj-
tattak be ; és

b) oly körülmények miatt, melyek az első
bejelentés időpontja után nyújtattak be, a be-
jelentés tárgyától az újdonság jellege meg nem
vonható.

Szerbiával kötött szerződés. 289

3. A fentebbi határidő kezdődik:

a) mustrák és mintáknál valamint keres-
kedelmi- és gyári védjegyeknél azon időponttal,
midőn az első bejelentés törént;

b) találmányoknál azon időponttal, midőn
az első bejelentésre a szabadalom megadatik.

A bejelentés^ illetve szabadalmazás napja e
határidőbe be nem számittatik. A szabadalma-
zás napjául azon nap tekintendő, melyen a
szabadalom végérvényes megadására vonatkozó
határozat az érdekelt félnek kézbesittetett.

4. A szerződő felek egyikének területein
előállitott áruknak a másik fél területeire
való bevitele nem vonhatja maga után azon
oltalomnak elvesztését, mely utóbbi területe-
ken ezen áruknak valamely találmány mustra
vagy minta alapján biztosíttatott.

6. A szerződő felek egyikének területein
bejegyzett kereskedelmi- és gyári védjegy tulaj-
donosától a másik fél területein való bejegyzés
nem tagadható meg csupán abból az okból,
mert a védjegy a védjegyek összeállítása és
külső alakja tekintetében az itt fenálló szabá-
lyoknak meg nem felel.

Ezen a védjegyek összeállítására és külső
alakjára vonatkozó szabályok között nem értet-
nek azon szabályok, melyek tiltják az uralkodók
vagy uralkodóházak arczképeinek vagy állami
és más nyilvános czimereknek a védjegyekben
való felhasználását, vagy végre oly védjegyek
alkalmazását, melyek a közrendbe ütköznek,
vagy pedig a tényleges viszonyokkal — a kö-
zönséget megtéveszteni alkalmas — ellentétben
vannak. (Védjegytörv. 3. és 4. §§.)

Dr. Kosa: Védjegy-mustraoltalom. 19

290 Szerbiával kötött szerződés.

6. Mindegyik szerződő fél, a mennyiben
az még nem törtónt volna meg, intézkedéseket
fog tenni oly áruk eladása és áruba bocsátása
ellen, melyek megtévesztés czéljából ós a jogos
kereskedelem hátrányára a másik szerződő fél
állami czimereivel vagy a származás megjelölése
végett a másik fél területein fekvő helyek és
kerületek nevével vagy czimeróvel lettek ellátva.

7. A szerződő lelek egyikének alattvalói,
kik a másik szerződő fél területein valamely
védjegyre, mustrára vagy mintára nézve a
tulajdonjogot biztosítani kívánják kötelesek az
utóbbi törvényhozás által e végből megállapí-
tott alakszerűségeknek megfelelni.

Különösen kötelességükben áll védjegyei-
ket, mustráikat és mintáikat az érvényben levő
szabályoknak megfelelőleg Szerbiában a belgrádi
kereskedelmi törvényszéknél, az osztrák-magyar
monarchiában a birodalmi tanácsban képviselt
királyságok és országokat illetőleg a keres-
kedelmi- és iparkamránál Bécsben, valamint
Szent István koronájának országait illetőleg
a kereskedelmi- és iparkamaránál Budapesten
bejelenteni.

A védjegy- és mustraoltalomra vonatkozólag
Szerbiával már előbb is volt szerződésünk, melyről
az 1882. évi XXX-ik t.-czikkbe foglalt 1882. évi

^^^P^ kötött kereskedelmi szerződés XIV. czikke

luajas b-an

rendelkezett, de ezen törvény rendelkezéseit az ujabbi
később kötött kereskedelmi szerződés rendelkezései
hatályon kivül helyezték.

Romániával a védjegyek kölcsönös óUálma
tárgyában 1893, évi jan, 28-án kötött egyezmény
hecsikkelyezéséröl szóló 1893. évi XXIV. t.-czikk.

E.omáDÍával kötött szerződés. 291

I. czikk.

A romániai alattvalók az osztrák-magyar
monarchiában, valamint az osztrák ós magyar
alattvalók Bromániában, a gyári- és kereskedelmi
védjegyeknek és azon ország törvényei által,
hol azok bejegyzendők, a gyári- és kereskedelmi
védjegyekhez egyenlőknek nyilvánított egyéb
árumegjelöléseknek tulajdonát illetőleg, ugyan-
azon oltalomban részesülnek, mint a honosok.

II. czikk.

Valamely gyári- vagy kereskedelmi véd-
jegyre vonatkozó kizárólagos használati jog a
szerződő felek egyikének alattvalói által a má-
siknak területén csak azon esetben szerezhető
meg, ha azt már saját hazájukban megszerezték
és nem lehet az sem nagyobb terjedelmű, sem
hosszabb tartamú, mint a saját hazájukban.

m. czikk.

A szerződő felek egyikének azon honosai,
kik vódjegytulajdonukat a másik területein
biztosítani óhajtják, az ezen ország törvény-
hozása által e tekintetben előirt alakszerűsé-
geknek megfelelni tartoznak. — Az osztrák-
magyar monarchiában a védjegyek letétemé-
nyezése kizárólag teljesítendő a kereskedelmi-
es iparkamaráknál Bécsben Ausztriát illetőleg,
és Budapesten Magyarországot illetőleg ; Ro-
mániában pedig Bukarestben a kereskedelmi
törvényszék irodájában. Mindazonáltal a bejegy-
zés megtagadható az illetékes hatóság által, ha
a védjegy a közrenddel, az erkölcsiséggel vagy
az ország törvényeivel ellenkezőnek találtatott.

19*

292 Bulgáriával kötött szerződés.

IV. czikk.

Jelen egyezmény jóvá lesz hagyandó, —
és a jóváhagyási okmányok minél előbb Buka-
restben kicserélendök, és a jóváhagyási okmá-
nyok kicserélésétől számitott egy hó múlva lép
hatályba, és a szerződő felek egyike részéről
történt felmondása napjától számítandó egy
évig marad érvényben. — Minek hiteléül a
mindkét részbeni meghatalmazottak a jelen
egyezményt aláirtak és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Bukarestben kettős példányban 1893. évi
jan. 28/16-án.

Jelen törvény a E.omáDÍval 1875. évi jun. 22-én
kötött kereskedelmi szerződés (1876. XIX. t.-cz.) XXIV.
czikk ében foglalt gyári- és védjegyoltalom helyébe
lépett azért, mert a kereskedelmi szerződés, a melyben
ez biztosítva volt, lejárt.

Bulgáriával 1896. évi deceemher 9-én
TcötöU és az 1897. évi XlX-ik t-czikkhe foglalt
kereskedelmi egyezmény.

m. czikke.

A szerződő felek kötelezik magukat arra,
hogy a hajózásra vonatkozó kérdéseket, mihelyt
lehetséges, külön egyezmény megkötése utján
rendezni fogják.

Épugy külön egyezmény fog köttetni a gyári
védjegyek és minták oltalmára vonatkozólag is. Ezen
egyezmény aláírásáig a szerződő félek alattvalói a leg-
nagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában alkal-
mazott bánásmódban fognak kölcsönösen részesUtetni.

A bulgár kormány a találmányi szabadal-
makról az e tekintetben elfogadott nemzetközi

Japánnal kötötf szerződés. 293

elveknek megfelelő törvényt fog a sobranje ele
terjeszteni ós oda hatni, hogy az legrövidebb
idő alatt szentesittessék.

A Japánnal 1897. évi deczemher 5-én kötött
és az 1898. évi XXXILik törvényczikkle heczikke-
lyezett kereskeddmi- és hajózási szerződés.

XVni. czikk.

A magas szerződő felek mindegyikének
alattvalói a szabadalmakat, a mustrákat és min-
tákat, a gyári- vagy kereskedelmi védjegyeket,
a czégeket és neveket illetőleg a másik fél
területein ugyanazon oltalomban fognak része-
sülni mint a saját nemzetbeliek, ha a törvény
által előirt alakszerűségeknek megfelelnek.

Zárjegyzökönyv 6-ik pontja a XVIII.
czikkhez.

A magas szerződő felek fentartják maguk-
nak azt, hogy a szabadalmak, mustrák és min-
ták oltalmát klüön egyezmény utján szabályoz-
zák, mely irányban a szükséges tárgyalásokat
annak idején megfogják inditani.

A japán kormány kötelezi magát, hogy
az ipari tulajdonnak védelmére vonatkozó párisi
nemzetközi egyesülethez még az osztrák-magyar
consuli bíráskodásnak Japánban való megszű-
nése előtt csatlakozni fog.

XXII. czikk.

A jelen szerződés határozatai azon orszá-
gokra is alkalmazandók, melyek a magas szer-
ződő felek egyikének vámterületéhez jelenleg
tartoznak vagy jövőben tartozni fognak.

294 Ausztriával kötött szerződés.

Az 1887. évi XXIV, L-czíkk áUal fentartoU
és az 1898. évi I. t.-czikk által meghosszabbitott
1878. évi XX. t.'Czikkhe foglalt Ausztriával
kötött vám- és kereskedelmi szövetség.

XVII-dik czikke :*)

Az árujegy-mustraoltalomra nézve jelenleg
fennálló rendszabályok megváltoztatása csak a
két fél egyetértésével eszközölhető.

Az árujegynek, mustrának vagy mintának
a két állam területén levő akármelyik iparka-
maránál történt letéteményezése és lajstromo-
zása az illető részére mindkét fél területén tör-
vényes oltalmat biztosit.

Az iparos vagy termelő telepének neve, czége,
czimere vagy megnevezése ugy az egyik, mint a
másik állam területén törvényes oltalmat biztosit.

Az e részben jelenleg fennálló rendszabá-
lyok alapján szerzett jogok mind a két fél terü-
letén teljes érvénynyel birnak.

A két állam területén bejelentett árujegyek
nyilvántartása végett mindkét kereskedelmi
minisztériumában árujegy-lajstromok fognak a
két kereskedelmi miniszter kölcsönös havi köz-
leményei alapján vezettetni.

Ha az 1897. év végével Ausztriával lejárt, de az
1898. évi I-sö törvényczikkel meghosszabbitott vám- és
kereskedelmi szövetség a kormány által 1898. évi ápril
20-án a képviselőház elé terjesztett javaslat alakjában
fogadtatik el, akkor az eddigi XVII. czikk következő uj
szövegezést nyer:

„1. Kereskedelmi- és gyári jegyek, mustrák és
minták, valamint a kereskedelemben és forgalomban hasz-

*) ásd az 1867. évi XVI. t.-cz. XVH. czikkét

Ausztriával kötött szerződés. 295

nált nevek, czégek, czlmerek és telepmegnevezések mind-
két államban teljes törvényes oltalomban részesülnek.**

„2. A jegyek, mustrák és minták, oltalmára a két
államban fennálló törvényes határozatok csak a két
szerződő fél egyetértésével változtathatók meg/*

„3. Az által hogy valamely jegy, mustra és minta
valamelyik kereskedelmi- és iparkamaránál vagy lajstro-
mozással jöoőben n%tán meghizandő hatóságnál a két állam
egyikében letétetik és lajstromoz tátik, a két állam egyi-
kének alattvalói, valamint oly személyek részére, akik
ezen államban lakással vagy teleppel birnak, a törvényei
oltalom mindkét államra kiterjedőleg megszereztetik."

^,4. Mindazon intézkedésekre és határozatokra
nézve, amelyek valamely állampolgár vagy a belföldön
lakással avagy teleppel bíró személy árujegyére, must-
rájára vagy mintájára vonatkozólag kizárólag illetékes
azon állam, amelyhez a jegymustra vagy minta birtokosa
állampolgárságánál fogva tartozik vagy amelyben lakás-
sal vagy teleppel bir.

5. ,,Minaazon intézkedésekre és határozatokra
nézve, amelyek valamely külföldinek vagy belföldön sem
lakással, sem teleppel nem biró személynek árujegyére,
mustrájára vagy mintájára vonatkoznak, kizárólag ille-
tékesek azon állam hatóságai, amelyben a lajstromozás
elébb bejelentetett/

,6. Tekintettel a nemzetközi államszerződések
határozataira, melyeknél fogva külföldiek az árujegy-,
mustra- vagy minta-oltalomra csak a budapesti és bécsi
kereskedelmi- és iparkamaráknál történt belajstromozás
által nyernek jogot, valamely külföldi, vagy a belföldön
sem lakással, sem teleppel nem biró személy árujegy-,
mustra- vagy minta-oltalmi jogának elsőbbségére nézve
azon időpont mérvadó, midőn a jegy-, mustra- vagy
minta az egyik államban oltalom czéljából legelébb
letétetett ; ezen jogok tartama azon időponttól számí-
tandó, amelyen az egyik államban való belajstromoz -
tatást a másik államban való belajstromozás követte/

,7. Az egyik államban illetékesen megejtett
lajstromozásokat és intézkedéseket, valamint a hozott
határozatokat a két kereskedelemügyi miniszter, az ott
vezetett lajstromokban való feltüntetés végett, egymás-
sal havonként közölni fogja/

TARTALOM-JEGYZEK.

Lap

Előszó in

I. RÉSZ.

A Téd jegy- oltalomra vonatkozó törvények és

rendeletek magyarázata. _ 1

1. A) Történelmi előümereUk 3 — 56

2. Képviselőházi tárgyalás 6 — 53

3. Emich Gusztáv elÖadó beszéde 6

4. Polónyi Géza Jj ép viselő beszéde _. 7 — 26

5. Dr. Neumann Ármin képviselő beszéde 26— 30

6. Dr. Jellinek Arthur képviselő beszéde 30 — 35

7. Baross Gábor keresk. miniszter beszéde 35—42

8. Polónyi Géza képviselő beszéde ... ... ... 42—43

9. Szilágyi Deísö igazságügymin. beszéde 43—53

10. Statistikai adatok 56

I. Fejezet. Általános határozatok.

B) Védjegy-törvény 57 — 89

1. Védjegy fogalma (1. §.) _. 57

2. Védjegyoltalom megszerzésének módja

(2. §.) -- 60

3. Lajstromozásból kizárt védjegyek (3. §) 61

4. Szóvédjegyek belajstromozása(nov. 1. 2. 8.) 70—74

5. Feltételesen lajstromozható jegyek (4. §.) 74

6. Saját név-czég használása védjegyül (5. §.) 77

7. Kötelező védjegy használás (6. § ) 78

8. Ugyanazon védjegy használása más által

más árúnemen (7. §.) ... _ 81

9. Több védjegy ugyanazon árúnemre (8. §.) 82
10. A védjegy jogi minősége (9. §.) 83

297

Lap

11. A védjegy átháromlása (9. §.) 8B

12. Idegen név, czég, czimer, üzlet elnevezés

jogtalan használása árukon (10. §.) 84

13. A csomagolás, boríték megjelölésének

védelme (11. S.) 87

14. Külön Jelzések *(12. §.) 88

n. Fejeset.

A védjegyek belajstromozásáról és törléséről 90—148

15. A lajstromozás módja (13. §.) 90

16. Kereskedelmi és iparkamarák területi be-

osztása 91 — 93

17. Lajstromozási utasítás (25552/90 K. M. R.) 94-101

18. Lajstrom minta 95

19. Központi értesítő és lajstrom (utasítás 14.

és 15. §.) ... ._ 100

20. Lajstromozási pótutasitás (7023/91 K. M. R.) 101—102

21. Külföldi védjegyek lajstromozása tárgyá-

ban kiadott utasítás 57056/92 és 75972/97 103— lOG

22. Lajstromozási igazolványok bélyegmen-

tessége _ 107—109

23. A lajstromozás foganatositási módja (14. §.) 110

24. A lajstromozási díj (15. §.) 111

25. A lajstromozás megújítása (16. §.) 112

26. Központi lajstrom (17. §.) ._. 114

27. Óvás a lajstromoztatástól (avis apreable)

(18. §.) 116

28. A védjegyoltalom kezdete (Prioritás) (19. §.) 119

29. Átíratás kezdete (20. §.) ... 120

80. A védjegytörlés 122—146

31. Törlési t seték (21. §.) ... 122

82. Törlés tévedésbe ejtésre aÜcalmas hasonló-
ság alapján (novella 3. §.) 199

33. Védjegytanács szervezete 131

34. Külföldi védjegytörlés a kettős lajstro-

moztat ás elmulasztása miatt (57056/92

és 75972/97 K. M ) 133

35. Nem lajstromozott védjegy védelme (nov.

4. §.) _. 140

36. Költség megállapítás védj egy törlési per-

ben (nov. 6. §.) 144

298

Lap

87. Törölt védjegyek uj lajstromozása (nov.

7. §•) - 146

88. Törlés feljegyzése és kihirdetése (törv.

22. §.) 148

m. Fejezet.

Bitorlás 149—188

39. A védjegybitorlás fogalma (qov. 8. §.) ... 149

40. A termelő, iparos, kereskedő neve, czége,
czimere, üzleti elnevezésének jogtalan hasz-
nálása (nov. 9. §.) 163

41. Tévedésbe ejtésre alkalmas védjegy hasz-
nálása s ennek büntetése 165

42. Illetékes hatóság védjegybitorlási ügyek-
ben (nov. 10. U. §.) 166

43. Illetékes hatóság védjegy lajstromozásnál 168

44. „ „ védjegytörlési stb.
ügyekben _ 169

45. Illetékes hatóság kártérítési perekben 169

46. „ „ a kényszer jelzés elmu-
lasztása által elkövetett kihágás ügyben 170

47. Elkobzás. Megsemmisítés, Hiriapi közzé-
tétel. Kártérítés (törv. 27. §.) 171

48. Lefoglalás. Zárlat. Külön Intézkedés (28. §.) 176

49. Védjegyi vitás ügyek illetékes hatósága

(29. §.) - 179

60. Előzetes kérdés eldöntése (nov. 12. §.) ... 179
51 Kényszer jelzés elmulasztásának bünte-
tése (törv. 30. §.) 186

IV. Fejezet.

62. A magyar korona területén kivül eső válla-
latok védjegyeinek védelme 189

V. Fejezet.

63 Záróhatározatok. Átmeneti rendelkezések 193

64 Külföldiek képviseleti kötelezettsége 193

66. Horvát magán- és büntető jog alkalmazása 195

66. Törvény életbelépési ideje 195

57. Törvényt végrehajtó hatóság l^o

299

II. RÉSZ. I-ap
A mustra- és modell- oltalmat szabályozó töryény.

58. Bevezetés 199-209

59. A mustra- és modell fogalma (1. §.) 210

60. Ki jogosított mustra-oltalomra (2. §.) ._. 211
Gl. Mustra-oltalomból kizárt készítmény {S. §.) 213

62. A mustra-oltalom tartama (4. §.) 214

63. A mustra letételi helye és módja (5. §.) 215

64. Mustra-oltalmi dij (6. §.) 220

65. Dij eltitkolás büntetése (7. §0 221

6G. Ki a mustra jogos tulajdonosa ? (8. §.) ... 221

67. Gyakorlatba vételi kötelezettség (9. §.) „. 222

68. A lajstromozás érvénytelensége (10. §.; 223

69. A mustra-oltalmi jog megszűnése (11. §.) 226
'íO. Bitorlások, kihágások és büntetéseik (12 —

18. §.) — 229-236

71. Bitorlás fogalma (12. §.)... 229

72. Utánzatok és készülékek elkobzása (12. § ) 230

73. Szándékos bitorlás büntetése (14. §.). 231

74. Szándékos visszaeső büntetése (15. §.) ... 232

75. Pénzbüntetés átváltoztatása (16. §.) 234

76. Büntető ítélet közzététele (17. §.) 235

77. Pénzbüntetés hováforditása (18. §.) 235

78. Hatóságok és eljárás (19-26. §.) 236-247

79. Bitorlás illetékes bírája (19. §. 1. p.) ... ._. 236

80. Érvénytelenségi per illetékes birája (19. §.

2. p.) 237

81. Eljárás felfüggesztése előzetes kérdés

esetén (20. §.) _. 239

82. Sértett fél indítvány ozási joga (21. §.) ... 240

83. Szakértők alkalmazása (22. §.) 242

84. Minták bekivánása (23. §.) _.. 243

85. Utánzatok és eszközök zar alá vétele (24 §.) 243

86. Utánzatok átalakítása (25 §.) 245

87. Hamis vád büntetése (26 § ) 246

88. Lajstromozási utasítás 247—254

SCO

III. RÉSZ.

FÜGGELÉK.

A kttlf51di államokkal kötött vé^egy- és
itiastea-oltalmi sierződések és erre ronat-

kozó rendeletek. - 255 *

89. Északamerikai Egyesült-Államokkal kötött

szerződés 257

90. Portugalliával kötött szerződés 258 '.

91. Oroszországgal kötött szerződés 258

92. Nagy •Brittaniával(Anglia)'kötött szerződés 261

93. Belgiummal kötött szerződés 262

94. Spanyolországgal kötött szerződés 263

95. Francziaországi^al kötött szerződés 268

96. Schweizzal kötött szerződés 269

97. Braziliával kötött szerződés 269

98. Görögországgal kötött szerződés 270

99. Egyptommal kötött szerződés 272

100. Hollandiával kötött szerződés 272

101. Svéd- és Norvégországgal kötött szerződés 274

102. Német birodalommal kötött szerződés 276

103. Német birodalmi szerződéshez végrehaj-

tási rendelet 281

104. Olaszországgal kötött szerződés 287

105. Szerbiával kötött szerződés 288

106. Romániával kötött szerződés 291

107. Bulgáriával kötött szerződés 292

108. Japánnal kötött szerződés 293

109. Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi

szövetség 294

1

TOLDI LAJOS könyvkereskedése

klad&s&ban

Budapesten, IL, Fö-utcza S. sz.,

megjelent és kapható:

\ MAGYAR

SZABADALMI TÖRVÉMYEK

B|AGYARÁZATA.

Függelékben az 1822-ik márczius 12-iki
helytartótanácsi rendelet; az 1852-ik
augusztus 15-iki cs. kir. szabadalmi nyilt
parancscsal és az uj törvényre vonat-
kozó végrehajtási rendelettel,

irta

Dr. Kosa Zsigmond

m. kir. szabadalmi biró.

Ára 2 forint 50 krajczá^.

Megrendelhető :

TOLDI LAJOSNÁL Budapesten, valamint

minden hazai könyvkereskedésben.

BudapeHt, ISag^- búiulur kunyviiyumd^jából.